//A mindent túlélő sámán
Az Adyg-Eeren ("medve szelleme") közösség sámánja a közösség házában, Kyzyl-ben #moszkvater

A mindent túlélő sámán

Cikksorozatunk előző részében olvashattunk magáról a sámánizmusról és a sámánokról. Most végigkísérjük meglehetősen göröngyösnek mondható útjukat a 21. századig. Útikalauzunk az érdekes utazásban ezúttal is Kónya Bence a sámánizmus kutatója, a Pécsi Tudományegyetem külügyi koordinátora.

Tompos Gergő írása a #moszkvater.com számára

Az Adyg-Eeren ("medve szelleme") közösség sámánja a közösség házában, Kyzyl-ben #moszkvater
Az Adyg-Eeren (“medve szelleme”) közösség sámánja a közösség házában, az oroszországi Tuva Köztársaságban található Kyzyl-ben
Fotó:EUROPRESS/Alexandr Kryazhev / Sputnik

– Már a paleolitikumban is találtunk sámánt ábrázoló barlangrajzokat. Nagyon sok idő telt el azóta, és a sámánok most is itt élnek közöttünk, aktív részesei a társadalomnak. Mi ennek a túlélésnek a titka?

– Mint már beszéltünk róla, a sámánok legnagyobb előnye, hogy esetükben nem dogmatikus vallásról beszélünk. A sámánság mesterség. Az egyik legfőbb törekvése a sámánnak, hogy a szellemvilág segítségével válsághelyzeteket oldjon meg, segítségére legyen a közösségnek. Legyen az egy elkóborolt állat megtalálása, vagy egy beteg szabadlelkének visszaszerzése az ártó szellemektől. Hangsúlyozni kell, hogy a sámán nem veszi fel a mártír szerepét. Még a legüldözöttebb időben sem. Egyszerűen meghúzza magát és csendesen űzi tovább a mesterségét. A sámánizmust is kutató Michael Winkelman elmélete szerint már a paleolitikumban is a sámán vezette a fontos közösségi-csoportos cselekvéseket. Továbbá ahogyan fejődött az ember tudata, valamint a vallásos-misztikus állapotok megértése, úgy alakult ki egyfajta pszichobiológiai gyógyító gyakorlat, amit a sámán irányított és végzett. Végső soron a sámánság nagyfokú adaptációs képessége és széles körű elterjedtsége egyszerűen biológiai alapokon nyugszik, vagyis az emberi faj biológiai meghatározottságában gyökerezik. Emiatt alkalmazkodik rendkívüli rugalmassággal az adott társadalmi viszonyokhoz, adaptálódik a feltételekhez, miközben egyszerre „őrzi” az ősi hagyományt is. Ha például az aktuális hatalom megtiltja valamely eszköz használatát, vagy esetleg megváltoznak a környezeti vagy társadalmi feltételek, akkor egy kevésbé feltűnő, vagy hibátlanul funkcionáló másik eszköz veszi át az előző szerepét.

– Más eszköz veszi át a szerepét? Mondana erre példát?

– Nagyon fontos szerepe volt és van például a szibériai emberek életében, és a szellemvilágban is a tűznek. Sok szertartás épül a tűzre, mint az élet őrzőjére. Megtörtént eset, hogy egy kelet-szibériai panellakásban kérték a sámáni segítséget. Itt nehezen lehetett volna tüzet gyújtani, viszont volt gáztűzhely. A gáztűzhely gazdaszellemét kérte a sámán, hogy segítsen, és ezt áldotta meg. Lehet mosolyogni ezen, viszont mint látjuk, le lehet számolni azzal romantikus elképzeléssel, hogy csak a természetben, erdei tisztáson, hatalmas tűz mellett lehet kizárólag szertartást végezni.  Ilyen, és hasonló alkalmazkodások árán tudta megőrizni a sámánság önmagát a modern világban is. De vegyünk egy másik példát! Tuvában a kommunista elnyomás alatt kis fémtükröket (is) használtak a szertartás alatt, melyek elfértek zsebben, nem pedig impozáns sámándobokat.

– Mikor kezdődött el a sámánság üldöztetése, amikor is megpróbálták teljesen felszámolni és ellehetetleníteni a sámánokat?

– A kőkori, majd bronzkori kultúrák után Szibéria déli része általában valamely birodalom része lett. Kr. e. 11. századtól kínai, majd a Kr. e. 3. századtól türk fennhatóság alá tartozott, majd nomád birodalmak (hun, ujgur stb.) foglalták el.  Dél-Szibéria 13. századtól a mongol birodalom, majd annak széthullása után a 15. század közepéig az Arany Horda része lett. Északon – nagyrészt törzsi társadalmakban – továbbra is őslakos természeti népek éltek. A 15. század második fele, valamint a 16. század folyamán az orosz cárság megkezdte a széthullott mongol birodalom utódállamainak felszámolását, és kelet felé nyomult. A Szibériába való behatolás az 1580-as évektől gyorsult fel, amikor a Sztroganoff-család megbízásából a kozákok sorra számolták fel a keleti tatár kánságokat, és meghódították a szibériai népeket. Az orosz térhódítás kétféle hatást gyakorolt az őslakosokra. A primitívebb életmódot élő kisebb népek szenvedtek a kizsákmányolástól és a behurcolt betegségektől, míg a nagyobb létszámú, fejlettebb népek (például a jakutok, a burjátok) némi anyagi hasznot is húztak a gyarmatosításból.  A térítések gyakran öltöttek erőszakos jelleget. Az őslakók egy része névlegesen keresztény lett. Nagy Péter birodalma alatt a cár neoabszolutista birodalmi elképzelései (pl. egységesítés vallási téren is) miatt fölerősödtek az atrocitások. A nagyobb vallások sem kímélték a sámánságot. A hozzáállást a szibériai sámánsághoz/sámánokhoz fokozatos elmérgesedés jellemezte. Az Eurázsiát érintő térítő vallások – buddhizmus, kereszténység, iszlám – többé-kevésbé ellenségesen viszonyultak a sámánsághoz, de megszüntetni, felszámolni nem voltak képesek.

– Ebben a helyzetben szükség volt túlélési taktikákra…

– Bizony. Az oly gyakran említett alkalmazkodó képesség révén alakult például ki, hogy egy sámán a vallására nem azt mondja, hogy sámánista, hanem muzulmán, keresztény vagy buddhista A kirgizek például a 10-11. században vették fel az iszlám hitet, ám meglehetősen ragaszkodtak sámánságukhoz, ami összekeveredett az iszlám vallással. Hoppál Mihály számol be egy általa megfigyelt és lejegyzett kirgiz sámánszertartásról, amelynek során a szertartás bevezetője és lezárása iszlám jellegű, a kettő között pedig az iszlámnál évszázadokkal ősibb eredetű szertartás zajlik. A sámánok általában az adott államban meghonosodott és jelen lévő vallást tekintik a saját vallásuknak.

– Párhuzamot tudunk vonni a magyarországi táltos üldözésekkel?     

– Igen. Bár van különbség a sámánok és a táltosok között, de a hatalom nem bánt velük kesztyűs kézzel. A Vata-féle pogánylázadást 1061-ben fia János lázadása követi, és a keresztény források beszámolnak arról, hogy udvarába mindenféle varázslót, javasasszonyt és jóst hívott, akik feltételezhetően táltosok voltak. A lázadásokat leverte az újonnan alakult keresztény állam. Táltos perek hazánkban a 19. század elejéig fellelhetőek voltak. Az is elgondolkodtató, hogy a dob (az egyik legkorábban kialakult hangszere az emberiségnek) hiányzik a magyar népzenéből. Talán nem véletlenül, miközben a szomszédos népeknél fellelhető. Az észak-európai számi (lapp) családok mindegyikénél megtalálható volt a sámándob. Napjainkban mindössze hetven darabot őriznek múzeumban, mivel a buzgó keresztény térítők elégették azokat. Megjegyzem, amíg Szibéria bizonyos területein a sámánizmus újjáéledéséről beszélhetünk, a magyar táltos hiedelmeket csak rekonstruálni tudjuk.

– Feltételezem, a 20. századi totalitárius rendszerek sem a sámánság javát szolgálták?

Így van. Eurázsiában a kommunizmus hatalmas károkat okozott. A szibériai sámánságra a legnagyobb csapást a sztálinizmus mérte. A népekre egyszerre zúdult a sztálinista gyakorlat minden „áldása”. A „vallás” elleni harc, a hagyományok elpusztítása, a tradicionális életmód elsöprése, az identitás erőszakos megváltoztatása, kitelepítések… Az adott helyzetben a sámánok voltak a fő célpontok, hiszen ők voltak a narratív hagyomány, az ősi identitás őrzői és gyakorlói. A sámánokat megölték, vagy a gulágra hurcolták. Természetesen nem csak a sámánokat, de itt most rájuk koncentrálunk. Aki élve megúszta, általában felhagyott sámáni gyakorlatával. Azonban még ekkor is voltak olyanok, akik titokban sámánkodtak, főleg olyan területeken, ahol nem volt akkora mértékű a terror, valamint ahol a helyi pártvezetés szemet hunyt efölött. Ez általában úgy történt, hogy nem használták a hagyományos felszerelést (dob, ruha, fejdísz stb.), hanem – mint már említettük – könnyen elrejthető, kisebb tárgyakat, például tükröket alkalmaztak a rítusok során. Diószegi Vilmos, a sámánizmus egyik legnagyobb magyar kutatója az ötvenes években utazott Szibéria több népcsoportjához, és arról írt, hogy már nem is találkozott sámánokkal, mivel már nincsenek. Voltak egyébként, csak sikeresen rejtőztek, „csendesen” működtek. A kommunizmus gyengülése következtében egyre szabadabb kezet kaptak kultúrájuk ápolásában ezek a népcsoportok, velük együtt a sámánok is. A kilencvenes évektől például ellenőrzött körülmények között újra engedték a hantiknál a medveáldozatot.

MEGOSZTÁS