//A sakktáblás gyilkos
Alekszandr Pecsuskin moszkvai tárgyalásán 2007-ben #moszkvater

A sakktáblás gyilkos

MEGOSZTÁS

A 2000-es évek elejének moszkvai sorozatgyilkosa kedvenc sportjára gondolva elhatározta, hogy annyi embert öl meg, ahány mező van a sakktáblán. Ma már életfogytig a Sarkkörön túli Hóbagolyban ül.

Alekszandr Pecsuskin moszkvai tárgyalásán 2007-ben #moszkvater
Alekszandr Pecsuskin moszkvai tárgyalásán 2007-ben
Fotó:EUROPRESS/MAXIM MARMUR/AFP

A világ túlsó végén, a Sarkkörön túl található a Föld legészakibb büntetés végrehajtási intézete. Az oroszok szeretik nevesíteni a fegyintézeteiket, így van Fekete delfin, Fehér hattyú. Ez a börtön a Hóbagoly. Talán azért, mert rajta kívül arrafelé valószínűleg más madár nem jár. A műintézmény Szalehard városától közelíthető meg, kompon az Ob folyón keresztül, aztán ember nem járta úton Harp falucskáig.

„Itt tölti életfogytig tartó büntetését Alekszandr Pecsuskin, vagy ahogy a 2000-es években elnevezték, a „bitcei rém”. Saját bevallása szerint több mint 60 gyilkosságot követett el, 49-et tudtak rábizonyítani”

Picsuskin 1974-ben született Mityiscsiben. Az apja tíz hónapos korában elhagyta a családot, anyja egyedül nevelte. Visszahúzódó, csendes gyerek volt, egyedül a sakk érdekelte. Pár év múlva anyjával Moszkvába költöztek, ahol a játszótéren leesett a hintáról és koponyaalapi törést szenvedett. Ennek következtében keverte az „s” és az „sz” betűket, nemcsak beszéd közben, hanem írásban is. Anyja beadta ipari tanulónak, kitanulta az ács szakmát.

Az első gyilkosságot 1992-ben követte el. Az ipari iskolában barátjával, Mihail Ogyijcsukkal elhatározták, hogy híresek lesznek és ezt gyilkosságok árán fogják elérni. Erről így nyilatkozott:

„az első gyilkosság olyan, mint az első szerelem, soha nem lehet elfelejteni, a mai napig úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna”

De kettejük közül egyedül Picsuskin lett híres, illetve inkább hírhedt, ugyanis első áldozata éppen a barátja Ogyijcsuk lett. Megfojtotta és a csatornába rejtette a holttestet. Mikor megkérdezték a nyomozók, hogy miért tette, csak annyit mondott: „nem bíztam benne”. Ezután határozta el, hogy megdönti a híres sorozatgyilkos Andrej Csikatyilo „rekordját”, akit 54 ember megöléséért végeztek ki a kilencvenes évek közepén.

„Mivel a sakk volt a kedvence, elhatározta, hogy annyi embert öl meg, ahány mező van a sakktáblán”

Aztán ezt módosította, a kitűzött cél 64-ről 100-ra emelkedett. Magát igazságosztónak gondolta, aki olyanokkal végez, akik szerinte nem méltóak az életre. Hajléktalanok, nők, öregek, homoszexuálisok. Hogy miért igazságosztó? Mert amikor egyszer épp a következő áldozatára vadászott, két ember megtámadott egy nőt. Picsuskin azonban a védelmére kelt és megölte mindkét támadót. A nőt a legközelebbi kórházba akarta kísérni, de útközben rájött, hogy egy tanúról van szó, aki látott két gyilkosságot. Nem akart tanút, és a nővel is végzett…

Bizonyíthatóan 49 emberölést követett el 2001-2006 között. Moszkva egész rendőrsége a „bitcei rémet” kereste. Lebukásához a saját elővigyázatlansága vezette. Egy kolléganőjével beszélt meg randevút a parkba. A nő viszont óvatos volt, otthon egy cetlire felírta a fiának Picsuskin mobiltelefonszámát, és nevét. A nő holttestének megtalálása után fogták el a mániákus gyilkost.

A fegyintézet vezető pszichológusa Alevtyina Lucsnyikova ezt mondta róla:

„A mi Picsuskinunk nagyon jó pszichológusnak képzeli magát. A vizsgálatok során nem együttműködő, ő csak a publikumnak szereti mutogatni magát. Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért csak nálánál gyengébb fizikumúakat támadott meg, szemérmesen hallgat”

De Roman Malinovszkij körletparancsnok sincs jobb véleménnyel róla: „Amióta itt tölti a büntetését, Picsuskin számtalanszor kapott fogda büntetést, amiért a személyzetet sértegette. Hogy egyébként mennyire kemény gyerek, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyedül ül egy kétszemélyes zárkában. Ha gyenge fizikumú elítélt volt mellette, azt terrorizálta, ha egy igazi nehézsúlyú bűnöző került mellé, azonnal panaszkodni kezdett. A börtönnek 4000 kötetes könyvtára van, de ő havi rendszerességgel írja a parancsnokságnak a panaszleveleket, hogy neki csak fantasy könyvek jutnak. Mintha nem ő választaná ki az olvasnivalót magának.”

Picsuskin tartása az államnak havonta 3500 rubeljébe kerül. Ebben benne van az élelmezés, a ruházás, az őrzés. Dolgozhatna a börtön varrodájában, magára költhetné az ott keresett pénzt, de nem. Inkább panaszkodik, hogy csak 8 óra alvás engedélyezett, és szigorú napirend szerint kell élnie.

„A sorozatgyilkost az anyja sem látogatja, kapcsolattartója nincs”

Ő is egyike annak a párezer tényleges életfogytiglanra ítéltnek, akiknek egy útja van innen. A helyi temető jeltelen sírja, ahol a fejfára a neve helyett csak egy számot fognak írni.

Senki nem fogja megsiratni.

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.