//A jégmezők lovagja
Alekszander Nyevszkij #moszkvater

A jégmezők lovagja

Ki gondolta volna, hogy az a fejedelem lesz az oroszok elsőszámú kedvence, aki 1242. április 5-én szétzúzta a legyőzhetetlennek hitt Német Lovagrend csapatait a Csúd-tavi csatában. Alekszandr Nyevszkij nemcsak filmhős, hanem celeb is lett hazájában, akit 2008-ban egy országos szavazás alkalmával Oroszország legnépszerűbb történelmi alakjának választottak.

Alekszander Nyevszkij #moszkvater

Amikor 12 évvel ezelőtt az „Oroszország neve” című reprezentatív TV-műsorral egybekötve, háromfordulós össznépi szavazást rendeztek a világ legnagyobb kiterjedésű államában arról, hogy kiderüljön, vajon ki az ország legnépszerűbb embere, vélhetően maguk a szervezők sem erre a végeredményre számítottak. Ugyanis nem kevesebb, mint 45 millió szavazat beérkezése és kiértékelése után kiderült, hogy a versenyt Alekszandr Nyevszkij meggyőző fölénnyel nyerte meg. Maga mögé utasítva a képzeletbeli dobogón II. Miklós cár 1911-ben meggyilkolt miniszterelnökét Pjotr Sztolipint, valamint a bronzérmes generalisszimuszt, Joszif Visszarionovics Sztálint.

„Ha sokaknak mindez meglepetést okozott is, a történészek jelentős része egyértelműen úgy ítéli meg az egykori novgorodi fejedelem szerepét, illetve a 778 évvel ezelőtt, 1242. április 5-én, a Csúd-tó jegén aratott katonai győzelmét, hogy az Oroszország, sőt egész Kelet-Európa történetében fordulópontot jelentett”

Dominic Sandbrook, a BBC History állandó szerzője szerint a német lovagok első nagy és súlyos veszteséggel járó veresége volt ez, amelyet csak a későbbi, XV. században megvívott grünwaldi csatában elszenvedett újabb vereség múlt fölül.

De nézzük, mi is történt a XIII. századi orosz területeken, melyek veszélyben voltak, ugyanis a német lovagrendek, valamint a svédek és a dánok próbálták meg kiterjeszteni uralmukat rá. Először a svédek támadtak, mégpedig a finn területekkel is rendelkező Novgorodra. Szövetséget kötöttek a tatárokkal, hogy amíg ők északról, addig utóbbiak keletről szorongassák meg az oroszokat. Az ötezres svéd had Birger Jarl vezetésével egészen a Néváig tört előre, ám ott Alekszandr Jaroszlavics létszámban hasonló serege július 15-én megsemmisítő vereséget mért rájuk.

„A diadalt arató vezér ekkor vette fel a Nyevszkij nevet. Ám hiába aratott diadalt, Novgorodban a németbarát frakciók kerültek többségbe, akik elkergették a herceget”

A svéd támadással egyidejűleg Livónia felől a teuton lovagok is betörtek az országba az észtországi dánokkal. Az orosz seregek sorozatos vereségeket szenvedtek, és miután már a mongolokkal ismét szövetkező támadók már-már a fejedelemség központját fenyegették, a novgorodiak visszahívták Alekszandr Nyevszkijt. A herceg ellentámadást indított 1242 elején, visszafoglalta Pszkovot, majd megindult a Novgorod elfoglalására felvonuló lovagrendi–dán–észt fősereg ellen.

„A két sereg a befagyott Csúd-tónál találkozott, és 5-6 ezer orosz had került szembe a jóval tapasztaltabb, fegyelmezettebb, megközelítőleg 2500 fős német, dán lovagi és észt segédhadakkal”

A lovagok azt tervezték, hogy a jól bevált ék alakú hadrendben gyors támadással kettévágják az orosz sereget, és külön-külön morzsolják föl a mögöttük támadó gyalogsággal. A csata elején Alekszandr Nyevszkij csapata kihasználta számbeli fölényét, gyűrűbe zárta a lovagsereget, kampókkal rántva le lovaikról a német és dán vitézeket.

A bekerítés ellenére a győzelmet nem volt egyszerű kivívni, a keresztesek ugyanis derekasan harcoltak, a csatát a Csúd-tó jege döntötte el, melyet a kiömlő vér és a harcolók súlya jelentősen meggyengített, így az beszakadt a két sereg alatt. A csatában a rend száz tagja esett el, további háromszáz halt meg a bosszúállás során, ötvenen pedig fogságba kerültek. Az oroszok jelentős véráldozat árán vívták ki a győzelmet. A keresztesek gyalogsága még viszonylag nagy arányban el tudott menekülni a csatából, mivel jobbára a gyűrűn kívül harcolt.

„Ez a vereség meghiúsította a Német Lovagrend terjeszkedéses kísérletét Novgorod irányába, míg a másik oldalon a győzelem az orosz hazafiasság jelképévé vált”

Nem csoda, hogy később film is született a csatáról. A korszak egyik, ha nem a legnagyobb rendezője, Szergej Mihajlovics Ejsenstein készített történelmi filmet A jégmezők lovagja címmel, és az alkotás nem kevés propagandaelemet tartalmazott. A film zenéjét a nem kevésbé jelentős orosz zeneszerző, Szergej Prokofjev szerezte, hol a forgatókönyv és a filmrendező utasításai alapján előre, hol a megvágott jelenetek alapján utólag. Ezekből önálló szimfonikus költeménnyé fejlesztette a háttérzenét, aminek már nemcsak aláfestő, de dramaturgiai szerepe is volt.

Alekszandr Nyevszkijt a győzelem után előbb vlagyimiri nagyfejedelemmé választották meg, miközben az ortodoxia legfőbb védelmezőjének címét kölcsönözték neki. Majd 1547-ben pedig már az egyház szentjévé avatták.

„Nem véletlen, hogy maga Sztálin is hősként tekintett rá, ráadásul, amikor Eisenstein filmje elkészült 1938-ban, éppen egy újabb rémisztő háború fenyegetett a németekkel szemben”

Nem csoda, hogy az országban megközelítőleg 23 millióan látták Alekszandr Nyevszkij diadalát bemutató filmet röpke fél év alatt. Ám rövidesen fordult a kocka, és a Molotov-Ribbentrop paktum aláírását követően erős németellenessége miatt betiltották a film vetítését. Persze, amikor 1941-ben a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, újra vetítették A jégmezők lovagját, az alkotók pedig megkapták a Sztálin-díjat.

Alekszandr Nyevszkij kultuszát innentől kezdve semmi sem tudta megállítani, és a jégmezők lovagjából 2008-ra Oroszország legnépszerűbb embere lett.

MEGOSZTÁS