„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A Primakov nevével egybefonódott doktrína lényege éppen ez a valós erőviszonyokból és a nemzeti érdekekből kiinduló gyakorlatias kiegyensúlyozottság”
Fotó:EUROPRESS/AFP
Az egykor újságíróból lett hírszerzőről, majd politikusként az 1990-es években előbb a külügyminiszteri, aztán a kormányfő posztot betöltő Jevgenyij Primakovról ma az érdemeinél kevesebbet beszélnek. Annak ellenére, hogy Henry Kissingerhez, Zbigniew Brzezinskihez vagy Hans-Dietrich Genscherhez hasonló kaliberű geopolitikai stratéga volt.
„Amit az utódokra hagyott, azt úgy hívják, hogy Primakov-doktrína, amely máig a modern orosz külpolitika alapját képezi”
Tézisei már életében fogalommá váltak, a világpolitika alakulása pedig azóta igazolta életképességüket. Mást látnak e külpolitikai gondolkodásban a nyugatosok és a nagyorosz eszmékben hívők, ám mindkét fél esküszüszik rá. Az egyik oldal annak bizonyítékát látja e doktrínában, hogy Primakov soha nem veszett volna össze a Nyugattal, és engedte volna a dolgokat a szankciókig eljutni. A másik úgy látja, Primakovnak elege volt a Nyugat gyámkodásából, és a Kelet felé fordulás híve volt.
„A modern orosz külpolitika egyik legnagyobb gondolkodójának zsenialitása abban rejlik, hogy lényegében mindkét irányzatnak igazat adhatunk”
Az 1996-as elnökválasztás előtt a külügyminiszterré kinevezett Jevgenyij Primakov ugyanis szakított elődje, a Nyugat előtt hajbókoló Andrej Kozirjev irányvonalával. Nem kért a Nyugat szófogadó kistestvérének szerepéből, és a nemzeti érdekeken alapuló pragmatizmust és realizmust tette az orosz külpolitika kiindulópontjává. Ezt a leglátványosabb azzal demonstrálta, hogy Jugoszlávia bombázásának elkezdésére reagálva az Atlanti-óceán fölött fordíttatta vissza Washingtonba tartó gépét. Ugyanakkor tisztában volt a Szovjetunió felbomlása után meggyengült ország mozgásterével, és nem akart nyílt konfrontációt a Nyugattal.
„A Primakov nevével egybefonódott doktrína lényege éppen ez a valós erőviszonyokból és a nemzeti érdekekből kiinduló gyakorlatias kiegyensúlyozottság”
Fellépett Európa megosztása és a NATO bővítése ellen, és a többpólusú világrend elkötelezettjeként több kérdésben igyekezett alternatívát mutatni az amerikai politikával szemben. Meglátta a Kelet felemelkedését, és kiállt a Moszkva-Új-Delhi-Peking tengely megerősítése mellett. Közben Oroszországot a globalizálódó világ részeként, és nem elszigetelve látta, ezzel párhuzamosan pedig fontosnak tartotta a posztszovjet térség minél teljesebb integrációját.
„Az 1990-es évek közepétől két rokon koncepció, a geopolitika és a politikai realizmus kezdtek egyértelmûen megmutatkozni Oroszország külpolitikai stratégiájában”
Mint Tatyjana Bitkova a kor orosz külpolitikáját, és annak környezetét felvázoló jegyzetében kiemeli, elméleti síkon a geopolitika és a politikai realizmus elvei még az egymással szembenálló politikai csoportosulásokban is megtalálhatóak voltak, és népszerűségnek örvendtek a kommunisták, a szellemi örökség mozgalom képviselői, az LDPR (Orosz Liberális Demokrata Párt) és a Jabloko híveinek körében egyaránt. A nézetkülönbségek az egyes politikai erők között inkább konkrét külpolitikai kérdéseket érintettek.
A geopolitika és a politikai realizmus koncepciójának hívei úgy vélik, hogy a világpolitika főszereplői a saját nemzeti érdekeiket képviselő államok. Ebből következően az orosz vezetés számára is ezeknek az érdekeknek a védelme és a nemzet védelmének biztosítása kell, hogy a legfontosabb legyen.
„Véleményük szerint a nemzetközi kapcsolatokban csak az erőnek van jelentősége, és a nemzetközi biztonság stabil rendszere csak az erők egyensúlyának eredményeképpen alakul ki”
Az említett irányzatok között vannak eltérések is. Azok a geopolitikusok, akikre az eurázsianizmus hatott, hajlanak a globális elméleti koncepciók létrehozására, és az orosz specifikum hangsúlyozására. Közülük különös figyelmet érdemel Mackinder Heartland-teóriája (a Heartland az eurázsiai terület belső része). Mackinder három ismert maximában fogalmazta meg elméletének lényegét:
„Aki uralja Kelet-Európát, az parancsol a Heartlandnak. Aki uralja a Heartlandot, az parancsol a Világszigetnek. Aki uralja a Világszigetet, az parancsol a világnak”
Ebből az elméletből kiindulva Mackinder úgy vélte, hogy a tengeri hatalmaknak nem szabad átengedniük a Heartland feletti ellenőrzést a szárazföldi hatalmaknak. A gyakorlatban ez állandó háborúkhoz, és a befolyási övezetek újrafelosztásához vezetett. Oroszország, mivel ebben a geopolitikai konstrukcióban középen helyezkedik el, akaratán kívül keveredett bele ebbe a globális vetélkedésbe.
A modern geopolitika orosz képviselői olyan világrendet javasoltak, amely lezárná ezt az értelmetlen és drága vetélkedést és a Heartlandet a nemzetközi kapcsolatok rendszerét stabilizáció eszközzé tenné. Természetesen Oroszország központi szerepet kapna a biztonság fenntartásában az adott régióban és az egész világon is.
„Ami a geopolitikával rokon politikai realizmust illeti, a realisták a geopolitikusoktól eltérően az absztrakt sémákhoz képest előnyben részesítik a nemzeti és nemzetközi biztonság modelljeinek részletes kidolgozását”
Oroszország modernkori helyének meghatározásánál a politikai realisták meglehetősen józanul értékelik az ország lehetőségeit, és pragmatikusak a nemzet védelmének biztosítását szolgáló módszerek megválasztásában. A modern nemzetközi helyzet elemzésekor a politikai realizmus irányzatának orosz hívei arra szólítanak fel, hogy nem szabad félni a nemzeti érdekek melletti kiállástól, és bizonyos mértékben igenis lehet konfrontálódni a Nyugattal.
„Vélekedésük szerint el kell érni azt, hogy a Nyugat elismerje a sajátos orosz érdekeket és Oroszország vezető szerepét a posztszovjet térségben. Nem szabad engedni, hogy Washington diktáljon abban a kérdésben, hogy Oroszország a nemzetközi együttmûködésekhez kiket választ partneréül, még ha ezek a partnerek kényelmetlenek is az Egyesült Államok számára”
Ezen kívül Oroszországnak nagyobb hangsúlyt kell fektetnie belső tartalékai kihasználására, és a megfelelõ klíma megteremtésére a külföldi és hazai befektetők számára. Moszkvának kiegyensúlyozottabban kell alakítania külpolitikáját a regionális orientáció szintjén, továbbá többoldalú együttműködést kell kialakítania nemcsak a Nyugattal, de a Kelettel is (Indiával, Kínával, Japánnal, az ASEAN-országokkal stb.). A realisták véleménye szerint ezen szabályok betartásával stabil és egyenrangú kapcsolatokat lehet kialakítani az Egyesült Államokkal és általában a Nyugattal.
„Jó két éves külügyminisztersége idején Primakov inkább csak körvonalazta elképzeléseit, miniszterelnökként pedig a lehetőségekhez mérten igyekezett megteremteni ehhez a gazdasági hátteret”
Gondolatait Oroszország talpraállítása után Vlagyimir Putyinnak sikerült jelentős részben megvalósítania. A mára kibontakozott orosz külpolitika alapjait azonban még Jevgenyij Primakov rakta le.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
