„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

A pokol jönne Putyin bukásával

2022. nov. 06.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Nem szoktam jósolni, hiszen a jövő mindig kiszámíthatatlan. De egyre valószínűbbnek tartom, hogy Vlagyimir Putyin a hivatalában éri meg a 2024-es elnökválasztást. És az igazi kérdés az, hogy elindul-e azon is, vagy akár önként, akár külső nyomásra átengedi másnak a jelöltséget. Természetesen mindig közbe jöhet valami, de elfogultság nélkül értékelve a tényeket több esélyt adok a 2024-ig tartó hivatalban maradásának, mint az összes többi, a médiában keringő szcenáriónak. Részben éppen az úgynevezett „kremlinológusok” naponta felbukkanó találgatásai, fantáziálgatásai, rémmeséi erősítenek meg abban, hogy Putyin idő előtti távozása a hatalomból nem túl valószínű.

Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com-on

„Árulkodó jeleket vettek észre a kezén, a testtartásán, a fülén, gyanúsnak találták a <nézését meg a járását>, kis Grófótól szabadon kölcsönözve” #moszkvater

„Árulkodó jeleket vettek észre a kezén, a testtartásán, a fülén, gyanúsnak találták a <nézését meg a járását>, kis Grófótól szabadon kölcsönözve”
Fotó:EUROPRESS/Mikhail METZEL/SPUTNIK/AFP

Ritka az olyan nap, amikor ne bukkannának fel újabb és újabb találgatások a betegségéről. Egészen abszurd, de népszerű teóriák szerint már meg is halt, és egy vagy több hasonmása működik helyette. És a Hold is sajtból van. Magukat komolyabbnak mutató „szakértők” időről időre újabb betegségeket diagnosztizálnak rajta. Köztük számtalan rákfélét.

„Árulkodó jeleket vettek észre a kezén, a testtartásán, a fülén, gyanúsnak találták a <nézését meg a járását>, kis Grófótól szabadon kölcsönözve”

Nem foglalkozom távdiagnosztikával, de azt látom, hogy Putyin mindennap megjelenik a nyilvánosság előtt, rendszeresen találkozik külföldi vezetőkkel, és a sajtóértekezleteken rengeteg újságíró előtt szerepel. Beutazza a hatalmas országot, hajóra mászik, iskolai órákat tart és hadgyakorlatokra jár. Ha valami gyanús lehet, akkor az éppen a túlszereplése. De háborús időkben nyilván fontosnak tartja, hogy jelenlétével bizonyítsa a rendszer stabilitását.

Érdekes viszont, hogy október 7-én esedékes hetvenedik születésnapját az orosz médiában szinte teljes csend övezte, az esti híradóban egy afrikai vezető gratuláló táviratának a megemlítésével tudták le a dolgot. Talán úgy érzi, hogy életkorának hangsúlyozása eleve felvetné a távozása kérdését, de az is lehet, hogy elődjei bizánci stílusú ünnepeltetését nem akarja megismételtetni. Akárhogy is, egyelőre elég stramm hetvenesnek tűnik.

„Egy másik iskola szerint bármikor megbukhat. Egyesek a környezetétől, mások szélsőséges nacionalistáktól, optimista lelkek nyugatbarát forradalomtól várják az elmozdítását, vagy éppen a meggyilkolását”

Erre is igaz, hogy az életben természetesen minden megtörténhet. De azért nem árt tudni, hogy Kerenszkij személyében orosz vezetőt utoljára 1917-ben távolítottak el erőszakkal a hivatalából, és II. Miklós volt az utolsó, akit egy évre rá meggyilkoltak. Katonai puccs sohasem volt orosz földön, a bolsevik forradalmat, és az 1991-es kísérletet is pártfunkcionáriusok vezették. A Putyin biztos bukását jövendölők arról is megfeledkeznek, hogy az Oroszországi Föderáció megalakulása óta szabályozott rendben zajlanak le az elnökválasztások. Bizonyosan megakadályoztak kiváló embereket abban, hogy elinduljanak rajta, nyilván egyoldalú volt a választási propaganda, de a tény mégiscsak az, hogy Vlagyimir Putyin sok millióval több szavazatot kapott, mint kommunista és nacionalista ellenfelei.

Attól, hogy az elnökválasztás a nyugati értékelés szerint nem szabad, megtartása még alkotmányos keretbe foglalja az oroszországi politikai életet. Nehéz elképzelni, hogy ebben a hatalmas, nyolcvannyolc entitásból álló országban milyen legitimitása lenne annak, aki az elnököt eltávolítva és önmagát kinevezve ülne Putyin helyére. A Jelcin–Putyin-váltás forgatókönyvének megismétlését elméletileg persze nem lehet kizárni, de nagy valószínűsége ennek sincs. Az efféle spekulációkkal az a baj, hogy olyanoknak szólnak, akiknek elemi ismereteik sincsenek Oroszországról.

„Az orosz televíziós és internetes csatornák betiltása az Európai Unióban azért is szerencsétlen, mert megnehezíti a tájékozódást, és teret ad olyan találgatásoknak, amelyek felsülése aztán keserű csalódást okoz a bennük hívő embereknek. Aki hisz a sajtószabadságban, az szeretne mindkét oldal álláspontját megismerve, önállóan tájékozódni”

Sejtem, hogy sokan putyinistának tartanak azért, amiért nem osztom reményeiket az orosz elnök közeli bukásáról. Pedig ha Putyint a háború sikertelensége miatt mégis elmozdítanák, akkor minden valószínűség szerint olyan ülne a helyébe, aki keményebb eszközökkel próbálná meg sikeressé tenni az orosz hadigépezetet. Már csak azért is, hogy igazolja a vezetőváltás szükségességét. Olyan személyi és fegyveres arzenált mozgósítva, amely tényleg elszabadítaná a pokol erőit. És a szükségszerű kompromisszumokkal járó békét is jobban elfogadná Putyintól az orosz társadalom, mint egy új vezetőtől.

Egy bölcs mondás szerint, ha egy szakértői elemzés gyanúsan hasonlít készítője vagy megrendelője vágyaihoz, akkor azt az elemzést el kell dobni. Egyformán vonatkozik ez a politikai pártok megrendelte közvélemény-kutatásokra, és az érzelmileg befolyásolt katonai vagy geopolitikai elemzésekre. Magam nem vagyok vádolható ilyen elfogultsággal.

„Európa és Oroszország jövője bizonyosan nem úgy alakul, ahogy sokáig reméltem. Máig az a meggyőződésem, hogy az Európai Unió és Oroszország stabil partnersége természetes földrajzi, gazdasági, kulturális, és igen, spirituális egységet alkotna. Olyat, amely egyenrangú partnerként venné fel a versenyt az Egyesült Államokkal, Kínával és világ feltörekvő nemzeteivel. Ez a reményem elszállt”

Lenin óta Vlagyimir Putyin az első orosz csúcsvezető, aki érti és ismeri Nyugat-Európát, ezért különösen szomorú, hogy alatta következett be ez az újabb szakítás. Bizonyos vagyok benne, hogy Putyin is szívesebben lett volna Németország megbecsült partnere, mint Szaúd-Arábiáé, és jobban örülne a francia köztársasági elnök társaságának, mint az észak-koreai diktátorénak. Sokak felelőssége, hogy ez nem így történt, nyilván ő is köztük van. Ha az ukrán háborúból úgy-ahogy elfogadható eredménnyel kerül is ki Oroszország, az Európától való elszakadást nehéz lesz kompenzálni. És a vesztesek mindenképp mi vagyunk, európai emberek, Lisszabontól Vlagyivosztokig.

(A szerző volt európai parlamenti képviselő.)

(A cikk eredetileg az index.hu portálon jelent meg.)

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. …”Egy bölcs mondás szerint, ha egy szakértői elemzés gyanúsan hasonlít készítője vagy megrendelője vágyaihoz, akkor azt az elemzést el kell dobni.”…Sajnos, naponta látok-hallok a fentiek szerinti “elemzéseket”. Az egyikből nyíltan dől az oroszellenesség, és a “politikai korrektség”-nek nevezett szervilizmus, Egy másikból ugyanez, csak sunyi módon. A harmadikból, ismét az alattomos, “ide is köpök, oda is nyalok” verziót lehet kivenni, csak azt nem, ami valóban a történések oka, illetve a valós történéseket. Sokan nem hajlandók tudomásul venni a politikusok közül, hogy humán létük is véges, és azon belül állapotuk pillanatonként változik (a természet rendjének, és saját genomjaiknak köszönhetően), amit nem vesznek észre. Ez érvényes Putyinra is, és mindenki másra. Ebben a szomorú történetben nem Putyin a lényeges, és mégcsak nem is az, aki őt követi. Az a pokol, amit Putyin távozásával vizionálnak egyesek, már régen jelen van, és következménye a korábbi nyugati mentalitásnak, ami újabb, és újabb bugyrát ássa tudatosan ennek a pokolnak, Putyintól függetlenül. Anno, az ókori Római Birodalom alapvetően, Actiumnál bukott meg (anélkül, hogy látszólag akár a rómaiak, akár a hunok, győztesként hagyhatták volna el a csatateret). Miért? Mert szétrothadt. Ma az USA Actiuma, Ukrajna. Innen, győztesen nem kerülhet ki éppúgy, mint ahogy vazallusai sem, függetlenül attól, hogy az amerikai félidős választásokon buknak-e a demokraták, vagy sem. Ugyanis az USA külpolitikájának lényegét tekintve mindkét párt céljai azonosak, csak módszerbeli különbség van közöttük. Ha netalán teljesülne a Nyugat vágyálma, és Putyin valamilyen okból, tovább már nem vezetné Oroszországot, akkor a következő vezetőnek nem marad más lehetősége, mint egész Ukrajnát le-és elpusztítani, kiűzve a nyugati “segítség-söpredéket”… Akkor ha később is, de bekövetkezik az elszámoltatás a nyugati társadalmak részéről, hogy mire is fordítottak dollár-euro százmilliárdjaikat az érintett politikusaik-vezetőik… Na, akkor kell megkérdezni ezektől az “elemzőktől”, hogy mi is a véleményük a történtekről…

  2. Jönnének az igazi kemény legények Izborskyk gyorsan megoldanák, 2016 ban már úgy hívtak az Ukrajnában eljövendő háborút, hogy Az Utolsó Világháború (mert soha nem látott valószínűséggel Totálisan Nukleáris háborúba torkollik és a Föld Északi félteken az emberiség elpusztul)!

  3. Vlagyimir Putyin elnök úr az egyetlen higgadt politikus ma a világpolitikában. Nélküle már rég atomháború pusztította volna ki az emberiséget. Medvegyev lenne ismét az elnök, habozás nélkül porig bombázná Ukrajnát, aztán elindulna nyugat felé a teljes haderő birtokában. Csak a tréfa kedvéért, hogy érezzék a törődést, az USA azonnal kapna néhány komolyabb rakétát. Ez biztos, száz százalék, nagyon utálja őket. Keményvonalas katonák (Szurovikin) nem törődnek civil áldozatokkal, úgy hívják, járulékos veszteség. (A fogalmat az USA találta ki, hogy legalizálja a civilek elleni csapásait.) Háború? Még el sem kezdődött igazából…

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK