„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A belátható jövőben a három nagyhatalom – az Egyesült Államok, Oroszország és Kína – folyamatosan modernizálni és bővíteni fogja arzenálját, és ugyanezt teszi majd a többi hat atomhatalom is”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP
– Dmitrij Vitaljevics, a New START-szerződés (más néven START III.) kifutásával a globális fegyverzetellenőrzés utolsó tartóoszlopa is kidőlt. Legutóbbi cikkében Washington stratégiáját egyszerre nevezi cinikusnak és leleplezően nyíltnak. Ez lenne az a pillanat, amikor lehull a diplomáciai szerződések maszkja, és a helyüket egy olyan „erőszak-architektúra” veszi át, ahol kizárólag az erősebb joga érvényesül?
– A fegyverzetellenőrzés korszaka nem Donald Trump visszatérésével ért véget. A bukása már évekkel ezelőtt, Joseph Biden elnöksége alatt megjósolható volt. Ebben több folyamat játszott közre.
Geopolitikai tényezők:
– Kína stratégiai térnyerése: Ez egy olyan korszakban zajlik, amikor Washington külpolitikája Pekinggel szemben a nyílt ellenségeskedésre, Moszkvával szemben pedig a közvetlen konfrontációra váltott.
– Eszkaláció Európában: Tanúi vagyunk Oroszország és a két „kisebb” európai atomhatalom – Nagy-Britannia és Franciaország – közötti viszony drasztikus megromlásának. Az ő arzenáljukat a korábbi szerződések figyelmen kívül hagyták, most viszont a „forró háború” küszöbére sodródtak.
– Új stratégiai háromszögek: A világrend már nem bipoláris. Olyan összetett háromszög-kapcsolatok alakultak ki, mint az Oroszország-Egyesült Államok-Kína, vagy a Kína-India-Pakisztán tengely.
Technológiai tényezők:
– Nem-nukleáris stratégiai fegyverek: A precíziós hagyományos fegyverek ma már stratégiai feladatokat is képesek ellátni, ami alapjaiban írja felül a korábbi katonai logikát.
– Az ABM-szerződés felmondása: Washington kilépése a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló egyezményből és a technológia gőzerővel történő fejlesztése megbontotta a kényes egyensúlyt.
– A hadviselés új színterei: A kiberfegyverek és a világűrbe tervezett fegyverrendszerek szabályozására a régi ellenőrzési mechanizmusok alkalmatlanok.
Emiatt a stratégiai hordozóeszközök és robbanófejek puszta számszerű korlátozására épülő régi, kétoldalú receptek elavultak. Ráadásul Moszkva és Washington viszonya ma már messze nem bír azzal a világpolitikai központi szereppel, mint a hidegháború idején.
– Hogyan jutottunk el odáig, hogy ma már egyetlen érvényes leszerelési vagy ellenőrzési egyezmény sincs a két nagyhatalom között? Közelebb kerültünk ezzel az atomháborúhoz?
– A hidegháború után az amerikai-orosz viszony egyre aszimmetrikusabbá vált. Washingtonban teherként kezdtek tekinteni a szerződéses kötelezettségekre egy olyan országgal szemben, amelyet már nem tartottak egyenrangú riválisnak.
Ez az erózió több lépcsőben zajlott:
2002: George W. Bush kormánya felmondta a rakétaelhárító rendszerekről szóló ABM-szerződést.
2019: Donald Trump kilépett a közepes és rövid hatótávolságú rakétákat tiltó INF-szerződésből.
2020: Következett a Nyitott Égbolt (Open Skies) szerződés felmondása.
Bár a New START-ot 2021-ben még meghosszabbították öt évvel, a Biden-adminisztráció politikája a „különleges katonai művelet” után arra kényszerítette Vlagyimir Putyint, hogy felfüggessze az orosz részvételt. Putyin 2025 őszi javaslatát, hogy a 2026-os lejárat után legalább informálisan tartsák be a korlátokat, Trump végül elutasította. Ezzel 1972 óta először fordult elő, hogy semmiféle jogi korlát nem köti a stratégiai nukleáris fegyvereket. Ez nem jelenti törvényszerűen az azonnali atomháborút, de a „védőkorlátok” hiánya stratégiai bizonytalanságot szül, fokozza a bizalmatlanságot, és ösztönzi a fegyverkezési hajszát. A nagyhatalmak új világrendért folytatott küzdelmében ez a vákuum kétségtelenül hatalmas kockázatokat rejt.
– Ön a Nyugat „nukleáris kijózanítását” szorgalmazza. De ha Donald Trump Washingtonja az „Arany Kupolára” (Golden Dome) – egy szupermodern rakétapajzsra – teszi fel a tétet, marad-e Oroszországnak más választása, mint a fegyverkészletek masszív növelése, hogy visszakényszerítse az Egyesült Államokat a kölcsönös sebezhetőség talajára?
– Amennyiben az Egyesült Államok valóban egy átfogó nemzeti rakétavédelmi rendszer kiépítésére törekszik, Oroszország – elrettentési stratégiájának részeként – kénytelen lesz még intenzívebben fejleszteni azokat az eszközöket, amelyekkel ez a pajzs kijátszható.
Moszkva előtt alapvetően két stratégiai út áll:
– Mennyiségi válasz: Az interkontinentális (ICBM) és tengeralattjáróról indítható (SLBM) rakéták számának növelése, hogy a puszta tömeggel telítsék és törjék át az amerikai védelmet.
– Minőségi válasz: Olyan technológiák (például hiperszonikus eszközök) fejlesztése, amelyek már elvükben teszik hatástalanná a védelmi rendszereket.
Oroszországban gőzerővel folyik a munka ezeken a megoldásokon azóta, hogy Washington egyoldalúan felmondta az ABM-szerződést. A célunk világos, tudatosítani kell, hogy egyetlen „Arany Kupola” sem nyújthat abszolút biztonságot. Így a stratégiai stabilitás a „garantált kölcsönös megsemmisítés” elvén a jövőben is fennmarad.
Dmitrij Trenyin
Fotó:Tilo Graser
– Washington láthatóan Grönland feletti befolyása megszilárdításán dolgozik. Az Arktisz válik a nukleáris konfrontáció fő színterévé a START-korszak után – és ezzel Oroszország számára Európánál is fontosabbá?
– Az Arktisz jelentősége Oroszország számára a 21. század eleje óta folyamatosan felértékelődik, miközben Európa relevanciája drasztikusan csökkent. Ezt a folyamatot azonban nem kötném közvetlenül a New START sorsához. Grönland katonai szerepében nem történt drámai fordulat az elmúlt évben. Az Egyesült Államok már Trump előtt is rendelkezett ott minden szükséges jogosultsággal, új rakétabázisok létesítését pedig az amerikai stratégák jelenleg nem látják indokoltnak. Oroszország számára viszont az Arktisz egzisztenciális kérdés (úgynevezett existential bastion), hiszen itt találhatók:
– a nukleáris tengeralattjáró-flotta fő bázisai,
– a stratégiai légierő támaszpontjai,
– valamint a Novaja Zemlja-i atomkísérleti telep.
Ezek a létesítmények értelemszerűen az ellenfél célpontlistájának legtetején szerepelnek. Ráadásul szinte az összes interkontinentális rakéta hipotetikus röppályája az Arktisz felett vezet át, ami megkerülhetetlenné teszi a régiót.
– A német politikusok folyamatosan Kalinyingráddal és az ottani orosz rakétákkal riogatnak. Ez a régió válik az Ön „nukleáris kijózanítási” koncepciójában a legfontosabb bázissá, amely visszahozza a félelmet az európai fővárosokba?
– Tisztán kell látnunk, Kalinyingrád mint exklávé, Oroszország egyik geopolitikai értelemben legsebezhetőbb pontja. Stratégiai helyzete a hidegháborús Nyugat-Berlinéhez mérhető. Bármilyen NATO-kísérlet a terület blokádjára vagy megtámadására megsemmisítő választ vonna maga után – ebben a forgatókönyvben pedig a nukleáris fegyverek bevetése már nem csupán mérlegelendő opció, hanem alapvető stratégiai adottság.
Ha Európában tovább romlik a helyzet, és a NATO-államok még közvetlenebbül avatkoznak be az ukrajnai konfliktusba, Oroszország dönthet úgy, hogy – akár nukleáris – csapást mér ezen országok területére. Az orosz fegyverrendszerek hatótávolsága ezt bárhonnan lehetővé teszi, nem csak Kalinyingrádból. De tény, hogy Kalinyingrád Berlinből, Varsóból vagy Stockholmból nézve „jól látható”, így az oda telepített eszközöknek valóban kijózanító hatása lehet.
– Németország hamarosan amerikai rakétáknak ad otthont, miközben a fegyverzetellenőrzési rendszer épp most dől össze. Fennáll-e a veszélye annak, hogy Berlin a stratégiai játszma túszává válik? Miközben ugyanis elsődleges célponttá lép elő egy orosz válaszcsapás számára, Washington – saját területét védve – magára hagyja szövetségesét a válság pillanatában.
– Őszintén sajnálom azt az irányvonalat, amelyet a német elit a 2010-es évek eleje óta követ. Ez a politika módszeresen lerombolta az orosz-német történelmi megbékélést – azt az örökséget, amelyet a világháború után, Moszkva újraegyesítéshez nyújtott támogatásával és a csapatkivonásokkal, hatalmas erőfeszítések árán építettünk fel. Mára a Szövetségi Köztársaság – amelyet Oroszországban ismét „NSZK”-nak hívunk, ahogy a hidegháború legsötétebb éveiben – a legfőbb európai ellenfelünkké vált. Azok az erők, amelyeknek mindig is érdekükben állt egymás ellen uszítani a németeket és az oroszokat, úgy tűnik, mostanra elérték céljukat.
„Nézzünk szembe a tényekkel! Az Egyesült Államok Németországnak tett biztonsági garanciái nem többek puszta blöffnél”
Már a hidegháború idején is nyilvánvaló volt, hogy Washington soha nem áldozná fel Chicagót Hamburgért. Az akkori NATO-forgatókönyvek maguk is német területen végrehajtandó nukleáris csapásokkal számoltak. Mára az 5. cikkely „mágikus erejébe” vetett hit végleg szertefoszlott. Ha pedig Berlin – végső kétségbeesésében – saját atomfegyverrel kísérletezne, az egyenes utat jelentene a nemzeti katasztrófához. Egy esetleges NATO-orosz összecsapás esetén Németország kiemelt célponttá válik. És a legfájdalmasabb az, hogy ebben a helyzetben nemcsak megvédeni nem fogja őket senki, de sajnálni sem. A német elitnek – mielőtt túl késő lenne – fel kellene fognia, már nem a biztonságról, hanem az ország puszta fennmaradásáról van szó. Kérdéses, képesek-e még egyáltalán erre a felismerésre.
– Washington ragaszkodik hozzá, hogy Kína is részese legyen a jövőbeni megállapodásoknak. Elképzelhető egyáltalán új biztonsági rend 2026-ban Peking nélkül, vagy egy kaotikus, háromoldalú fegyverkezési versenyre vagyunk ítélve?
– Peking stratégiája kristálytiszta. Előbb el akarják érni a katonai paritást az Egyesült Államokkal, és csak ezután lesznek hajlandóak egyenrangú félként asztalhoz ülni. Éppen ezért 2026-ban semmiféle kínai-amerikai fegyverzetkorlátozási egyezményre nem számíthatunk.
„A belátható jövőben a három nagyhatalom – az Egyesült Államok, Oroszország és Kína – folyamatosan modernizálni és bővíteni fogja arzenálját, és ugyanezt teszi majd a többi hat atomhatalom is”
Tudomásul kell vennünk, a multipoláris világrend elkerülhetetlenül multipoláris nukleáris világot is jelent.
– Maradt-e még esély egy átfogó stratégiai megállapodásra Moszkva és Washington között? Vagy a jövőben már csak a rakéták műszaki adatai maradnak az egyetlen közös nyelv a két hatalom között?
– Kétlem, hogy Donald Trump számára a nukleáris fegyverzetellenőrzés valódi prioritást jelentene. Arra kell készülnünk, hogy a két hatalom közötti nukleáris elrettentés visszatér az 1972 előtti állapotba, egy olyan korszakba, amelyet már nem béklyóznak szerződéses korlátok, és ahol kizárólag a nyers katonai képességek határozzák meg a viszonyrendszert.
– Amikor 2025 októberében Moszkvában találkoztunk, a helyzet már feszült volt. Ma, 2026-ban úgy tűnik, Davosban és Washingtonban a félelem lett a fő valuta. Nem tart attól, hogy ebben a hibrid háborús légkörben kialakult egyfajta immunitás a félelemmel szemben? Ha az elit nem tiszteli többé a szakadékot, nem vall kudarcot a „nukleáris kijózanítás”? Mit mond azoknak az embereknek, akik belefáradtak az állandó rettegésbe?
– A félelemmel való üzletelés ma Berlinben, Londonban és Párizsban virágzik. Fáradhatatlanul terjesztik az orosz invázió rémképét, konkrét dátumokkal riogatva a közvéleményt. Ez színtiszta hazugság, viszont rendkívül jól eladható. Szó sincs immunitásról, ez a dezinformáció nagyon is körülhatárolható célt szolgál, mégpedig a politikai értelemben csődbe ment elitek hatalmon maradását, az EU egységének mesterséges fenntartását és a gazdaság hadigazdasággá alakítását.
„A tragikomédia abban rejlik, hogy akik ezeket a rémhíreket terjesztik, valójában maguk sem hisznek bennük. Emiatt viszont elveszítették a valódi háború iránti tiszteletet és óvatosságot”
A mesterséges félelemkeltéssel épp azt az ösztönös, mentő erejű félelmet ölik ki magukból, amely egyedül képes lenne megállítani őket a nukleáris katasztrófa szélén. Ezek az elitek a Komintern funkcionáriusaira emlékeztetnek: saját hazájuk nem jelent nekik semmit, készek bármikor feláldozni azt egy transznacionális liberális eszme oltárán.
♦
Dmitrij Vitaljevics Trenyin (1955) az egyik legelismertebb orosz kül- és biztonságpolitikai szakértő. A moszkvai HSE Egyetem Katonai Gazdasági és Stratégiai Intézetének tudományos igazgatója. 2008 és 2022 között a Carnegie Moscow Center igazgatója volt. Nyugalmazott ezredes, aki 21 évet szolgált a fegyveres erőknél, többek között összekötő tisztként Nyugat-Berlinben.
(Az interjú németül a Nachdenkseiten portálon jelent meg.)
♦
Mi volt a New START? A stratégiai fegyverzetcsökkentési egyezmények (START) története a hidegháború végéig nyúlik vissza. Az első START-szerződést még 1991-ben írta alá George H.W. Bush és Mihail Gorbacsov. A 2010-ben Prágában kötött, majd 2011-ben hatályba lépett New START (vagy START III) volt az utolsó olyan érvényes megállapodás a világ két legnagyobb atomhatalma között, amely szigorú korlátok közé szorította a bevethető nukleáris robbanófejek (max. 1550) és hordozóeszközök számát. A szerződést 2021-ben Joe Biden és Vlagyimir Putyin még meghosszabbította öt évvel, ám az ukrajnai konfliktus és a mélyülő bizalmatlanság miatt az ellenőrzési mechanizmusok elakadtak. 2026. február 5-i végleges lejártával a történelemben először fordul elő, hogy a két szuperhatalom nukleáris arzenálját semmilyen nemzetközi jogi egyezmény nem korlátozza, megnyitva az utat egy ellenőrizetlen, többpólusú fegyverkezési verseny előtt.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Egyszer a Kossuth téren ragadtam. Az összes lámpát minden irányba pirosra állították. A sarkon három rendőrautó elállta az utat, tolatni sem lehetett, vártak egy delegációt. Pár másodpercig gondolkodtam és elhatároztam, hogy kitörök a csapdából. A három rendőautó elvileg nyomomba kerülhet (bár a kocsim képes rá, hogy versenyezzek velük, de erre itt nincsen lehetőség) és mi lehetséges? Megbüntet a rendőrség, és/vagy mit tehetnek ők a saját ostobaságukkal? Gázt adtam és átrobogtam három piros lámpánál egymás után. Nos nem történt semmi, senki nem keresett meg fényképpel, bírsággal. Ők is belátták, hogy ez volt az egyetlen lehetséges lépés.
Miért írtam ide? Mert ahol nincsen szabály, vagy semmi értelme a szabályok követésének ott mindenki a saját elgondolását követi.
Így lesz az anarchia kötelező..
HandaBandy says:
Már várom, a “Fujj, fujj oroszok!” kórust. Ill. várja a radai.
csakafidesz says:
A youtube-n Stier Gábor nagy jól összefoglalta és elmagyarázta, hogy a multilaterális világban ez a korábbi kétoldalú szovjet-amerikai, majd orosz-amerikai szerződés már nem elegendő. Kína nyiltan bevallja, hogy teljesen paritásba szeretne kerülni az amerikai és az orosz haderővel az atomfegyverek terén, és semmi kétség meg is fogja tenni. A többi bombával rendelkező hatalom: Anglia, Franciaország, India, Pakisztán és az el nem ismert Észak Korea, meg Izrael arzenálja nem jelentős, de a ezek a bombák is robbannak, és ezek is termonukleáris “fegyverek”. (Szerintem az A-bomba nem fegyver, hanem népírtó eszköz.)
Vagyis egy általános leszerelési konferencia kellene, de a világ jelenlegi állapota ezt nem teszi lehetővé. Az ENSZ pedig már bebizonyította teljes alkalmatlanságát bármiféle eredményes tárgyalás megrendezésére.
Csak ülünk és nézünk magunk elé, mert hát a világon élő 8 milliárd emberből csak kéttucatnak van beleszólása, hogy a kiirtásunkra felhalmozott atombombákat valahol bevetik-e, vagy nem verik be.
Isten óvja a Földet és a csodás bioszférát amelyik unikum az egész Mindenségben.
ui.
Szerintem azért sem találkozunk idegen civilizációval, (népiesen ufókkal) mert amelyik már eléri a megfelelő technikai szintet az gondosan kiirtja magát, és ennyi volt.
HandaBandy says:
” hanem népírtó eszköz” = TÖPFE, a régi honvédségi zsargonban. TÖmeg Pusztító FEgyver. Hóferke és a hét töpfe.
“az el nem ismert Észak Korea, meg Izrael arzenálja” Így helyes. Az ő eszközeik tényleges működőképessége nem bizonyított.
Tuco says:
„nukleáris kijózanítás”
Én ezt inkább fenyegetésnek nevezném. Ha engem valaki rendszeresen puskával fenyegetne, előbb-utóbb elgondolkodnék azon, hogy én is szerezzek egyet.