Az Oroszországra nehezedő nyomás, a Moszkva és a Nyugat közötti viszony kiélezettségéhez képest visszafogottan beszélt éves üzenetében a külpolitikáról Vlagyimir Putyin.  Persze, a nyugati fősodor média ennek ellenére úgy tálalja a beszédet, hogy az orosz elnök keményen megfenyegette a világot. Így aztán aligha fogják nekem elhinni, hogy ez a beszéd az érzelmeket elfojtva, egyes problémák megkerülve, de valójában a gazdaság újraindításáról és a szociális gondok kezeléséről szólt. Pedig így van.

Bombasztikus bejelentések elmaradtak. Putyin nem kongatta a vészharangot, nem durrogtatott nacionalista szólamokat, éppen csak érintőlegesen beszélt az új fegyverekről, és ezúttal még csak az Oroszország, mint ostromlott erőd képet sem nagyon erősítette. Megállapította ugyanakkor, hogy a Nyugat túllép minden határon, így például nem csak elítélni, de még észrevenni sem akarja a minszki államcsíny előkészületeit, Oroszország hibáztatásából pedig már sportot űz.  Moszkva azonban nem ül fel a provokációknak – szögezte le Putyin -, megőrzi a hidegvérét, és visszafogott marad. Putyin ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy Oroszország nemcsak képes, hanem kész is megvédeni magát, így gyors és kemény válaszra  számíthatnak mindazok, akik az országok, amelyek átlépik azt a bizonyos vörös vonalat. Érdekesség, hogy nem beszélt Ukrajnáról, és nem nevezte néven egyszer sem az Egyesült Államokat. Igaz, Kiplinget említve Serhan, a tigris képletesen Washingtont jelentheti, míg a sakálok a nyomában sündörgő európaiakat. Egy szó, mint száz, Putyin igyekezett úgy tenni, mintha nem is lenne akkora felfordulás a világban.

 „Ez a mintegy másfél órás beszéd azonban alapvetően nem a külpolitikáról szólt, hanem a parlamenti választások kampányát mintegy előkészítve a gondoskodó államról, a gazdasági és a szociális helyzet javításának ígéretéről. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a növekvő elégedetlenség csillapításáról, az ilyenkor szokásos ígérgetésről”

Putyin bejelentései alapján a kormánynak a következő két évben mintegy 400 milliárd rubelt kell előteremtenie az egyszeri szociális támogatásokra, illetve a gazdaság élénkítésére. Ennek részeként támogatást kapnak a családok és a régiók is. Július 1-től a 8 és 16 év közötti gyerekek után – beleértve a csonka családokban élőket is – átlagosan 5650 rubel (1 rubel 4 forint) támogatást ad az állam. A nehéz anyagi helyzetben lévő terhes nők havonta 6350 rubelben részesülnek, augusztus közepén pedig az első osztályba készülő gyerekek egyszeri 10 ezer rubeles iskolakezdési támogatást kapnak. Emellett a 7 éves kornál fiatalabb gyermekek gondozásáért járó táppénz díját a szolgálati időtől függetlenül a kereset 100 százalékára emelik.

„A szociális biztonság erősítése sürgető feladat, hiszen a Levada Központ felmérése alapján az oroszoknak mindössze negyede keres többet, mint a megélhetéshez szükséges létminimum. Ez tíz év óta a legalacsonyabb arány, miközben csúcson van (68 százalék) a gondoskodást az államtól várók aránya”

A járvány ideje alatt a régiók által felvett hiteleket 2029-ig átütemezik. Szintén ezzel a határidővel költségvetési hitellé minősítik át a bevételek 25 százalékát meghaladó kereskedelmi hiteleket. A gazdaság felpörgetését azzal is segítik, hogy az infrastrukturális beruházásokra 15 éves időtartammal és 3 százalékos kamattal 500 milliárd rubeles hitelprogram indul, és az elbírálásnál előnyben részesülnek azok a régiók, amelyeknek nincs adóssága. Putyin az infrastruktúra fejlesztését célzó projektekkel is élénkítené a gazdaságot, ám ezek között konkrétan csupán a Moszkva-Kazany autópályát említette.

„A Putyin beszédét értékelő politológusok és közgazdászok többsége szerint ezek az intézkedések nem tekinthetők többnek eseti segítségnél, kozmetikázásnál, a leginkább lojális szegény rétegek választás előtti megsegítésénél, a szegénység és a gazdasági lemaradás fundamentális problémáit nem oldják meg”

A nemzetközi sajtót ez kevésbé érdekelte, és estére már inkább az Alekszej Navalnij melletti, a vártnál kisebb számú – Moszkvában mintegy 20 ezres -, ám így is összességében több tízezres tüntetésekkel volt elfoglalva. A tiltakozók feltehetően utoljára vonulhattak fel nem szélsőséges szervezetként. A szélsőségessé nyilvánítás azt jelzi, hogy a hatalom le akar számolni a rendszeren kívüli ellenzékkel, ezúttal azonban a rendőri fellépés jóval visszafogottabb volt, mint januárban. Moszkvában például az engedély nélkül tüntetők szabadon vonulhattak a belvárosban. Az elemzők közben azt  nehezményezték, hogy Putyin a beszédében egy szót sem ejtett a rendszeren kívüli ellenzékről és annak vezéréről, ám ez Oroszországban egyáltalán nem kavart hullámokat. A tiltakozásokra is csak Navalnij híveinek kemény magja ment ki.

„Azoknak az elemzőknek lett tehát igazuk, akik azt várták, hogy Putyin éves üzenetével elindítja a kampányt, beszédében pedig a hangsúly a gazdaságon és a szociális kérdéseken, nem pedig a politikán lesz”

Előzetesen a várakozások alapján az orosz elit három csoportját lehetett megkülönböztetni, és az úgynevezett mérsékelteknek lett igazuk, hiszen Putyin fellépése, középpontjában a posztkovid helyzet kezelésével kimondottan nyugodt és pragmatikus, konfliktus kerülő, néha már-már unalmas volt. Talán ezért keresik most az elemzők a sorok között a feszültséget. A leginkább az úgynevezett maximalisták csalódhattak, hiszen ők azt várták, hogy az elnök nekimegy a Nyugatnak, új hidegháború hirdet, sőt az ukrajnai helyzet eszkalálását sem tartották kizártnak. Ezzel szemben a külpolitikai kérdésekben Putyin határozott, ugyanakkor visszafogott volt, és még a nemzetet belülről aláásó úgynevezett ötödik hadoszlopot sem emlegette. De csalódhattak az úgynevezett haladók is, akik a járvány utáni helyzetre, az elengedhetetlen megújulásra alapozva gazdasági programot, egy új politika meghirdetését, a korrupció elleni küzdelem fokozását, és még személycserék bejelentését is várták.

Végül Putyin ismét igazolta, hogy hideg fejjel gondolkodik, populizmussal vegyes hatalomtechnikai megközelítésben a szociális biztonságot mindennél előbbre tartja, és lépésről lépésre haladva nem híve a forradalmi átalakításnak. A pragmatizmus tehát most is felülírta az indulatokat, az érzelmi megközelítést. Ezúttal a váratlan húzással sem állt elő, amit magyarázhat, hogy enélkül is elég hektikus és feszült a helyzet a világban.