Raisza Gorbacsova mélyről, egy társbérletből indult férjével, a peresztrojka és a glasznoszty politikáját meghirdető Mihail Gorbacsovval a hatalom csúcsai felé. Útját végigkísérte az orosz nép utálata. Talán az idő majd megmutatja a valós helyét az 1999. szeptember 20-án elhunyt Raiszának az orosz történelemben.
Fotó:EUROPRESS/MICHEL GANGNE/AFP
Az orosz társadalom egy, ráadásul jelentősebb része máig ellenszenvvel viseltetik a szovjet rendszert lebontó Gorbacsovval szemben. Mint ahogy annak feleségét, Raiszát is csepülte egészen a haláláig. Ezzel szemben a hidegháború végén a nyugati demokráciákban, de még a keleti blokk államaiban is kedvelték a szovjet pártfőtitkár stílusos, mindig elegáns feleségét. Raisza rendkívül népszerű volt hazáján kívül, és amikor 1988-ban Ronald Reagan amerikai elnök Moszkvába látogatott, a szovjet politikusfeleségek közül elsőként a Time magazin címlapjára is felkerült.
„Nyugaton az a kép alakult ki róla, hogy ő az, aki a szovjet feleségek számára példát állított. A Szovjetunióban élő nők azonban nem egészen így gondolták”
Raisza Gorbacsova igazi First Ladyként viselkedett és öltözködött. Tanult volt, és a rossz nyelvek szerint úgy irányította a férjét, ahogy akarta. A szovjet rendszerben élő nők, anyák azonban egy más világot éltek meg. A nyolcvanas évek végének nyomasztó áruhiányát, a naponta órák hosszat tartó, sok esetben felesleges sorbaállást, vagy azt, hogy néha már a legelemibb élelmiszerekhez is csak ügyeskedéssel jutottak hozzá. Nos, ezeknek a nőknek sok minden jutott a First Ladyről eszükbe, de a példakép biztosan nem. Ráadásul a szovjet funkcionárius-feleségek hagyományos, háttérbe szorított szerepköréhez sem illett.
„A férfiak pedig azért nem szerették, mert nő létére részt kért – és kapott – a politikai hatalom gyakorlásából”
Ez akkoriban nagyon ördöginek tűnt, ám az idők múlásával ez is megszépült, és Raisza Gorbacsovára is másként tekintenek ma már hazájában. Már nemcsak az ország szociális és kulturális megújításáért végzett, csakugyan kiemelkedő munkáját ismerik el, de divatformáló, stílusteremtő hatását is.
Kétségtelen tény, hogy Raiszának nem volt könnyű gyerekkora. Sőt, nyugodtan kijelenthető, amíg férje csillaga nem kezdett el emelkedni a szovjet kommunista pártban, addig igaz szívvel senki sem cserélt volna Raiszával. Nyugat-Szibériában, Rubcovszk városában látta meg a napvilágot egy ukrán vasúti mérnök, Makszim Tyitarenko, illetve a szibériai származású Alekszandra Petrovna gyermekeként. Rengeteget költözött a család, miután az édesapát a foglalkozása miatt a második világháború idején a katonai háttéripar legfontosabb helyszíneire vezényelték. Sokszor elhagyatott kunyhókban vészelte át a család a dermesztő téli éjszakákat, de laktak egykori kolostorban is.
„Sokféle iskolába is jártam, mindegyikben közösek voltak a durván összeácsolt padok, az otthon készített ábécéskönyvek, a rossz minőségű papírból szintén otthon készített gyakorlófüzetek. A tintát is mi magunk készítettük koromból”
– emlékezett vissza a gyerekkorára Raisza. A nehézségek ellenére kimagasló volt a tanulmányi eredménye. A kitűnő érettségijét követően 1950-ben felvételi nélkül bekerült a moszkvai egyetem filozófia szakára. Egyetemi évei alatt kollégiumban lakott, ahol megismerkedett a jogi karon tanuló későbbi férjével, Mihail Gorbacsovval, aki 1953-ban feleségül vette a csinos Raiszát. Pár nappal az esküvő előtt avatták csak be a családtagokat. A fiatal egyetemista lány egy kölcsöncipőben mondta ki az igent, ráadásul még gyűrűre sem volt pénzük. Ugyanakkor Raisza adott annyira magára, hogy a Kirovszkaja metróállomásnál található szabóságnál csináltatta meg az esküvői ruháját, és ez szinte a fiatalok összes pénzét felemésztette.
„Kapcsolatunk és érzéseink kezdettől fogva természetesnek tűntek, sorsunktól elválaszthatatlannak. Rájöttünk, az életünk elképzelhetetlen volna egymás nélkül”
– vallotta később Raisza. Az egyetem befejezését követően férjét követve a sztavropoli határterületre költözött. Itt a szovjet rendszerre jellemző társbérletben, az úgynevezett kommunalkában laktak. Ezekben a társbérletekben több család élt együtt, így gyakorlatilag a közösség előtt zajlott mindenkinek az élete. A fiatal feleség négy éven át nem tudott elhelyezkedni, ezért Gorbacsov fizetéséből éltek, aki a helyi Komszomolban dolgozott. 1957-ben megszületett lányuk, Irina, és ennek köszönhetően átköltözhettek egy tágasabb társbérletbe, ahol már két nagyméretű szobában élhettek.
Ekkoriban már Raisza is dolgozott – a Znanyije nevű társaságnál talált lektori munkát. Emellett a helyi egészségügyi főiskolán filozófiát tanított –, közben pedig a szociológia szakdolgozatán dolgozott. sikerrel védte meg disszertációját, és 1967-ben a filozófia kanditátusa lett. 1976-ban Moszkvába költöztek, ahol férje főtitkárrá választásáig a fővárosi egyetemen tanított, miközben a Znanyijében is folytatta a munkáját.
„Az életük 1985-ben gyökeresen megváltozott, mivel a fiatal, 54 éves Gorbacsov a hanyatló Szovjetunió első számú vezetőjévé vált. Ez komoly vérfrissítést jelentett a korábbi főtitkárok, Andropov és Csernyenko után, akik 70 éves kor felett nyerték el a posztot, és egy éven belül mindketten el is hunytak”
Nagyon jellemző volt az akkori szovjet viszonyokra, hogy a reformpártiként ismert Gorbacsov és felesége a szabadban, egy parkban ült le beszélgetni egymással a férj pártfőtitkárrá választása előtti este. Attól tartottak, hogy a moszkvai házukban az eszmecseréjüket lehallgatják. Raisza fellépése férje oldalán az első pillanattól kezdve megrökönyödést keltett, ugyanis a szovjet First Lady státusza addig nem volt ismert. Sem Lenin, sem Sztálin, sem Hruscsov felesége nem játszott semmilyen szerepet a közéletben. Sőt, Oroszország későbbi elnökeinél, Borisz Jelcinnél és Vlagyimir Putyinnál sem.
Raisza férje főtitkárrá választásának szinte a másnapján már élénk társadalmi tevékenységbe kezdett. Dmitrij Lihacsov és Mjasznyikov akadémikusokkal, valamint másokkal együtt létrehozta a Szovjet Kultúra Alapítványt, melynek elnökségébe is beválasztatta magát. Maga az alapítvány – főleg Gorbacsov segítségének köszönhetően – összesen mintegy 100 millió dollár értékben segítette és támogatta az orosz kultúra megóvását és ápolását, többek között a Rubljovról elnevezett régi orosz kultúra és festészet múzeumát, a Marina Cvetajeva Múzeumot és sok más építészeti emlékek helyreállítását.
„Szovjet First Ladyként – elődeitől eltérően – rendszeresen fellépett a nyilvánosság előtt, elkísérte férjét a külföldi útjaira, s aktív szerepet vállalt a politikában”
Beszédeket mondott, és külföldi televíziós adásokban is feltűnt. A férje politikai irányvonalát támogatta minden rendelkezésére álló eszközzel. Nem véletlen, hogy a nyugati világ csodálatát kiváltó Raiszát választották meg a britek 1987-ben az év asszonyává a Woman’s Own folyóirat szavazásán. A szovjet társadalom számára azonban ez nem volt szimpatikus. Sőt! Amikor Raisza alakja egy kalandos-szuperhősös történetben, a Deadman-sorozat negyedik fejezetében feltűnt, népszerűsége hazájában a mélypontra zuhant, míg nyugaton pont az ellenkező hatást váltotta ki.
Hogy éltében valaha is kivívhatta volna-e az orosz emberek, asszonyok szimpátiáját, már sosem tudhatjuk meg, ugyanis az 1991-es puccs annyira megviselte az egészségét, hogy innen már nem volt visszaút. Egy enyhébb stroke után fokozatosan romlott az egészségi állapota, és 1999-ben leukémiát diagnosztizáltak nála. Sokan állítják, hogy a kiváltó okok között az 1949-es szemipalatyinszki atomkísérleteket, az 1986-os csernobili katasztrófát – Raisza nem sokkal az esemény után ott járt – is megtalálhatjuk. Ugyanúgy, mint a korábbi kezeléseket, valamint az elviselt stresszt is. Férje és lánya kíséretében Münsterbe utazott, ahol a vesztfáliai egyetem hírneves klinikáján kezelték, de meggyógyítani nem sikerült. 1999. szeptember 20-án, 67 éves korában hunyt el.
„Az eddigi egyetlen szovjet First Ladyt az 1524-ben alapított novogyevicsi kolostor régi temetőrészében, a moszkvai vallási vezetők és a nemesség, valamint az orosz értelmiség kiemelkedő személyiségeinek hagyományos temetkezési helyén helyezték örök nyugalomra”
Raisza Gorbacsova halálának tizedik évfordulóján hét kedvenc románca jelent meg egy CD-n, ami kereskedelmi forgalomba nem került, viszont egy jótékonysági árverésen tették közzé Londonban. A lemezen maga Mihail Gorbacsov is dalra fakadt.
| Raisza Gorbacsova életrajzi adatai
Született: 1932. január 5. |
Források:
Wikipedia
MTVA archívum
Szegő Iván Miklós: Egy szovjet munkanélküli a társbérletben: Raisza Gorbacsova története
Raisa Gorbachev: I hope. HarperCollins Publishers, 1991.
Archie Brown: The Gorbachev Factor. Oxford University Press, 1996.
Verebics János: Az asszony, aki párbajra hívta a Sátánt
