Lengyelország az egyik leghangosabb pártolója Ukrajnának, és a legtöbbet is tesz érte. Mégis, mindez Ukrajnát a még mélyebb háborús pokolba küldi, mindössze azért mert a lengyelek nem értik és érzik át saját történelmüket. A vezetés nem tud racionális politizálással a térségre hatni. Pedig Lengyelországnak hatása lehetne a Baltikumtól a Balkánig.
Mészáros Zoltán írása a #moszkvater.com számára
Fotó:EUROPRESS/Bartek SADOWSKI/AFP
A történelmi gyökerek
Egy közép-európai népnek sem volt könnyű sorsa a történelemben. Lengyelország egy középkori nagyhatalom volt. A Lengyel-Litván Unió a Balti- és a Fekete-tenger között terült el. Ám a lengyel állam megrekedt a politikai intézményrendszerének fejlődésében. Rendi (nemesi) köztársaság volt és maradt. Ez azt jelentette, hogy nem öröklődött a trón, hanem az arisztokrácia királyt választott, nem egyszer valamelyik német fejedelmet, hogy a magyar példákat ne is említsük.
„Ennek később az lett a célja, hogy a király minél gyengébb legyen, és a főurak saját politikát folytathassanak. Ez a politikai rendszer egyre kevésbé volt hatékony, ráadásul délről az oszmánok is gyengítették. A 18. században már teljesen alkalmatlan volt arra, hogy általa egy országot irányítsanak”
Így Lengyelországot felosztották a környező hatalmak, három alkalommal is (1772, 1793, 1795) Oroszország, Poroszország és a Habsburg birodalom, mindkét utóbbi a Német-Római császárságba tartozott. Egyesek egy negyedik felosztásról is beszélnek, amikor az első világháború után újra létrehozott Lengyelországot Sztálin és Hitler osztotta fel a Molotov-Ribbentropp paktummal. És ekkor történt a borzasztó katyni mészárlás is. Van tehát a lengyeleknek keserűség, amire emlékezhetnek. Azonban mindehhez hozzá kell tenni, hogy a lengyelek sem bántak kesztyűs kézzel az Orosz fejedelemséggel, majd császársággal, állandóak voltak a kisebb háborúk, volt úgy, hogy a svédekkel együtt, hiszen Kelet-Európa svéd érdekszféra is volt, akikkel északon is háborúztak az oroszok. Azt se feledjük, hogy a lengyel szolgálatban álló kozákok 1610-ben még Moszkvát is elfoglalták.
„Ezért aztán a lengyel történelmet, nem tekinthetjük csupán szenvedéstörténetnek, mert azt maguk is alakították, részben azzal, hogy egy középkori rendszert működtettek a 18. században, részben azért, mert háborúztak az oroszokkal. A 20. században pedig a lengyel-szovjet háborúban 1919-ben területeket is szereztek”
Másrészt Lengyelország gazdaságát jelentősen fejlesztették a német és zsidó emberek, akik a Német-Római Birodalomból érkeztek, és akiket akkor örömmel fogadtak. Egyszóval Lengyelország áldozat szerepe nem egyértelmű. Noha ők úgy élik meg a történelmüket, mintha folyamatosan a két nagyhatalom szorításában lettek volna, és semmilyen hatásuk nem lett volna azokra.
Lengyelország és az Egyesült Államok
Nem kétséges, hogy a lengyelek alig várták a pillanatot, hogy kiszakadjanak a Varsói Szerződésből. A kommunizmus ellen többször lázadtak (1956, 1968, 1980, 1989). A német egyesítéskor szigorú garanciákat kértek a német-lengyel határral kapcsolatban, hiszen a második világháborúban, „amikor nyugatra tolták” Lengyelországot, Galíciából kegyetlenül elüldözték a németeket (ahogy ez egész Kelet-Európában megtörtént, de méretét tekintve Lengyelországban volt a legnagyobb, több mint 5 millió).
„Ezek után Lengyelország fontos szereplő lett. A szovjet blokkból kiszakadó országok közül Lengyelország a legnagyobb területét és lakosságát illetően is, ezen kívül lakossága koherens, nagyon kisszámúak a nemzetiségek. Tökéletes terület, hogy a NATO új keleti bázisa legyen. Az EU-ban is Közép-Európából igazán az EU-ban is a lengyelek tudják hallatni a hangjukat”
Lengyelországban nem volt vita, hogy a fő szövetségesük az Egyesült Államok, és arról sem vitatkoztak, mint például Magyarországon, hogy amerikai gyártású repülőket vesznek-e. Lengyelország Amerikával a háta mögött egyre nagyobb befolyásra tett szert, azonban ez csak rövidtávú haszon. A lengyel politikából hiányzott a stratégiai gondolkodás, az ugyanis nem egy nagy intellektuális teljesítmény, hogy a „legerősebb mögé állok”.
A lengyel stratégia gyengéi, és veszélyei
Sajnálattal kell tehát megállapítanunk, hogy lengyel barátaink stratégiailag rövidlátók. Ha lett volna a politikájukban stratégiai mélység, akkor az Egyesült Államokkal a hátuk mögött az egyensúlyt keresték volna Oroszországgal, és Németországgal. Ha így lett volna, akkor vígan ment volna a gáz lengyel területen is Németországba, az Egyesült Államoknak pedig katonai dolgokban lettek volna stratégiai partnerei. Ez sokkal bölcsebb megoldás lett volna, mert azon az úton, amin jártak megmaradtak a „régi ellenségek”, ahelyett, hogy a történelmi fájdalmakat maguk mögött hagyva Oroszország és Németország egyszerre lettek volna a jövőbeli szövetségesei. Ehelyett ma Lengyelország az Egyesült Államokat kiszolgáló „instrumentum”, németeket és oroszokat szétválasztó terület.
„Lengyelország nem tudta a szövetségi rendszerét <diverzifikálni>, így kizárólagos kapcsolatba kerülnek az Egyesült Államokkal, ami nem biztos, hogy mindig jó. Ráadásul, ha jóban lettek volna a volt ellenségekkel, akkor a németek és az oroszok érdekszövetsége mellett kelet-európai nagyhatalomként léphettek volna fel, akiknek kiemelt kapcsolata van a nagyhatalmakkal, a Baltikummal, és Közép-Európával is”
S ahelyett, hogy ma jegelik a V4 együttműködést, ennek is a motorja lehetnének, még inkább növelve erejüket. Emellett is Amerika első számú politikai szövetségesei lennének, sőt az egyéb szövetségek még értékesebbé is tennék. Ehelyett Lengyelországban stratégiai vakság van, ami szükségszerűen vissza fog ütni, hiszen gátolja az ország további befolyásának növekedését is. Amennyiben a lengyel politikának komoly a stratégiája lenne, gondolom, hogy komolyabban tudtak volna közvetíteni Ukrajna és Oroszország között is. Ha Lengyelország nem lenne ilyen kiszámíthatóan egyoldalú az orosz-ukrán kapcsolatokat illetően, akkor lehet, hogy ki sem tört volna a háború, hiszen bármikor biztosítékot adhatott volna az oroszoknak, hogy Varsó semmiképp nem hagyja jóvá Ukrajna felvételét a NATO-ba, és a NATO-ban is akadékoskodhatott volna Ukrajna felfegyverzése ellen, és az ukrajnai orosz kisebbség mellett, miközben magát fegyverezhette volna fel.
Egy józan lengyel politika sokban segítené, hogy a harcok ne legyenek ilyen intenzívek, hogy közelebb legyünk a békéhez, hogy a lengyelek szláv testvérnépei között ne alakuljon ki zsigeri gyűlölet. De ilyen lengyel politika ma nincs.
(Az írás nem okvetlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját)
Lengyelországból sokan vándoroltak ki az USA-ba állampolgárok lettek, és komoly szavazóbázist, lobbyerőt jelentenek. Ezért is jó a kapcsolatuk az amerikaiakkal.
Az ország jobb-bal polarizált, és nem mindig tud egységes nemzeti érdeket képviselni.
A stratégiához idő (Kína), stabil vezetés (Kína), vagy nemzeti konszenzus (USA) szükségeltetik. Ez úgy látszik Kelet Európában nehéz, ezért különleges érték a magyar stabilitás 2010 óta.
Merész feltételezés, hogy közmegegyezéssel csinálnak egy háborút, amit az „utolsó ukránig” folytatnak és utána mehet a felosztás?
Igy lett vege az eroltetett V4- ek tarsasaganak. A harom masik orszag egyike sem volt soha a baratunk es nem ertem, hogy Orban ezt miert eroltette.
Lengyelorszag vegleg elkotelezett magat, mert ahova Amerika egyszer bevonul, onnet nem szokott kivonulni
A lengyelek onkent hajtottak “buszke fejuket” a Hatter Hatalom jarmaba. Nekunk ezt nem szabad kovetnunk.
A helyzet az, hogy a politika nem barátság kérdése a klasszikus értelemben, hanem érdek szövetség. A V 4 nek az lenne az értelme, hogy az illetékes országok – történelmi tapasztalataik alapján – egymással beszéljék meg gondjaikat, és ne rohangáljanak valami nagy testvér védőszárnyai alá. Sajnos a magyar-lengyel barátságból, sosem származott előnyünk, az csak a szívünknek szól.
A lengyel stratégiai gondolkodás kapcsán ne felejtkezzünk el arról a tényről, hogy a jelenlegi kormány erősen be van szorítva.
Egyrészt az EU-s pénzek befagyasztása, másrészt a közelgő parlamenti választások miatt. Mindkettő erős fegyver a világot irányító nyugati politikai elit kezében. Ezáltal a jelenlegi lengyel vezetésnek nincs más választása, mint teljesíteni az USA politikai, katonai és gazdasági elvárásait, különben Donald Tusk vezérletével kiszorítják őket a hatalomból. Az USA egyértelmű érdeke éket verni Oroszország és Németország/EU közé, ezt az eddigi történések is mutatják.
E mellett csak jelzésértékű politikai nyilatkozatok kinyilatkoztatására van lehetőségük, ez is „csak” a V4 kapcsolatok esetleges felolvasztása kapcsán. Bár utóbbit is inkább egy USA által támogatott, Lengyelország által vezetett, 12 országot összekapcsoló, oroszellenes keleti blokk kialakításának tekinthetjük…
Azért a lengyelek többségétől sem áll távol ez a gondolkodás.
Csak azt nem értem, hogy az ukránok a II. vh. alatt iszonyatos vérengzéseket vittek véghez a galíciai lengyel falvakban, gyakran az ott lévő magyar csapatoknak kellett a lengyelek védelmére kelniük. (lásd A M. Kir. Honvéd 101 Gépkocsizó Tanezred a II. Világháborúban c. könyv).
Az oroszgyűlölet most felülír mindent.
Pedig a harag rossz tanácsadó.
…”Ha Lengyelország nem lenne ilyen kiszámíthatóan egyoldalú az orosz-ukrán kapcsolatokat illetően, akkor lehet, hogy ki sem tört volna a háború,”…A „mi lett volna ha”….feltételezés soha nem állja meg a helyét. Mindig a megtörtént tények számítanak. Másrészt, a lengyel politikai elit vaksága, és alaptermészete öröklött betegség. Hasonlatos az ukránéhoz. Gyűlölködő, magát körbegyűlölő típus. Gyűlöli az oroszt, németet, szlovákot, szolgailag rajong a britekért, amerikaiakért. Ebből következőleg, nagy valószínűséggel, már a háború előkészítésében is készséggel részt vállalt. Azt is érdemes lenne tudni, hogy a lengyel átlagember hány lengyel „önkéntes” haláláról tud, és azokról mi a véleménye. Ismereteim szerint, már a háború első 2 hónapjában, több mint 1000 lengyel „önkéntes” halt meg az ukrán frontokon…Meggyőződésem, hogy miután Európa a legnagyobb vesztese a háborúnak (Ukrajna mellett), e tekintetben borítékolható, hogy a lengyelek ezért megint a németeket és az oroszokat fogják okolni…
Csak halkan, de megjegyezném, hogy a németek kitelepítése Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról csak előnyére vált a háborúban kivérzett németségnek. Sok szorgalmas munkáskezet kaptak az újjáépítéshez. A kitelepített németek többsége az NSZK-ba került. Volt alkalmam ilyen kitelepített németekkel beszélgetnek, a többségük nem bánta meg, sőt örült neki, hogy őket kitelepítették az NSZK-ba.
Lengyelországról van szó. Nos köztudott, hogy a németek inkább irányítóknak mentek Lengyelországba ahol gyárakat, stb. létesítettek, míg a lengyelek Németországba mezőgazdasági idénymunkásoknak mentek már a 17. században is. A lengyel-német viszony az úr és a szolga viszonyára redukálódott, a lengyelek inkább cselédek voltak a németek számára. Az orosz-lengyel viszonylatban tartósan nem állt fent ilyen alá és fölé rendeltség. A mostani szembenállás egyértelműen a Katyn-i vérengzés számlájára írandó és ehhez sajnálatosan hozzájárul a 2010. április 10.-i Szmolenszk melletti repülő szerencsétlenség. A lengyelek mind a mai napig merényletnek tekintik az ügyet. Az ellenkezőjéről még egyetlen lengyelt sem sikerült meggyőzni.
Az orosz-lengyel szembenállás évszázados.
Igen, ezer éves. Először 1018-ban jár lengyel sereg Kijevben, I. Vitéz Boleszlávval.
Bizony, ez már régi harc a köztes területekért.