A Nyugat szétveri saját alapjait

Az ukrajnai háborúval, illetve a globális Nyugat arra adott válaszaival 2022 februárjában a szabad kereskedelmen alapuló kapitalizmus új korszaka kezdődött. Európa számára ma a legfőbb veszélyt az jelenti, hogy a brüsszeli elit 2024 júniusában kapott újabb 5 évet az európai folyamatok vezetésére, és végletesen elkötelezve magát egy hibás opciónak bizonyult és általa eszkalált európai háború mellett, nem lesz képes újraértékelni az Európai Unió céljait, külpolitikai mozgásterét és eszközrendszerét akkor sem, ha ehhez az amerikai elnök személyében beállt változás kedvező feltételeket biztosít.

Varga György írása a #moszkvater.com számára

„A Nyugat 2025 elején, az új amerikai elnök megjelenésével, elismerve a hozzá kapcsolódó kockázatokat is, esélyt kap, hogy maga kezdeményezzen paradigmaváltást, azaz visszatérést a normalitáshoz”
Fotó:EUROPRESS/Armend NIMANI/AFP

A liberális elvek az elmúlt évtizedekben a jelenlegi globális Nyugat ideológiai alapjaként szolgáltak. Ezen elvek az adott történelmi és politikai környezetben világméretekben felvállalhatóak, kommunikációs szempontból jól terjeszthetőek és demokratikus folyamatok iránt elkötelezett erők számára racionálisan indokolhatóak voltak. Globálisan a konzervatív erők által is elfogadott főbb liberális elvek nyugati döntési központok által történő napi szintű diszkreditálása a világgazdaság, és a nemzetközi kapcsolatok alrendszereinek lebontásának irányába mutat, ahol az ukrajnai háború a fő hivatkozási alap.

„Bizonyos időszakokban a liberális elvek közül az abszolutizálás szintjéig nyertek teret az emberi jogok egyéni és kollektív dimenzióiba tartozó kérdések, a tulajdon szentsége, a szabad piac működése, a tőke szabad áramlása, az információ és véleményszabadság korlátozhatatlan volta típusú magatartási szabályok”

Ilyen, a liberalizmus számára kedvező időszakoknak tekinthetőek a közép-európai rendszerváltások évei, vagy a Nyugat által a posztszovjet térségben stimulált „színes forradalmak” és az észak-afrikai „Arab Tavasz” időszakai. Európában a poszt-szocialista, a poszt-szovjet és a poszt-jugoszláv államok társadalmai gyorsan magukévá tették a liberális elveket, kivetnivalót a rendszerváltó helyzetben nem nagyon láttak bennük, s nem véletlen, hogy a ’90-es évek első felét Európában a liberális pártok erős parlamenti jelenléte jellemezte nemzeti és európai szinten egyaránt.

Az elmúlt bő három évtizedben a liberális elvek a jelenlegi globális Nyugat ideológiai bázisaként szolgáltak, erős globális legitimitással, s a nyugati integrációs szervezetek (EU, NATO) is szívesen támaszkodtak rájuk céljaik morális alátámasztásánál, hiszen vegytiszta változataik a világ bármely részén könnyen szereztek támogatókat.

„Ma már látható, hogy a liberális eszméket hangoztató politikai pártok gyengülése a liberális elvek és a nem liberális gyakorlat közötti disszonancia megjelenésével kezdődött el”

A jelzett euforikus, rendszerváltó forradalmi időszakok elmúltával a nemzeti és szövetségi érdekek követése háttérbe szorította a liberális elvek vegytiszta érvényesülését mind a nemzetállamok belpolitikájában, mind külpolitikájuk kétoldalú és multilaterális dimenzióiban.

Oroszország ukrajnai katonai intervenciójának kezdete után az első nyugati szankciók napokon belül megszülettek, s azon – korábban abszolutizált, s pontosan a Nyugat által preferált, sokszor másokra ráerőltetett – elveket, melyek a globális nemzetközi kereskedelmi, pénzügyi, közlekedési és energetikai rendszerek működésének alapját jelentették, egycsapásra hatályon kívül helyezték. A jól ismert, és a szabadpiaci elveken működő kapitalizmus alapjait képező magatartási szabályok jelentős része 2022. február óta fokozatosan megszűnt funkcionálni. Olyan liberális elveket, melyeket a politikai Nyugat szereplői az elmúlt évtizedekben maguk tettek a nemzetközi kapcsolatok, a kapitalista világrend és a globális nemzetközi együttműködés alapszabályaivá, a globális Nyugat hatalmi központjai (Washington és Brüsszel) ignorálni kezdtek vagy szelektív alkalmazásukkal diszkreditálták azok általuk korábban abszolutizált voltát.

„Az orosz agresszióra hivatkozva Oroszország ellenében új szankciós csomagok születnek, s az egyszerű halandók többsége észre sem veszi, hogy a szankciók nem csak Oroszországra, hanem a világ minden országára, s a Föld minden lakójára kiterjednek”

Felületes szemlélő számára a szankciók csak Oroszországot (mint agresszor államot) sújtják, miközben a valóság teljesen más. Az ukrajnai háborúra történő hivatkozással ma kb. 30 ország (US, CA, GB, EU) – 900 millió körüli lakossággal – bünteti az ENSZ valamennyi tagállamát, lakosságaikat, beleértve saját állampolgárait is (mintegy 8 milliárd fő). Bünteti gazdasági szereplőiket a nemzetközi pénzügyi rendszer normál működésének, a hagyományos közlekedési folyosók használatának és az energia útvonalaknak a blokkolásával, valamint a piacokhoz, a nyersanyagokhoz és az energiahordozókhoz való hozzáférés akadályozásával.

Demokratikus nemzetközi kapcsolatokat, vagy a szuverén államok ENSZ Alapokmányban rögzített egyenlőségét tükrözik-e ezek a szankciók, melyek nem ENSZ keretekben születnek, de az ENSZ valamennyi tagországára kötelezettségeket állapítanak meg? Természetesen nem demokratikusak; azt tükrözik, hogy erős országok, vagy erős országok csoportja visszaél hegemón helyzetével a nemzetközi kapcsolatokban, egy abszolutizált helyzetre (ma az ukrajnai háborúra, holnap a tajvani válságra) történő hivatkozással.

Évek óta – főként az orosz energiáról való leválást igazoló hamis érvként – hangzik el, hogy Oroszország az energiahordozókat zsarolásra használja fel. Nem halljuk, s a nyugati médiában szentségtörés is lenne rámutatni, hogy az Egyesült Államok a dollár-rendszert zsarolásra használja fel, tehát le kell válni róla. Hogyan is használja? Úgy, hogy Washington jelenleg a világ minden nemzeti bankját és kereskedelmi bankját félelemben tartja az amerikai szankciókon keresztül: 193 ország viszonylatában nem kerülhet sor pénzátutalásokra az amerikai korlátozások betartása nélkül a vállalkozások és az egyének szintjéig. Ez a zsarolás, mely nem tiszteli a szuverén államok jogait, s visszaél az általa kontrollált rendszer lehetőségeivel.

„A nemcsak szuverén, de alkotmányosan semleges Ausztria vagy Svájc bankjai nem folytathatnak kapcsolatot orosz bankokkal, mert Washington így látja jónak. Elvárható lenne, hogy az Egyesült Államok tiszteletben tartsa ezen államok semlegességét?”

Oroszország ellen hoznak szankciókat a politikai Nyugat által dominált „liberális” államok, de a világ egyetlen országa sem mentesül a következményei alól, mivel az ENSZ valamennyi tagállama, azok gazdasági és társadalmi szereplői számára tartalmaznak tiltásokat az államok közötti politikai, gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, közlekedési, kulturális, sport, stb. kapcsolatok dimenzióiban. Oroszország ellen hozták a szankciókat, de minden ENSZ tagállam büntetéssel számolhat, ha hajói kikötnek orosz kikötőben, orosz repülőgépet enged a légterébe, vagy orosz energiahordozót, nyersanyagot szerez be.

Kinek a szabályain alapulnak a Nyugat újabb és újabb szankciói? Kit büntet az USA vagy a vele koordináltan együttműködő EU szankciós politikája? Mindenkit a Földön. Akkor is, ha betartja – mert a szankció eltiltja valamitől az országokat –, s aki nem tartja be, azt külön szankció bünteti.  Ha jelentős orosz kapcsolatai vannak, és történelmi, földrajzi meghatározottságból miért ne lehetne, akkor ugyanannyi szankció vonatkozik az adott országra, mint Oroszországra és ez az elv az ENSZ valamennyi tagállamára kiterjed.

„Szankciókon keresztül zsarolni a szuverén országokra történő nyomásgyakorlás fő eszközévé vált, azért, hogy az államok – egy morális felsőbbrendűségnek (szent háború Oroszország ellen) engedelmeskedve – alkotmányos berendezkedésüktől függetlenül, ha kell azt megsértve is teljesítsék a mások által hozott szabályokat”

Külkereskedelemben érintett és a bankszférában dolgozó olvasók a bőrükön érzik, hány bankszámla szűnik meg, vagy lehetetlenülnek el korábban virágzó kereskedelmi kapcsolatok, mert lehetetlen gazdaságosan működtetni cégeket, vállalkozásokat, amikor a liberális értékként definiált szabad piacot az USA és az EU „értékalapú” szankciói tönkre teszik. Mert az amerikai állam és a globális Nyugat részeként működő brüsszeli elit jogosult eldönteni, kivel kereskedhet a „liberális piacgazdaság” körülményei között a világ közel 200 szuverén állama és azok gazdasági szereplői, állampolgárai.

Manapság mindenütt a világban a bankszámlákon hetekig állnak a piacgazdaság vérkeringéseként szolgáló pénzátutalások, várva arra, hogy az amerikai és európai hatóságok elvégezzék a szankciók betartatásához szükséges ellenőrzéseket. Közben cégek sokasága megy csődbe, mert az egyébként is súlyos recesszió körülményei között a banki átutalások problémája csak fokozza a válság, a bizalom- és tőkehiány, valamint a kötelezően elrendelt piacvesztés problémái jellemezte nemzetközi gazdasági válságot. Európa gazdasága a szemünk láttára megy tönkre, s mindenért Putyin a felelős, nem pedig azok a politikusok, akik egy európai konfliktusra rossz válaszokat adnak, lezárásában nem érdekeltek, s a katasztrofális eredményeket látva tovább gyorsítanak és tartják az irányt.

„A magukat liberálisnak mondó politikusok és pártok nem szólalnak meg (Magyarországon sem) az Európa és a világ gazdaságát a teljes káosz felé mozgató antidemokratikus, zsaroló és egyébként a liberális pártokat is hiteltelenné tevő törekvésekkel szemben”

Azért nem, mert az ukrajnai háború közel három éve alatt – elfogadva a kollektív Nyugat ukrajnai háború abszolutizálásával kapcsolatos politikáját, azt maguk is támogatva – feladták a liberalizmus társadalmi többség által elfogadott, a konzervatív alapértékektől nem távol álló, bizonyos esetekben azokat erősítő elveit. Az ukrajnai háború abszolutizálásának jegyében a globális Nyugat új szabályokat fogadott el:

• Nem kell tiszteletben tartani a tulajdon szentségét, ha a tulajdon orosz.
• Nem kell biztosítani az információhoz való szabad hozzáférést, ha az információ orosz. Senkit nem érdekel, hogy a legtöbb ország alkotmánya szövegszerűen garantálja az információhoz való „nem korlátozható” hozzáférést; Putyin miatt így látjuk jónak, jogállamiság itt félretéve. Ezzel a Nyugat lement Észak-Korea szintjére, ahol így „védik” a társadalmat a negatív külső behatásoktól.
• Nem kell biztosítani a közlekedés (hajózás, repülés, közúti és vasúti dimenzió) szabadságát, ha orosz relációs áru- vagy személyszállításról van szó. Járulékos kár – és mindenki fogadja el -, hogy ezzel szétvertük az érdekeinket szolgáló nemzetközi közlekedési és szállítási rendszereket.
• Nem kell betartani a globális pénzügyi rendszerek (dollár és Euro rendszerek, nemzetközi bankrendszer, átutalási rendszerek) működtetésével kapcsolatos kötelezettségeket. Az USA nem zsarol a dollár-rendszeren keresztül, hanem Putyintól véd bennünket, értünk teszi.
• Az orosz nép külföldi befektetéseit nem kell visszaadni, akkor sem, ha azokat valaki garantálta a betétek elhelyezésekor. Nem baj, hogy a bizalomvesztés a globális befektetések nyugati rendszereit is tönkreteszi, nagyságrendileg nagyobb károkat okozva, mint a lefoglalt orosz betétek.
• A jog uralma szelektíven is érvényesülhet: nem kell a nemzetközi szerződéseket betartani, ha azt valaki oroszokkal írta alá.
• Az alkotmányban vállalt semlegességet nem szabad betartani, mert a semlegesség Putyint erősíti. Svájc, Ausztria, Moldova felejtse el alkotmányban rögzített kötelezettségeit; ha nem megy saját hatáskörben, akkor szankciókkal segítünk nekik.
• Nem kell a sportot és a kultúrát a politikától elválasztva kezelni, ha orosz sportolóról vagy orosz zenéről, nyelvről, művészetről van szó. Az olimpiai eszme szószerinti értelmezése Oroszországot segítené, így nem alkalmazzuk: orosz ne vegyen részt olimpián. (Amerikai, brit agressziónál ez a szabály természetesen nem érvényes.)
• A kollektív felelősség igenis nyugati értékeket tükröz, ha az orosz társadalmat kell büntetni. (Más esetben irány a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság.) Amerikai agresszió esetén az amerikai társadalom büntetésére senkinek eszébe ne jusson gondolni, ott a válasz nem maradna el, míg az orosz (és hamarosan a kínai) társadalom tűrje el, ez a szabály, csak rájuk.

„Az ukrajnai háború izolálása és gyors lezárása helyett a globális Nyugat a háború nemzetköziesítését, globális kiterjesztését választotta célként. A rossznak bizonyult opció következetes végrehajtása 2024 végére jelentős eredményeket hozott, sikertörténet lett”

A Nyugat Ukrajnát értelmetlenül szétverette, és katonailag közel állunk egy világháborúhoz.

• A háború az Európai Unió belső politikai kohézióját sikeresen megtörte, miután nem az EU gazdasági fejlődése szempontjából fontos prioritásokat állította a középpontba, hanem az ukrajnai háború és a szankciók támogatását.
• A szankciós politika a globális pénzügyi, energetikai, közlekedési és kereskedelmi rendszereket tönkretette, ezzel 8 milliárd Föld-lakónak okozva károkat, melyekből évtizedek múlva is nehéz lesz kijönni.
• A Nyugat maga kérdőjelezte meg és helyezte hatályon kívül korábban abszolutizált elveit a szabadpiac, a szabad kereskedelem és az emberi jogok terén.
• A világ országainak döntő többsége nem fogadja el, hogy a Nyugat visszaél hegemón helyzetével, és a globális Nyugat ellenzéke – a „globális Dél” – egyre hatékonyabban szervezi meg önmagát, formailag a BRICS-hez kötődően.

„Összességében úgy tűnik, hogy a globális Nyugat maga veri szét a világgazdaság általa létrehozott alrendszereit, melyek eddig globális fölényét képezték más szereplőkkel szemben”

A világ országainak Washington által nem, vagy nem kizárólagosan kontrollált része sokat tanult az ukrajnai háború örve alatt érvényesített új típusú nyugati világrend „előnyeiből.” Azt tanulták meg, hogy a politikai Nyugat számára nincsenek örökérvényű szabályok, az évtizedek óta hangoztatott, sokszor helyzetfüggően abszolutizált liberális elvek, a szabadkereskedelmet korábban abszolutizált módon kezelt kapitalista normák nem mindig és nem mindenkire egyformán érvényesek.

„A Nyugat 2025 elején, az új amerikai elnök megjelenésével, elismerve a hozzá kapcsolódó kockázatokat is, esélyt kap, hogy maga kezdeményezzen paradigmaváltást, azaz visszatérést a normalitáshoz”

E paradigmaváltás az ukrajnai háború befejezéséhez kötődik, amit jelenleg minden eszközzel akadályoznak a politikai Nyugat háború

Donald Trumpnak van társadalmi felhatalmazása, parlamenti és társadalmi többsége, hogy új Ukrajna-politikát hirdessen meg. Politikailag és morálisan meg tud szabadulni az elődje által globálisan okozott károktól. Európában különösen fontos lenne a paradigmaváltás. Ennek legfőbb akadálya az az európai/brüsszeli hatalmi elit, melynek tevékenysége teljesen összeforrt a Biden-adminisztráció Ukrajna-politikájával és vele Európa hátrányos fejlődési pályára állításával.

Az amerikai elnök személyében bekövetkezett váltás ennek – a mai helyzetért döntő felelősséget viselő – európai elitnek is lehetőséget kínál, hogy maga álljon az Európában szükséges változások élére. Ehhez viszont minimálisan arra lenne szükség, hogy ez az európai elit a továbblépés kiindulási alapját helyesen határozza meg: el kell ismerni az eddigi stratégia téves voltát, s meg kell hirdetni egy, Európa növekedési pályára állításához szükséges új utat.

„Sajnos ez az a pont, ahol az európai változások valószínűsége a minimálisra csökken: annak ellenére, hogy a Trump-adminiszráció világos jelzéseket adott a változások szükségességéről, a brüsszeli elit úgy folytatja a Biden-adminisztráció és saját védelmében utóvédharcait, mintha mi sem történt volna a külpolitikai feltételek terén”

Európa számára a normalitáshoz való visszatérés lenne a legszükségesebb lépés, főként a nemzetközi kapcsolatokban. Normális, demokratikus nemzetközi kapcsolatokban nem szankcionálunk semleges országokat azért, mert következetesen betartják semlegességüket. Nem használjuk a nemzetközi pénzügyi rendszert saját geopolitikai érdekeink közvetlen érvényesítésére, nem élünk vissza a nemzetközi pénzügyi rendszer általunk ellenőrzött területeivel, mert az okozott bizalmi válság tönkre teszi, lejtőre teszi azt a pénzügyi rendszert, melyben a Nyugat (benne Európa) kiemelt pozíciókkal rendelkezik. Ma az USA a dollár rendszerrel, az EU az Euro rendszerrel él vissza, felbecsülhetetlen károkat okozva a saját és a globális pénzpiacokon, objektív érdekeikkel ellentétben meggyorsítva alternatív pénzügyi rendszerek megjelenését (BRICS). A normalitáshoz tartozik, hogy nem fagyasztjuk be más szuverén államok vagyonát szubjektív politikai döntések alapján, mert akkor ezt a világon bárki megteheti vagy ma, vagy amikor elég erős lesz hozzá (Kína).

2024. november 19. óta amerikai, brit és francia katonák által irányított rakéták lövik Ukrajnából Oroszország mélységi területeit. E három NATO-ország de facto hadat üzent Oroszországnak és hadban áll vele, fenntartva, hogy Oroszországnak nincs joga e támadásokra választ adni. A várható orosz válasz után persze ezen országok és élükön a NATO főtitkár a NATO kollektív védelemre és Oroszország eszkalációs politikájára fognak majd hivatkozni, immár 32 országot kényszerítve „az egyetlen helyes út” követésére, minimálisan a szankciók további önsorsrontó fokozására. Mindeközben pedig ettől rosszabb – katonai – opciók is nyitva vannak.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com