//A két Andrij csatája
Andrij Jermak #moszkvater

A két Andrij csatája

Leváltotta az elnöki kabinetet eddig vezető Andrij Bohdant Volodimir Zelenszkij. Helyére egyik legbizalmasabb tanácsadóját Andrij Jermakot nevezte ki. A váltás már egy ideje érett, és jól mutatja az elnök környezetében lévő csoportok közötti hatalmi harcokat.

Andrij Jermak #moszkvater
Andrij Jermak
Fotó:EUROPRESS/Olga SHYLENKO/AFP

Az elnöki hivatal vezetőjének irodájából már hétfőn este elkezdték kipakolni a személyes holmikat. Sajtóértesülések szerint ezt megelőzően a hivatal vezetőjének volt egy kellemetlen beszélgetése Volodimir Zelenszkijjel. Másnap aztán a hivatal honlapján megjelent az erről szóló rendelet is.  Az Ukrajinszka Pravda hírportál értesülése szerint Bohdan maga nyújtotta be lemondását.

„A távozás okairól különböző teóriák keringenek a sajtóban. Az egyik, hogy a szakításhoz a Bohdan és Jermak között tavaly ősszel kezdődött konfliktus kiéleződése vezetett. A másik, hogy a döntés mögött nyugati nyomás áll, Ukrajna partnerei ugyanis elégedetlenek voltak Bohdannal”

Mint a Strana.ua írja, Jermak több esetben is szembe ment a hivatal vezetőjével, és megakadályozta több káderpolitikai döntését is. Egyebek mellett Vitalij Klicsko kijevi főpolgármester menesztését, miután az eltávolítás célszerűtlenségéről meggyőzte az államfőt.

A másik lehetséges verzió szerint Ihor Kolomojszkij egykori ügyvédjének elbocsájtásával Zelenszkij igazolni akarta, hogy független a vezető oligarchától. Bohdan az ukrán sajtó szerint leginkább a Fehér Ház szemét szúrta, és Donald Trump ellenségének tartják. Elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy Bohdan dolgozott ugyan együtt Kolomojszkijjal, ám valójában Zelenszkij embere. Ezt alátámasztják azzal is, hogy rajta keresztül eddig nem sikerült nyomást gyakorolni az elnökre, ugyanakkor házkutatás volt Kolomojszkij csatornájánál, az 1+1-nél, az oligarchának a hatalmi párt frakciójában ülő emberei pedig lényegében belső ellenzéknek tekinthetők.

Közkézen forog egy harmadik lehetséges ok is, miszerint a hatalmi vertikált kiépítő Bohdan feleslegessé, sőt veszélyessé vált Zelenszkij számára. A hivatalvezető körül egyre több volt a konfliktus, mivel a közben megerősödött tapasztalatlanabb munkatársak harcot indítottak Bohdan ellen.

„De egyáltalán nem zárhatunk ki egy negyedik lehetőséget sem. Eszerint ez a lépés jelzés Moszkvának a megrekedt tárgyalások folytatására, az úgynevezett normandiai formátum újabb találkozójára. z ukrán ügyeket a Kremlben egy ideje vivő Dmitrij Kozakkal ugyanis éppen Jermak tartja a kapcsolatot”

A probléma ezekkel a találgatásokkal az, hogy mind a Nyugatnak, mind Oroszországnak, mind pedig személyesen Trumpnak lehetnek fenntartásai a kijevi vezetéssel szemben, ám ezeket egy kádercsere aligha oldja meg. A legvalószínűbb ok mégis csak az lehet, hogy Andrij Bohdanban valamiért megrendült Zelenszkij bizalma. Ezzel szemben Jermak különösen a nemzetközi tárgyalásokon – Rudy Giuliani, „normandiai” formátum, a fogolycsere tető alá hozása – bizonyította hatékonyságát, és Zelenszkij láthatóan bízik benne.

„Az elnöki hivatal vezetői posztján lezajlott csere minden bizonnyal egyéb személyi döntéseket is maga után von, nem hat ugyanakkor a politikai irányvonalra. Zelenszkij csupán összébb zárja a sorokat, demonstrálja önállóságát, csökkenti az utóbbi időben megnövekedett belső feszültséget, mielőtt nekilátna az előtte álló fájó reformoknak ”

Andrij Jermak 1971-ben született Kijevben. A kijevi Tarasz Sevcsenko állami egyetemhez tartozó nemzetközi kapcsolatok intézetében szerzett diplomát 1995-ben nemzetközi jogból, majd 1997-ben nemzetközi jogi céget alapított. Zelenszkij mellett 2019. március 21-e óta töltötte be az elnöki tanácsadói posztot. Bohdant és Jermakot az ukrán sajtóban egyaránt Zelenszkij legközelebbi bizalmasaként emlegetik.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.