Sokan keresik arra a választ, hogy Georgij Apollonovics Gapon pópa vajon milyen szerepet játszott az 1905-ös orosz forradalmat kirobbantó szentpétervári eseményekben, amely „véres vasárnapként” vonult be a történelembe. Ki volt ő? A cári rendőrség embere? Provokátor vagy forradalmár? Gapon szerepe máig kétséges…

Hogy miért éppen ma írunk 1905 egyik legvéresebb, legtöbb áldozatával járó eseményről? Nos, ennek az orosz naptárreformok az okai elsősorban. Ugyanis I. Péter annak idején bevezette a Julián-naptárt, amely 13 nappal különbözött a katolikus világ által használt Gergely-naptártól. Az előbbi alapján január 9-én, míg az 1918. január 31-én bevezetett utóbbi naptár szerinti időszámítás alapján – amikor másnap február 14-re ébredt Oroszország – január 22-én vonultak a szentpétervári munkások a Téli Palota elé, hogy petíciót nyújtsanak át a cárnak.

„A tragédiába torkolt tüntetés a történészek szerint II. Miklós orosz cár uralkodása alatt, az orosz-japán háború utáni elégedetlenség és éhezés miatt szerveződött”

A vereséggel végződő háború tovább rontott Oroszország amúgy is gyenge gazdasági helyzetén, s a cár tekintélye is megingott befolyásolhatósága miatt. Ám a polgárságot is mindinkább ráébresztette arra, hogy a gyarmatok és befolyási területek megszerzéséért vívott nemzetközi versenyben Oroszország nem terjeszkedhet túl azon, amit Közép-Ázsiában, a Távol-Keleten és a Kaukázus térségében már megszerzett.

„Noha a <véres vasárnap> miatt kirobbant forradalom – ami 1907-ig kitartott – még nem tudta megdönteni a cári rendszert. Erre csak az 1917-es, februári orosz forradalom volt képes”

Az orosz-japán háborút követően – amely a távol-keleti birodalom győzelmével végződött – általánossá vált a munkanélküliség, az éhínség, a szegényes lakásviszonyok. A munkásmozgalmak visszaszorítása céljából szakszervezeteket hoztak létre. Szentpéterváron egy ilyen szakszervezet vezetésével egy pópát, Georgij Apollonovics Gapon atyát bízták meg.

„Gapon szerepe az egyik legvitatottabb dolog az orosz történelemben, hiszen a mai napig nem bizonyította egyik oldal sem a maga igazát”

Sokan besúgónak, a cári rendszer ügynökének tartják, akinek egyértelműen az volt a feladata, hogy a munkásság bizalmát elnyerve, a vezetőjükké válva visszafogja a forradalmi hevületüket. Ám a „véres vasárnap” mészárlását látva megszólalt a lelkiismerete. Mások tudatos provokátornak vélik, akit felhasználtak azok, akik ürügyet kerestek arra, hogy lesújthassanak a lázongó népre.

„Egy biztos, azt dokumentumok igazolják, hogy Gapont 1902 őszén összehozták a szentpétervári rendőrség Különleges Szekciójának vezetőjével, Szergej Zubatovval, aki a pópát egy legális munkásszervezet létrehozásával bízta meg, amely ha kell, megbénítja a forradalmi hevülettől feltüzelt munkásságot”

Olyan iratok is előkerültek, amelyek azt bizonyítják, hogy Gapon kifejezetten jó viszonyt ápolt Szentpétervár polgármesterével, Nyikolaj Kleigelsszel. A pópa mindenesetre belevetette magát a megbízatásba, és számos levélben bírálta a zubatovi elképzeléseket, helyettük a brit szakszervezetek mintájára létrehozott munkásszervezetek megalapítását javasolta.

Gapon szerint jelentéseinek téziseit Zubatov teljesen elutasította, veszélyes eretnekségnek tartotta. Állítólag többször hevesen vitatkoztak erről, és sosem jutottak közös nevezőre. A pap többször is javasolta, hogy miután a munkások bizalmatlanok a rendőrséggel szemben, így a szervezésüket inkább rá – nagyon népszerű volt a munkások körében – bízzák az új szakszervezet megszervezését. Sőt, Peter Durnovo a belügyminiszter helyettese jóvá is hagyta a pópa szervezetének új alapszabályát.

„Gapon 1905 januárjára elképesztő befolyással bírt a szentpétervári munkások felett”

Remek szónok volt, remekül tudta irányítani, maga mellé állítani a hallgatóságát, akik úgy érezhették, az ő nyelvükön mondja ki a gondolataikat. Nem véletlenül írta róla a szentpétervári ügyész a következőket: „A megnevezett pap rendkívüli jelentőségre tett szert az emberek szemében. A legtöbben prófétának tartják, aki Istentől jött, hogy megvédje a dolgozó embereket. A nők könnyes szemmel beszélnek róla. A munkások túlnyomó többségének vallásosságára támaszkodva Gapon vonzotta a gyárak és kézművesek teljes tömegét, így jelenleg mintegy 200 ezer ember vesz részt a mozgalmában.”

Amikor a Putyilov gyár vezetői nem voltak hajlandóak teljesíteni a követeléseit, általános sztrájkot szervezett, de a belügyminiszter, Pjotr Szvjatyopolk-Mirszkij nem volt hajlandó fogadni őt. Ekkor döntött arról, hogy petíciót juttat el II. Miklós cárhoz. Elhatározta, a munkásságot magával viszi vasárnap a Téli Palotához, és ott adja majd át a cárnak a követeléseiket.

„Gapon végül egy majd 50 ezres tömeg élén vonult a Téli Palotához, hogy békésen kérjék a cárt a munkások nyomorának enyhítésére”

A rendőrség és a katonaság azonban a tömegbe lőtt, ezt követően a kozák lovasság indított karddal rohamot a fegyvertelen emberek ellen. A tragédia több száz, mások véleménye szerint több ezer ember életét követelte. Maga II. Miklós nem is tartózkodott a palotában – sőt, a fővárosban sem –, mégis neki tulajdonították a szentpétervári véres vasárnap eseményeit. Maga a pópa sem gondolta másként, és a helyszínről elmenekülve bujkálni kezdett, és így adta ki egyik leghíresebb kiáltványát, amelyben minden csepp kiontott vérét a cárt tette felelőssé.

„Nyikolaj Romanov, korábbi cár és jelenlegi tömeggyilkos, légy átkozott! Ártatlan munkások, feleségeik és gyermekeik vére az a zúgó folyam, amely immár örökre elválaszt téged az orosz néptől. Szálljon a fejedre ez a vér te hóhér!”

– írta többek között Gapon.

Mint fentebb írtuk, a pópa szerepe a mai napig kétséges. Egyesek tudatos provokátornak vélik, akit felhasználtak azok, akik ürügyet kerestek arra, hogy lesújthassanak a népre. Mások szerint beépített ügynök volt, akinek a mészárlás után felébredt a lelkiismerete. S. I. Potolov történész-levéltáros kutatása szerint Gapon nem tekinthető a cári titkosrendőrség ügynökének, mivel soha nem szerepelt a biztonsági osztály ügynökeinek listáiban és igazolványaiban. Mindenesetre a „véres vasárnapként” ismertté vált esemény fegyveres összecsapások és tüntetések hosszú sorát indították el.

„Az oroszországi helyzetet 1907 nyaráig sztrájkok, tüntetések, és a munkások részéről fegyveres ellenállás jellemezte. Csak Sztolipin miniszterelnökségét követően vesztettek lendületet a forradalmi erők”

Hogy mi lett Gapon sorsa? Nos, ahogy a történtekben játszott szerepe, úgy a halálának körülményei sem tisztázottak. A pópát ugyanis 1906 áprilisában felakasztva találták meg. Vannak olyanok, akik szerint öngyilkos lett a „véres vasárnap” okozta lelkiismeret-furdalás és megrázkódtatás miatt. Mások szerint bizonyos anarchista körök nem bocsátották meg neki a „véres vasárnap” megszervezését, és bosszúból meggyilkolták. De vannak olyanok, akik szerint az Ohrana gyilkolta meg, amiért korábbi emberük ellenük fordult, és tevékenysége kezdett kompromittálóvá válni a titkosrendőrség számára.

Nagy kérdés, valaha tisztázódik-e Gapon pópa élete és halála…

FORRÁSOK

Wikipedia

MTVA archívum

G. A. Gapon: Életem története.

Bihari Péter: A huszadik század története fiataloknak; Holnap Kiadó, Budapest, 1995

Elisabeth Heresch: II. Miklós

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár – II. Miklós élete és halála

S. I. Potolov: Georgij Gapon és az orosz szociáldemokraták 1905-ben (2005)

Potiforova – Devjucsev: Provokátor volt-e Gapon? (1990)

N. P. Petrov: Feljegyzések Gaponról