Kezdőlap » x-demokrata » A Kreml megregulázza az internetet
Az orosz internettörvény ellen tüntetnek Moszkvában 2019. március 10-én #moszkvater

A Kreml megregulázza az internetet

Moszkva szigorítja az internet használatának szabályait, s akár börtönnel is büntethető, aki álhíreket terjeszt vagy tiszteletlenül emlegeti az államhatalmat a világhálón

Az orosz internettörvény ellen tüntetnek Moszkvában 2019. március 10-én #moszkvater
Az orosz internettörvény ellen tüntetnek Moszkvában 2019. március 10-én
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP

Tele van a világsajtó az internet oroszországi szabályozásának szigorításával. Egymást érik a Putyin rendszerének diktatórikus természetéről szóló elemzések. Szó, ami szó, Vlagyimir Putyin finoman szólva sem az internet barátja, de azért azzal ő is tisztában van, hogy a világhálóról nem lehet Oroszországot levágni. No, és arról is mélyen hallgat mindenki, hogy az internet szabályozása mindenütt napirenden van, legfeljebb az úgynevezett nyugati világban finomabban teszik a nyakára a selyemzsinórt. Arról már nem is beszélve, hogy miközben a NATO stratégiájának egyre központibb eleme a kíberbiztonság, és a fake news lett a fő ellenség, addig Oroszországtól a hasonló lépéseket nem fogadja el. Sőt, úgy tálalja ezeket az intézkedéseket, mintha azoknak közük sem lenne a világban tomboló információs háborúhoz, és kizárólag az egyébként láthatatlan ellenzék ellehetetlenítése motiválná őket.

De nézzük, miről is van szó!

„Oroszországban ezután börtönnel büntethető az, aki álhíreket terjeszt, vagy aki tiszteletlenül emlegeti az államhatalmat a világhálón”

Emellett a duma a napokban tárgyalja második olvasatban azt a tervezetet, amely a külföldi beavatkozást megakadályozandó, válsághelyzetekben, vagy például egy kibertámadás esetén lehetővé teszi, hogy Oroszországot lekapcsolhatják a globális internethálózatról.  Az új törvények meglehetősen általános megfogalmazása a bírálói szerint felhasználhatók az eltérő vélemények elhallgattatására.

Ez elvitathatatlan, mint ahogy az internet szabályozásának időszerűsége is.

„Ezek a jogvédők azonban meglehetős csöndben vették tudomásul, amikor egy éve az amerikai kongresszus az új szabályozást a 2232 oldalas költségvetési törvény végéhez becsúsztatva mért csapást az online adatvédelemre. A CLOUD Act néven ismert törvény megadja a lehetőséget az amerikai és a külföldi kormányzatoknak a kérelem nélküli adatküldésre. Így egyre nehezebbé válik az online anonimitás fenntartása”

„El a kezekkel az internettől”, „mentsük meg az internetet, mentsük meg Oroszországot” jelszavakat skandálva az internet szabadságáért tüntettek a hét végén több ezren Moszkvában és Oroszország néhány nagyvárosában. Egyrészt azért, mert a törvényalkotók lényegében a kínai tűzfal mintájára egyfajta vasfüggönyt húznának az internetre. Így ha kell, egy gombnyomással bármikor megakadályozhatnák a külföldi internet elérhetőségét.

Emellett a napokban fogadta el a duma az információról és információs technológiáról szóló törvény módosítását, amelynek értelmében bírság, vagy akár börtön járjon az álhírek terjesztéséért és az államhatalom becsmérléséért. Mostantól tehát tilos olyan „fake news” terjesztése, ami „fenyegetést jelent a polgárok életére vagy egészségére, vagyonára, veszélyezteti a közrendet vagy a létfontosságú infrastruktúra működését”.

 A duma emellett – módosítva a garázdaság fogalmát – büntethetővé tette az állami jelképek és intézmények megsértését.

„Ennek értelmében az információs-telekommunikációs rendszerekben „illetlen” formában, az emberi méltóságot és a társadalmi erkölcsöt sértő, valamint az Oroszországi Föderáció államiságát, jelképeit, intézményeit és alkotmányát nyilvánvalóan nem tisztelő információ terjesztését 1500 euró körüli pénzbírsággal vagy 15 nap börtönnel sújthatják”

Az állami szervek megsértéséért kiszabható bírság mértéke egyébként az első és a második olvasathoz képest jelentősen megemelkedett. Először ezertől ötezer rubelig terjedő összegről volt szó, majd ez 30-tól 100 ezerig terjedőre emelkedett, míg végül lett belőle 100 és 200 ezer rubel közötti büntetés. A törvény nem vonatkozik a hagyományos médiára és a több honlap tartalmát automatikusan összefogó oldalakra.

Az ellenzékiek szerint ezzel törvényi úton könnyítették meg a fellépést velük szemben. Így ha a hazai O1G mintájára valaki Putyint minősíti ily profán módon az interneten, akkor bíróság elé állhat, csakúgy, mint ha vicceket terjeszt a parlamentről. Az államhatalommal szembeni tiszteletlenség fogalmának tisztázatlansága, a törvény homályos fogalmazása miatt „tiszteletlenségnek” minősülhetnek és eljárást vonhatnak maguk után a mémek is. Mintha csak a bírálatokat akarta volna alátámasztani, Vjacseszlav Vologyin büntetést követelve durván rátámadt az Ura.ru nevű portálra, amely úgy interpretálta az álhírek büntetésének szándékát, hogy a duma megtiltaná az autó vásárlását azoknak, akiknek nincs garázsuk. Végül, mind a politikus, mind pedig a portál visszakozott.

A javaslatot előreterjesztő kormánypárti Andrej Klisasz tagadta, hogy a törvénymódosítás a cenzúra egy formája lenne. Szerinte a hatóságok „önmagukban tiszteletet érdemelnek”. A hírt azonnal felkapó nyugati sajtó azonban nem így látja a törvényhozók szándékait.

„A The Guardiant a törvény a szovjet időkre emlékezteti, s mint megjegyezte, az oroszok ismét csak a konyhában viccelhetnek majd”

A lap megjegyezte azt is, hogy Putyin nagyon érzékeny az állítólagos sértésekre, hiszen elnöksége elején levették a műsorról az NTV „Kukli” című népszerű szatirikus show-ját” is. A német Die Tageszeitung arra a kettős mércére hívja fel a figyelmet, hogy álhírek terjesztésével eddig is csak ellenzéki hangvételű orgánumokat vádoltak, míg a közszolgálati csatorna nem kapott feddést amiatt, hogy még a háború elején azt a hírt terjesztette, miszerint állítólag „ukrán fasiszták egy három éves gyereket feszítettek keresztre”. A francia Le Figaro azt emeli ki, hogy az eddig legkevésbé befolyásolt, a fiatalok által különösen kedvelt internetre is ráteheti a hatalom a kezét, hiszen ilyen mértékű büntetések mellett a portálok léte kerülhet veszélybe.

Mindebben sok igazság van. Oroszországban hagyománya van annak, hogy mindent központosítanak, s lehetőség szerint ellenőriznek is. A mobiltelefonokat ezért be kell regisztrálni, és az internet hozzáférésre ugyanez vonatkozik. De nemcsak Oroszországban. Az is igaz, hogy az orosz szolgálatok hozzáférést szeretnének az adatokhoz, s ha a Telegram ellenáll, lekapcsolják. Amerikában ugyanezt a már említett CLOUD Act néven ismertté vált törvénnyel oldották meg, nem mellesleg kiterjesztve azt a fél világra. Magyarázatként a terrorveszélyt húzzák elő, míg ugyanezt Oroszország esetében diktatórikus lépésként mutatják be.

De ha már az internetről beszélünk, érdemes lenne pár szó ejteni arról, hogy az orosz nagyvárosokban milyen jól kiépített a rendszer. Sokkal inkább felhasználó barát, mint mondjuk Közép-Európában.

„S arról sem szabadna elfeledkezni, hogy nem orosz sajátosság a közösségi portálokon keresztül beavatkozni más országok belügyeibe. Ezt hatékonyan alkalmazta az Egyesült Államok az úgynevezett színes forradalmak és az „arab tavasz” idején is”

Hogy ennek a jelentőségét Moszkva is felismerte? A világ a globalizáció jelenlegi fokán már csak ilyen! S védekezik is az álhírek ellen, mint ahogy ezt teszi a Nyugat is. Ilyenkor persze nagy a kísértés, hogy egy füst alatt a nem tetsző véleményeket is kissé megregulázza a hatalom. Bizony, ez így van, de ez megint csak nem egyedül Oroszországban van így. Különbség a Kelet és a Nyugat között inkább csak a stílusban és az önkorlátozás fokában van, a lényeg azonban ugyanaz.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.