„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

A megosztó virtuóz

2023. ápr. 04.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

A hatalmas kezű, arisztokrata családból származó zongoraművész-karmester-zeneszerző Szergej Rahmanyinov unokatestvérét vette feleségül. Ezért illesztette be műveibe A harag napja kezdetű gregorián sequentiát?

Szabó Ildikó írása a #moszkvater.com számára

Szergej Rachmanyinov #moszkvater

Szergej Rachmanyinov
Fotó:Wikimédia

Az orosz arisztokrata családból származó, 1873. március 20-án (a Gergely-naptár szerint április 1-én) Szemjonovóban született Szergej Rahmanyinov (Сергей Васильевич Рахманинов) már ötéves korától tanult zongorázni, kilencévesen felvették a szentpétervári konzervatóriumba, ahol ösztöndíjat kapott. Mivel édesapja akkorra már elherdálta a vagyont, a család Szentpétervárra költözött, egy bérlakásba, komoly segítséget jelentett az ösztöndíj. 1885-től a moszkvai konzervatóriumban folytatta tovább zongoratanulmányait, és komponálni kezdett. A mindössze 18 nap alatt elkészült operája, az Aleko – amelyet 2016-ban mutattak be Magyarországon Kocsis Zoltán vezényletével – díjnyertes lett. Majd néhány évvel később írta azt a darabját, amely olyan sikeres lett, hogy majdnem minden koncertjén eljátszotta.

Cisz-moll prelűd 1919-es felvétel, a szerző játssza a darabot

Első szimfóniája egy nagy szerelem hatására született. Rahmanyinov beleszeretett egy férjes asszonyba. A mű 1897-es bemutatója nem hozta meg a várt sikert, hanem hatalmas bukás lett a zenekar felkészületlensége miatt. Rahmanyinov búskomorrá vált, és csak három év múlva kezdett újra zenét szerezni. Aztán 1899-ben újra rátalált a szerelem, a házasságkötéshez viszont engedélyt kellett kérni a leendő párnak, ugyanis Natalja Szatyina és Szergej Vasziljevics unokatestvérek voltak. Az engedélyt meg is kapták a cártól, így semmi nem állt a boldogságuk útjában.

„1917-ben elhagyta hazáját, sokat koncertezett zongoristaként, de vezényelt is. Az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, de élt például Stockholmban, Drezdában, a Luzerni-tó mellett háza is volt”

A siker is elérkezett, művei kedvelték, Rahmanyinovot mint karmestert elismerték, több zenekarhoz hívták vezetőnek is. Az 1920-as években Európában találjuk újra, de a II. világháború kitörését megelőzően végleg letelepedik az Egyesült Államokban, ott is éri a halál 1943. március 28-án, Los Angelesben.



G-moll prelűd a szerző játssza a darabot

A már említett fiatalkori depressziója után Rahmanyinov sokszor beépített egy középkori sequentiát, illetve annak egy kis szeletét műveibe. A Dies irae (A harag napja) egy középkori dallam, ennek nyitó hangjait először a Böcklin-festmény ihlette A holtak szigete (Op. 29) című darabjában használta Rahmanyinov. Rendkívül érdekes felfedezni a dallamot Rahmanyinov műveiben. Nem csak akkor jelenik meg nyíltan, vagy nagyon is rejtetten, ha a szerző például egy vidámabb, könnyedebb hangulatú szakaszban idézi a sequentia hangjait.

„Rahmanyinov korának egyik meghatározó zongoristája volt, a videómegosztó csatornán több olyan felvételt találunk, ahol saját maga játssza műveit”

Technikája bámulatos, virtuozitása a mai napig meghatározó. Zongoraversenyeit a legnehezebbek közé sorolják a művészek, nemcsak a technikai bravúrok miatt, hanem azért is, mert ezek tolmácsolásához lehetőség szerint nagy kéz szükséges.

II. zongoraverseny a szerző játssza a darabot

Rahmanyinov zenei stílusa egyedi, érzelmességét tekintve Csajkovszkijt is felülmúlja, a formai sajátosságokat lazán kezeli a zeneszerző. Rahmanyinov szirupos dallamai mellett a triviális hangzás is megfigyelhető helyenként, azonban az egyházi zene műfajába tartozó művei egészen kivételesen gyönyörűek, bensőségesek. Bár Rahmanyinov zongorista volt, a zenekari művei biztos hangszerelési tudásról adnak számot. A Pravdában egy cikk azt írja róla, hogy

„jelentéktelen imitátor, zenéje már rég kiment a divatból”

Tulajdonképpen ez az állítás napjainkra is igaz, hiszen Rahmanyinov is az a szerző például Wagner vagy Mahler mellett, aki megosztja a közönséget. Vannak, akik rajonganak, vannak, akik szinte lesajnálják Rahmanyinov zenéjét. Mindenesetre számos filmben hallható egy-egy művének részlete, így a Késői találkozás (Brief Encounter, rendezte: David Lean, 1945), a Hétévi várakozás (Seven Year Itch, rendezte: Billy Wilder, 1955) című filmekben a II zongoraverseny részlete szólal meg. Az 1996-os Ragyogj (Shine, rendező: Scott Hicks) című filmben a III. zongoraverseny, a 2011-es Csúcshatásban (Limitless, rendező: Neil Burger) a cisz-moll prelűd is a zenei betétek között szerepel.

Rahmanyinov magyarországi felfedezése Kocsis Zoltánnak köszönhető, aki a szerző zongoraműveit köztudatba hozta, majd karmesterként is sokszor megszólaltatta Rahmanyinov műveit.

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

    2026. nov. 21.
    A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 20.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 21.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater