Nehéz idők várnak Belaruszra. Amennyiben a rendszer legyűri a népharagot, akkor egy legitimációjában meggyengült vezetővel a lassú destabilizáció, míg ha Alekszandr Lukasenkót elsöpri a tömeg, az azonnali bizonytalanság vár rá. Így könnyen az Ukrajnához hasonló káosz és gazdasági összeomlás várhat Belaruszra is.

Éjfél utánra elszabadult a pokol Minszk központjában. A belarusz fővárosban a helyszíni tudósítások szerint a választások eredményén felháborodva több tízezren tódultak az utcákra.

„Az első hivatalos exit poll alapján ugyanis Alekszandr Lukasenko a szavazatok 80, míg az ellenzéki Szvetlana Tyihanovszkaja 7 százalékát szerezte meg. Csakhogy Minszkben, Bresztben vagy Grodnóban az emberek jelentős része nem így érezte”

Az első hivatalos eredmények szerint Lukasenko 80,08, míg Tyihanovszkaja 10,09 százalékot kapott. A Golosz polgári kezdeményezés Tyihanovszkaját hozza ki győztesnek. Nem ezt jelezte a kevés független előzetes közvélemény-kutatás sem. Volt köztük állítólag olyan, amelyik szerint az országot 26 éve irányító Lukasenko népszerűsége már csak 3-7 százalék közé tehető. Mind többen akarnak változásokat – igaz, inkább csendben gondolnak erre -, de ez így azért erős túlzás. Azt azonban fogadjuk el tényként, hogy Lukasenkóba már sokan belefáradtak. A rendszer egyre nehezebben fenntartható, ráadásul az elnökbe vetett bizalmat, a hitelességét megrendítette a koronavírus-járvány sajátos kezelése is. A belaruszok, nem mellesleg éppen Lukasenko szavazótábora megijedt, és már nem bízott az elnökben. Így aztán biztos, hogy a választók 80 százaléka nem áll az elnök mögött. Egyes félhivatalos felmérések az elnök népszerűségét 30 százalék körülire teszik, míg egy orosz közvélemény-kutatás 56 százalékosra mérte Lukasenko támogatottságát. A rendszer sajátosságai, és a belaruszok többségének az ukrán tapasztalatok miatt a Majdant elutasító, a stabilitást minden fölé helyező magatartása miatt ez már közelebb áll a valósághoz, ám a 80 százalékos exit poll akkor is mellbevágó. Még akkor is, ha a tüntetéseken szinte csak 30 év alattiakat látunk, ami a jövőre nézve azért nem sok jót jelent. A hatalom túllőtt a célon. Lukasenko erőt akart demonstrálni, de könnyen lehet, hogy öngólt lőtt.

„Nem véletlen, hogy a belaruszok jelentős része – főképp a fiatalok – becsapva érezték magukat”

Ez a választás már a kezdetektől eltért a korábbiaktól. Először jelentek meg valós kihívók, így megváltozott, bizonytalan, ideges hangulatban zajlott. Tisztában volt a helyzet megváltozásával a hatalom is, mert az igazán komoly jelöltek – Viktor Babariko, Valerij Cepkalo, Szergej Tyihanovszkij – kigolyózásával, az ellenzéki nagygyűlések akadályozásával, az aktivisták letartóztatásával és általában az erőszakos fellépéssel már a kampányban mindent megtett a változást akarók ellehetetlenítésére.

A szavazás napjára ez a keménység csak fokozódott, az ellenzéki jelölt Tyihanovszkaja stábját már megfigyelték, közvetlen munkatársait letartóztatták. Ettől tartva Tyihanovszkaja a választások előtti éjszakát sem merte az otthonában tölteni. Minden bizonnyal a megfélemlítés miatt szavazott Moszkvában – ide menekült ba férje is – a női ellenállás Tyihanovszkaját segítő másik arca, Veronika Cepkalo is. Akadozott az internet, több újságírót kiutasítottak vagy be sem engedtek az országba, Minszk központját teljesen lezárták a belügyi alakulatok. De készült a nyugati technológiákat láthatóan elsajátító ellenzék is a csalások leleplezésére, Lukasenko legitimációjának megkérdőjelezésére és a tiltakozásra az ellenzék is. (A külső erők részvételével zajló tervezettség az idő előrehaladtával egyre inkább kirajzolódik.)

„Éjfélre már teljes volt a káosz. Minszk központjában összecsaptak a tüntetők és a rendvédelmi alakulatok, fény- és hanggránátokat lőttek ki, robbanások hallatszottak, gumilövedékekkel, vízágyúval oszlattak. Így aztán nem meglepő, hogy százas nagyságrendű a sérültek száma. Sajtótájékoztatóján Tyihanovszkaja győzelemről, a félelem legyőzéséről beszélt, Lukasenko pedig eltűnt. Egyes hírek szerint Törökországba repült”

Aztán a hétfő délelőtti órákban a Belta híradása ezt nem túl meggyőzően cáfolta, mert a hír szerint Lukasenko egy biotechnológiai üzembe látogatott. De nem mondott semmit?! Aztán a kora délutáni órákban már interjút adott a Beltának, amelyben adekvát választ ígért, és kijelentette, hogy nem hagyja szétzülleszteni az országot. Gyanítható azonban, hogy Lukasenko tényleg elhagyta az országot, ám szó sincs meneküléséről, hanem gyógykezelésről. A tüntetések kiterjedtek Minszk külvárosára és vagy három tucat városra is, Bresztben azonban a mintegy ötezres tömegből éjjel kettő órára már csak néhány százan maradtak. A helyzet meglehetősen képlékeny, ám a hatalom egyelőre ura a helyzetnek, hétfő este azonban kezdődik minden elölről. Abban a szellemben cselekszik, ahogy Lukasenko még a szavazata leadása után ígéretet tett a polgárháború elkerülésére. Másképp fogalmazva ez azt jelenti, hogy minden áron kész megvédeni a hatalmát.

„Úgy tűnik, egyelőre a forradalomnál Belarusz még nem tart, de Lukasenko „fölényes győzelme” még nagyon csúnyán is végződhez”

Az mindenképpen előre bocsájtható, hogy Lukasenko hatodik elnöki ciklusa – már amennyiben erre sor kerül – nem lesz könnyű. Sem az elnök, sem a belaruszok számára. Az ismét 80 százalékosan hozott „győzelemmel” a hatalom alapjaiban rendítette meg a legitimációját. Az ilyenkor szokásos tüntetéseket várhatóan az eddigieknél nehezebb lesz letörni. Ha egyáltalán le lehet. Meglátjuk. De ezt az eredményt még Belarusz olyan szövetségesei, mint Oroszország vagy Kína is csak kényszeredetten fogják elismerni. (A kínai elnök közben már gratulált Lukasenko győzelméhez, mint ahogy az orosz és a kazah államfő is.) De ami még ennél is fontosabb, megrendülhet a bizalom az elnök iránt még Lukasenko táborában is. A választási bizottságokban ülő tanárok, hivatalnokok ugyanis láthatták a valós eredményeket. Amelyek, ha nem is Tyihanovszkaja elsöprő győzelmét hozták, de nem is Lukasenko 80 százalékos sikerét. Tyihanovszkaja nem ismeri el a választások eredményét, és szerinte ő győzött, méghozzá 70-80 százalékos arányban. Hát, ez is több mint kérdéses! Az 5767 szavazókörből mindössze 80-ban lehet állítani, hogy egyáltalán Tyihanovszkaja nyert. Ezek a bejelentések a Lukasenko legitimációját aláásó, nyugati kezek nyomát viselő forgatókönyv része. Igaz, ennek a magát „túlnyerő” hatalom is alaposan alájátszott.

„Persze, mondhatjuk, hogy Lukasenko már a kampány hajrájában „körkörös védelembe” vonult. Konfliktusba keveredett Oroszországgal, népe és az apparátusa egy részével, végül a Nyugattal is”

A jelenlegi helyzetben az elnök egyre inkább egyedül maradhat. Az eliten belül megjelenhetnek, majd mélyülhetnek a törésvonalak. Főképp, ha azt látják, hogy a „király meztelen”. Az apparátusát, a kormányt a növekvő bizalmatlanság miatt Lukasenko már eddig is állandóan rotálta, a koronavírus-járvány kezelése kapcsán és a gazdasági kérdésekben az elit egy része is ellene van. Így fokozatosan csak az erőszak szervezetekre, azon belül is elsősorban a titkosszolgálatokra (KGB) támaszkodhat. Ez pedig, tudjuk mivel szokott végződni.

„A rendszer legitimációja a választások éjszakáján komoly sérüléseket szenvedett”

Meg nem roppant, de a folyamat visszafordíthatatlanul elindult. Úgy tűnik ugyanis, hogy a hatalmi átmenet elindításával Lukasenko elkésett. Ezzel a ritmusvesztéssel pedig nehéz idők várnak rá. Talán nem menthetetlen a helyzet, de erővel csak időlegesen lehet stabilizálni a hatalmat. Lehet, hogy napok, hetek, de lehet, hogy évek kellenek a megdöntéséhez. Sok függ Oroszországtól, amely ugyan a kampányban elengedte az elnök kezét, egyelőre azonban mindenképpen Lukasenko megtartásában érdekelt, és a világgazdasági környezet alakulásától. Belarusz most elindult egy irányba, és csak reménykedhet, hogy nem a szomszédos Ukrajnát követi az összeomlás felé vezető úton. Mert a most a rendszert érezhető külső bátorítással – lásd Varsó egyre nyilvánvalóbb lépéseit – döntögetők könnyen úgy járhatnak, mint azok az ukránok, akik a Majdan után hat évvel már elhagyták az összeomlás és a szétesés szélén egyensúlyozó, periferizálódó országot, és külföldön próbálnak meg- és túlélni.

„Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy most a mértéket és ritmust vesztett belarusz hatalom és a vérszemet kapott ellenzéke versenyt fut a szakadék felé”