//A járvány legnagyobb nyertese Kína
Látogatók a Kínai Nemzeti Múzeumban Pang Maokun kínai művész "Egységben az erő" című kiállításán 2020. augusztus 5-én Pekingben, amelyen a koronavírus elleni küzdelmet dolgozta fel az alkotó #moszkvater

A járvány legnagyobb nyertese Kína

MEGOSZTÁS

Régen látott nehéz évet hagy maga mögött a világ. A posztszovjet térség és Közép-Ázsia számára azonban 2021 sem ígér túl sok jót. A járvány kezelése mellett nem lesz egyszerű kezelni a súlyosbodó gazdasági nehézségek, és a régióban megnövekedett geopolitikai turbulencia jelentette kihívásokat. Edil Oszmonbetov biskeki politológussal beszélgettünk.

Látogatók a Kínai Nemzeti Múzeumban Pang Maokun kínai művész "Egységben az erő" című kiállításán 2020. augusztus 5-én Pekingben, amelyen a koronavírus elleni küzdelmet dolgozta fel az alkotó #moszkvater
Látogatók a Kínai Nemzeti Múzeumban Pang Maokun kínai művész “Egységben az erő” című kiállításán 2020. augusztus 5-én Pekingben, amelyen a koronavírus elleni küzdelmet dolgozta fel az alkotó
Fotó:EUROPRESS/STR/AFP

– A most búcsúzó 2020-as év a koronavírus járvány jegyében telt. A pandémia megváltoztatta, vagy csak jobban megmutatta a trendeket? Merre halad a világ?

– Kivételes, bonyolult és kimondottan nehéz évet hagyunk magunk mögött. Ilyen kihívással, mint a mostani járvány, nem mostanában szembesült az emberiség. Ez a járvány mindent felülírt, megváltoztatta mindannyiunk életét. Alapvetően változtatta meg a jövőképünket, a globalizációhoz, a kultúrához, a társadalmi kapcsolatokhoz, az egészséghez, az élethez viszonyulásunkat, lefékezte a gazdaságot, lezárta a határokat… A pandémia azt is megmutatta, hogy az egyes emberek, politikusok, államok miként képesek megbirkózni egy ilyen kihívással. Ennek kapcsán új jelenséggel szembesülhettünk, a vakcina diplomáciával. Azok az országok azonban, amelyeknek a kezében vakcina van, nemcsak gazdasági befolyásukat növelhetik. A vakcina ennél többet, kiterjedt befolyást jelent, hiszen más államok polgárait mentik meg ezzel. Vegyük például Kínát, amely nemcsak mintegy 20 milliárd dollárt keresett a járványon, de pszichésen is megerősödött. Megérezte az erejét, a geopolitikai befolyását. S azonnal lépett, hiszen ingyen adja a vakcinát Afrika és Dél-kelet-Ázsia több országának. Sajnos, Közép-Ázsiának nem…

– Úgy gondolja tehát, hogy a járvány legnagyobb nyertese Kína?

– Így van! Igen. Gondoljon csak bele, Közép-Ázsia például azon kesereg, hogy Kína nem itt erősíti a befolyását. Fontosabb neki Afrika. Ott vannak a hatalmas ásványkincs tartalékok, katonai bázist létesített Dzsibutiban, és a befolyását most a járvány révén tovább erősíti.

– Szavaiból azt veszem ki, hogy Közép-Ázsiát az átlagosnál is jobban gyengítette a járvány…

– Bizony. Gazdasági értelemben még kiszolgáltatottabbá tette. Mindenütt megnövekedtek a problémák, a költségvetés hiánya. Ehhez jöttek még a régió országai közötti feszültség megnövekedése. Geopolitikai értelemben pedig tovább bonyolította a helyzetet, hogy a karabahi konfliktus után megerősödött Törökország befolyása a közép-ázsiai térségben is. Ezek után nagyon nehéz év vár ránk.

– Meglehetősen hektikus, feszültségekkel teli volt ez az év az egész úgynevezett posztszovjet térségben. S ehhez még csak a járvány sem kellett. Oroszország körül felforrósodott a levegő. Immár nemcsak a nyugati nyomással kell számolnia, hanem az olyan regionális erőközpontok, mint a már említett Törökország vagy Lengyelország aktivitásának a megnövekedésével is. S akkor még nem beszéltünk Kínáról, amely stratégiai partnere Oroszországnak, ugyanakkor finoman szólva komoly kihívás is a számára. Milyen volt a posztszovjet térség 2020-as éve?

– Látványosan megnövekedett a geopolitikai turbulencia a régióban. Törökország úgy gondolja, hogy ebben a régióban hat állam is egy népet alkot. Aztán itt van Joe Biden győzelme, amellyel egyértelműen megnövekszik a nyomás Oroszországra. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a napokban már arról beszélt, hogy Oroszország ellenség, míg Kína csak ellenfél. E három globális hatalom között meg fog növekedni az idén a turbulencia, és ez az egész posztszovjet térségre hatással lesz. Biztos vagyok benne, hogy Oroszország körül megnövekednek a konfliktusok, így a nagyrégió nehéz év elé néz.

Edil Osmonbetov #moszkvater
Edil Osmonbetov
Forrás:aryba.kg

– S hogyan reagált erre a turbulenciára Oroszország? Nem gondolja, hogy kissé elaludt, és aktívabb a globális porondon, mint a szűken vett környezetében?

– Egyetértek. Váratlanul érte, sokkolta Moszkvát, ami Belaruszban vagy éppen Kirgizisztánban történt. Mintha túlságosan önmagával lenne elfoglalva. De bealudt a Nyugat is.

– Ezt a helyzetet használták ki a regionális erőközpontok?

– Egyértelműen. A befolyásért folyó verseny fel fog erősödni az egész térségben, és a közép-ázsiai régióban is, ahol Kínát eleve veszélyként érzékelik, s ez némiképp talán visszafogottabbá teszi Pekinget. De Bidennel visszatér Amerika, és ott van még a megnövekedő török aktivitás is. Érdekes, hogy mind Washington, mind Moszkva, mind pedig Peking egy tömbben próbál tárgyalni Közép-Ázsiával, így szaporodnak az 5+1-es formátumok.

– Említette, hogy Amerika visszatért. Tegyük hozzá, már csak azért is, mert a térségben egyszerre tudja a befolyás erősítésével feltartóztatni Kínát és Oroszországot is. Nemde?

– Sőt, még Iránt is. Ezt látja Törökország is, ezért Erdogan már kijelentette, hogy jó kapcsolatokra törekszik Washingtonnal. A karabahi háborúval a térségben megváltoztak a geopolitikai erőviszonyok, és ez rendkívüli módon aggasztja Teheránt, amely a hagyományos turáni-iráni szembenállás kiéleződésével számol. Közben Kína igencsak építi a többpólusú világrendet, amelyben az első kíván lenni az egyenlők között. Ez a helyzet nagyon hajat a száz évvel ezelőtti európai helyzetre, csak az egész világra kiterjedő szinten. Ez a rend már a járvány előtt alakult, csak a pandémia felerősítette, még inkább láthatóvá tette a problémákat.

– Ebben a helyzetben Közép-Ázsiának is közösen kellene fellépni, ám ez a regionális integráció valahogy nagyon nyögvenyelősen alakul. Van esély most ennek a felgyorsulására?

– Nem nagyon, hiszen kiszolgáltatottabbá vált, ráadásul felerősödik a külső erők versenye a térségben. A globális játékosok a könnyebbség kedvéért együtt tárgyalnak ezzel a térséggel, ám ennek az öt országnak az igazi összefogása nem érdekük. Volt rá három-négy év, ám ezt a geopolitikai lehetőséget a régió országai nem használták ki. Pedig a tranzit, a biztonság és a járvány elleni küzdelem kérdéseiben közösen kellene fellépni. De ez sem működik. Annak ellenére, hogy egy 70 milliós, ásványi kincsekkel, energiahordozókkal ellátott régióról beszélünk.

-S mi ennek az oka?

– Mindenek előtt a politikai modellek elmúlt 30 évben kialakult különbsége. Ehhez járul a Kazahsztán és Üzbegisztán között a térség vezetéséért folyó geopolitikai versengés. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyre kevésbé ismerjük egymást, nincsenek igazán mély kulturális, humanitárius kapcsolatok. A fiatalokat így könnyen felhasználja mindegyik hatalom a másik ellen.

– Az orosz nyelv kiszorításában viszont nagyon is megértik egymást ezek az országok. Pedig ez megmaradhatna egyfajta közvetítő nyelvnek. Nem?

– Ebben hibás Oroszország is, mert nem figyelt erre. Ha viszont visszaszorul az orosz, mert a fiatalok már nem beszélik, kell helyette egy másik. Angol, kínai, török… Egyértelmű, hogy változik a mentális, kulturális kód.

– Beszéltünk a jövő év várható nehézségeiről, amelyeket csak fokoz, hogy mindjárt január elején Kirgizisztánban és Kazahsztánban választásokat tartanak. Hát, nem lesz egyszerű év már csak ezért sem a 2021-es ebben a két országban. Kirgizisztán például egyértelműen a forradalmi turbulencia szakaszába lép. Kazahsztánban kisebb esélye van annak, hogy az utcára mennek az emberek, ott viszont az Oroszországgal megnövekedő feszültség okozhat nehézséget.

– Van tehát gond a koronavírus nélkül is bőven. Milyen most a járvány helyzet?

– Kirgizisztánban úgy, ahogy elvagyunk, Kazahsztánban és Oroszországban azonban rosszabb a helyzet. A legnagyobb probléma nálunk az, hogy mindenki a politikára, a gazdaságra fókuszál, az oltásnak pedig se híre, se hamva. A WHO ígér 2021-re vakcinát, de alighanem Oroszország előbb segít majd. Más kérdés, hogy azt ki is kell valahogy fizetni. De most mindenki a kampánnyal van elfoglalva. S azt sem veszik észre, hogy Kirgizisztán az ősszel történt hatalomátvétel után az elmúlt 30 évben először érezhető nemzetközi elszigeteltségben van. Mit mondjak, a legrosszabbkor.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.