Vélhetően maga Pavel Mihajlovics Tretyakov moszkvai kereskedő és gyáros sem gondolta volna, hogy az 1856. május 22-én megvásárolt festmények, Nyikolaj Silder orosz festő Kísértés, és Vaszilij Hugyakov Összecsapás a finn csempészekkel című képei lesznek majd egy mára világhírű képtár első darabjai. Sőt, amikor 1893. augusztus 15-én megnyitották a nagyközönség számára a képtárat, még akkor sem gondolta senki, hogy ezzel megvetette az orosz képzőművészet legjelentősebb múzeumának alapját.

A művészetkedvelő emberek százmilliói aggódtak az 1980-as évek elején, mert a világ egyik leggazdagabb gyűjteményével rendelkező Tretyakov képtár állapota annyira leromlott – a falai nedvesek voltak, és már a kiállított festmények állapotát veszélyeztették –, hogy be kellett zárni a „Tretyakovkát”. A  raktárakba átvitt képeket csak a kiválasztottak láthatták. A majd tízéves felújítás finn segítséggel zajlott, és mire befejeződött, az Állami Tretyakov Galéria nevű épületegyüttest két szárnnyal bővítették.

„Aztán 1995-ben a 62 kiállító-teremben méltó körülmények közé kerültek az orosz festészet remekművei”

Feofan Grek és Andrej Rubljov ikonjai, Szurikov és Repin történelmi vásznai, Kiprenszkij Puskin-, Perov Dosztojevszkij-, Kramszkoj Lev Tolsztoj-portréja, Levitán és Siskin tájképei, Verescsagin A háború apoteózisa című műve. Ismét visszakerültek a kiállítási terembe azok a vallásos témájú remekművek, a háromezer darabból álló ikongyűjtemény, melynek alkotásait a szovjet ideológia a falakról a tárolókba száműzött.

„Itt őrzik a galériához tartozó Mérnök-házban a gyűjtemény leghíresebb kincsét, a 12. századi Vlagyimiri Istenanyát. Ez a Konstantinápolyból származó ikon valaha az orosz állam legszentebb kegytárgya volt”

Vajon annak idején Pavel Mihajlovics Tretyakov moszkvai kereskedő és gyáros, valamint a szintén lelkes műgyűjtő testvére, Szergej Mihajlovics Tretyakov álmaiban ez szerepelt akkor, amikor elkezdték a különböző festményeket felvásárolni? Pavel kezdetben kortársaitól, főleg a Vándorkiállítási Társaság festőinek műveiből vásárolt jó érzékkel. Később régi orosz mesterek alkotásaiból is sokat megszerzett, negyven év alatt másfél millió rubelért vásárolt képeket. Testvére, Szergej főleg a francia képek iránt érdeklődött. Egyesített gyűjteményüket az 1872-74 között a moszkvai Lavrusinszkij közben épült közös házukat három oldalról közrefogó galériában helyezték el.

„Nekem, aki őszintén és lángolón szeretem a festészetet, nem lehet hőbb vágyam, minthogy megalapítsam a szépművészetek mindenki számára nyitva álló tárházát, amely sokaknak hasznot hajt, és mindenkinek örömet okoz”

– írta Tretyakov. Álmát 1892-ben válthatta valóra, amikor testvére váratlanul meghalt, és a végrendeletében valamennyi festményét Pavelre hagyta. „Mivel a bátyám, Pavel Mihajlovics Tretyakov kifejezte számomra szándékát, hogy a műgyűjteményt Moszkva városának ajándékozza, és ennek fényében a házrészét a moszkvai városi dumának adja, ahol a művészeti gyűjteménye található, ehhez jómagam is hozzájárulok, és a tulajdonrészemet én is felajánlom a városnak…” – volt olvasható Szergej utolsó kívánságát tartalmazó okiratban.

„Maga a gyűjtemény ekkor már 1200 festményből és 500 rajzból állt, és az idősebb Tretyakov 1892-ben Moszkva városának adományozta a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt”

Szeptemberben a moszkvai városi duma hivatalosan elfogadta Pavel felajánlását, ugyanakkor hiába akarta a leendő galéria megbízott vezetőjének kinevezni őt és Szergej Tretyakov fiát, ezt nem vállalták. Ráadásul Pavel külföldre távozott, mert nem akart részt venni a különböző, őt ünneplő rendezvényeken. Mindenesetre a duma úgy döntött, hogy 1893 januárjától évente 5000 rubelt arra használ fel, hogy folyamatosan bővítse a műalkotásokat a már meglévő gyűjteményen kívül. Az ünnepélyes megnyitóra 1893. augusztus 15-én került sor, és ettől a naptól kezdve a képtár szélesre tárta a kapuit a nyilvánosság számára.

„Az orosz társadalom nem maradt közömbös a Tretyakov-fivérek nemes tette iránt”

Ráadásul Pavel a haláláig a vagyonkezelője maradt a galériának, és a festményeket nemcsak a város pénzéből vásárolták, hanem Tretyakov pénzéből is, aki az általa megvásárolt műveket egytől egyig a képtárnak adományozta. Az 1890-es években a gyűjtemény Repin, Szavrasov, Szerov, Kaszatkin, Nyesztyerov és más mesterek mesterek műveivel egészült ki. Pavel 1893óta évente publikálta a gyűjtemény katalógusait, folyamatosan kiegészítve és frissítve azokat. Ennek érdekében levelezett művészekkel, hozzátartozóikkal, gyűjtőkkel, apránként értékes információkat szerezve, néha felajánlva a festmény nevének megváltoztatását.

„Munkája elismeréséül 1896 decemberében Pavel Tretyakov Moszkva díszpolgára lett. Ugyanakkor egy kis kellemetlenség is támadt, ugyanis a galériából egyre több festményt loptak el, így 1895-ben egy rövid időre be kellett zárni azt”

Pavel Mihajlovics Tretyakov még aktívan részt vállalt a galéria 1897-1898-as felújításában, kibővítésében, mielőtt 1898. december 4-én elhunyt. A galériát 1902 után Tretyakovék lakóházával bővítették, és 1906-ban Viktor Vasznyecov festő tervei szerint a régi orosz építészet stílusát idéző főhomlokzattal látták el az épületet. A gyűjteményt 1918 nyarán államosították, és más, kollektivizált kollekciókkal egészítették ki, később vásárlások és adományok révén tovább bővült. Ma a Képtár birtokában mintegy 130 ezer műtárgy van, a felbecsülhetetlen értékű anyag a 11. századi kijevi, novgorodi, moszkvai festőiskolák anyagától napjainkig az egész orosz-szovjet művészeten átível.

„Az 1995-ben zárult legutóbbi felújítás óta háromezer műtárgy látható a korszerű, számítógépes klímaberendezéssel és világítástechnikával felszerelt képtárban. A múzeum naponta mintegy 10 ezer látogatót fogad, az épület előtt állandó a sor”

Az állami támogatás 19 százalékra csökkent, így az intézmény a ’90-es években anyagi gondokkal küzdött, adós maradt a villanyszámlákkal is, az őrök pedig sztrájkkal fenyegetőztek a bérhátralékok miatt. A klíma hibája miatt négy hónappal a megnyitás után egy időre ismét be kellett zárni, 1999-ben a pincéket csőtörés következtében víz árasztotta el, képekben szerencsére nem esett kár.

A szoborgyűjteményben 1300 alkotás található, amelyek a XVIII. század végétől adnak áttekintést az orosz szobrászatról. Az iparművészeti tár kétezer, a grafikai tár 27 ezer műtárgyat őriz: rajzokat, plakátokat, akvarelleket, metszeteket, és ex libriseket, s a közelmúlt szocialista képzőművészetének számos emlékét. Az intézményhez házi és lakásmúzeumok is tartoznak, amelyek egy-egy orosz művész alkotásait mutatják be.