„Nem vetnek, nem aratnak, de mindent jobban tudnak. Állítsák meg a <jelzőlámpás> őrületet!” Országos tiltakozással kezdődött Németországban a mezőgazdasági dolgozók akcióhete a kormány politikája ellen, amelyet a fuvarozók, a kereskedők és más szakmai csoportok is támogattak. A német fővárosban is megmutatják, mit jelent, ha minden kerék megáll. „Többről van szó, mint támogatásokról és adómentességekről” – mondják a tüntetők. Kinyílik a német társadalom szeme. Tilo Gräser riportja, Péli Éva fordítása. A cikk először itt jelent meg.

Tilo Gräser riportja a #moszkvater.com-on

A gazdatüntetések sokkal többről szólnak, mint a német kormány által tervezett, a mezőgazdasági gázolajra vonatkozó, úgynevezett klímakárosító támogatások és a mezőgazdasági gépek gépjárműadó-mentességének megszüntetése. Egy 20 éves gazdálkodó a brandenburgi Spreewald körzetből mondta ezt hétfőn Berlinben, s hozzátette: „Amit valójában akarunk, az a kormányváltás”.

Országos akcióhét kezdődött Németországban, a mezőgazdasági termelőket a teherautó-szállítók és a kereskedők, valamint számos más szakmát képviselő állampolgár is támogatja. Ezt az váltotta ki, hogy a német kormány a mezőgazdasági vállalkozásoknak nyújtott támogatások és adómentességek csökkentését tervezi. Ezzel akarják betömni a költségvetési lyukakat, amelyek a szövetségi alkotmánybíróságnak az állítólagos klímavédelem finanszírozási terveivel kapcsolatos ítélete által keletkezett.

„A német gazdák úgy érzik, hogy megélhetésük végérvényesen veszélybe került, és tüntetnek a mezőgazdaság megőrzése mellett – és az SPD, a Zöldek és az FDP alkotta úgynevezett <jelzőlámpás> kormány és annak politikája ellen”

Joachim Rukwied, a gazdaszövetség elnöke a 2023-as év végén tartott nagygyűlésen bejelentette: „Akkor január 8-án mindenütt jelen leszünk, ilyet még az ország nem látott“. Miközben a gazdák és a teherautó sofőrök a támogatókkal együtt Németország számos pontján tiltakoztak, több százan gyűltek össze a Brandenburgi kapunál. A hideg téli napon a kék ég alatt tüzek mellett melegedtek, beszélgettek a járókelőkkel és a támogatókkal, válaszoltak az újságírók kérdéseire, és hangos dudálással jelezték, hogy ott vannak. Arra a kérdésre, hogy a tüntetések abbamaradnak-e, ha a két konkrét követelést teljesítik, a 20 éves gazda így válaszolt:

„Arról szó sem lehet. Ki fogunk tartani”

A kormányváltás követeléséről azt mondta, hogy eddig minden párt „elszúrta“ a dolgot, kezdve a CDU-val. „A CDU 16 évig volt hatalmon, ők sem teljesítettek jól. Most az új kormány van hatalmon, és ők még rosszabbul teszik a dolgukat. Pedig volt esélyük. Most azokra kell, hogy kerüljön a sor, akik még nem kapták meg az esélyüket.” A fiatal gazda adna egy esélyt az AfD-nek, de nem akarja őket az „égbe emelni”. Arra a felvetésre, hogy ettől a párttól sem várható igazán más politika, azt mondta: „Akkor újra az utcára vonulunk. Lehet, hogy így lesz, de meg kell próbálnunk.” A német mainstream médiában már korán megjelentek olyan hírek, hogy a gazdatüntetéseket „eltérítette a jobboldal“. A Spreewaldból származó fiatal gazda számára ez egy politikai kampány és „teljes baromság“:

„Mi, gazdák nem a jobboldalon vagyunk. Mi csak el akarunk érni valamit. Csak a jogainkat akarjuk”

A két berlini Melanie és Marion, az egyik alkalmazott, a másik nyugdíjas, szintén cáfolta azt a vádat, hogy a tüntetéseket a jobboldal belülről bomlasztaná. Sokakhoz hasonlóan ők is támogatják a tiltakozó berlini gazdákat és teherautósofőröket. „Azon egyszerű oknál fogva, hogy minden egyre drágább” – mondta Melanie. És hozzátette, „mert Scholz rosszul kormányoz. Befogadjuk a menekülteket, de fegyverekkel látjuk el Izraelt”. Azért álltak ki a gazdák mellett, mert annyira drágul minden, hogy ezt már nem lehet tűrni.

A Brandenburgi kapunál kézzel írott táblákat lehetett látni olyan kijelentésekkel, mint „Szükségünk van a gazdáinkra”, vagy „Mezőgazdaság nélkül minden hülyeség”. A nyugdíjas Marion számára az egy alapvető kérdés szól: „Szerintem ez mindenkinek fontos. A gazdák tették meg a kezdőlökést. Nekünk meg követnünk kell őket. Mikor ébred már végre fel ez az ország?“ – tette hozzá dühösen Melanie: „Ki kell tartanunk. Mi lesz a fűtési költségekkel? Mi lesz az áramköltségekkel? Meg mindenhol megfigyelés alatt állunk. Már nem vagyunk szabad emberek, és ezt nem fogják fel az emberek.” Rendőrök álltak a tüntetések szélén, és távol tartották az önjelölt „Antifák” egy kis csoportját, akik a koronavírusjárvány óta a kormány minden kritikusát „jobboldalinak” nyilvánítják.

„Az egyenruhások osztják a gazdák aggodalmait”

– számolt be a beszélgetésekről a Spreewaldból származó gazda. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy eddig alig volt elégedetlenség az emberek részéről a tüntetések és blokádok következményei miatt. „Igazából csak bátorítást kapunk“ – mondta. „Ritkán fordul elő, hogy valaki hülye megjegyzést tesz, vagy hülyének néz minket.” Elmondása szerint a kézművesek is támogatják a tiltakozásokat, ahogyan az ápolók is.

„Lassan felkel az egész középosztály. Már csak néhány ember maradt, akiknek még nem nyílt ki a szeme. Ha az is megtörténik, akkor megvagyunk”

Egy schleswig-holsteini hatóság alkalmazottja, aki Berlinben támogatja a gazdákat, szintén megértette, hogy mi forog kockán. A gazdáknak „sokkal többről” van szó, mint a juttatásokról és a támogatásokról – mondta az interjúban. A bürokrácia már olyan messzire haladt, hogy az lényegében az elnyomás egy formája. Az olyan kisvállalkozások, mint a mezőgazdaság, ezt már nem engedhetik meg maguknak. „Alapvetően több embert kell alkalmazni az adminisztrációra, mint a munkára. És ezt egyetlen vállalkozásban sem teheted meg, ha nem az államitól vagy másoktól kapod a pénzt. A gazdáknak maguknak kell megkeresniük a pénzt.”

Az ötvenes évei végén járó férfi szerint ez az elmúlt években halmozódtak fel a problémák, és nevetnie kell azon a magyarázaton, hogy ezt az EU diktálja. Az rendelkezések Berlinből mennek Brüsszelbe, az EU végrehajtja őket, majd a német kormány az uniós döntésekkel érvel a politikája mellett.

„Persze nagyon együgyűnek kell lenni ahhoz, hogy elhiggyük, hogy az emberek ezt nem veszik észre”

„Olaf Scholz kancellárnak le kellene mondania” – követelte, idézve a Brandenburgi kapunál nem sokkal korábban tartott nagygyűlés egyik szónokát, aki azt mondta, hogy a politika egy kicsit olyan, mint a Bundesliga, ha egy csapat mindig csak veszít, akkor az edzőnek le kellene mondania. Scholz akár az egész csapatot is magával vihetné.

A járműveken olvasható jelszavak is azt mutatták, hogy a tiltakozó gazdák a saját problémájukon túl is felismerték az összefüggéseket. „Állítsátok meg a hazugságokat és a háborús uszítást!” – volt olvasható az egyik traktoron elhelyezett transzparensen, valamint a másutt az a felirat, hogy

„Véget a szankcióknak és a középosztály tönkretételének!”

Mások a teherszállítást temették el szimbolikus koporsóban. Egy transzparensen ez állt: „A vonat nem megy el a szupermarketig. Hamarosan a teherautóm sem fog eljutni az autópálya díj miatt”. „Ha tönkremegy a gazda, az élelmiszert importálni fogják” – állt egy táblán egy traktoron. Egy másikon: „Nem vetnek, nem aratnak, de mindent jobban tudnak: „Állítsák meg a jelzőlámpás őrületet!”. Egy harmadik táblán ez állt: „Ha meghal a gazda, meghal az ország.” Egy teherautón a következő követelés volt olvasható: „Politikát a népnek, és nem a lobbinak!!!” A Brandenburgi kapu előtt álló nagy traktorok közül többön a következő felirat volt olvasható:

„Nem a négynapos hétért vagy két euróval több fizetésért jövünk. A létünkért harcolunk!”

És az egyikük valóban annak a német államnak a zászlaját vitte, amely 1990-ig a kalapács és körző mellett a címerében a búzakalászt viselte, és „munkások és parasztok államának” nevezte magát, az NDK zászlaját. Még egy hétig akarnak a gazdák és a többiek Németország szerte tiltakozni. A folyókon a hajósok is részt vesznek és elzárják a vízi utakat. Jövő hétfőn, január 15-én egy nagy zárótüntetéssel akarják megmutatni, hogy a politika nem fog a fejük felett rendeleteket hozni.

„Berlinben biztosan nagy lesz a tömeg”

– mondta a Spreewaldból származó fiatal gazda. Hozzátette: „És ha utána sem változik semmi, akkor addig folytatjuk, amíg valami meg változik.”