//A világ „zöld” szemüvegen át
Az Európai Zöld Párt (EGP ) társelnöke, Thomas Waitz Pakson 2021. június 22-én #moszkvater

A világ „zöld” szemüvegen át

MEGOSZTÁS

Az Európai Zöld Párt (EGP ) társelnöke, Thomas Waitz osztrák agrárpolitikus Ulrike Lunacek lemondásakor került be az Európai Parlamentbe, ahol rövid kihagyással képviselő. A 2019-es EP-választáson a Zöldek a három addigi mandátum egyikét elbukták, a Brexit következtében újraosztott brit mandátumokból Ausztriának jutó egyetlen helyet azonban éppen Waitz szerezte meg. A osztrák politikussal a Zöldek európai politikájáról, az Európai Parlamenten belüli viszonyokról, a környezetbarát gondolkodásról, és másik szakterületéről, a Nyugat-Balkánról beszélgettünk.

Posta Ákos István interjúja a #moszkvater.com számára

Az Európai Zöld Párt (EGP ) társelnöke, Thomas Waitz Pakson 2021. június 22-én #moszkvater
Az Európai Zöld Párt (EGP ) társelnöke, Thomas Waitz Pakson 2021. június 22-én
Fotó:Philipp Podesser

– Ön a zöld pártcsalád európai társelnöke. A tagpártoknak egészen eltérő a helyzetük. Amikor Ausztriában kiestek a Nationalratból, hamarosan nagyobb frakcióval tértek vissza, mint amilyennel korábban bármikor is rendelkeztek. Baden-Württembergben Kretschmann magabiztosan védte meg kormányfői posztját, és szövetségi szinten is elérhető közelségbe került a kancellári poszt. Közép-Európában ugyanakkor nem túl erősek a Zöldek pozíciói. Csehországban a jobbközép kormány koalíciós partneri státuszából süllyedtek a Zöldek a teljes jelentéktelenségbe, az LMP pedig ugyan azzal büszkélkedik, hogy a térség legstabilabb zöld pártja, ám jelenleg mindössze 2 százalék körül mérik. Hogyan látja a zöld pártok helyzetét Európában? Elvégre az európai választások tekintetében, annak ellenére, hogy a frakció mindkét magyar tagja, a pártként jelen lévő LMP és az egyéni tag Jávor Benedek kiesett, a Zöldek az átnevezett ALDE (Renew Europe) mögött alig elmaradva érték el a második legnagyobb bővülést…

– Igen, ráadásul az ALDE mandátum növekedésében nagyrészt Macron van benne, míg nálunk több országban is jelentős volt a növekedés. Észak-Európában a Zöldek előretörése sokkal dinamikusabb volt, mint a liberálisoké. Közép-Európában azonban nehezebb a Zöldek helyzete, mint Nyugaton, ugyanakkor figyelemre méltó, viharos győzelmet aratott a zágrábi polgármester-választáson a zöld-baloldali jelölt. A zöld siker mögött a klímaválság elleni küzdelem áll, amelyet már a társadalmak túlnyomó része támogat. Emellett sokak számára fontossá vált a korrupcióval szembeni kiállás, mivel tapasztalták a hagyományos pártok érintettségét. A harmadik ok maga az életminőség. Egyre többeknek válik fontossá, hogy milyen környezetben él, milyen minőségű vizet iszik, levegőt lélegzik be, honnan származik az az étel, amit elfogyaszt. Franciaországban és Németországban igen sikeresek voltak mostanság a Zöldek. Ausztriában, Írországban, Finnországban és másutt is kormányon vagyunk. Voltak azonban visszaesések is. Hollandiában egy kitűnő kampányt követően az egyik liberális párt vitt el tőlünk szavazókat. Így itt hátrébb csúsztunk, ám azért magas szinten maradtunk. Dél-Európában is nőtt a zöldpárti arány. Igaz, gyakran szövetségben más pártokkal.

– Az EGP-nél (a zöld pártcsalád hivatalos rövidítése) van egy olyan doktrína, ami kimondja, hogy tagállamonként csak egy tagpárt lehet, Ugyanakkor több országból is előfordul, hogy különböző tagállami pártokhoz tartozó képviselők is egyszerre tagjai a frakciónak. Az előző ciklusban például az LMP tagpártként, az onnan kiszakadt Párbeszédhez tartozó Jávor Benedek viszont egyéni tagként volt a frakcióban. Más pártcsaládokban simán lehet egy országból több párt is jelen (például korábban a Néppártban a Fidesz-KDNP és az MDF). A Zöldek terveznek változtatni ezen az „egy tagpárt / ország” – doktrínán?

– Akár tagpártként, akár egyéni tagként részese valaki a pártcsaládunknak, számíthat teljes mértékben a kapcsolatrendszerünkre, infrastruktúránkra. Meszerics Tamás és Jávor Benedek egyaránt nagyon magas szintű munkát végzett a frakcióban. Az LMP-vel és a Párbeszéddel egyaránt jók a kapcsolataink, és a két párt a jövőben akár újra egyesülhet is.

– Ön szerint az EU külpolitikájának milyennek kellene lennie? Elvégre a jelenlegi állapotban sok kritika éri. Elég, ha a médiában igen kínosnak vélt esetekre, Borell oroszországi, vagy Von der Leyen törökországi látogatására gondolunk. Fontos dilemma az is, hogy külpolitikai kérdésekben megmaradjon-e minden tagállam vétójoga, amivel most például a magyar kormány többször is élt. Heiko Maas, német külügyminiszter és mások is véget akarnak vetni ennek. A Zöldek álláspontja szerint, az Európai Uniónak milyen politikát kellene folytatnia, különös tekintettel a globális nagyhatalmakkal (Egyesült Államok, Oroszország, Kína) kapcsolatban?

– Fontos lenne a szorosabb együttműködés, mivel az Egyesült Államok, Oroszország és Kína is erőteljesen lép fel a nemzetközi porondon. Ehhez szükség van arra, hogy az EU a külpolitikai kérdésekben, és a szankciók terén eltörölje a tagállami vétójogot. Ugyanakkor, mivel Ausztria nem NATO-tagállam, hanem semleges ország, fontos kikötni, hogy ezt vegyék figyelembe.

– Nagy port kavart Robert Habeck, a német zöld pártvezér, Ukrajnával kapcsolatos kijelentése, miszerint Németország adhatna önvédelmi fegyvereket Zelenszkijéknek. Általános megütközést váltott ki a különböző pártok külügyi szakpolitikusai és a sajtó szakkommentátorai körében is, hogy éppen a hangsúlyozottan pacifista Zöldek társelnöke tesz ilyen kijelentést. Önnek mi a véleménye erről?

– A zöld kül- és biztonságpolitika egyik alapvetése a békepolitika, és a fegyveres konfliktusok megelőzése. Habeck kijelentése meggondolatlan volt, és ezért bocsánatot is kért. Érzelmileg elragadtatta magát, ami érthető, mivel látta, hogy ez a proxi háború Ukrajnában milyen hatással van az ottaniak életére.

Thomas Waitz Pakson nyilatkozik az ORF-nek #moszkvater
Thomas Waitz Pakson nyilatkozik az ORF-nek
A szerző felvétele

– Ön évtizedek óta biogazdálkozóként tevékenykedik, így elsődleges szakpolitikai területe az agrárpolitika. Hogyan lehet ezen a területen a zöld célkitűzéseket érvényesíteni, amikor a Közös Agrárpolitika (KAP) hagyományosan az EU-nak iszonyatosan nehezen és körülményesen, ebből fakadóan lassan, apró lépésekkel megváltoztatható szakpolitikai ágazata?

– Még nem zárultak le teljesen a KAP-ot érintő tárgyalások, de a Zöldeknek sikerül bizonyos sikereket elérni, ami azért fontos, mert az agrárium nagyon sokat tehet a szén-dioxid semlegesség eléréséért. Ezért például támogatni kell, hogy műtrágya helyett zöld trágyát használjanak, illetve olyan növények termesztését is, amelyek a fotoszintézis által lebontják a keletkező szén-dioxidot. Ez hatalmas potenciál, amit azonban ma még nem használ az európai politika kellő mértékben. Súlyos problémát jelent a biodiverzitási válság is. Évről évre tűnnek el fajok, ami negatív hatással van a mezőgazdaságra is. Mindenképpen fontos az agrárpolitika ökologizálása. Ebben az egyes tagállamoknak széles körű lehetőségei vannak. Egyes tagállamok – így Magyarország is – elsősorban patriarchális érdekekből kiindulva fékezik ezt a folyamatot. Az országot a hatalmukba kerítő oligarchák ugyanis a nagybirtokos szerkezetben érdekeltek, ami viszont kevésbé alkalmas az ökogazdálkodásra, mint a kisebb, családi gazdaságok.

– A Zöldek tagpártjai rendszeresen kritizálják Orbán Viktor politikáját, az osztrák Zöldek koalíciós partnerét, Sebastian Kurzot ugyanakkor sokan nevezik „Orbán light”-nak. A pártot az ellenzék, és a fundamentalista bázis részéről gyakran éri kritika, hogy a koalíció fennmaradásáért olyan politikai lépéseket támogat, amelyek a párt ideológiájával ellentétesek. Ha például Moria kapcsán meghallgatjuk Karl Nehammer (ÖVP) belügyminiszter és a Zöldek frakciójának külpolitikával, emberi jogi ügyekkel és genderpolitikával foglalkozó szakpolitikusnőjének, Ewa Dziedzicnek a sajtónyilatkozatait, mintha két különböző világról beszélnének, mégis közösen kormányoz a két párt. A koalíció mellett érvelő pártvezetés ugyanakkor fel szokta hívni a figyelmet arra, hogy a kormány felbomlása esetén vélhetően újabb szabadságpárti kormány jönne létre, ami sokkal rosszabb lenne, így pedig a párt végig tud vinni olyan fontos dolgokat, mint például az igazságügyi reform, amire ellenzékből esélye sem lenne. Hogyan jellemezné pártja aktuális helyzetét a kormány kisebbik koalíciós pártjaként? Mennyire stabil a konzervatív-zöld kormány?

– Elsőként le kell szögezni, hogy a kormányra kerülésünkkel megakadályoztuk, hogy újabb szélsőjobboldali kormány jöjjön létre, amivel az egész politikai mezőnyt középre húztuk. Nehéz koalíciós kormányzásba fogtunk, amiért magas árat is fizetünk, mivel olyan paktumot kötöttünk, ami egyrészt az általunk vezetett minisztériumokban, mint például az igazságügyi, vagy éppen a környezetvédelmi és infrastrukturális, igen széles mozgásteret ad, ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy az ÖVP-s vezetésű tárcák, mint például a belügyi vagy a honvédelmi, emberi jogi szempontból aggályos politikai kurzust folytat. Ez egy pragmatikus kormánykoalíció, ahol elfogadjuk, hogy bizonyos politikai részterületeken számunkra fájdalmas döntéseket hoznak, de az állam érdeke ez. Nem akarom tagadni, hogy Kurz hajlamos arra, hogy az orbáni példát kövesse, és autoriter módon politizáljon. Éppen ezért fontos, hogy az igazságügyi minisztérium a mi kezünkben van, és ez koalíciós feltételünk is volt. Látjuk, hogy az ÖVP helyenként egyenesen szélsőjobbos propaganda hirdetésekkel tömi a lapokat, az igazságügyi szervek ugyanakkor teszik a dolgukat. Eljárás indult, és az igen magas rangú, és nagy hatalommal bíró minisztériumi tisztviselő Pilnaceket felfüggesztették, a korábbi alkancellár-igazságügyminiszterből lett alkotmánybírónak, Brandstetternek le kellett mondania, a Kurz által kinevezett állami vagyonalap vezetőjének szintén távoznia kellett a hivatalából, a pénzügyminiszternél pedig házkutatást rendeltek el. Mindebből látszik, hogy az igazságügy a kormányfő akaratától függetlenül, szuverén módon működik.

– Ausztria különösen restriktív politikát folytat az állampolgárság terén. A kettős állampolgárságot csak különleges esetekben engedélyezi. A Zöldeknek már régóta fontos politikai célkitűzése, hogy ezen változtasson. Mennyi esély nyílik erre a közeljövőben? Elvégre az ellenzéki SPÖ és NEOS támogatná, a koalíciós partner ÖVP, és a szintén ellenzéki FPÖ viszont makacsul ellenzi.

– Az osztrák jobb- és szélsőjobboldali pártok hevesen ellenzik a kettős állampolgárságot, miközben Ausztria a sikerét a nyitottságának köszönheti. Exportnemzet vagyunk. Sokan élnek Ausztriában más országokból. Mi, Zöldek fontosnak tartjuk, hogy például a magasan kvalifikált munkaerő számára továbbra is vonzó ország legyünk. A kettős állampolgárságot támogató pártok egy parlamenti választáson, a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján, szűk többséget érnének el. Minden a választókon múlik, egy későbbi ciklusban esély nyílhat erre.

– Milyen az együttműködése a magyar képviselőkkel, kikkel dolgozott együtt szorosabban akár az előző, akár a jelenlegi ciklusban? Vannak olyan képviselők, akikkel lehetetlen közösen dolgozni?

– Mivel az Európai Parlament logikája nem a kormány/ellenzék – szekértáborok mentén megosztva működik, hanem minden egyes ügyben újabb és újabb, a korábbiaktól adott esetben egészen eltérő többségek is kialakulhatnak. Így a Fidesz vagy a Jobbik képviselői közül is akadt már olyan, akivel összedolgoztunk. A külügyi bizottságban dolgozva feltűnt Gyöngyösi Márton képviselőtársam kimagasló szakmaisága, és az is, hogy sokakkal ellentétben ő ténylegesen Brüsszelben él. Az EP – képviselőknek csak egy szűkebb csoportja az, aki lényegében véve jóformán minden idejét Brüsszelben tölti, nem csak a bizottsági ülésekre, és bizonyos szavazásokra utazik oda. Ezek a képviselők nagyon komolyan veszik a munkájukat, és átívelve a különböző frakció- illetve párthovatartozásokon, az átlagosnál szorosabb, kollegiálisan együttműködő hálózatot alkotnak. Az Európai Parlamentben a plenáris ülés előtt már igyekszünk a különböző országok, pártok, frakciók képviselőivel közös nevezőt, kompromisszumos megoldást találni. Természetesen voltak, vannak olyan, szélsőjobboldali politikusok az AfD, a LePen-párt, a Fidesz vagy éppen a Jobbik soraiban, akiknek az álláspontjai kizárják, hogy együtt tudjunk dolgozni, de ez személyfüggő.

– A külpolitikában a Balkán számít kiemelt érdeklődési körének. Hogyan tudná felvázolni az olvasók részére ennek a térségnek a helyzetét? Hogyan értékeli a magyar EU-biztos, Várhelyi Olivér munkásságát, különös tekintettel arra, hogy az EU-bővítésért felelős biztosként elsődlegesen ő felel a balkáni térséggel ápolt kapcsolatokért, ahol jóformán minden állam vagy már EU-tag vagy jelölt? Utóbbiak közül melyik országnak milyen esélye van a mihamarabbi uniós taggá válásra? Minden tagország esetében komolyak a csatlakozási tárgyalások akár az EU, akár a tagjelölt állam részéről? Mennyire divergálnak a térség különböző országainak a lehetőségei?

– Várhelyi biztos úrral való munkakapcsolatom alapvetően szakszerű. Gyakran felmerül az a vád, hogy Várhelyi úr uniós biztosként a magyar kormány érdekét követő politikát folytat, ez azonban nincs dokumentálva, és meglátásom alapján uniós biztosi tevékenysége során az összeurópai érdeknek megfelelően tevékenykedik. A nyugat-balkáni országok EU-taggá válása mellett nem csak kulturális, történelmi és gazdasági okok szólnak, hanem nagyon kézzelfogható biztonságpolitikai okok is. A térségben nagyon erős Kína, Oroszország, de a vahabita Szaúd-Arábia, vagy éppen Törökország befolyása. Utóbbiak azon dolgoznak, hogy Bosznia-Hercegovina bosnyák részén a liberális, európai értelmezésű iszlám helyett radikális iszlám váljon uralkodóvá. Ez igen aggályos, ugyanakkor Oroszországnak a térségre gyakorolt hatása Szerbián és a Republika Srpskán keresztül is komoly biztonságpolitikai kockázatot jelent. A francia és holland bővítési vétó ellenére előremutató csatlakozási tárgyalásokat folytat az EU Albániával és Észak-Macedóniával, miközben utóbbinak betart Bulgária, és kicsinyes és nacionalista okokból gátolja a belépését. A bolgár kormány azt követeli, hogy Macedónia ismerje el hivatalosan a makedón nyelvet, mint a bolgár egyik dialektusát. Erre nem tudom, hogy ugyan mi szükség van?! Az uniós csatlakozási folyamatban egyértelműen Montenegró áll legelöl. Gyukanovics pártjának bukását követően demokratizálódás ment végbe egy hasonló, széles körű ellenzéki koalíció által, mint amilyen most Magyarországon van készülőben. Véleményem szerint elsőként Montenegró csatlakozhat. A következő a sorban Albánia és Észak-Macedónia lehet, a fenti problémák ellenére, ugyanis példamutatóan reformálták meg az igazságszolgáltatási rendszert, és a törvényalkotási folyamatot.

Szerbia alapvetően jól haladt, a Koszovó-kérdés azonban megakasztotta a csatlakozási folyamatot, és Vucsics autoriter jellegű politikája következtében bizonyos területeken még vissza is fordult. Szerbiának el kellene döntenie, hogy komolyan veszi-e az európai elkötelezettséget, vagy inkább az ortodox testvériség útját járja Oroszországgal. Mivel a Szerbiába érkező befektetések 80 százaléka az Európai Unióból jön, tudatosulnia kell a szerbekben annak, hogy milyen gazdasági hatással jár, ha a politikai irányultságukat tartósan megváltoztatják… Az nem működik, hogy kifelé az européerséget mutatják, a belpolitikában viszont nem annak megfelelően politizálnak. Az EU-csatlakozásnak ráadásul előfeltétele Koszovó önálló államiságának elismerése is. Koszovónak is csak akkor van esélye ahhoz, hogy uniós taggá váljon, ha rendezi az államközi vitás kérdéseket Szerbiával.

A legkritikusabbnak Bosznia-Hercegovina helyzetét látom. A polgárháborút követően létrejött államszerkezetben a polgárok etnikai hovatartozása alapján épül föl az államigazgatás. Az, hogy az EU-nak olyan ország legyen a tagja, ami mindenből kizár milyen olyan kisebbséghez tartozót, aki nem a szerb, horvát vagy bosnyák nemzetiséghez tartozik, egyértelműen no go! A meglehetősen széles körű szuverenitással rendelkező kantonok kormányai esetében felmerül a gyanú, hogy végtelenül korruptak, a közvagyont széthordják, abból gazdagodnak. Ezeknek a kantonoknak a kormányait is beleszámítva több mint 100 miniszter van Bosznia-Hercegovinában. Nekik egyáltalán nem áll érdekükben, hogy olyan államot hozzanak létre, amelyik az állampolgárok érdekeit nézné, mert akkor megszűnne a lehetőség a korrupcióra. Érdekes módon ebben az „ősellenség” szerbek, horvátok, bosnyákok szorosan összezárnak, mert így minden kakasnak megmarad a saját szemétdombja.

– Néhány napja a Fertő-tónál tiltakozott egy oda tervezett aggályos beruházás ellen, most Pakson beszélgetünk, ahol az atomerőmű bővítése ellen igyekszik fellépni. Milyen a kapcsolata Magyarországgal és a magyar politikai élet szereplőivel?

– A nagyapám magyar volt, a nagynéném most is Baján él, ezért különösen sokat foglalkozom Magyarországgal és a magyar ügyekkel. Különösen problémásnak tartom a magyar birtokpolitikát, amivel elsorvasztják a magyar agrártársadalmat, a támogatások elosztása pedig korrupciótól bűzlik. Természetesen fontos kérdés a sajtószabadság helyzete, a korlátozott, úgynevezett „illiberális” demokrácia és az is, hogy most éppen arról hoztak törvényt, hogy megtiltsák, hogy a fiatalokkal arról lehessen beszélni, hogy léteznek egyáltalán olyan emberek, akik nem heteroszexuálisak. Ezek mind aggodalomra adnak okot. Az pedig különösen nagy probléma, hogy az országban rengetegen még csak nem is értesülnek arról, hogy mi folyik az országban, mert nem jut el hozzájuk hiteles forrásból információ.

– Az EU energiapolitikájának egyik központi kérdése, hogy milyen forrásból fedezzék az állampolgárok energiafogyasztását. A helyzet egyáltalán nem egységes, a szénbányászattól  az atomerőműveken át a megújuló erőforrásokig számtalan megoldás létezik. A tagállamok közül valamelyik az egyiket, míg valamelyik a másikat preferálja. Ausztria híres az atomenergia-ellenes álláspontjáról, amelynek a történelemkönyvek lapjaira is bekerült csúcspontja volt a zwentendorfi atomerőmű beüzemelését megakadályozó népszavazás. Most, hogy a környezetvédelemért és az infrastruktúráért felelős tárca zöldpárti vezetés alatt áll, különösen kiáll az osztrák kormány a környékbeli atomerőművek (Temelín /Csehország/, Mochovce, magyarul Mohi /Szlovákia/ és Paks /Magyarország/) működtetése és bővítése ellen, mire például a csehek azzal szoktak kontrázni, hogy az osztrákok is vesznek tőlük áramot, amit az atomerőműben termelnek meg. Egyes álláspontok szerint az atomenergia zöld szempontból is kifejezetten hasznos, mivel a segítségével váltható ki gyorsabb ütemben a súlyosan környezetterhelő szénbányászat!  A többi alternatíva, mint az orosz gáz vagy éppen az amerikai LNG az európai uniós tagországok külső kitettségét növelné. A német-orosz Északi Áramlat gázvezeték megépítése és üzembe helyezése is pro és kontra folyamatosan viták kereszttüzében áll. Ön szerint milyen úton érhető el Európa fenntartható és önellátó energiaellátása?

– A fosszilis energiahordozók nagymértékben felelősek az szén-dioxid kibocsátásért. Éppen ezért vissza kell szorítanunk mindenféle fosszilis energiahordozó használatát! Vannak bizonyos esetek, ahol pragmatikusan a jelenleg meglévő kapacitások korlátozott ideig történő további használatának tolerálásába belementek a különböző zöld tagpártok, új kapacitások építését azonban semmi esetre sem támogathatjuk. Az ugyanis újabb minimum 20-30 éves elköteleződést jelentene a fosszilis energiahordozók felé. Számtalan lehetőség van arra, hogy kiváltsuk ezeket: szélenergia, vízenergia, napenergia. Ezek mind megújuló energiaforrások! Ráadásul, amiről sokan nem is beszélnek: a jelenlegi szinthez képest rengeteg energiát meg is lehet spórolni, megfelelő hőszigeteléssel és egyéb módokon.

                                                                                  ♦

Paks és az osztrák aggodalmak. Az Európai Zöld Párt társelnöke, Thomas Waitz, Pakson nyilatkozott a #moszkvatér részére, ahol azért járt egy politikusokból és tudósokból álló delegációval, hogy személyesen tájékozódjon a helyzetről. Az osztrák szakminisztérium háttérintézményének (Umweltbundesamt) tudósai ugyanis a magyar szervek által a nemzetközi engedélyeztetési eljárás keretein belül rendelkezésre bocsájtott adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Paks súlyosan földrengés által veszélyeztetett terület. Ahogyan a delegáció a sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, az orosz törvények még szigorúbbak, mint a magyarok, ugyanis ha földrengésnek csak a legkisebb gyanúja is felmerül, minimum 8 kilométerrel arrébb kezdhető csak meg nukleáris létesítmény építése.

MEGOSZTÁS