//A szovjet úton Amerika
„De amint Donald Trump kétségbeesett vergődése mutatja, a rendszer itt is megfojtja a keretei közül kicsit is kilépni akarókat” #moszkvater

A szovjet úton Amerika

MEGOSZTÁS

A történelem sokszor ismétli önmagát. A nyugati politikai rendszer mélyülő válságát, a szuperhatalmi múltjába kétségbeesetten kapaszkodó Egyesült Államok gyengülését, és az elit tehetetlenségét látva a Szovjetunió végnapjai juthatnak az eszünkbe. Talán nem véletlenül!

„De amint Donald Trump kétségbeesett vergődése mutatja, a rendszer itt is megfojtja a keretei közül kicsit is kilépni akarókat” #moszkvater
„De amint Donald Trump kétségbeesett vergődése mutatja, a rendszer itt is megfojtja a keretei közül kicsit is kilépni akarókat”
Fotó:EUROPRESS/SAUL LOEB/AFP

Minden politikai rendszer magában hordozza a bukását. De nemcsak azért, mert semmi nincs örökké. hanem azért, mert ezek a rendszerek egy idő után kiürülnek, nem működnek hatékonyan. Így aztán hiába tettek naggyá birodalmakat, azok idővel menthetetlenül hanyatlani kezdtek. Így volt ez Athén, Róma, a kínai birodalom, a britektől a franciákon és az oroszokon át a Habsburgokig a nagy európai hatalmak esetében is. Nem volt ez alól kivétel a Szovjetunió sem, és nem véletlenül beszélt a Nyugat alkonyáról a múlt század elején Oswald Spengler sem.

„Generációnk kitörölhetetlen történelmi élménye a szovjet birodalom bukása, de megérhette nagy ellenlábasának, az Egyesült Államoknak a hanyatlását, közben Oroszország magára találását és Kína felemelkedését is”

Így aztán nem csak a történelmi tapasztalat mondatja velünk, de a saját szemünkkel láthatjuk, hogy rendszerek és birodalmak emelkednek, fel és hanyatlanak le. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk tehát, hogy már van saját tapasztalatunk arra, amikor egy rendszer, így a szocialista berendezkedés meggyengül és kimúlik, egy birodalom, a szovjet pedig összeomlik.

„Nem meglepő tehát, ha a nyugati fejlődés kínlódását látva önkéntelenül eszünkben jutnak az 1980-as évek”

Amikor a szemünk láttára vált működésképtelenné a szocialista államrend, és esett szét a Szovjetunió. Láttuk az egymást követő szovjet főtitkárokat, akik már megjelenésükben is jelképezték a hanyatlást. Mint ahogy azt is, hogy a gerontokrácia végső kétségbeesésében Mihail Gorbacsov személyében maga elé tol egy fiatal, ambiciózus politikust, aki tehetetlenül sodródik a rendszer hullámain, és a nehézségi erő végül a birodalommal együtt lerántja a mélybe. Közben elkeseredetten küzdenek egymással a birodalom őrzői és a reformálói, a szétesést megérezve pedig erőre kapnak az ideológiai szélsőségek és a függetlenségi mozgalmak.

„A birodalmak hanyatlását felgyorsítja a külső körülmények alakulása is. Így a Szovjetunió széteséséhez a rendszer belső gyengülése mellett hozzájárult a nagy ellenfél, az Egyesült Államok is”

A magát a hidegháború győztesének kikiáltó Amerika azonban nem akarta elhinni, hogy a kétpólusú világrendhez hasonlóan az egypólusú sem tart örökké. Az egyeduralomba belekényelmesedve ráadásul az sem jutott az eszébe, hogy tanuljon az ellenlábas bukásából. Sőt, mintha végig akarná járni ugyanazt az utat.

Azzal az amerikai stratégák már legalább az 1970-es évek végétől tisztában vannak azzal, hogy a kapitalista berendezkedés sem örökéletű, fokozatosan gyengül, és előbb-utóbb modellváltásra lesz szükség. Az erről folyó gondolkodás egyik eredménye a nyílt társadalom elmélete.

„Aztán a nagy ellenfél bukása elaltatta az éberséget, és a rendszer nehézségi ereje, és a fennmaradásában érdekelt elit sem engedi ezt a bizonyos váltást”

Ahogy a szovjet rendszernek, úgy az amerikai kapitalista berendezkedésnek is megvannak a maga ortodoxai, az őrzők, akik a baloldali liberális ideológia zászlaját lobogtatva a végsőkig kitartanak a vártán. Mint ahogy megvannak a vadhajtásai is. Míg jó három évtizede az egyik oldalon ott voltak a sztálinizmus maradványaiba kapaszkodók, a másikon meg a félfasiszta nacionalista Pamjaty mozgalom, addig a belső szétesés a mai Amerikában is előhívta a társadalom mélyrétegeiben generációk óta szunnyadó konfliktusokat. Tombol a BLM mozgalom, és a szobordöntögetések képében a társadalom itt is ádáz harcot vív a múltjával.

„De amint Donald Trump kétségbeesett vergődése mutatja, a rendszer itt is megfojtja a keretei közül kicsit is kilépni akarókat”

Mint ahogy nem mehetünk el amellett sem, hogy a gerontokrácia az Egyesült Államokban is a rendszer hanyatlásának és nagyság megkopásának a kísérőjelensége. Ahogy a külső környezet változása, a világrend átalakulása, benne a régi-új kihívók izmosodása sem a birodalmat erősíti. Közben szép lassan kiürülnek a rendszer fenntartásának olyan külső forrásai is, a dollár egyre inkább elveszti a globális elszámoló valuta szerepét.

„De a válság jelei a Nyugat egészét jellemzik”

Az Európai Unió el sem ért a birodalmi szintig, és máris a szétesés jeleit mutatja. Ahogy az amerikai, úgy a nyugat-európai elit is „szovjetesen” elfáradt, egyre kevésbé képes a megújulásra. Ilyenkor pedig jönnek az olyan ideológiailag motivált hibák, mint a migráns válság akaratlan erősítése. Az őrzők pedig nyílt levelet írnak, mint a francia tábornokok, és egyszer talán még puccsot is szerveznek. Több példát láttunk erre a Szovjetunió végnapjaiban is. Hogy a szovjet rendszer miként végezte, azt láttuk. Most nem csak érdeklődve, de érintettként aggódva is várjuk, hogy miként birkózik meg a sok tekintetben hasonló kihívásokkal a Nyugat.

(A cikk először a Demokrata című hetilapban jelent meg)

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.