//Aki tett a hidegháború ellen
Samantha Reed Smith Andropov levelével #moszkvater

Aki tett a hidegháború ellen

MEGOSZTÁS

Samantha Reed Smith nevét az egész világ ismerte, hiszen bátor fellépésével többet tett az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültség oldásáért, mint a kor legtöbb politikusa. Levelet írt Jurij Andropovnak, járt Artyekben és amikor alig több mint 13 évesen repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, kis híján egymásnak estek a nagyhatalmak.

Samantha Reed Smith Andropov levelével #moszkvater
Samantha Reed Smith Andropov levelével

Vélhetően csak az angyali gyermeki képzelete hitte azt Samantha Reed Smith-nek, hogy amikor tízévesen fogta magát, és levelet írt Jurij Andropovnak, akit nem sokkal korábban választottak meg az SZKP Központi Bizottságának főtitkárának, hogy válasz érkezik majd a címzettől. A kislány a maga egyszerűségével „mindössze” arra kereste a választ, vajon miért olyan feszült hazája, az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonya.

„Ma már rejtély, hogy a kislány mennyit értett abból, amikor Ronald Reegan a kommunizmus diadala érdekében mindenre képes bűnszervezetnek nevezte a szovjet vezetést, mire az új főtitkár válaszul közölte, az imperialista összeesküvők aláássák a szovjet állam alapjait, valamint veszélyeztetik a világbékét”

Azt sem tudjuk, vajon felfogta-e Samantha az űrfegyverkezés és a különböző rakétatelepítések – a szovjetek az RSD-10, az amerikaiak a Persching-2 – veszélyét az emberiségre, vagy elképzelte-e azt a rengeteg sportolót, aki azért nem mehetett el két, egymást követő olimpiára, mert a nagyhatalmak éppen vicsorogtak egymásra.

„Hogy teljesen így történt-e, azt nem tudjuk, de a legtöbb információ szerint 1982. november 22-én a Time magazin éppen Andropov portréját rakta a címlapra, és amikor maga a magazin a kislány kezébe került, felolvastatta a szovjet főtitkárról szóló cikket édesanyjával”

A szülők későbbi elmondása szerint Samantha ezután megkérdezte az anyját: „Ha mindenki annyira fél Andropovtól, miért nem írnak neki levelet, és nem kérdezik meg, hogy háborút indít-e?” Erre az anya így válaszolt: „Miért nem írsz neki magad?” És Samantha írt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem Andropov volt az első, aki levelet kapott tőle, ugyanis Samantha öt évesen diktált le egy levelet II. Erzsébetnek, és a brit udvar válaszolt is neki. Természetesen fennmaradtak a szovjet főtitkárnak írt sorai, több nyelvre lefordították azóta.

Kedves Andropov úr!

A nevem Samantha Smith. Tíz éves vagyok. Gratulálok az új munkához. Nagyon aggódom a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti atomháború miatt. Szavazni fog a háború megindításáért vagy sem? Ha ellenzi a háborút, kérem, mondja meg, hogyan fog segíteni a háború megelőzésében? Önnek természetesen nem kell válaszolnia a kérdésemre, de szeretnék választ kapni. Miért akarja meghódítani az egész világot, vagy legalábbis a hazánkat? Isten úgy teremtette meg a világot, hogy együtt éljünk és vigyázzunk rá, ne pedig meghódítsuk. Kérem, tegyük úgy, ahogy Isten akarja, és mindenki boldog lesz.

Samantha Smith

A kislány aláírta, megírta címét, ahova a választ várja. A levelet 1982 novemberében küldték el a Szovjetunióba, és amikor már senki sem gondolta volna, hogy valaha válaszolni fog rá valaki, akkor előbb 1983 áprilisában a levél egy része megjelent a Pravda című újságban. Persze az sem azért, hogy Andropov válaszoljon rá – legalábbis az elemzők nagy része szerint –, hanem azért, mert Reegan nem sokkal előtte, március 23-án jelentette be az SDI-t, vagyis az űrfegyverkezés következő lépcsőfokát.

„Samantha megtudta, hogy levelének egy része megjelent a Pravdában, és gyermeki lelkesedésből ezután az Egyesült Államok szovjet nagykövetének írt, hogy vajon számíthat-e a főtitkár válaszára”

És ekkor megtörtént a csoda, és 1983. április 26-án megérkezett Andropov válasza, a borítékban oroszul és angolul volt olvasható a levél tartalma.

Kedves Samantha!

Megkaptam a levelét, mint sokan mások, akik manapság hozzátok érkeznek az Ön országából, a világ más országaiból. Nekem úgy tűnik – a levél alapján ítélem meg -, hogy bátor és becsületes lány vagy, akárcsak Becky , Tom Sawyer barátja honfitársad, Mark Twain híres könyvéből. Hazánkban minden fiú és lány ismeri és szereti ezt a könyvet.

Azt írod, hogy nagyon aggaszt a két ország közötti atomháború lehetősége, és azt kérdezed, teszünk-e valamit azért, hogy ne törjön ki a háború. Nagyon fontos kérdést tettél fel, amire komolyan és őszintén válaszolok.

Igen, Samantha, mi a Szovjetunióban mindent megpróbálunk annak biztosítására, hogy ne legyen háború országaink között, hogy egyáltalán ne legyen háború a Földön. Ezt akarja minden szovjet ember. Így tanított minket államunk nagy alapítója, Vlagyimir Lenin.

A szovjet emberek nagyon jól tudják, milyen szörnyű és pusztító dolog a háború. 42 évvel ezelőtt a náci Németország, amely megpróbált uralkodni az egész világon, megtámadta hazánkat, sok ezer várost és falut pusztított el, és szovjet férfiak, nők és gyermekek millióit ölte meg.

Ebben a háborúban szövetségesek voltunk az Egyesült Államokkal, együtt küzdöttünk sok nemzet felszabadításáért. Remélem, hogy erről már hallottál az iskolai órákon. Ma nagyon szeretnénk békében élni, kereskedni és együttműködni mindenkivel szerte a világon – mind távol, mind a közelben. Persze köztük elsősorban egy olyan nagyszerű országgal, mint az Amerikai Egyesült Államok.

Amerikának és nekünk is vannak atomfegyvereink  – olyan szörnyű fegyverek, amelyek emberek millióit képesek megölni egy pillanat alatt. De nem akarjuk, hogy valaha is használják ezeket. Ezért a Szovjetunió ünnepélyesen bejelentette az egész világnak, hogy soha nem alkalmaz elsőként atomfegyvereket egyetlen ország ellen sem. Általánosságban azt javasoljuk, hogy állítsa le mindenki ezen fegyverek gyártását, és a már meglévőket semmisítsük meg.

Számomra úgy tűnik, hogy ez elegendő válasz a második kérdésedre, miszerint miért akarom meghódítani az egész világot, vagy legalábbis az Egyesült Államokat? Nem akarunk semmi ilyesmit. Hazánkban senki – sem a munkások és parasztok, sem az írók és orvosok, sem a felnőttek és gyermekek, sem a kormány tagjai – nem akarnak semmilyen háborút.

Békét akarunk – és bizony van mit tennünk: kenyeret sütni, építkezni, könyveket írni és az űrbe repülni. Békét akarunk magunknak és a bolygó minden népének. Gyermekeidért és érted, Samantha.

Meghívlak Téged, ha a szüleid megengedik, egy nyári látogatásra. Megismerheted a hazánkat, találkozhatsz szovjet gyerekekkel és ellátogathatsz az arteki nemzetközi gyermektáborba is. Így  meggyőződhetsz arról, hogy a Szovjetunióban mindenki a népek közötti békéért és barátságért dolgozik.

Köszönöm a gratulációkat. Minden jót kívánok életedben, ami most kezdődött.

Jurij Andropov

„Természetesen, mint ahogy Samantha levele, így Andropové sem maradhatott titokban, és a szovjet nagykövetség kérésére Samantha édesapja, Arthur Smith engedélyezte annak nyomtatásban való megjelentetését”

Innentől kezdve a kislány a figyelem középpontjába került, rengeteg levelet kapott a világ minden tájáról, a hírtelevíziók külön műsorban foglalkoztak a levélváltással. Sőt, Samantha elismerést kapott bátor tettéért a maine-i törvényhozástól.

A szovjet fél elkezdte szervezni a Smith család utazását, amibe végül a szülők 1983 májusában beleegyeztek. Az út teljes költségét a szovjet fél fizette, és hetek alatt leegyeztették az út teljes tervét a családdal és az amerikai féllel is. Még arra is odafigyeltek, hogy külön nevelőnő tanította meg Samanthának, hogy miként kell a Szovjetunióban viselkedni.

„A család 1983. július 7-én utazott el a Szovjetunióba, és amikor megérkeztek két hetesre tervezett útjukra, a moszkvai repülőtéren két idegenvezető és rengeteg újságíró várta őket”

Samantha a béke nagyköveteként Moszkva mellett járt Leningrádban, valamint a krími Artyekben, ahol – természetesen – a legjobb szobát kapta, ugyanis nem a szüleivel, hanem a táborban nyaraló kortársaival szeretett volna lenni. Mire véget értek az artyeki napok, a kislány számos barátságot kötött, rengeteget úszott a tengerben, és amikor eljött a hazautazás ideje, a következőket mondta.

„Mindenki tudni akarta, hogyan élek, és néha esténként háborúról és békéről beszélgettünk. De most már tudom, ők is úgy gondolkodnak, mint én. Hiányozni fognak az itteni barátaim. Ha mi a jövőben barátok tudunk maradni, akkor legyenek barátok az országaink is. Egy napon remélem, hogy visszatérek ide. Szeretlek, Artyek!”

„Mielőtt hazatért volna, számos programot szerveztek a számára Moszkvában és Leningrádban is. Csak egy találkozóra nem került sor: Andropov és Samantha személyes találkozójára…”

A világ sajtója szinte minden pillanatról beszámolt, ami Samantha útjához kapcsolódott, és már ekkor látszódott, a két világrend kizárólag a maga javára akarta kihasználni a kislány utazását. Hazájában hihetetlen népszerű lett, állandóan hívták a televíziók, több sikeres tv-sorozatban – a Charles in Charge és a Street Lyme – kapott szerepet, míg a Disney Channel tudósítójaként kérdezhette a Demokrata párt elnökjelöltjeit az egyenlőségről, a gyermek jogairól és nukleáris leszerelésről.

Sajnos a gyereket politikai támadások is érték, például az NBC egyik műsorában azzal vádolták meg a kislányt, hogy hagyta magát a szovjetnek, hogy a propagandájukat vele juttassák el számos helyre, míg több osztálytársa nem barátkozott vele többet, mert kommunistának tartották. Amikor egy másik műsorban azzal támadták, hogy csak a jót mutogatták neki a Szovjetunióban, és az igazságot pedig nem, annyit válaszolt élőben:

„Ha vendégek jönnek hozzám, én sem mutatom meg nekik a poros, rendetlen polcaimat.”

A szovjet útjáról könyv jelent meg, melyet a szülei írtak – Utazás a Szovjetunióba –, amit a Föld összes gyermekének dedikált. Sajnos 13 éves volt, amikor 1985. augusztus 25-én, édesapjával egy repülőgép-balesetben meghalt. Még ebből is politikai vihart kavarni, ugyanis a Szovjetunió sokáig hangoztatta, nem véletlen baleset történt, ám a vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy a szerencsétlenség a pilóta hibájából történt.

Megközelítőleg ezren kísérték el Samanthát és édesapját az utolsó útjukra, és az édesanyának mind Reegan, mind pedig Mihail Gorbacsov részvétet nyilvánított.

MEGOSZTÁS