//A kisbéri szódás
Békási Imre Moszkvában #moszkvater

A kisbéri szódás

MEGOSZTÁS

Békási Imre önkéntes hadisír gondozót a küldetése juttatta el Moszkvába a „Halhatatlan Ezred” menetébe

Sebestyén Márta írása a #moszkvater.com számára

Békási Imre Moszkvában #moszkvater
Békási Imre Moszkvában

A világ valamennyi magára valamit is adó hadserege kegyeleti okokból mindent megtesz elesett katonáinak felkutatására. Így van ez Magyarországon is, noha 74 év telt el a II. világháború befejeződése óta. Sajnos az orosz levéltárak csak most kezdenek feltárulni, ezért még ma is több tízezer magyar család nem tudja, hol veszett el hozzátartozója. Hadifogságban? Harcmezőn? A hátországban visszavonulás közben? Egy önkéntes hadisírgondozó Békási Imre már kisgyermekkorában nagymamájával is gondozta a településükön eltemetett katonák sírjait. Innen jött a hivatástudata, s lelkesedése azóta sem lankad. Az 50 éves férfi 2018-ban a „Máltai Spirituális Lovagi Akadémia tagjaként „Az év Embere” és az „Év Önkéntese” is lett. Valljuk be, megérdemelte, hiszen a 20 éve végzett munkája során 30 sír gondozásában vett részt.

Egy kis történelem

Múltunkat gyakran nemcsak szavakkal írták, hanem nemzetmegtartó katonai tettekkel is. Az ősidőktől 1956-ig világszerte is kiemelkedően magas a hősök, és sajnos az áldozatok száma is. Jelen ismereteink szerint csak az első világháborúban 660 ezer magyar katona esett el, több mint a második világégésben. A világ több tucat államában találhatók magyar katonasírok.

„Számuk nagyságrendileg kétszázezer, mindezek azonban csak történészi becslések. Egy 1924-es törvény nyomán 1945-ig rendben volt a magyar hadisírgondozás, azt követően viszont 1990-ig nem volt gazdája”

Jóllehet, katonanemzet vagyunk, hazánkat a kard ereje tartotta meg, és a – a lakosság számarányához képest – Lengyelország, Németország és Oroszország után a negyedik helyen állunk háborús vérveszteségek tekintetében Európában – a lakosság számarányához képest – hazánk földje szó szerint vérrel áztatott. Szinte minden településünkön van hadisír, és található katonai emlékmű is. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a HM Központi Irattára és a Hadisírgondozó Iroda valamint a Magyar Vöröskereszt hosszú évek óta próbál nyomára bukkanni az eltűnt katonáknak.

Külföldi katonák temetőit is megtalálhatjuk Magyarország több pontján, így például a legnagyobb német temető Budaörs határában van, a Brit Nemzetközösség sírkertje Solymár szélén áll, Harkányban bolgár, Beremenden pedig délszláv elesettek alusszák örök álmukat.

„Ezek a tények önmagukban is indokolják, hogy össznemzeti ügynek tekintjük a hadisír gondozást”

A mindenekfölött álló kegyeleti kötelezettség mellett nagyon fontos a lelki béke megteremtése, a katonai-emberi becsület visszaadása, a történelmi és nemzettudat erősítése, benne az eleddig elhanyagolt, ám nagyon is szükséges hőskultusz építése-ápolása, a hősi halált halt katonákat megillető állami törődés kifejezése. Mindezen kellett és kell változtatnunk, hiszen nemzetünk esetében különösen kiemelkedő a katonák szerepe. Hadtörténetünk régebbi, mint maga az államiságunk, nemzeti történelmünk pedig jóformán színtiszta hadtörténelem.

A kisbéri szódás

 Békási Imre civilben szíkvíz üzemet működtet, ő a kisbéri szódás és saját maga osztja be az idejét e nemes küldetésre. Elvált, gyerekeivel él együtt. Aktuális párkapcsolata mindig segíti a munkájában és elmondása szerint soha nem hagyta, hogy az érzelmei befolyásolják a munkájában. Az önkormányzat némi segítséggel hozzájárul a hadisírok gondozásához és sikerül önkénteseket is találnia, akik ugyanolyan lelkesedéssel végzik ezt a feladatot. Ezen kívül a Kisbéri Perczel Mór Honvéd Hagyományőrző Egyesület vezetője.

Békási Imre #moszkvater
Békási Imre

Kisbérről Moszkvába

Nagy boldogsággal tölti el, hogy Kisbérről immáron másodízben eljutott Moszkvába, ami elmondása szerint 1985-höz képest igazi metropolisszá nőtte ki magát. – A „Halhatatlan Ezred” meghívására jártam az orosz fővárosban, ahol Nemzetközi Hadisírgondozási Konferenciákon is részt vettem – meséli Imre.

A tolmácsom segítségével ismertettem a beszámolómat, amivel készültem a magyar civil hadisír gondozás eredményeiről és feladatairól – mondja lelkesedve. Még ma is büszkeséggel tölt el, hogy egyedüli magyarként meghívást kaptam az Oroszországi Föderáció és azon belül a “Halhatatlan Ezred” civil szervezettől. Jó volt magyarként Magyarországot képviselni. Ez erőt ad a munka folytatásához…- újságolja sugárzó örömmel.

A rendszerváltás előtti és a mai Moszkva 

– Amikor 1985-ben életemben először kint voltam Moszkvában, még a hatalmas Szovjetuniót láttam – mondta. A világrend melyben éltünk, és annak minden jelképe a november 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját ünnepelve. Oroszország meg tudja adni az ünnepeinek a varázsát a katona pompa akkor is varázslatos volt. Bár a lakossági életszínvonal már kevésbé.  Ma már Moszkva, világváros, fényűzés és gazdagság… viszont a katonai pompa még hatalmasabb. Látszik, hogy gazdag és erős állammá fejlődött. Az oroszok pedig nagyon kedvesen fogadtak mindenütt és királyi ellátásban részesültem a szálláshelyünkön – mesélt lelkesen.

Egy magyar, aki Oroszország szerelmese lett 

– Hatalmas és lenyűgöző élményekkel tértem haza. Érdekes volt, szinte szerelmet éreztem ezért a városért. Mintha a sajátom lett volna, otthonos volt számomra. Apróságokon kívül szinte semmit se hoztam, lényegtelenné váltak számomra a tárgyak. Nagyobb kincset kaptam, hazahoztam a szerelmet Oroszország iránt. Nagy élmény volt számomra, hogy a Vörös téren nekem is tisztelegtek a kiskatonák. Mondtam is az idegenvezetőnek:

„Látod Larissza, itt is tudják, hogy én vagyok a kisbéri szódás!…..”

– De aztán kiderült, hogy az orosz kitüntetésemnek tisztelegtek. Melyet az elesett katonák emlékének ápolásáért kaptam Oroszországtól és ezért hatalmas tiszteletet éreztem, és kaptam…-  mesélte nagy lelkesedéssel. – Régi álmom, hogy személyesen találkozzak Vlagyimir Putyinnal. Nagyon tisztelem őt és az orosz népet – mondta Imre.

Hadisír gondozási nehézségek Magyarországon

– A hadisír gondozásnak össznemzeti ügynek kellene lennie, mint ahogy már korábban is tervezték és vannak lépések rá. A legtöbb országban, főleg a vesztes oldalakon állókban bőséges a hadsereg vesztés. Milliós tételek vannak. Rengeteg elveszett katonát keresünk, keresnek az államok. Éppen ezért a hadisírokkal foglalkozó apparátusok túlterheltek. Viszont azt sohasem fogom megérteni, hogy az önzetlen civil szervezeteket, egyéni önkénteseket miért nem gyűjti egy nagy csapatba maga köré az adott ország hivatalos szerve – mondta Békási Imre. – Támogatásukkal, segítségükkel sokkal erőteljesebb munkát végezhetnénk. A bürokrácia gépezete nagyon lassú, és közben telik az idő, elmennek a még élő tanúk.. Mi ezért „gerillaháborút” folytatunk, hogy az általunk felfedezett hadisírokról ne feledkezzen meg senki. .Függetlenül, hogy az állam jóváírja vagy sem a küzdelmünket… Ez már rég nem hobbi, de talán hivatás sem, inkább küldetés. Minden embernek van küldetése, csak kevesen ismerik fel önmagukban. Nekem szerencsém van, én felismerem és ez által boldog is vagyok, hogy hasznosan tölthetem el a földi ittlétemet – mondta búcsúzóul Imre.

MEGOSZTÁS