Korrupció és hazaárulás vádjával letartóztatták Moldova volt elnökét, az oroszbarátnak tartott Igor Dodont. Az ellenzéki politikussal szembeni eljárás tovább destabilizálhatja a szomszédos Ukrajnában dúló harcok, a menekültek és a szakadár Dnyesztermelléken a közelmúltban ismeretlenek által végrehajtott robbantások miatt amúgy is hektikus helyzetet. Az elmúlt hetek eseményeinek alakulása nem sok jót ígér, és könnyen az ukrán útra lökheti Moldovát is.

Az éppen amerikai látogatáson tartózkodó államfő, Maia Sandu azon a napon ünnepelte 50. születésnapját, amikor a korrupcióellenes ügyészség munkatársai kiszálltak házkutatást tartani a volt elnök házához. Ha nem lenne ilyen feszült, és háborús a hangulat, most elviccelődhetnénk azon, hogy a hatóságok születésnapi ajándékként szállították Sandunak legfőbb ellenfele, Igor Dodon fejét. Ezt a helyzetre való tekintettel nem tesszük, azt azonban mégis felvetjük, hogy miért akkor csaptak le az ügyészség emberei Dodonra, amikor Sandu külföldön tartózkodik.

„Talán azért, hogy véletlenül se kapcsolhassa senki Sanduhoz elődje letartóztatását?”

Az, hogy Dodon korrupt, nagyon nem lep meg senkit. Mint ahogy a moldávok azzal is tisztában vannak, ha minden korrupt politikus kezére bilincs kerülne, akkor kiürülne a parlament. Dodont még elnökként kínos helyzetbe hozta az a videó, amelyen az elmúlt évtizedben az országot hitbizományaként a háttérből irányító oligarchával, Vlad Plachotniuc-kal tárgyal, és átvesz tőle egy csomagot, amelyben feltehetően pénz volt. De ez igazán senkit sem lepett meg, mert nyílt titok volt, hogy Dodon az oligarcha embere. De ez Sandut sem nagyon zavarta akkor, amikor pártja koalícióra lépett a Dodon fémjelezte szocialistákkal. Talán ezért sem vették elő a lelepleződés után a hatóságok Dodont. Miután azonban másfél éve az elnökválasztáson kikapott Sandutól, rá fél évre pedig a szocialisták a parlamentben is ellenzékbe kerültek, már nem úszhatta meg a vizsgálódást.

„A letartóztatás időzítése azonban finoman szólva is szerencsétlen, s azt sugallja, hogy oroszbarát politikája miatt vették elő”

Ezt erősíti az is, hogy a négy vád közül kettő – a hazaárulás és a pártfinanszírozás bűnszervezet segítségével – erősen politikai ízű. Emellett Dodont passzív korrupcióval és törvénytelen gazdagodással vádolják. Tény, hogy Dodon és pártja Sanduéknál jóval lojálisabb volt Oroszországhoz, maga Dodon pedig gyakori vendég volt Moszkvában, azonban elnöksége alatt szorították a háttérbe az orosz nyelvet, és a ciklus vége felé nemcsak a Kreml, de az oroszbarát moldovai elektorátus is csalódott benne. Talán nem véletlen, hogy egy 2020-as közvélemény-kutatás során Vlagyimir Putyin népszerűbb volt a moldávok körében, mint Igor Dodon.

„Most erősen úgy tűnhet, hogy az oroszellenes európai közhangulatot kihasználva a hatalom Ukrajnához hasonlóan leszámol az ellenzék erős emberével, és megpróbálja majd a partvonalon kívülre tenni az egész ellenzéket”

Azon sem lepődhetnénk meg túlságosan, ha Sandu mindezt ukrán és amerikai sugallatra tenné. Már csak azért sem, mert a háború kirobbanása után az államfő még az összes párt vezetőjét fogadva a nemzeti egység fontosságára hívta fel a figyelmet. Chisinau nem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz sem, és ha elszámolási viták közepette is, de továbbra is kap gázt a Gazpromtól. Aztán jöttek a furcsa robbantások a Dnyesztermelléken, és a megnövekedett feszéltség közepette egyre oroszellenesebbé vált a retorika. Sandu több Oroszország elleni kirohanást is tett, és betiltották a Szent György-szalag viselését is. A napokban pedig Moldovában járt a Kongresszus külügyi bizottságát vezető Gregory Meeks, aki tárgyalásai után arról beszélt, hogy amennyiben Chisinau kéri, Washington nemcsak segélyt ad, de fegyvereket is szállít.

„Ezzel az amerikai politikus arra reagált, hogy Sandu az utóbbi időben egyre gyakrabban vetette fel, hogy a jelenlegi helyzetben a semlegesség a jelenlegi helyzetben nem garantálja az ország biztonságát”

Azt persze Sandu nem említette, hogy Moldova egyre inkább az Ukrajnába irányuló nyugati fegyver-és üzemanyag szállítmányok tranzit országává válik, ami azért nem erősíti a biztonságot. Emellett úgy tűnik, hogy egyes erők Moldovát is belehúznák a háborúba. Az ukrán titkosszolgálat Moszkvára mutogat, a tiraszpoli szakadárok Kijevre, eközben pedig egyáltalán nem zárható ki, hogy a moldovai bizonytalanságot a két „román” nemzet egyesítéséről álmodozó Bukarest próbálná kihasználni.

Nem meglepő tehát, hogy ideges a hangulat a Moldovában. A szomszédos Ukrajnában háború dúl, és Európa egyik legszegényebb országának előbb több százezer menekültet kellett befogadnia, majd egy idő után a nyugati fegyver- és üzemanyag szállítmányok egyik tranzit útvonalaként vált érintetté. Közben a front is közeledik a határhoz, és csak fokozza Chisinauban az izgalmakat, hogy Moszkva egyre nyilvánvalóbban el akarja foglalni Ukrajna délnyugati részét is, és így az orosz csapatok elérkeznek Moldovához. Kérdés, hogy megállnak-e a határnál?

„Bonyolítja a helyzetet, hogy 1500 orosz katona eleve ott van már három évtizede Moldovában, pontosabban az 1990-es évek elején rövid polgárháború után elszakadt Dnyesztermelléken”

Az eleve oroszbarát területen még áprilisban forrósodott fel a helyzet, miután a szakadár alakulat központjában, Tiraszpolban kézi páncéltörő gránátvetővel lőtték a belbiztonsági minisztérium épületét, robbantások rongálták meg a térségben sugárzó orosz nyelvű rádió antennáit, illetve támadás érte a szakadárok egyik katonai alakulatát. Még aggasztóbb, hogy a Dnyeszter Menti Köztársaság belügyminisztériuma szerint drónokat indítottak, illetve tüzeltek is Ukrajna felől Cobasna falu irányába, ahol Európa legnagyobb lőszerraktára található. A Dnyesztermelléken ezért bevezették a vörös szintű terrorkészültséget, nem tartották meg május 9-én a győzelmi parédét sem, és katonai ellenőrzőpontokat állítottak fel. Magasabb készültségi fokozatba helyezték az orosz alakulatokat, és a szakadár állam mintegy 7 ezres hadseregét is, emellett előkészületeket tettek az orosz katonák családtagjainak evakuálásához.

„S ha mindez még nem lenne elég, akkor ehhez jön, hogy az utóbbi években Moldovának eleve feszültté vált a viszonya Oroszországgal”

Chisinau ugyan éppen a kényes helyzet miatt nem csatlakozott az Oroszországgal szemben hozott szankciókhoz, ennek ellenére folyamatos tárgyalásban áll a Gazprommal a vásárolt gáz kifizetése körüli problémák miatt. De növeli a feszültséget az is, hogy Maia Sandu államfő be-beszól Moszkvának. Előbb az oroszok szemében kiemelt szimbólumnak számító Szent György-szalag viselését tiltotta be néhány keresetlen mondat kíséretében, majd demonstratívan benyújtotta az Európai Uniónak a csatlakozás első lépésének számító kérdőívet. Tagság persze ebből még egyelőre nem lesz, de arra jó, hogy idegesítse Moszkvát. Az meg már nemcsak a Kremlt, de Kijevet is aggasztja, hogy Sandu megint elővette a Romániával egyesülés kérdését, amely elé Bukarest aligha gördítene akadályt.

„Ebben a helyzetben a háború közeledése, ha lehet, még aggasztóbb, és a dnyesztermelléki akciókat sokan már annak előjátékaként értékelik. Kiknek állhat érdekében a feszültség fokozása, és belesodródhat-e Moldova a háborúba?”

Az ukránok érthető módon Oroszországra mutogatnak, és azt sugallják, hogy a forgatókönyv ugyanaz lenne, mit a Donbassz két szeparatista népköztársasága esetében. Moszkvából is el-elhangzanak olyan kijelentések, amelyek ezt támasztják alá. Így például a háború második szakaszának céljairól beszélő Rusztam Minnikajev tábornok is szóba hozta az oroszajkú lakosság helyzetének romlását. Szintén ukrán részről az is felmerült, hogy a Dnyesztermellékről is támadnák az oroszok Odesszát, ám az itt lévő állomány ehhez kevés. Mint ahogy az sem tűnik logikusnak, hogy az orosz erők megtámadják Moldovát, már ha egyáltalán eljutnak a határig. Az viszont már orosz érdek lenne, hogy legyen összeköttetés a Dnyeszter Menti Köztársasággal.

„A provokáció Moldova oroszajkú lakói szerint érdekében állhatott Chisinaunak is, Sanduék ugyanis így a terrorveszélyre hivatkozva elterelhetik a figyelmet a növekvő gazdasági bajokról. Ezt a célt, a szelep kiengedését szolgálhatja Dodon letartóztatása is. Sőt, a nyíltan Romániával szimpatizáló, az állampolgárságot is felvevő Sandu Bukarest kezére is játszhat a feszültség fokozásával”

Tiraszpol ukrán diverzánsokról beszél. E verzió mögött is van logika, hiszen ezzel második frontot lehetne nyitni, ami erőket vonna el a Donbasszból. De ez a logika működhet orosz részről is, hiszen a helyzet destabilizálódása esetén ukrán erőket kell máshonnan a moldovai határ mellé csoportosítani. A Dnyesztermellék lakossága minden esetre nem várja sem az ukrán, sem az orosz csapatokat, még kevésbé a románokat, hiszen ebben a helyzetben ez is egyre gyakrabban felmerül. De a szeparatista alakulat félmaffiózó politikai vezetése sem, hiszen nekik tökéletesen megfelel a jelenlegi helyzet. Még egy kiterjedt autonómiát is elfogadnának Moldován belül, csak a biznisz menjen. Egyelőre tehát csak az biztos, hogy Moldova körül is növekszik a feszültség, amelynek növelése egyszerre érdeke is, meg nem is az érintetteknek. De hát ilyen a háború!