JEfim Kapeljan, mint Gapon pópa Jefim Dzigan „Prológus” című 1956-os filmjében
Fotó:EUROPRESS/Sputnik
Hogy miért éppen ma írunk 1905 egyik legvéresebb, legtöbb áldozatával járó eseményről? Nos, ennek az orosz naptárreformok az okai elsősorban. Ugyanis I. Péter annak idején bevezette a Julián-naptárt, amely 13 nappal különbözött a katolikus világ által használt Gergely-naptártól. Az előbbi alapján január 9-én, míg az 1918. január 31-én bevezetett utóbbi naptár szerinti időszámítás alapján – amikor másnap február 14-re ébredt Oroszország – január 22-én vonultak a szentpétervári munkások a Téli Palota elé, hogy petíciót nyújtsanak át a cárnak.
„A tragédiába torkolt tüntetés a történészek szerint II. Miklós orosz cár uralkodása alatt, az orosz-japán háború utáni elégedetlenség és éhezés miatt szerveződött”
A vereséggel végződő háború tovább rontott Oroszország amúgy is gyenge gazdasági helyzetén, s a cár tekintélye is megingott befolyásolhatósága miatt. Ám a polgárságot is mindinkább ráébresztette arra, hogy a gyarmatok és befolyási területek megszerzéséért vívott nemzetközi versenyben Oroszország nem terjeszkedhet túl azon, amit Közép-Ázsiában, a Távol-Keleten és a Kaukázus térségében már megszerzett.
„Noha a <véres vasárnap> miatt kirobbant forradalom – ami 1907-ig kitartott – még nem tudta megdönteni a cári rendszert. Erre csak az 1917-es, februári orosz forradalom volt képes”
Az orosz-japán háborút követően – amely a távol-keleti birodalom győzelmével végződött – általánossá vált a munkanélküliség, az éhínség, a szegényes lakásviszonyok. A munkásmozgalmak visszaszorítása céljából szakszervezeteket hoztak létre. Szentpéterváron egy ilyen szakszervezet vezetésével egy pópát, Georgij Apollonovics Gapon atyát bízták meg.
„Gapon szerepe az egyik legvitatottabb dolog az orosz történelemben, hiszen a mai napig nem bizonyította egyik oldal sem a maga igazát”
Sokan besúgónak, a cári rendszer ügynökének tartják, akinek egyértelműen az volt a feladata, hogy a munkásság bizalmát elnyerve, a vezetőjükké válva visszafogja a forradalmi hevületüket. Ám a „véres vasárnap” mészárlását látva megszólalt a lelkiismerete. Mások tudatos provokátornak vélik, akit felhasználtak azok, akik ürügyet kerestek arra, hogy lesújthassanak a lázongó népre.
„Egy biztos, azt dokumentumok igazolják, hogy Gapont 1902 őszén összehozták a szentpétervári rendőrség Különleges Szekciójának vezetőjével, Szergej Zubatovval, aki a pópát egy legális munkásszervezet létrehozásával bízta meg, amely ha kell, megbénítja a forradalmi hevülettől feltüzelt munkásságot”
Olyan iratok is előkerültek, amelyek azt bizonyítják, hogy Gapon kifejezetten jó viszonyt ápolt Szentpétervár polgármesterével, Nyikolaj Kleigelsszel. A pópa mindenesetre belevetette magát a megbízatásba, és számos levélben bírálta a zubatovi elképzeléseket, helyettük a brit szakszervezetek mintájára létrehozott munkásszervezetek megalapítását javasolta.
Gapon szerint jelentéseinek téziseit Zubatov teljesen elutasította, veszélyes eretnekségnek tartotta. Állítólag többször hevesen vitatkoztak erről, és sosem jutottak közös nevezőre. A pap többször is javasolta, hogy miután a munkások bizalmatlanok a rendőrséggel szemben, így a szervezésüket inkább rá – nagyon népszerű volt a munkások körében – bízzák az új szakszervezet megszervezését. Sőt, Peter Durnovo a belügyminiszter helyettese jóvá is hagyta a pópa szervezetének új alapszabályát.
„Gapon 1905 januárjára elképesztő befolyással bírt a szentpétervári munkások felett”
Remek szónok volt, remekül tudta irányítani, maga mellé állítani a hallgatóságát, akik úgy érezhették, az ő nyelvükön mondja ki a gondolataikat. Nem véletlenül írta róla a szentpétervári ügyész a következőket: „A megnevezett pap rendkívüli jelentőségre tett szert az emberek szemében. A legtöbben prófétának tartják, aki Istentől jött, hogy megvédje a dolgozó embereket. A nők könnyes szemmel beszélnek róla. A munkások túlnyomó többségének vallásosságára támaszkodva Gapon vonzotta a gyárak és kézművesek teljes tömegét, így jelenleg mintegy 200 ezer ember vesz részt a mozgalmában.”
Amikor a Putyilov gyár vezetői nem voltak hajlandóak teljesíteni a követeléseit, általános sztrájkot szervezett, de a belügyminiszter, Pjotr Szvjatyopolk-Mirszkij nem volt hajlandó fogadni őt. Ekkor döntött arról, hogy petíciót juttat el II. Miklós cárhoz. Elhatározta, a munkásságot magával viszi vasárnap a Téli Palotához, és ott adja majd át a cárnak a követeléseiket.
„Gapon végül egy majd 50 ezres tömeg élén vonult a Téli Palotához, hogy békésen kérjék a cárt a munkások nyomorának enyhítésére”
A rendőrség és a katonaság azonban a tömegbe lőtt, ezt követően a kozák lovasság indított karddal rohamot a fegyvertelen emberek ellen. A tragédia több száz, mások véleménye szerint több ezer ember életét követelte. Maga II. Miklós nem is tartózkodott a palotában – sőt, a fővárosban sem –, mégis neki tulajdonították a szentpétervári véres vasárnap eseményeit. Maga a pópa sem gondolta másként, és a helyszínről elmenekülve bujkálni kezdett, és így adta ki egyik leghíresebb kiáltványát, amelyben minden csepp kiontott vérét a cárt tette felelőssé.
„Nyikolaj Romanov, korábbi cár és jelenlegi tömeggyilkos, légy átkozott! Ártatlan munkások, feleségeik és gyermekeik vére az a zúgó folyam, amely immár örökre elválaszt téged az orosz néptől. Szálljon a fejedre ez a vér te hóhér!”
– írta többek között Gapon.
Mint fentebb írtuk, a pópa szerepe a mai napig kétséges. Egyesek tudatos provokátornak vélik, akit felhasználtak azok, akik ürügyet kerestek arra, hogy lesújthassanak a népre. Mások szerint beépített ügynök volt, akinek a mészárlás után felébredt a lelkiismerete. S. I. Potolov történész-levéltáros kutatása szerint Gapon nem tekinthető a cári titkosrendőrség ügynökének, mivel soha nem szerepelt a biztonsági osztály ügynökeinek listáiban és igazolványaiban. Mindenesetre a „véres vasárnapként” ismertté vált esemény fegyveres összecsapások és tüntetések hosszú sorát indították el.
„Az oroszországi helyzetet 1907 nyaráig sztrájkok, tüntetések, és a munkások részéről fegyveres ellenállás jellemezte. Csak Sztolipin miniszterelnökségét követően vesztettek lendületet a forradalmi erők”
Hogy mi lett Gapon sorsa? Nos, ahogy a történtekben játszott szerepe, úgy a halálának körülményei sem tisztázottak. A pópát ugyanis 1906 áprilisában felakasztva találták meg. Vannak olyanok, akik szerint öngyilkos lett a „véres vasárnap” okozta lelkiismeret-furdalás és megrázkódtatás miatt. Mások szerint bizonyos anarchista körök nem bocsátották meg neki a „véres vasárnap” megszervezését, és bosszúból meggyilkolták. De vannak olyanok, akik szerint az Ohrana gyilkolta meg, amiért korábbi emberük ellenük fordult, és tevékenysége kezdett kompromittálóvá válni a titkosrendőrség számára.
Nagy kérdés, valaha tisztázódik-e Gapon pópa élete és halála…
FORRÁSOK
Wikipedia
MTVA archívum
G. A. Gapon: Életem története.
Bihari Péter: A huszadik század története fiataloknak; Holnap Kiadó, Budapest, 1995
Elisabeth Heresch: II. Miklós
Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár – II. Miklós élete és halála
S. I. Potolov: Georgij Gapon és az orosz szociáldemokraták 1905-ben (2005)
Potiforova – Devjucsev: Provokátor volt-e Gapon? (1990)
N. P. Petrov: Feljegyzések Gaponról
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater