//A vakcina geopolitikája
„A világ gazdag országai a Föld összlakosságának 16 százalékával maguk mögött felvásárolták a vakcinák 60 százalékát” #moszkvater

A vakcina geopolitikája

MEGOSZTÁS

A járvány minden eddiginél világosabban megmutatta a posztszovjet térségen belüli törésvonalakat. Mint ahogy azt is, hogy az Oroszországtól egyre inkább távolodó országok mennyire számíthatnak új védnökeik segítségére. Egyelőre úgy tűnik, hogy egyáltalán nem kifizetődőbb a Nyugat külső perifériáján lenni, mint Moszkva vonzásában.

„A világ gazdag országai a Föld összlakosságának 16 százalékával maguk mögött felvásárolták a vakcinák 60 százalékát” #moszkvater
„A világ gazdag országai a Föld összlakosságának 16 százalékával maguk mögött felvásárolták a vakcinák 60 százalékát”
Fotó:EUROPRESS/Mohammed ABED/AFP

Korunk sajátossága, hogy rengeteg információ ömlik ránk. Jóval több, mint amennyi a segíti a tisztán látást. A valós és álinformációk hálójában ezért aztán sokszor elveszik a lényeg. Így például nem mindig látjuk a kirajzolódó trendeket, és elfogadjuk azt, amit a média fő áramlata elénk sodor. Amit sulykolnak, ami gyakran szembe jön velünk. Érvényes ez az úgynevezett posztszovjet térségre is, ahol a Szovjetunió felbomlása után egyre magasabb ideológiai falak épültek az országok között, és a régiót tovább szabdalták a fejlődésbeli és a kulturális különbségek.

„Hogy hol húzódnak a térség tendenciáit megrajzoló törésvonalak, az egyértelművé válik az olyan éles helyzetekben, mint a mostani koronavírus járvány”

Egy év után a járványra adott reakciókból megállapíthatjuk, hogy a posztszovjet Eurázsia országai három csoportba sorolhatók. A térség centrumában nem csak földrajzi értelemben Oroszország áll, és a viszonyulás e központhoz meghatározó szempont az osztályozásban.

„Az első körbe az Oroszországhoz legközelebb álló, az Európai Gazdasági Unió magját alkotó országok tartoznak”

Belarusz és Kazahsztán a világon is az elsők között kapták meg Moszkvától a vírus elleni vakcinát, sőt orosz segítséggel már a gyártást is elkezdték. Minszk és Nur-Szultan a helyzet stabilizálódásával már az exportra is gondolhat.

„A második csoportot az Oroszországhoz szövetségi viszonyban lévő, ám belső problémáikkal elfoglalt államok alkotják”

Ezek az országok már vagy kaptak oltóanyagot Oroszországtól, vagy a szállításról szóló megállapodás végső szakaszában járnak. Ezek az országok azonban rendszer szintű gondjaik miatt a gyártás megszervezésére többségükben egyelőre képtelenek. Az ebbe a csoportba tartozó Örményország például a minap kapta meg az első, 15 ezer darabos szállítmányt. De a belső gondok ellenére tárgyalások folynak a gyártás telepítéséről is. S nemcsak Jerevánnal, de Biskekkel is. Mint ahogy Vlagyimir Putyin a járvány kezelésében együttműködést ígért az Eurázsiai Gazdasági Unió összes tagországának.

„A legbonyolultabb a helyzet azokkal az országokkal, amelyeket a politikai széljárás a Moszkvával szembenálló geopolitikai táborba sodort. Ide tartozik Ukrajna, Grúzia vagy Moldova”

Ezeknek az államoknak nincs saját gyártásuk, és nincs megbízható szállítójuk sem. Moszkvára eleve nem, vagy csak részben számítanak, hiszen az orosz segítség igénybevétele megkérdőjelezné a nyugati lojalitásukat. Ezen kívül annak elismerése is lenne, hogy hibás döntés volt hátat fordítani Moszkvának.

Ezekben az országokban a járvány helyzet az egész régióban a legrosszabb. Ukrajnában a fertőzöttek számának napi növekedése már átlépte a 20 ezret, Moldovában a járvány miatt rendkívüli helyzetet hirdettek ki, közben a nyugati szállítmányokra egyelőre egyáltalán nem számíthatnak. Meg kell tehát elégedniük a szegény országok számára indított COVAX programon keresztül érkező kisebb csomagokkal és az eseti, általában ázsiai beszerzésekkel.   Ukrajna például Indiából és Kínából szerzett valamennyi oltóanyagot, míg Moldova minimális mennyiséget kapott Romániától, és eddig nem sok sikerrel, de kénytelen-kelletlen bejelentkezett a Szputnyik V-re.

„A jelenlegi helyzet szembe megy az elmúlt évek nyugati partnerségről szóló retorikájával”

– állapítja meg Vjacseszlav Szutirin, az eurasia-expert portál főszerkesztője. Persze, nincs ebben semmi különös, csak érvényesül a reálpolitika, amely az éles helyzetben világosan megmutatja, hogy ezek az országok hol helyezkednek el a Nyugat prioritási listáján. Hát itt. Amikor baj van, akkor, mint a jelenlegi helyzetben is, a Nyugat előbb a saját problémáját próbálja meg megoldani, majd a legszorosabb szövetségeseinek segít, ha tud. Ebbe a körbe ezek az országok nem tartoznak bele.

„Mint arra a minap a kínai külügyminiszter rámutatott, a világ gazdag országai a Föld összlakosságának 16 százalékával maguk mögött felvásárolták a vakcinák 60 százalékát”

A posztszovjet térség azon országairól pedig, amelyeknek elitjei éveken át a civilizációs választásról beszéltek, egyszerűen elfeledkeztek. Pedig ezek az államok – mutat rá a már említett elemző, Vjacseszlav Szutirin – nem a „másik táborban” vannak, csak egyszerűen a periférián.

E helyzetértékelést egészítsük ki azzal, hogy a WHO adatai alapján ugyanakkor éppen ezek az országok szorulnának a leginkább segítségre. Hiszen 100 ezer lakosra kivetítve az elmúlt egy év alatt Ukrajnában (4224) kétszer annyian fertőződtek meg, mint Kazahsztánban (1728). Moldovában (6602) és Grúziában (7629) ez az arány szintén kétszerese a belarusznak (3445) és az oroszországinak (3118).

„Persze, egyszer majd ezek az országok is kapnak vakcinát, a kérdés azonban ettől még fennmarad. Ha a Nyugat most nem segített ezeknek az országoknak, akkor miért segítene majd befektetésekkel? Azért, hogy versenytársakat teremtsen? Ehelyett inkább megszerzi a piacot”

Ukrajna, Grúzia vagy Moldova, a posztszovjet térség Nyugat által pártfogolt országai mindig számíthatnak hitelre, de vakcinát a bajban azért nem kapnak. Technológiát még kevésbé. Ez ugyanis csökkentené a függőséget és a profitot is. De számíthatnak-e ezek a jelenleg a két geopolitikai tömb között a „senki földjén” lévő országok segítségre a közelgő gazdasági, ökológiai és élelmiszer válság idején? S milyen szerepet szánnak nekik pártfogóik az Amerika valamint Kína és Oroszország között éleződő szembenállásban? A kiábrándító választ alighanem most megkapták.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.