Vlagyimir Viszockij dalainak témái, egykoron tiltott gyümölcsnek számító költeményei máig foglalkoztatják a kor emberét. Számos költő, újságíró, zenész munkálkodik azon, hogy a dalnok hagyatékát az utókor számára közvetítse. A Viszockij-művek népszerűségét jelzi, hogy megszámlálhatatlan újraértelmezéssel, parafrázissal találkozhatunk Oroszországban és külföldön egyaránt. Ma is aktuális költészete bevonult a klasszikusok közé, verseit az orosz iskolákban Puskin és Lermontov költeményeivel együtt elemzik. A 40 éve elhunyt ikonikus színészköltő emlékét hazánkban is őrzik.

Viczai Péter írása a #moszkvater.com számára

Oroszhonban a költő több mint költő – tartja az ismert mondás. Feltehetően máshol is így van ez, de Oroszhonra külön is igaz e bölcs meglátás – gondoljunk csak Jeszenyinre, Jevtusenkóra és a többiekre. Viszockij költői, dalszerzői munkássága az egész társadalom véleményét, életérzéseit váltotta valóra. A szilaj húrokat pengető alkotó – Bratka László költő szavaival élve – mintha csak a nép egységéről szőtt szovjet ideologikus álmot testesítette volna be.

„A korszak orosz emberének méltán lehetett olyan érzése, hogy Viszockij helyette él és dalol. A brezsnyevi éra máig népszerű ikonikus alakja a nemzet keresztjét viselte, és büszkén hordta e terhet korai haláláig”

Még életében össznépi Vologya lett belőle, az egész orosz nemzet rekedt hangú eleven és megzabolázhatatlan lelkiismerete. Ahogy Bratka fogalmaz, Viszockij a szovjet és az orosz kultúra legmélyebb rétegeire csatlakozott rá, népi archetipusokat aktivizált, ugyanakkor az értelmiségi ideált, a magányos intellektuális hőst és a problémás embert is megjelenítette. Balladái a brezsnyevi éra szinte teljes keresztmetszetét adják.

„A híres utód, Nyikita Viszockij szavaival élve a költő addig él, amíg közlik verseit. A bárd addig, amíg dalait játsszák a televízióban, a rádióban vagy kiadják őket”

Viszockij esetében mindez tetten érhető nemcsak hazájában, de nálunk is. Már a nyolcvanas években olvashattuk az alkotásait ismert magyar költők fordításában. Ma is aktuális költészete mára bevonult a klasszikusok közé, egyes műveit az orosz iskolákban Puskin és Lermontov költeményeivel együtt elemzik. Könyveket írnak róla, kiállításokat, konferenciákat, emlékesteket rendeznek, CD-n jelentetik meg magyar nyelvre fordított munkáit. A Viszockij-életmű mintegy felét ma már olvashatjuk magyarul is.

„A világ számos helyén ma is érezhető Viszockij-kultusz kialakulásában szerepet játszott a költő felesége, Marina Vlady”

Megfelelő összeköttetései és befolyása révén közreműködött abban, hogy férje kijuthasson az egykori Szovjetunióból. A félig orosz származású művésznő nemzetközi ismertsége és kapcsolatai a Szovjetunióban exkluzív helyzetet jelentettek, ugyanis keveseknek adatott meg akkoriban ez a kiváltság. Vlady segítségével a gitáros dalnok az 1970-es években a világ különböző országaiban adhatott koncerteket. 1976-ban hazánkban is több helyszínen fellépett.

„A moszkvai olimpia idején elhunyt tragikus sorsú dalnok sajátos hangvételű időtálló művei jelenleg is foglalkoztatják a kor emberét”

 

Számos költő, újságíró, zenész munkálkodik azon, hogy Viszockij hagyatékát az utókor számára megőrizze. Közéjük tartozik az ugyancsak költő, színész, zeneszerző Gennagyij Nord, aki a birtokában lévő, a művészről készült ritka értékes fényképekből Az ismeretlen Viszockij címmel több nagy sikerű kiállítást is tartott, többek között 2018-ban, Budapesten. Az Utolsó ecsetvonás című, nemrég született dalát Vlagyimir Szemjonovics emlékének szentelte. A szerzemény hangulatát jól tükrözi a mű alábbi két sora:

Ó, szájából hogy hangzott az ének, 

Így aligha énekelhet élő! 

Nord verset is költött Viszockijról, amelynek idézett részlete ugyancsak méltó a nagy bárd emlékéhez:

Hajnalfénye az új napnak, 

Vonatfütty és zakatolás, 

Örök létet ad a dalnak, 

Nincs megállás, nincs megállás… 

„Ami az egyes Viszockij-dalok modern kori fennmaradását illeti, ma már szinte megszámlálhatatlan újraértelmezéssel, parafrázissal találkozhatunk Oroszországban és külföldön egyaránt”

A dalok rendkívüli zeneisége, amely a megírt tartalmat hihetetlen többszólamúsággal, autentikus formában kínálja a hallgató számára, találkozik a látszólag statikus prózai szöveg eszmeiségével. A leghíresebb magyar interpretációk talán Földes Hobo László, Horányi László és Sipos Mihály nevéhez fűződnek, de számos további előadót is feltétlenül meg kell említeni, mint például Hegedűs Ivánt, Jávor Ferencet, vagy Katona Klárit.

 

Utóbbi az In Memoriam V. Viszockij című felvételével került be a bárd emlékét őrzők népes és igencsak rangos táborába. 1987-ben bemutatásra került az első magyar, Viszockijra emlékező monodráma Hegedűs D. Gézával a főszerepben. 1997-ben Charlie is jelentkezett egy meglepő Viszockij-interpretációval. Sajátos megközelítéssel és egyedi műfaji megoldásokkal hajt fejet a legendás dalnok emléke előtt a Quimby együttes. Az említett művészek egy része rendszeresen előadja a bárd dalait, helyenként némileg átdolgozva, máskor pedig korhűen, magyarul, illetve orosz nyelven.

„A blues és Viszockij kapcsolata rendkívül érdekes terület, ugyanis jórészt utólag, Hobo dalain keresztül felfedezett műfaji rokonságra épül”

Hobo az 1990-es évek elején kezdett el Viszockijjal komolyabban foglalkozni. Karakteresen egyedi megközelítésű interpretációi – különösen az 1998-as első két emlékkoncertje a budapesti Orosz Kulturális Központban – hatalmas sikert arattak. A népszerű művész rekedtesen szuggesztív, utánozhatatlan előadásmódja alkalmas volt Viszockij szellemének és munkásságának hiteles megidézésére azok körében is, akik az eredeti felvételeket addig még nem hallották.

„Marina Vlady állítása szerint Hobo az egyetlen zenész, aki nem az utánzás művészi attitűdjén keresztül kísérli meg Viszockij dalainak megjelenítését”

A Horányi László nevével fémjelzett esztergomi CÉCÓ-Akusztik együttes szintén nagy visszhangot kiváltó emlékesteket és koncerteket adott a költő tiszteletére, például több ízben a budapesti Orosz Kulturális Központban is. Viszockij magyar interpretációjával kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a speciális nyelvi problémák, az egyes szövegekben fellelhető jelentésbeli áttételek nehezítik a dalok színvonalas hazai előadását, és magas szintű teljesítményt követelnek bármelyik művésztől.

 

Stier Gábor vezető újságíró szavait idézve, az emberek döntő többsége nyolc évtized alatt sem hagy különösebb nyomot maga után. Az örökléthez azonban, néhány kiválasztott számára ennek a fele is elég. A 42 és fél évet élt Viszockij tehetsége Stier szerint főleg abban rejlik, hogy

„az orosz lélek minden húrján játszott, feltárva annak rejtett titkait”

Ha a korszak nagy bárdjait nézzük, akkor politikailag szuper érzékeny dalaival Alekszandr Galics kiszolgálta a társadalom egyik részét, a romantikus Bulat Okudzsava pedig egy másikat. Vlagyimir Viszockij azonban maga volt a vulkán. Tudott politikus, szerelmes és szatirikus is lenni, ugyanis ő az orosz lélek minden húrján játszott. S ami talán a legfontosabb, hiteles személyiség volt, dalait életével támasztotta alá. Ahogy énekelt, úgy is élt. 

Ki volt valójában Viszockij? Költő, színész, bárd, úgynevezett városi dalnok, vagy mindezek együtt? Sokan próbálták ezt megfejteni. Éveken át kérdezgettem én is az őt egykor jól ismerőket. – Hogy ki volt ő? Egyszerűen Viszockij! Ha énekelt, beleborzongott a gyönyörtől, aki hallotta, ha a Hamletet játszotta, a nézők könnyeztek, ha pedig egyszerűen csak beszélgettünk, akkor is világos volt számomra, hogy velem szemben kolosszális ember ül – fogalmazott a világhírű nonkonformista szobrász Mihail Semjakin, aki életének utolsó évtizedében került közeli barátságba Viszockijjal. 

De idézhetjük a Taganka lelkét, a rendező Jurij Ljubimovot is, aki szerint semmiféle összehasonlításnak nincs helye vele kapcsolatban. – Kiváló, különleges ember, színész és költő volt, aki hatalmas szellemi és lelki erőforrásokat volt képes önmagában egyesíteni. 

„Stier Gábor szerint megvan mindenkinek a maga Viszockija. Kinek a lírai, kinek a romantikus, kinek a viccesen ironikus Vlagyimir Szemjonovics, aki az élet örök kérdéseit pendítette meg gitárja ezüstös húrjain”

A Viszockij-jelenség lényegét talán úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy a szovjet éra ikonikus alakja egyszemélyben volt Hegedűs D. Géza, Cseh Tamás és Bereményi Géza. Még pontosabban, ő volt az önpusztító, igaz szavú szovjet-orosz dalnok, a belső tűztől égő és magát emésztő bárd. Sz. Tóth Gyula író, kritikus szavaival élve

„Viszockij érzelemmel mozgósított értelmet, értelemmel gyújtott érzelmet, és mindezt vodkával lendítve… És mennyire igaza volt…”