Kezdőlap » x-demokrata » A szovjet skanzentől a hazatérésig
Kamion a Krímet a szárazfölddel összekötő hídon 2019. márciusában #moszkvater

A szovjet skanzentől a hazatérésig

Az elmúlt öt évben a Krím-félszigeten nagyobb változások zajlottak, mint az azt megelőző közel negyedszázadban összesen

Öt éve már annak, hogy Ukrajna elveszítette a Krím-félszigetet. A Krím „hazatért”, és azóta alaposan megváltozott az élete. A függetlenné válást nem ismerte el a világ, amely a határok megváltoztathatatlanságát fontosabb kritériumnak tartotta az önrendelkezésnek az ENSZ Alapokmányában garantált jogánál. Koszovó esetében mindezt furcsa módon épp fordítva látta. Oroszország azonban az ellene emiatt bevezetett szankciók ellenére mindent megtesz a Krím felzárkóztatásáért. Az eredmény szemmel látható.

Tompos Gergő írása a #moszkvater.com számára

Kamion a Krímet a szárazfölddel összekötő hídon 2019. márciusában #moszkvater
Kamion a Krímet a szárazfölddel összekötő hídon 2019. márciusában
Fotó:EUROPRESS/Alexey Malgavko / Sputnik

A népszavazást követő csatlakozás után azonnal megindult a félsziget „lakhatóvá tétele”. A Krím kiemelt beruházási és fejlesztési területté vált. Az orosz vezetés 2014 és 2022 között 877,8 milliárd rubelt szán fejlesztési célokra. Tavaly ezt újabb 200 milliárd rubellel emelték meg. Mindebből nemcsak a rendkívül elmaradott infrastruktúrát fejlesztik, hanem felzárkóztatják az orosz szintre az életszínvonalat is. Az egy főre jutó GDP értéke ugyanis 2014-ben lényegesen elmaradt az orosz átlagtól. A tavalyi év végéig a Kreml 60 milliárd rubelt biztosított a Kreml a nyugdíjak és a közalkalmazottak fizetésének mesterséges felemelésére.

A Krím 2014-ben 4,3 milliárd dollárral járult hozzá az ukrán GDP-hez, ami a nemzeti össztermék 3,2 százalékát tette ki. A Szovjetunió felbomlása előtt az egyik legfőbb bevételi forrást a turizmus jelentette.

„Ennek ellenére az ukrán állam más régiókhoz képest alig költött a Krím fejlesztésére, amely így megmaradt szovjet skanzenként”

A másik jelentős bevételi forrás a bányászat volt. A Fekete- és az Azovi-tengeren kőolajat és földgázt termeltek ki.

A csatlakozáskor 11 ezer rubel volt a krími átlagkereset, miközben Oroszországban ekkor ennek már több mint a háromszorosa. A kitűzött cél az lett, hogy legalább a 29-30 ezer rubelre felzárkóztassák a fizetéseket. 2014-ben a Krím népessége 1 957 801 fő volt, amelyből 560 ezer nyugdíjas, és közel 200 ezer közalkalmazott. Azóta megduplázódott a nekik kifizetett nyugdíjak és fizetések összege, viszont a reáljövedelem emelkedése az infláció, és a megnövekedett szállítási költségek miatt ettől elmaradt. Közben azonban Ukrajnában teljesen összeomlott a gazdaság, így a krímiek ennek ellenére sokkal jobban jártak a csatlakozással.

A nemrégiben elkészült Krími-híd komoly áttörést hozott, és a köldökzsinór szerepét betöltve jelentős mértékben segíti a kiegyensúlyozott és megbízható személy- és áruszállítást. Az év végére teljesen bekapcsolják a félszigetet a vasúti közlekedésbe. Napi 29 szerelvény, valamint 4 „elektricska” közlekedik majd Oroszország és a Krím között. A híd 3,7 milliárd dollár költséggel épült, 19 km hosszú, 595 pillérből álló építmény, 4 sávos autóúttal, valamint két vasúti sínpárral.

„Moszkva 2015 és 2020 között 681 milliárd rubelt fordít a Krímben az infrastruktúra fejlesztésére”

Az elmúlt években 25 ezerrel megnövekedett az óvodai és a bölcsődei férőhelyek száma. Mint Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök megígérte, 2022-re megduplázzák a főutak számát, valamint további jelentős víz- és energetikai fejlesztések fognak megvalósulni. Évente 1-2,7 milliárd dollárba kerül a félsziget működésének fenntartása. A bővülő beruházások emelték a GDP-t, ami már 2015-re 8,5 százalékkal növekedett.  Vámmentes övezet kialakításával, valamint adókedvezményekkel próbálták a kereskedelmet serkenteni.

Máig komoly gondot okoz a vízellátás. Ukrajna ugyanis még 2014-ben elzárta az Észak-krími Csatornát, amelyen a félsziget vízkészletének több mint 85 százaléka érkezett. Ez kimeríti az emberiesség elleni bűntett fogalmát, a világ azonban nem tiltakozott. Mivel a felszín alatti vízkészletek korlátozott mennyiségben elérhetőek, a problémát meg kellett oldani. A jelentős vízhiányt leginkább a mezőgazdaság sínylette meg. Bizonyos kultúrák vetését fel is kellett függeszteni. Ezen felül teljesen elavult a vízvezeték hálózat is. Komoly problémák merültek fel, akadozott az ivóvíz ellátás. A legrosszabb Szevasztopolban volt a helyzet, amikor 2018-ban üzemzavar miatt több mint 350 ezer ember ivóvíz igényének a felét sem tudták kiszolgálni. Napjainkban is folyamatosan tart a hálózat modernizálása, új szivattyútelepekkel próbálják a krími csatornát hozzáférhetővé tenni, dél felől pótolva a kieső ivóvizet.

Hasonlóan áldatlan helyzet uralkodott az energiaellátás területén is. Akadozva érkezett villamos áram a félszigetre, és 2015-ig rendszeresek voltak az áramkimaradások. Gyakran előfordult, hogy Szimferopolban naponta csak 4 órán keresztül volt áram. Az Ukrajna felől futó fővezetéket 2015-ben szélsőséges tatárok felrobbantották, még jobban súlyosbítva ezzel a helyzetet.

„A krasznodari energiahíd 2016-os beüzemelésével normalizálódott valamennyire a helyzet”

A tengerfenéken Oroszország felől érkezik a villamos áram, emellett megépült két erőmű is. A szevasztopoli Baklavszkaja és a szimferopoli Tavricseszkaja erőmű építése nemrég fejeződött be, csúcsra járatásuk a csatlakozás idei évfordulóján történt meg. A két erőmű összesen 940 MW energiát termel, kielégítve az energiaigény 90 százalékát. A Krímben 2014 előtt mindössze 160 MW villamos energiát termeltek, és Ukrajnából sem érkezett ennyi villamos áram. Az öt éves évfordulón tartott elnöki tájékoztatón elhangzott, hogy 2070-re 1100 MW energiát tudnak előállítani az erőművek, amelyből már a szomszédos régiók is kaphatnak. Épültek új gázerőművek, és tervbe van véve a jövőben megépülő déli áramlat leágazása a félsziget irányában, ami folyamatosan földgázzal látná el az erőműveket.

A folyamatosan bővülő infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően újra növekedésnek indult a turizmus, amely 2016-ban már 21 százalékos bővülést mutatott. Ekkor 5,6 millió turista fordult meg a Krímben, és a számuk azóta évről évre növekszik. Mint ahogy a szektorban befektetett magántőke aránya is. A turisták száma 2013-ban 5,9 millió fő volt, amelynek több mint a felét ukránok tették ki. Ez a szám 2017-ben már elérte a 7 millió főt, melynek 80 százaléka orosz turista. Ráadásul az orosz turisták lényegesen többet költenek, mint az ukránok.

„Ebből is látszik, hogy az elmúlt öt évben több változáson ment keresztül a Krím, mint az elmúlt 25 évben összesen”

Nem utolsó sorban azért, mert Oroszországot számára presztízs kérdés a félsziget fejlesztése. Így aztán a nehézségek ellenére lassan összenő Oroszországgal a Krím.