„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kádár György írása a #moszkvater.com számára
Alexander Stubb 2024. február 12-én, a finn elnökválasztás második fordulójának megnyerése után sajtótájékoztatóra érkezik a finnországi Helsinkibe
Fotó:EUROPRESS/Antti Aimo-Koivisto/Lehtikuva/AFP
A hagyományosan rendkívül jó finn-magyar viszony legkésőbb a szociáldemokrata Sanna Marin vezette kormány, az akkori EU-ügyek minisztere Tytti Tuppurainen (szoc.dem) és az EU-ban, a jobboldaliként számon tartott Finn Nemzeti Egységpárt színeiben politizáló Petri Sarvamaa képviselősége idején, a 2015-ös bevándorlási hullám elején kezdett megromlani. Amikor Angela Merkel, német kancellár 2015-ben más országok és földrészek lakosait meghívta az EU-ba („Willkommen, wir schaffen das!”), akkor a finn politikum és média azonnal és nagy vehemenciával a bevándoroltatás támogatása mellé állt, míg a magyar politikum, és a kormányt támogató média ellenezte a törvénytelen bevándorlást.
„A két ország politikája között a migráció megítélésének kérdésében megjelent szakadékot tovább mélyítették az újonnan felszínre hozott LMBTQ-körüli vélemény különbségek, valamint az ukrán-orosz háború és az ahhoz kapcsolódó szankciós politika”
A finn embereket ismerők számára a meglepő nem is annyira a magyarországi és finnországi politika eltérő irányultsága volt, hanem a hétköznapi finn emberek gondolkodásában, és viselkedésében hirtelen bekövetkezett változás, a féktelen gyűlölködés és intolerancia. A finnbarát magyarok között közismert volt, hogy Finnországban az eltérő politikai nézet soha sem volt akadálya se barátságnak, se szakmai együttműködésnek. Az érzékeny témákat egyszerűen megkerülték.
Sanna Marin (sz. 1985). Leszbikus pár gyermekeként nőtt fel. Egy gyermek édesanyja, férjétől 2024-ben vált el. 2019 és 2023 között Finnország miniszterelnöke. A The Forum of Young Global Leaders, vagyis az YGL-hálózat tagja. Miniszterelnöksége lejártával a Tony Blair Intézethez hívták stratégiai tanácsadónak, ahol keresete az Iltalehti szerint 52 000 euro/hónap. Részt vett a Bilderberg-csoport 2023-as értekezletén. Marin korábbi aszisztense, Tuulia Pitkänen a múlt év decemberében lépett a Blair Intézet szolgálatába.
„Sanna Marin lelepleződését, egy házibulin való, státuszához nem illő viselkedése miatt a magyarok nagyrésze megrökönyödéssel, a finn és a világsajtó bátor fiatalnak nevezve nagy üdvrivalgással fogadta”
A Time Magazin 2024. évi számában címlapján szerepeltette, mint eljövendő nagy politikust. A Forbes 2022 szerint a világ 83 legbefolyásosabb nője között szerepel. A Financial Times 2024-ben a világ 22 legbefolyásosabb nője közé sorolja. Ez év januárjától az International Task Force on Security and Euro-Atlantic Integration of Ukraine-munkacsoport tagja.
Sanna Marin, finn miniszterelnök házibulin, 2022-ben
Tytti Tuppurainen (sz. 1976): Természetes házasságban él, két gyermek édesanyja. Szociáldemokrata politikus. 2019-2023 között az ország EU-ügyekért felelős minisztere.
„Számtalan Magyarországot kritizáló felszólalása volt”
2019-ben a finn EU-elnökségi időszak legfontosabb feladatának, Sarvamaaval együttműködve a Magyarországgal szembeni fellépést jelölte meg. Mindezt a bevándorlási özön kellős közepén. Tuppurainenék Magyar- és Lengyelország ellenes céljai akkor azonban kudarcot vallottak.
Sarvamaa (sz. 1960): Három gyermek apja. A Finn Nemzeti Egységpárt tagja, 2012-től európai parlamenti képviselő. 2014-ben Stubb miniszterelnök lesz, s helyét az EU-ban Sarvamaa foglalja el. Az EU-ban megismerkedik Sabina van der Landeval, a cseh európai parlamenti képviselőnek, Tomás Zdechovskýnek az aszisztensével. 2021-ben korábbi feleségétől elválik. Sarvamaa rajta van a George Soros-féle „a megbízható emberek” listáján. Cseh lapok 2023-ban még úgy tudják, hogy Sabina nemsokára Finnország első asszonya lehet.
„Sarvamaa 2024-ben követeli, hogy az EU-ban vegyék el Magyarország szavazati jogát”
A fent említett politikusok közül Sarvamaa mind a mai napig a legfőbb támogatója, s gyakran egyenesen kezdeményezője volt a magyar jogállamiságot illető támadásoknak. Ezekben a napokban például azért küzd az EU-ban, hogy hazánktól vonják meg a szavazati jogot.
Sarvamaa Sabinával 2023-ban a finn függetlenségnapi elnöki fogadáson
Stubb (sz. 1968): Anyanyelve svéd. Természetes házasságban él, két gyermek apja. Felesége Suzanne Innes-Stubb (sz. Solihull, 1970) brit-finn kettős állampolgár; finnül nem tud. A belgiai College of Europe nevű egyetemen Brugge-ben ismerkedtek meg.
„A jobboldaliként nyilvántartott Finn Nemzeti Egységpárt tagja, 2024-ben választották meg köztársasági elnöknek”
Azelőtt, 2008-2011 között külügyminiszter, 2011-2014 külügy- és európai ügyekért felelős miniszter, 2014-2015 között miniszterelnök, 2015-2016 között gazdaságügyi miniszter volt. 2015-ben az évi Bildenberg-értekezleten. 2017-2020 között az Európai Beruházási Bank (EBB) igazgatóhelyettese. 2020-tól European University Institute (EUI) School of Transnational Governance-központ (Firenze) igazgatója. A központban dolgozik egyebek között José Manuel Barroso. Stubb 2014-től szerepel a WEF Young Global Leaders listáján. Egyébként ő kapta a legtöbb pénzt a kampányra, és egyes források szerint a szálak a Goldman Sachsig nyúlnak.
Stubb ja Alex Soros az European Council on Foreign Relations (ECFR) konferencián
Sanna Marin, fölső sor balról a második; Sauli Niinistö, a leköszönő elnök, középső sor balról a második; Stubb, középső sor balról a negyedik; Pekka Haavisto, a második fordulóban vesztes elnökjelölt, legalsó sor jobbról a második. https://www.partisaani.com/news/politics/2021/10/27/suuri-nollaus-itsenaisyyden-kuolema-ja-sanna-marin/
Pekka Haavisto (sz. 1958): Zöldpárti politikus. Házasfele Nexar Antonio Flores ecuadori fodrász. Kapcsolatukat 2002-ben regisztráltatták Helsinkiben. Az Egyesült Államok korábbi nagykövetségének épületében, Kulosaariban (Helsinki) laknak. Felsőfokú végzettsége nincsen. 1995-től kezdődően több finn kormányban miniszter. 2019-2023 között külügyminiszter. 2023-ban részt vesz a WEF értekezletén.
Szabad-e, s mennyire a finn média, avagy megágyazás Stubb elnökségének a sajtóban
A még „életben lévő” parlamenten kívüli finn ellenzéki orgánumok (pl. Naapuriseura, MVlehti, jne.) szerint a finn elnökválasztást a finn média akarata döntötte el.
A finn média szabad voltának kérdése a finn politikusoknak a magyar sajtószabadságot érintő támadásai kapcsán került nemrégiben előtérbe. Több magyar lap is megállapította, hogy a finn sajtószabadság súlyos hiányosságokban szenved. Nem szubjektív véleményről van szó, hiszen az EUI Centre for media Pluralism and Media Freedomnak mind a 2017-es mind a 2020-as analízise szerint (a Tamperei Egyetem Társadalomkutatási Karának szavaival) „a finn média a nagyon erősen centralizált” csoportba tartozik. A tévézést-rádiózást az YLE és az MTV3 az írott sajtót pedig a Sanoma OY uralják. Ez utóbbiról el kell még mondani, hogy a következő évek média-kutatásai valószínűleg még súlyosabb helyzetről fognak beszámolni, mivel a Sanoma OY fölvásárolta a szintén nagy lefedéssel bíró Alma mediát is.
„A Sanoma OY hátteréről szólva érdekes visszaemlékeznünk arra, hogy 2007-ben, amikor a magyar médiaéletnek meg kellett volna tudnia tisztulni a kommunista idők pártállamiságától, akkor a Sanoma OY és a Ringier (Axel Springer) éppen a Népszabadsággal együtt alapította meg a Magyar Előfizetői Vagyonkezelő (MEV) Kft-t (amely azóta már nem létezik). Ugyanez a Sanoma OY vásárolta meg 2004-ben Medgyessy-kormány idején a Tankönyvkiadót is, amit aztán az Fidesz-kormány idején, 2014-ben vásároltak vissza”
A Sanoma OY lapjának a Helsingin Sanomatnak a „befektető legenda”(HS) George Soroshoz való viszonyulásáról talán elég a sok közül csak egy lapcímet idéznünk „A Soros-gyűlölet egyesíti a demokrácia-ellenes erőket” (HS, 2023. augusztus 18.)
„A Sanoma OY uralma alatt álló finn médiában a Fideszről és Orbánról napi rendszerességgel születő írások teli vannak gyűlölettel, ferdítésekkel, valótlanságokkal, és megalapozás nélküli állandó jelzőkkel is. Csak néhány a sok közül: diktátor, fasiszta, gátlástalan, szélsőséges, gyűlöletetkeltő, populista, Putyin-barát, gengszter (ez utóbbi Saska Saarinen HS, 2023. január 26.), antiszemita (YLE, 2022. július 27.) Ugyanez a sajtó a Népszabadság megszüntét a diktatúra eljövetelének tartotta, de 2006-ban se a rendőrterrorról, se a baloldal választási csalásairól nem szólt”
Sajnálatos, hogy e cikkek szerzői között magyarok is vannak. A napilapokban legtöbbet idézett illetve a TV-műsorokban legtöbbször megszólaltatott „kutató” Miklóssy Katalin, aki a Helsinki Egyetem Aleksanteri Instituuttinak a munkatársa. Az ő szerepeltetése különösen nagy károkat okoz a finn-magyar kapcsolatokban, hiszen a néző még a „magyar kutató” szájából is azt hallja, amit mindenhonnan másfelől. Hasonlóan károsak Heino Nyyssönen „magyar-szakértő” nyilatkozatai is, aki ráadásul, nemcsak hogy egyetemi kutató, de még a Finn-Magyar Baráti Társaság lapja szerkesztőbizottságának is az elnöke.
Néhány, e szerzők finn nyelvű írásainak és könyveinek címéből: H. N: A mai Magyarország a demokrácia torzképe (2018); A köztársaság vége? A magyar demokrácia összeomlása; Magyarország elveszett nagysága; Úgy látszik, Finnország Magyarországnak útjában van; M. K: A finnek hiszékenyek Magyarországgal szemben; Magyarország a zsarolási játszmájával megpróbál Svédország és Finnország közé éket verni; A demokrácia lepusztulása; Magyarország megint Putyint támogatja; Orbán még több hatalmat akar magának a koronavírus ürügyén; Jogállamok-e Lengyelország és Magyarország? S a sort nagyon hosszan lehetne folytatni.
„Ezek az egyoldalú, gyűlölködést keltő, s a legkevésbé sem objektív „tudósi” állásfoglalások, megalapozás nélküli megbélyegzések elég világosan mutatják, hogy a finn egyetemi életben az 1960-70-es években bekövetkezett elbaloldaliasodás óta még mindig nem történt meg a <rendszerváltozás>”
Saarinen, Miklóssy, Nyyssönen és még sok más média-szakember elfogult megnyilvánulásai mellett józan hangot csak igen ritkán hallani. Ilyen volt nemrégiben az az orosz-szakértő, aki résztvett a finn parlament magyar baráti körének egyik ülésén, s ahol saját szavai szerint kifejezett sztálinista hangulatban találta magát.
Ugyanezek a szerzők hallgattak a 2006-os rendőrterror idején, a híradók nem tudtak arról, hogy 2006-ban Budapesten több héten keresztül százezrek tüntettek Gyurcsány hazugságai miatt. S ugyanígy nem találni írásokat a legutóbbi magyar választásokba történt amerikai beavatkozásról, vagy a „guruló dollárokról” sem. Az ilyesmiről, vagy a családoknak, illetve a fiataloknak nyújtott (adó)kedvezményekről legfeljebb ha nagy keresve találni egy-egy tudósítást, azt is olyan helyen, ahol az ember nehezen akad bele. A finn emberek ezekről nem tudnak, s talán nem csoda, ha értetlenül vagy gyűlölködve néznek a magyar emberekre, akik ilyen orosz-barát kormányt választanak maguknak. Ők azt tudják, hogy a magyar kormány minden EU-s döntést megvétóz, s nem engedi a svédeket se a NATO-ba, illetve hogy Magyarországon nincsenek LMBTQ kisebbségi jogok; a határon kívül rekesztett, kisebbségi sorba kényszerített magyarok helyzetéről, vagy akárcsak most a kárpátaljai magyarok félelmeiről a finn ember semmit sem tud.
„A finn politikum és média által keltett magyar-gyűlöletnél (a lengyel-gyűlölet a híradásokban most szünetel) már csak az orosz-gyűlölet hangosabb. Hadd ne terheljem ezt a munkát még több idézettel. Nem telik el nap, hogy ne emlékeztessék a finn TV-nézőt és újságolvasót lehetőleg többször is arra, hogy Oroszország a balti államok és Finnország, de az egész Európa megtámadására készül”
Nyilván nem Stubb megválasztása érdekében, de 2023. április 4-én Finnország belépett a NATO-ba. Jól mutatta az oroszellenességgel megalapozott háborús pszichózis fokát, hogy a finn embereknek még az sem tűnt fel, hogy erről elfelejtettek szavazást tartani, sőt nagy örömmel fogadták a hírt. A média nem túl hangosan csak annyit mondott, hogy (kb. szó szerint) „fölösleges lett volna a szavazással vesződni, mert a tagság úgyis meg lett volna szavazva”. Csak a magyarokra haragudott mindenki, mert hogy ők nem akarták a tagságukat jóváhagyni. (Most meg a svédek tagságát nem akarják jóváhagyni, pedig erre sincs semmi okuk.)
„Azonban még ennél is megdöbbentőbb, hogy mindezek után szintén a finn lakosság megkérdezése nélkül az amerikaiakkal a NATO-szerződésen felül kötöttek még egy-egy külön DCA-egyezményt is (Defence Cooperation Agreement between Finland and United States 2023. december 18.), mely szerint az Egyesült Államok 15 katonai támaszpontot építhet Finnországban, illetve annak partjainál”
A katonaság létszáma nincs meghatározva. Amikor Oroszország ezzel kapcsolatban állást foglalt, azt a finn politikum és sajtó újabb bizonyítéknak tekintette arra, hogy „helyesen cselekedtünk, fel kellett készülnünk az orosz agresszióra”, vagy: „Most, hogy felkészültünk, nincs már ok aggodalomra, az Egyesült Államok mellett biztonságban vagyunk.”
A választási csatározásokkal egyidőben Stubb párttársának, Petteri Orponak a kormánya arra hivatkozva, hogy Oroszország „hibrid háborúba” kezdett Finnországgal, amiért az belépett a NATO-ba, és most bevándorlókat küld a finn határra, lezárta az orosz-finn határt. A vezető híradások a mindennapos választási beszélgetések előtt több héten keresztül mind arról szóltak (karikírozás nélkül), hogy ma sem próbált meg senki átjönni a határon (képeken is mutatták, hogy nincs a határállomáson egy teremtett lélek sem), tegnap is csak tízen jöttek mind a tízen biciklivel, de információink vannak arról, hogy a velünk szemben ellenségesen viselkedő orosz hivatalos szervek migránsokat szállítanak/akarnak majd szállítani a határra. (Bizonyítékokat ezekre az állításokra soha nem mutattak be.) Az Orpo-kormány azonban „nagyon helyesen” (az összes parlamenti párttal és a sajtóval is egyetértésben) a határt ma is zárva tartja, mert (ismét csak szószerint) „erőt kell az orosznak felmutatni” (pl. Elina Valtonen, külügyminiszter, Stubb). Azt se egy ellenzéki képviselő, se egy újságíró sem kérdezte meg, hogy ha a határállomásnál piros a lámpa, attól miért ne jöhetne bárki át a határon akár ott, vagy akár 200 méterrel odébb. Mindeközben az Orpo-kormány koalíciós pártja, a Finnek Pártja is orosz-ellenes lett. EP-s képviselőjük /Pirkko Ruohonen-Lerner/ azokban a napokban szavazott Magyarország ellen.
„A média keltette oroszellenesség és félelem eljutott arra a pontra, hogy az átlagos finn ember már szinte az egyes orosz embert is utálja, s mindenkit, aki az orosszal/Putyinnal barátkozik; így Orbánt és a magyar embereket is”
Ilyen média háttérben és politikai hangulatkeltésben az elnökválasztáson nem is nyerhetett más jelölt, mint az, aki védelmet ígér, és a legrámenősebben igazolja a politikai életben, valamint a médiában már ezerszer hallott gyűlöletet és félelmet keltő narratívát. Aki hajlandó félelem nélkül erővel válaszolni az orosz agresszióra (finnül „Kovaa kovaa vastaan” ’keményen a keménnyel szemben’).
„Nyilatkozatait tekintve ebben kétségtelen Stubb volt minden jelölt közül a legmagabiztosabb, legrámenősebb vagy mondhatnánk legagresszívebb”
De úgy látszik, ebben még nem lehetett bízni.
Stubbot ugyanis nem a pártja választotta meg. Petteri Orpo az egységpárt elnöke 2023. augusztus 14-ikén váratlan bejelentést tett: a párt elnökjelöltje Alexander Stubb lesz. Ez már csak azért is meglepő volt kissé, mert a felmérések szerint a párt Antti Häkkänenre, a védelmi miniszterre szavazott volna. A választási kampány már beindulóban volt, amikor aztán mégiscsak összehívták a közgyűlést, ahol 2023. október 10-én Stubbot választották meg elnökjelöltnek. (Nekünk magyaroknak egy kicsit ismerősen cseng az ilyesmi, pl. Márki-Zay vs. Karácsony.)
„Egy másik szintén furcsállható dolog volt, hogy a szociáldemokrata Jutta Urpilainent csak nagy későre decemberben választotta meg pártja. Így Stubbhoz képest meglehetősen nagy késéssel indult, de a kampánya azután is feltűnően lagymatag maradt”
Talán most először történt meg az is, hogy a Svéd Néppárt nem indított jelöltet. Nyílt titok (volt), hogy ha nekik nincs jelöltjük, akkor az ország svédnyelvű lakossága szinte egy emberként Stubbra fog szavazni.
Ezzel szemben állt a szuverenista és NATO-csatlakozás ellenes Saara Huhtasaari (Laura Huhtasaari, a Finnek Pártja mep-képviselő testvére), aki a parlamenten kívüli Szabadság Szövetsége nevű párt képviseletében szeretett volna indulni, de nem indulhatott. Pártja szerint a fősodratú média annyira elhallgatta, hogy a jelöltséghez szükséges kopogtató cédulákat lehetetlen lett volna összegyűjteni. Visszalépett.
Huhtasaarival szemben Paavo Väyrynen, a – fősodratú média mellőzése mellett is – össze tudta gyűjteni a szükséges 20 ezer kopogtató cédulát, de a finn posta ebből több mint 10 ezret egy észtországi címre postázott el. A politikus hiába tett feljelentést a finn rendőrségen, az ügyet a Helsinki Rendőrséghez utalták, ahol az aztán kivizsgálatlan maradt. Väyrynenről tudni kell, hogy centrumpárti képviselőként 1977-1993-ig volt majdnem megszakítás nélkül Finnország külügyminisztere, azután európai parlamenti képviselő. Väyrynennek vidéken mind a mai napig jelentős támogatottsága van.
„Így aztán mindkét szuverenista politikus kiesett a megmérettetésből. Igaz, hogy aligha értek volna el jelentős eredményt, de a vitaműsorokban lehetőségük lett volna szuverenista politikusként elmondani a véleményüket”
Huhtasaari például azt írja a honlapján, hogy szerinte „Finnország elnökeként nem működhet olyan a «nagykorporáció» által futtatott nemzetek fölötti politikus, aki a WEF belső köreinek embere … ”. Szerinte öt ilyen volt a finn elnökjelöltek soraiban az első fordulóban.
A választási harc nem volt egyenlő a jelölteknek adományozott összegeket illetően sem. Az állami Választások Pénzelési Felügyelete (Vaalirahoitusvalvonta) szerint Stubb kampányát a különböző adományozók összesen 2 457 829,38 euróval támogatták, míg Haavistoét csak 1 329 592,00 euróval. A többi jelölt ennek csak töredékét kapta; a kereszténydemokrata jelölt Sari Essayahnak pl. 75 200,00 euróból kellett gazdálkodnia.
„Stubb a kapott összegeket nem tétovázott kihasználni”
Különösen meglepő lehetett sok finn ember számára például, amikor a választás napját megelőző reggelen napilapja teljes címoldalán Stubb-bal találta szembe magát. Azonban talán ennél is érdekesebb, hogy a Magyar Hírlap az adományozók között szereplő John Lindfors Hongkongban élő kockázati befektetőről kiderítette, korábban a Goldman Sachs befektetési bank partnereként dolgozott. Ezeket az összegeket és adományozókat látva tulajdonképpen még csodálkoznunk is kell, hogy Stubb csak ilyen kis arányban nyert. Ezekről a dolgokról a média keveset beszélt, annál fontosabbnak tartották kihangsúlyozni, s sokszor megismételni, hogy a jelöltek előre megállapodtak abban, hogy bármelyikük is nyer, hangsúlyozni fogják, hogy a választások tiszták és becsületesek voltak.
A választás előtti két-három héten majd minden napra jutott egy tévés választási vitaműsor, ahol a jelöltek válaszolhattak a műsorvezetők kérdéseire, illetve vitatkozhattak egymással. Ezen műsorokban olyan kérdések is napirendre kerültek, mint például a jelölt étkezési szokásai, kedvec étele, együttese, hobbija stb. Ha viszont a lényeges dolgokra tértek, ott a főtéma a NATO-csatlakozás, Ukrajna megsegítésének fontossága, az orosz agresszor fenyegetése, Putyin nagyhatalmi vágyai voltak, vagy például az, hogy megengedje-e Finnország, hogy az amerikaiak atomfegyvereket tárolhassanak a most létesítendő finnországi támaszpontjaikon, s általában is, hogyan lehet az oroszokat megakadályozni abban, hogy megtámadják Európát. E vitaműsorok szerkesztői nem riadtak vissza olyan provokatív kérdésektől sem, hogy
„Ha Ön kerül az elnöki székbe, és az oroszok megtámadják a norvég Spitzbergákat, akkor Ön hajlandó lesz-e finn katonákat küldeni a norvégok megsegítésére.”
Itt zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a finn semlegességi politika feladása, illetve a NATO-csatlakozás után robbanásszerűen megnőtt azon tartalékosok száma, akik a katonai szolgálat helyett a civil szolgálatra kérték át magukat. (Ezeket Häkkänen védelmi miniszter katonaszökevényeknek nevezte.)
A vitaműsorok ilyen típusú kérdéseire Stubb gátlástalan igenekkel felelt, miként arra a kérdésre is, hogy kell-e a engedélyt adni a Finnországban most létesítendő amerikai támaszpontoknak „atomfegyver áthaladására”. Stubb azon a kérdésen sem gondolkozott sokat, hogy szóba kell-e a következő finn elnöknek állnia Putyinnal: nem.
S akkor néhány idézet Stubbnak, Finnország most már új elnökének a választások előtt adott nyilatkozataiból:
„Azzal, hogy mi sok gyakorlatot (ti. hadgyakorlatot) csinálunk és lehetővé tesszük az amerikaiak háború-…, katonai-…, katonáinak a mozgását 15 háborús-… katonai területen.” (TV-s nyilatkozat: nyelvi stílus és a nyelvbotlások megtartva)
“Finnország, azaz az elnök kapcsolatait Oroszországgal az is nagyban meghatározza, hogy nyugati szövetségeseink mit akarnak tenni.”
“Az orosz elnökkel való párbeszéd attól függ, hogy nyugati szövetségeseink mit remélnek… ez egy olyan kérdés, amiben semmi esetre sem kezdhetünk «szólózni».”
„(Mi finnek) az egyik első frontvonalbeli állam vagyunk. Az Egyesült Államok számára geopolitikailag az egyik legérdekesebb ország vagyunk.”
“És ha léteznek majd kapcsolatok (Oroszországgal), annak a szövetségesek felhatalmazásán kell alapulnia.”
„Úgy látom, hogy a háború még legalább egy évig folytatódik. A köztársasági elnöknek pedig semmi esélye sincs arra, hogy kétoldalú kapcsolatokat tartson fenn az Oroszországgal folytatott háború alatt”.
„S végül Alexander Stubb gondolatai a skizofrén finnekről még miniszterelnöki korából, 2015-ből, amikor a finnek 55-57 százaléka ellenezte a NATO-tagságot, s csak 22-27 százalék támogatta”
„(…) a finnek kapcsolata a nyugati védelmi szövetséggel, a NATO-val még skizofrén vonásokkal is rendelkezik. A finnek mítoszok, tévhitek és másodkézből származó információk alapján eltérő elképzeléseik vannak a katonai szövetségről és működési módszereiről.”
A második fordulóban, amikor már csak Pekka Haavisto és Alexander Stubb volt talpon, a finn média ismét „dolgozott”. Két napon keresztül minden híradóban fő hírként hozta le, hogy a Helsinki Egyetem egyik „kutatásából” az derült ki, hogy a vidéki finnek nemi irányultsága, illetve házastársa miatt nem fognak Haavistora szavazni. A hírek szerint a megkérdezettek száma 1300 fő volt. Nem sokkal később a Naapuriseura kiderítette, hogy a megkérdezettek száma csak csak 396 volt, s hogy a „kutatást” vezető Jaakko Hillo Stubb kollégája volt Firenzében. (Stubbnak nem volt félnivalója: a Naapuriseura olvasottsága elenyésző, a fősodratú média pedig csöndben volt.)
„Itt meg kell jegyeznünk, hogy az ilyesfajta támadás, kivált Finnországban, ahol az LMBTQ-s jogokra a gyerekektől a felnőttekig már mindenki igen kényesen ügyel, több mint nemtelen”
Amint arra Mauno Saari, a Naapuriseura oldalain rámutatott, a cél teljesen világos volt, lebeszélni a centrumpártiakat (korábbi Vidék Pártja, hagyományosan a második-harmadik legnagyobb politikai erő) arról, hogy Haavistora szavazzanak.
Nemsokkal később jött az utolsó felvonás. A választásokat megelőző híradókban bemutatták a jelöltek házasfeleit. Ebből kiderült, hogy Stubb felesége egy nagyon szép kis angol városban nőtt fel, ahol nagyszerű autókat gyártanak, Haavisto házastársa pedig egy maffiózókkal teli dél-amerikai kisvárosból.
Az elnökválasztás(i show) utolsó felvonása a TV-ben a választások előtti Levyraati-műsor (Lemezlovas) volt, ahol a két jelölt most a zsűri tagjaként mondhatta el véleményét a nézőkkel közösen meghallgatott táncdalokról/rock-számokról.
Az eredmény: Stubb-Haavisto 51,6 – 48,4 százalék.
Források:
Tuppurainen: https://www.ts.fi/uutiset/4686783
Sarvamaa: https://magneettimedia.com/george-soros-tietovuoto-paljastaa-suomalaiset-liittolaiset/
https://www.petrisarvamaa.eu/tag/oikeusvaltio/
https://twitter.com/petrisarvamaa/status/1744262448171929728
Sanna Marin: https://yle.fi/a/3-11902107
https://www.youtube.com/shorts/jJ7Xyk9sz6U
https://www.iltalehti.fi/uutiset/a/2014061418407842
Stubb: https://www.weforum.org/people/alexander-stubb/;
https://www.partisaani.com/tag/young-global-leaders/
A finn média:
https://cadmus.eui.eu/bitstream/handle/1814/75753/MPM2023_General_report.pdf?sequence=1&isAllowed=y
https://www.origo.hu/itthon/2020/08/varga-zoltan-central-mediacsoport
Saara Huhtasaari: https://www.saarahuhtasaari.com/post/%C3%A4%C3%A4nest%C3%A4n-syd%C3%A4mell%C3%A4
Paavo Väyrynen: https://www.paavovayrynen.fi/category/blogi/
Jaakko Hillo: https://naapuriseura.fi/pulinat-pois/
Egyéb:
https://www3.weforum.org/docs/AM14/WEF_AM14_YGL_List.pdf
(A szerző Finnországban él, az MNO tudósítója)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Bérces Zsolt says:
Remek, sokoldalú cikk.
Mondjuk nekem erről a Stubb-Haavisto választásról az jött le, hogy az egyik kutya, a másik eb. Nem biztos, hogy a szerzőnek ez volt az eredeti szándéka.
HandaBandy says:
Felvonult a finn janicsársereg. Orbán Viktor és vele együtt a magyarok persze, hogy persona non grata-k
hiszen nem mulasztják el permanensen bekiabálni, hogy meztelen a császár és ezzel lassítják, hogy a nagy
megbízatás sikerrel záruljon, a nagy mű, az oroszok elleni harci koalíció elkészüljön. Látszik, hogy az a 110
év kevésnek bizonyult, hogy a finneknek kialakuljon egyfajta politikai túlélőösztöne. Keménykedtek Sztálinnal
a területcsere kapcsán, ami hibás döntésnek bizonyult. Majd a háború után kiegyeztek a SZU-val, most ismét az
oroszokra vicsorognak. A III. Birodalommal is kokettáltak, majd hátba támadták őket. Most ismét hirtelen ahhoz
az oldalhoz húznak ahol a németek vannak. Ehhez az őrjítő cikk-cakkhoz mindösszesen 80 év elég is volt.
Emlékezem még a nem is olyan régen látott fotókra ahol a finn felségjelzésű MiG-21-esek gyakorolták az
autópályák hevenyészett kifutókká való átállítása után a le- s felszállást. Rég volt, tán igaz se volt. Avagy
így múlik el a világ ősi dicsősége.
Nincs kedvem még egy Tonkin incidenshez.