„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
Hszi Csin-ping kínai elnök, Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök megérkezik, hogy egy csoportképhez pózoljanak a 10. BRICS (a világ vezető feltörekvő gazdaságait, azaz Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát tömörítő csoportosításának mozaikszója) csúcstalálkozóján, a Sandton Kongresszusi Központban július 218-án, a dél-afrikai Sandton Kongresszusi Központban 2018 július 21-én
Fotó:EUROPRESS/Gianluigi GUERCIA/POOL/AFP
Ezekkel a szavakkal magyarázzák az orosz szakértők az Egyesült Államok és Dél-Afrika között nemrég kialakult vitát. Marco Rubio amerikai külügyminiszter ugyanis bejelentette, nem vesz részt a G20-ak miniszteri találkozóján, amelyre a tervek szerint február 20–21-én kerül sor Johannesburgban. Így tiltakozna az ellen, hogy a G20-akat olyan kérdések kezelésére használják fel, mint az éghajlatváltozás és a sokszínűség, az egyenlőség és a befogadás, emellett az indokai között ott van az is, ahogy Dél-Afrika kisajátítaná a fehérek magántulajdonát.
„Fokvárost kellemetlenül érintette Donald Trump bejelentése, miszerint megszakít minden, az országba irányuló segélyt, állítólag azért, mert a fehérektől elkobozták a földjeiket, és általában rosszul bántak velük. Az amerikai elnök szerint jól látható az emberi jogok tömeges megsértése”
A dél-afrikai vezetés természetesen mélységesen felháborodott. Cyril Ramaphosa elnök kijelentette, nem hagyja magát megfélemlíteni, és hozzátette, hogy országában nincs megkülönböztetés a fehérekkel szemben. „A dél-afrikai kormány egyetlen földet sem kobzott el. A nemrég elfogadott kisajátítási törvény nem erről szól” – tette hozzá.
A dél-afrikai földkérdés viszont nagyon ellentmondásos. Az apartheid 1994-es megszűnéskor az ország 122 milliós összterületéből 77,6 millió hektár mezőgazdasági területet a fehér állampolgárok ellenőriztek. Akkor az új hatalom a „fehér földek” legalább egyharmadának az újraelosztását tűzte ki célul. Mindezt egyrészt önkéntes alapon, másrészt pedig fizettek is volna azoknak a „fehéreknek”, akik el szerették volna adni a földjüket. A célt harminc év múltán sem sikerült elérni, ugyanis még mindig körülbelül 40 ezer „fehér” gazdaság birtokolja a mezőgazdasági területek felét.
„Ez a gyarmatosítás és az apartheid öröksége, ami a lakosság többségét és az ország vezetését is adó feketék szemszögéből joggal tűnik igazságtalanságnak”
Mindezért a hatóságok szigorúbb intézkedésekhez folyamodtak. A Ramaphosa által tavaly decemberben aláírt törvény „méltányos ellentételezés” mellett lehetővé tenné a föld „közcélú elvételét”. Bizonyos esetekben, például ha a hatóságok véleménye szerint a földterületet nem használják, a törvény lehetővé teszi, hogy azt kártalanítás nélkül elvigyék. A helyi hatóságok pedig biztosítják majd, hogy ne legyenek visszaélések – hogy ez valóban így lesz-e, annak megválaszolásával persze érdemes megvárni a gyakorlati megvalósítást.
„Az oroszok szerint az Egyesült Államok új vezetése elsősorban nem a dél-afrikai fehér állampolgárokért aggódik. Egyrészt szálka a szemükben a Ramaphosa-kormány baloldali irányultsága, és nem szeretik azokat a baloldali eszméket, amiket az ország a G20-elnöksége részeként hirdetett meg. A második ok azonban sokkal fontosabb. Az Egyesült Államok Dél-Afrikát a BRICS-országok leggyengébb és legsebezhetőbb láncszemének tekinti”
A négy alapító országhoz (Oroszország, Kína, India és Brazília) Dél-Afrika 2010-ben csatlakozott, és közülük a legkevésbé stabil és a legkevésbé érdekelt a BRICS keretrendszerén belüli integráció elmélyítésében. A Vzgljad portál által megszólaltatott szakértő szerint Trump külpolitikájának az egyik fő célja, hogy gyengítse a BRICS-csoportot, vagy számukra legideálisabb esetben elérje a feloszlatását.
„A szövetség a többpólusú világrendet hirdeti, míg Trumpnak nem áll szándékában feladni az amerikai hegemóniát – egyszerűen csak a liberálisoktól eltérő módon küzdene annak megőrzéséért”
A szervezet szétválasztására a hagyományos tanmese szerint az amerikai eszköztárban ott van mind a korbács, mind a kenyér. Korbáccsal, vagyis zsarolással hatnának az olyan országokra, mint Dél-Afrika, és kenyérrel, azaz ösztönzéssel az olyanokra, mint India vagy az Egyesült Arab Emírségek.
Dél-Afrikára rögtön hármat is „csaptak”, az első „ütés” a finanszírozást érte. Az Egyesült Államok Fokvárosnak nyújtott segélyei elsősorban a HIV terjedésének leküzdésére irányulnak, az ország csak tavaly erre a célra 454 millió dollárt kapott.
„A másodikat a presztízsre mérték. Azt ugyanis erősen csökkenti, hogy Marco Rubio megtagadta a részvételét a G20-ak johannesburgi miniszteri találkozóján, és novemberben valószínűleg Trump sem vesz részt rajta”
Pedig Dél-Afrika számára ez nem mindennapi esemény, mivel ők az első afrikai ország, amely otthont ad a G20-meetingnek. Márpedig ez az egyik jele annak, hogy Dél-Afrika – és nem Nigéria, Kenya, Etiópia vagy más afrikai ország – a regionális vezető.
A harmadik csapásnak minősíthető, hogy az Egyesült Államok úgy viselkedik, mintha elvesztette volna az érdeklődését a régió iránt. Marco Rubio azt nyilatkozta, hogy az Egyesült Államok most sokkal inkább a nyugati féltekével törődik, mert az amerikai külpolitika túl sokáig más régiókra összpontosított, és figyelmen kívül hagyta a partnereit és a barátait.
„Dél-Afrikát azonban komolyan aggaszthatja ez az érdeklődésvesztés, hiszen komoly pénzekhez jutott hozzá a nagyhatalmak közötti egyensúlyozás közben”
Az Egyesült Államok Afrikából való részleges vagy teljes kivonulása jelentős űrt teremtene, lehetővé tenné olyan hatalmak befolyásának a kiterjesztését, mint Kína vagy Oroszország. A Dél-afrikai Biztonsági Tanulmányok Intézete szerint ez korlátozhatja az Egyesült Államok hozzáférését a feltörekvő piacokhoz, ami elszalasztott kereskedelmi lehetőségeket eredményezhet egy hatalmas potenciállal büszkélkedő földrészen, és olyan politikákra ösztönözhet, amelyek ellentétesek az Egyesült Államok érdekeivel.
„A helyi elit azonban nem akar túlzottan függővé válni Kínától, amely már amúgy is Dél -Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere”
A két ország közötti kereskedelem volumenét 2023-ban 55,2 milliárd dollárra becsülték, ami több mint kétszerese az Egyesült Államokkal folytatott forgalmával. Az afrikai ország vezetése kész megtenni mindent, hogy ne váltsa ki a Fehér Ház haragját, beleértve a BRICS-országokkal való integráció lassítását.
(Forrás: Vzgljad)
Az írást jegyezte: Matus Tibor
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
