Sportolók a bűnözés világában. A sportolók között előfordul, hogy a sportbeli sikerek vagy sikertelenségek a bűn útjára téríti őket. Erre volt példa a szovjet időkben is, de ami a Szovjetunió felbomlása után történt, az komoly pofont adott a posztszovjet bűnüldözőknek. Olyan kemény bűnöző brigádok alakultak volt sportolókból, javarészt bokszolókból, birkózókból, karatékákból, hogy még a régi rendszerben nevelkedett öreg zsiványok is komolyan meglepődtek a konkurencia erején, gátlástalanságán és kegyetlenségén.
Aki ismeri a posztszovjet történelmet, az tudja, hogy a kilencvenes években a maffián belül a különböző csoportok a zsírosabb bevételek érdekében komoly háborút folytattak egymás ellen. A nagyvárosokban mindennaposak voltak a leszámolások. Robbantás, gépfegyver, vagy ami épp kézre esett, azzal intézték egymás likvidálását.
„Hogy kapcsolódtak ebbe bele a sportolók? A válasz egyszerű. Gyorsan. A nagy függetlenség jegyében sorra alakultak a bankok, cégek. Az okosok rájöttek, hogy a pályafutásuk alatt keresett pénz sokmilliószorosát tehetik zsebre”
De ehhez a sok pénzt hozó karrierhez más is szeretett volna hozzáférni. Ezekben az években a turizmus, mint olyan, megszűnt létezni. Senki nem merte felvállalni annak a kockázatát, hogy belecsöppenjen egy bandaháború közepébe. Ugyanis ezek a fiúk az esetleges civil áldozatokat járulékos veszteségnek tekintették. Ezt még leírni is nehéz, nem átélni.
A turisták egyszerűen nem mentek, de a helyi lakosság nem költözhetett el. Nekik a rettegés mindennapos dolog volt. Különösen a „fertőzött” területen élők voltak megijedve. Minden hely fertőzöttnek számított, ahol sok pénz volt a városokban. Ez pedig a belvárost és az ipartelepeket jelentette. Ezek a történetek ritkán végződnek happy enddel.
„Borisz Szavlohov egykori szabadfogású birkózó. Oroszország és Ukrajna mesteredzője. Mellékállásban Szavloha becenéven az egyik legerősebb kijevi bűnbandának volt a vezére”
Borisz Szavlohov 1952-ben született Észak-Oszétiában. Tizennégy éves korában kezdett el foglalkozni a birkózással. Minden korosztályban volt bajnok, de a többi eredményét még felsorolni is nehéz. Elvégezte a kijevi testnevelési főiskolát, négy gyerek apja. Sikeredző volt, hiszen ő edzette az athéni olimpia bajnokát Elbrusz Tegyejevet, a barcelonai győztest, Leri Habelovot, vagy éppen az Európa-bajnok Robert Tyibilovot.
„Szavlohov nemcsak edzőként, hanem bűnözőként is sikeres volt”
A családja tulajdonában volt egy rakás gazdasági tevékenységet folytató cég, és egy pár kaszinó Kijevben. Mindezt büntetett előéletűként érte el, mert 1986-ban kapott csempészésért három év börtönbüntetést, amiből a sportolói múltjára tekintettel csak egy évet ült le.
Szavloha élete is tele volt vészhelyzetekkel. Először 1991-ben kíséreltek meg merényletet elkövetni ellene, és ezt még követte pár, de mindet túlélte. Öccse Tejmuraz nem volt ennyire szerencsés, vele 2000-ben végzett a gyilkos golyó. Ebben az évben Szavloha hét évet kapott, de a legfelsőbb bíróság ezt öt és fél évre csökkentette. Az ukrán parlament több frakciója is kérte a szabadlábra helyezését, de a bíróság ezt elutasította. Borisz Szavlohov 2004-ben halt meg a börtönben. A halál oka szívinfarktus.
„De nem Szavlohov az egyetlen példa…”
Igor Tkacsenko 1964-ben született a kazahsztáni Temirtauban, később költöztek szüleivel Ukrajnába. Kosárlabdázóként került a kijevi testnevelési főiskolára, ahol megalapította első bűnbandájat. A fő tevékenységi köre kezdetben a prostitúció volt. Lányokat szállított és védett, rajtuk keresztül pedig azokat a bárokat is ellátta védelemmel, ahol a hölgyek árulták a bájaikat.
„Tevékenységére felfigyelt az első számú orosz maffiacsapat, a szolncevóiak második embere, Szemjon Mogiljevics, a Magyarországon jól ismert Szeva bácsi. A Cserep (Koponya) becenevű Tkacsenko a nyolcvanas évek végétől pár évig Magyarországról irányította a bandáját”
Miután Budapestről szednie kellett a sátorfáját, hazament Kijevbe. A budapesti távozás oka az volt, hogy a helyi rendőrség komolyan kezdett érdeklődni utána. Tény, hogy pár eltűnt embert keresnek még mindig a volt csapatából… Hazatérése után feleségül vette az olimpiai bajnok kosárlabdázót Marinát, aki játszott Magyarországon is, a Szombathely játékosa volt.
„Igornak a bűnözés mellett volt ideje a családra is, hiszen az asszonnyal kettesben megalapították a TIM-Szkuf nevű kosárlabda csapatot, ami évekig uralta az ukrán női kosárlabda bajnokságot”
A csapat nevében a TIM a Tkacsenko – Igor – Marina házaspárra utal. Olyannyira jól ment a csapatnak, hogy Igor 1995-ben kiérdemelte a mesteredző címet…
Tkacsenkót 1996-ban hét év fegyházra ítélték, de egy év letöltése után elnöki kegyelemben részesült úgy, hogy több ember vére tapad a kezéhez… 1999-ben ismét várta a börtön, de csak két évre. Igaz, a börtön előtt még kinevezték az ukrán női válogatott szövetségi kapitányának…
„Hogy sok embernek útjában volt, az biztos, ugyanis 2001. december 8-án a háza előtt egy Zsiguliból tüzet nyitottak rá és kivégezték”
A sport és a bűnözés összefonódása tipikus posztszovjet dolog lenne? Nem tudom, mindenesetre máshol is volt erre példa – akár Magyarországon is -, de ilyen mértékben sehol sem. Az viszont, hogy a kor politikusai nem éltek rosszul a bűnözőket segítve, az sokszorosan bizonyított tény…
Források:
