//A világ a Krasznaja Poljanáról II.
„A jelentés leírja, hogy Oroszország milyennek szeretné látni a világot. Nem rossz elképzelés, de ebbe még másoknak is lesz beleszólásuk” #moszkvater

A világ a Krasznaja Poljanáról II.

MEGOSZTÁS

Megkezdődött Szocsiban a Valdaj Klub 20., jubileumi konferenciája. Az első napon szó volt az átalakuló világrendről, a BRICS-ről, a megnövekedett atomfenyegetésről, az élelmiszer biztonságról, és tükröt tartott a Nyugatnak Szergej Lavrov külügyminiszter. Így néz ki a világ a Krasznaja Poljanáról.

„A jelentés leírja, hogy Oroszország milyennek szeretné látni a világot. Nem rossz elképzelés, de ebbe még másoknak is lesz beleszólásuk” #moszkvater
„A jelentés leírja, hogy Oroszország milyennek szeretné látni a világot. Nem rossz elképzelés, de ebbe még másoknak is lesz beleszólásuk”
Fotó:EUROPRESS/MAXIM SHEMETOV/POOL/AFP

Hát megkezdődött. Immár 20. alkalommal jöttek össze a Valdaj Klub tagjai és meghívottjai, hogy október 2. és 5. között „megváltsák” a világot. De ne viccelődjünk ilyen komoly dolgokkal, mert tényleg nehéz időket élünk. Nehezebbeket, mint azt valaha is gondoltuk. A világ óriási változásokon megy keresztül. A világrend az elmúlt három évben, ezen belül kiemelten az elmúlt 18 hónap alatt szétesett. Olyannyira, hogy a tektonikus változásokat már nem lehet a régi terminusokkal leírni. Ezeket a változásokat próbálja megérteni, leírni és a jövő útjait kifürkészni a Valdaj Klub szokásos éves jelentése, amely idén meglehetős öniróniával a Fantázia a hierarchia nélküli jövőről címet viseli. Az ismert orosz elemzők tényleg fantáziálnak, avagy nagyon is realistán látják a globális folyamatokat? Is-is.

„Ami biztos, hogy az egypólusú világrend elavult, kiüresedett, az erőviszonyok átalakulásával határozott igény van egy igazságosabb berendezkedésre. Ez a világ egyre kevésbé Nyugat központú, az úgynevezett globális Dél megjelenése, a pluralitás eleve a horizontális viszonyok ellen, a horizontális kapcsolatok kialakulása felé hat”

Igen a világ egy inkább hegemónia nélküli és a régi értelemben vett pólusok nélküli berendezkedés felé halad. Az is igaz, hogy a nyugati elitnek nincs tapasztalata arra helyzetre, amikor nincs hegemón helyzetben, míg a hidegháború után megroppant Oroszországnak és a többi feltörekvőnek a történelmi helyzetből adódóan van. Nem véletlen, hogy Oroszország talán mindenkinél korábban kezdett el foglalkozni a többpólusú világ teóriájával. Ugyanakkor van ebben a jelentésben némi vágyvezérelt, idealisztikus felhang is. Nem vagyok benne biztos, hogy az új világrendben eltűnik a hierarchia. Tompul, de el nem tűnik. Hogy igazságos lesz-e az új világ. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy igazságosabb. Reméljük. Hogy spontán módon születik? Szeretnénk, de az új világrend háborúkban születik. Most is.

„A jelentés leírja, hogy Oroszország milyennek szeretné látni a világot. Nem rossz elképzelés, de ebbe még másoknak is lesz beleszólásuk”

A vitában nagyon sok igaz, de kemény megállapítást hallhattunk Európáról – az is árulkodó, hogy alig jött szóba –, az európai elitről. Mint az orosz elemzők fogalmaztak, Európa stratégiai autonómiája idealizmus, a stratégiai gondolkodás szabadságra ment, és a realista gondolkodás degradációját látjuk. Annál több szép szó hangzott el a BRICS-ről, mint az új világrend előképéről. Az igazság kedvéért azonban tegyük hozzá, hogy kiderült a tagok gondolkodásának különbsége, és látják az érintettek az előttük álló kihívások nagyságát is.

„Kimondottan nyomasztó volt az atomfenyegetés veszélyéről szóló panel”

Az orosz biztonságpolitika „pápája”, Szergej Karaganov eleve megadta ehhez az alaphangot nemrégiben megjelent cikkében, amelyben kifejtette, hogy haladunk a harmadik világháború felé, és ezt csak úgy akadályozhatjuk meg, ha Oroszország a deeszkaláció érdekében az eszkaláció útjára lép. Akár taktikai atomfegyvert is be kell vetnie, hogy a Nyugat megértse, milyen messze ment. Ha válaszol, akkor Európára kell dobni még egyet. Meg kell érteni, hogy rossz úton járunk, a Nyugat veszélyes a világra, amelyet Oroszországnak kell megmentenie. Ehhez keménység, új feltartóztatási stratégia kell. De működhet-e a korlátozott atomháború? Belegondolt-e Karaganov abba, hogy adott esetben a teremben ülő európaiak meghalnak? Ki hatalmazta fel Oroszországot, hogy így mentse meg a világot a harmadik világháborútól? S persze Amerikát, hogy maga alá hajtsa a világot? Azért megnyugtató volt, hogy az indiai,kínai, pakisztáni szakértők is óvatosságra intettek.

„Csak hallgattam a fejtegetést, és az volt a benyomásom, hogy rohanunk az eszkaláció felé”

Ehhez képest kimondottan visszafogott volt Szergej Lavrov. Az orosz külügyminiszter azzal kezdte, hogy érdekes időket élünk, és egyre nagyobb az igény a világban a szuverenitásra. Ő is beszélt a BRICS-ről – meglehetősen realistán -, a Nyugat kettős mércéjéről – amikor Koszovóról van szó, akkor az önrendelkezést, amikor a Krímről, akkor a határok sérthetetlenségét emlegeti -, és persze Ukrajnáról. Ismét meghallgathattuk, hogy ez a háború nem Ukrajna ellen, csupán Ukrajna területén folyik, és a „globális Dél” nem engedi meg a világ ukranizálását.

„És még sok mindenről, így arról, hogy le kell szakadni a dollárról, ám nem kell mesterségesen elzárkózni tőle. Csak azt kell megakadályozni, hogy fegyverként használják”

Aztán már orosz újságíróknak nyilatkozva bekeményített, és a nácizmus megnyilvánulása az orosz autók kirekesztése mások Európáról – rólunk –, rossz volt hallgatni. „Megdöbbentett – fogalmazott Lavrov –, hogy az európaiakról, gyakorlatilag mindannyijukról, milyen gyorsan hullott le az a külső illendőség, amellyel az elmúlt években még takaróztak, megőrizve magukban a diplomácia és az elemi etika némi maradványát. Mint hozzátette, a gépkocsik kitiltása lényegében annak a megnyilvánulása, amit nácizmusnak szoktak nevezni. És kizárólag az oroszokkal szemben alkalmazzák, ahogyan sok más dolog is az oroszokkal kapcsolatban történik. Azt állítják, hogy nemcsak Vlagyimir Putyin orosz elnök hibás, hanem minden orosz hibás azért, hogy megválasztották őt.

„Itt van hát önöknek a színtiszta nácizmus”

Ezzel a lendülettel kiosztotta Justin Trudeau-t is. Szánalmasnak nevezte azt, ahogy a kanadai miniszterelnök megpróbálta megmagyarázni, hogy ország parlamentje egy náci – Yaroslav Hunka, a Waffen SS ukrán veteránja – előtt tisztelgett Volodimir Zelenszkij ottawai látogatása idején. Lavrov szerint nyilvánvaló, hogy mind a házelnök, mind a kanadai titkosszolgálatok tisztában voltak azzal, hogy kit hívtak meg a törvényhozás ülésére. „De a legszomorúbb az, hogy Trudeau, miután összeszedte a bátorságát, hogy bocsánatot kérjen, kitől kért bocsánatot: az ukránoktól és Zelenszkijtől, akikkel együtt sieg-elt ennek az alaknak. Szégyenletes!” – tette hozzá az orosz külügyminiszter.

Mindezt hallgatva szomorúan konstatáltam, hogy Nyugat már ott tart, hogy Oroszország tarthat neki tükröt, oszthatja ki. Azért az a „gyakorlatilag mindannyijukról” kitétel nem kellett volna. Hiszen Európa nem csupán Von der Leyen, Baerbock vagy Zelenszkij, hanem Orbán Viktor, Robert Fico, vagy éppen én is.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.