Magyarország 2021. február 18-án a magyar-lengyel barátság jegyében átadta Lengyelországnak II. Zsigmond Ágost eddig Magyarországon őrzött gyermekkori páncélját. Magyarországon őrizték, de nem, mint II. Zsigmond Ágostét, hanem a Mohácsnál szerencsétlen körülmények között meghalt II. Lajosét. Ki Lajos, és ki Zsigmond Ágost? Mi közük egymáshoz? Hogy került ide az a páncél? S egy kicsit tájékozódunk a családról is.
Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára
Fotó:EUROPRESS/BARTOSZ SIEDLIK/AFP
A gyermekpáncélt ezidáig a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrizték, miután első világháborút lezáró békeszerződésben Ausztriát arra kötelezték, hogy – ahogy a hírportálok írják – „a magyar szellemi tulajdon alá tartozó” tárgyakat szolgáltassa vissza. Érdekes kérdés ezek után, s érdemes lenne utána nézni, hogy akkor mit keres a Bocskai korona, s megannyi magyar műkincs még a bécsi Burg kincstárában. Azaz hogyan is van pontosan abban a békeszerződésben?
„De nem ez a lényeg, hanem az, hogy van két személy, Jagelló Lajos (1506-1526) és Jagelló Zsigmond Ágost (1520-1572), apai ágon elsőfokú unokatestvérek a Jagelló-dinasztiából. Mindketten IV. (Nagy) Kázmér (1440-1492) lengyel király unokái”
Lajos apja II. Ulászló, Kázmér elsőszülött fia, ki Podjebrád György 1471. évi halálától cseh, majd Mátyás 1490. évi halálától magyar király. Az ő öccse volt I. Zsigmond, a későbbi lengyel király, Ágost apja. Ulászlót, ha nem hívták volna meg 1490-ben a magyar trónra, lehet, hogy ő lett volna apja két évvel későbbi halálakor (1492) az új lengyel király, s akkor cseh-lengyel perszonálunió lett volna. De nem így lett, hanem meghívták, s így magyar-cseh perszonálunió lett. Annak, hogy egy személy három állam királyaként uralkodhatott volna Közép-Európában a XVI. század elején, nem volt geopolitikai realitása. A történelemben amúgy sincs „ha….”.
„Nem hullott azonban egyből I. Zsigmond ölébe a lengyel korona”
A Jagellók balszerencséjére előbb I. János Albert (+1501), majd I. Sándor (+1506) halt meg magtalanul, így került a lengyel trónra 1506-tól az akkor már 40 éves Zsigmond. Emiatt későn is nősült, előbb 1512-ben 45 évesen, majd 1518-ban 51 évesen. Abban, hogy 8 gyermeke közül egyedüli felnőtt fiúgyermeke, II. Zsigmond Ágost nemzőképtelen volt, s vele férfi ágon kihalt a Jagelló-dinasztia, valószínűleg közrejátszott az, hogy I. Zsigmond már 53 éves volt Zsigmond Ágost születésekor, s hogy a 8 gyermek 46-59 éves kora között született.
„Kázmér unokái tehát <Isten kedvező kegyelméből>, de leginkább a kor dinasztikus politikai alkuinak eredményeképpen II. Lajos néven magyar király, II. Zsigmond Ágost néven lengyel-litván király lehettek”
Volt közöttük 14 év. Lajos már a leendő apósa (I. Miksa) bécsi udvarában nevelkedett, mikor Zsigmond Ágost megszületett, s Lajos mohácsi halála, mely 20 évesen érte a királyt, lehetetlenné tette, hogy a két unokatestvér később együttműködjön. (A magyar trónért akkor már a Jagellókkal szintén rokon Szápolyai, s az arra családi szerződés alapján jogot formáló Habsburgok vetélkedtek.)
Akinek kedve van egy kis geneológiai időutazásra, javaslom a Jagellók családfáját az alábbi linken áttekinteni, ahol II Lajos az A4-B10-C3-D1-E2, Zsigmond Ágost eddig az A4-B10-C3-D8-E4.
„S akkor most a páncélról is, mert erről volna igazán szó”
Kovács S. Tibor írt a korábban II. Lajosnak, de a cikk megszületésekor már II. Zsigmond Ágostnak tulajdonított gyermekpáncélról még 2000-ben a Magyar Nemzeti Múzeum periodikájában a Folia Archeológica 48. számában részletező tanulmányt, mely a neten is olvasható a Hungaricana Közgyűjteményi portálon.
„Ez beszámol arról, hogy a páncél 1995-ig szerepelt a MNM Történeti kiállításában, mint II. Lajosé. Az 1996-ban megnyílt új Történeti Kiállításban már, mint II. Zsigmond Ágost páncélja szerepelt”
A most átadott páncél Innsbruckban készült 1533-ban. Lajos ekkor már nem élt. Abban, hogy a bécsi Habsburg Kincstárban őrzött páncél a XX. század elejére II. Lajos páncéljaként tartották nyilván, közrejátszhatott az, hogy a korban több hasonló, hercegek, főrendiek számára készített aranyozott vértek szerepelnek különböző inventáriumokban. Bécsben is. Tudomásunk van róla, hogy voltak II. Lajosnak gyermekkorában díszpáncéljai, mert ilyenről van szó, olyan díszpáncél a most átadott is, amit ünnepélyeken, s nem csatákban használták.
„A történészek, illetve a témával foglalkozók számára az szokta jelenteni a nehézségeket, hogy vannak az oklevelek, feljegyzések, lajstromok, leltárak, s vannak a műtárgyak, amelyet, ha nem áll rendelkezésre pontos leírás, avagy rajz, ábrázolás, nem lehet egyértelműen beazonosítani”
Vannak feljegyzések arról, hogy mikor készíttetett leendő vejének díszpáncélt I. Miksa. Pontosan tudjuk, hogy 1515. június 12-i levélben rendelt az uralkodó díszítetlen gyalogtorna vértet Lajos számára. Leírások vannak arról, hogy mikor viselte, s hogyan néz ki. Tudunk II. Lajos aranyozott vállvértjéről is, mely az 1583-as, 1596-os ambrasi gyűjteményben (Franciaország) említetten szerepel, II. Lajos vértjeként. Történészek vitatkoznak az iratok, s nem a konkrét kézbe vehető vért alapján, hogy az a jobb vállvért Lajosé volt-e vagy sem, Innsbruckban készült-e az 1520-as évek elején, vagy sem. A New York-i Metropoliten Múzeumban őrzik II.Lajos Salade sisakját, melybe az L M monogram (Ludwig, Mária) van belemarva. (Van-e olyan erős az amerikai-magyar barátság, hogy ez hazakerüljön?)
„Ami arra utal, hogy a most átadott díszpáncél nem II. Lajosé, hanem II. Zsigmond Ágosté volt, az az az okleveleken alapuló tényállás, hogy sem fennmaradt korabeli oklevelek, sem XVI. századi leltárak nem említenek a fentieken kívül mást II. Lajoshoz kapcsolódóan. Azaz nem rendeltek II. Lajos számára maratással és aranyozással díszített gyermekpáncélt. Ellenben II. Zsigmond Ágost részére igen”
Mindkét Jagelló herceget Habsburg főhercegnővel jegyezték el. Ugorjunk vissza a genealógiai táblához. Azon látjuk, hogy Lajos 16 évesen I. Miksa unokáját, V. Károly lányát, Máriát (A1-B5), Zsigmond Ágost pedig 13 évesen 1533-ban jegyezte az akkor hét éves Erzsébetet, Mária unokahúgát, Ferdinánd lányát. (A1-B2-C5) http://genealogy.euweb.cz/habsburg/habsburg4.html#EFe1
Az eljegyzésre I. Ferdinánd császár 1533. február 14-én egy aranyozott páncélt és két nyerget rendelt Zsigmond Ágost számára. A díszpáncél 1533. június 19-ére készült el, az akkori kimutatás szerint 202 guldenbe és 54 krajcárba került, de az aranyozása még hátravolt, amelyhez Ferdinántól kértek aranyat.
„Ez az a páncél. A páncélon többször szereplő S E monogram Zsigmondra és Erzsébetre utal. Ezt korabeli analógiák is alátámasztják. Az, hogy miért hitték oly sokáig II. Lajos páncéljának?”
’Hallgassuk meg’ erről a tanulmány szerzőjét. „Az 1760-as évek végén – Mária Terézia idején – leltározták át tévesen II. Zsigmond király gyermekpáncélját II. Lajos magyar királyénak. A tévedés oka lehetett az, hogy mindketten a Jagelló dinasztiából származtak, és mindkettőjük részére készítettek Innsbruckban gyermekpáncélt. 1784 körül festette meg Dorfmaister István II. Lajos portréját, amelyen a II. Zsigmond féle gyermekpáncélt viseli a fiatal magyar király. Egy 1797-ben keltezett feljegyzés szerint a festményt a bécsi eredeti páncél alapján készítette el Dorfmaister. A 19. században a fenti festményt számosan lemásolták, s így ez is segítette azt az elképzelést, hogy a gyermekpáncél II. Lajos tulajdonában volt.”
Végül idézzük fel Kovács S. Tibor tanulmányát a páncél leírásáról: „…. különlegessége a hat részből összeállított úgynevezett burgundi sisak, amelynek az alsó része egy keskeny sávban kidomborodik és belül homorú gyűrűt képez, és itt lehet a nyakvértre rögzíteni, tehát a páncél és a sisak teljesen egymáshoz kötődik. A sisak első részén, felül egy felhajtható szemvért van, alatta található a „kettős tollú kulcslyuk” áttörésű, szintén felhajtható arcvért. A sisak külön érdekessége, hogy a fenti arcvért alatt található még egy – szintén felhajtható – négyzetes, nagyméretű áttörésekkel ellátott arcvért. Az arcvértek felhajtása után a sisak első fele egy-egy elfordítható csappal bal- és jobboldalra kétfelé nyitható. A kiemelkedő taréjjal ellátott sisak hátsó részén egy tölcséres formájú tolltartó tokot figyelhetünk meg. A sisak alsó pereme – mint már említettük – teljesen ráfekszik a nyakvért felső ívére, amely négy lemezsávból van összeállítva, így a páncél tulajdonosa a fejét óvatosan balra és jobbra is tudta forgatni. Az erőteljesen domborodó mellvas felső részén, közvetlenül a zsinórszegély alatt, maratott, aranyozott indák között egy szárnyakkal keretezett koronás fej tűnik fel.
„A mellvért felső részén, középen egy kombinált SE monogram látható. Mellette jobb oldalt található a lándzsatartó horog, így itt a vállvérten nagyobb a kivágás”
A mellvérthez csatlakozó hátvért alul két vízszintes lemezsávval zárul. A három lemezsávból összerótt vállvért egybeépült a felső karvérttel. A vállvértek felső részén egy-egy magas vállkagyló látható, amelyeken szintén feltűnik az S, valamint az E maratott, majd aranyozott monogram. A mell- és hátvért, valamint a karvértek egy-egy rugós szerkezettel biztosított csapon helyezkednek el. Érdekes az enyhén kúpos könyökvért is, amelyhez széles pillangó csatlakozik. Az alsó karvértekhez csatlakozik az ötujjas vaskesztyű. A mellvérthez szögecsekkel rögzítették a hat lemezsávból álló csatakötényt, amely alatt sodronyból álló szeméremvért van. A felső lábszárvért a comb hátsó részét szabadon hagyja, ahhoz bőrszíjakkal van rögzítve. A csuklósan mozgatható térdvértnek a könyökvérthez hasonló pillangója van.
„Az alsó lábszárvért sima, amelyet középen és két oldalt függőlegesen húzódó aranyozott levélmotívum ékesít”
A nyolc lemezsávból összeállított vassaru tompa és vágott végű, amelyhez hátul egy rövid szárú nyolc taréjú sarkantyú csatlakozik. A páncél szélein zsinór utánzat fut végig, amely mellett maratott, aranyozott hímzést utánzó sáv húzódik. A gyermekpáncél teljes felülete – az alsó lábszárvért kivételével – négyszögletű mezőkre van osztva, amelyek mindegyikét előbb trébelt, utólag maratott, majd aranyozott kereszt alakú viráglevél dísz tölt ki. A fenti díszítési motívum a korabeli ruhaviselet sajátossága volt, mert a ruha számos négyszögletű szövetdarabból volt összevarrva, amelyek négy helyen ki voltak hasítva s ezeken keresztül kilátszott a ruha alatt hordott – eltérő színű – ing, vagy más ruhadarab.”
„A rendkívül gondosan készített – majdnem papír vékonyságú – díszpáncél nagyszerű kovács remek. A 16. század tízes éveiben megjelent, a század közepéig népszerű, a korabeli ruhaviseletet utánzó védőfegyverek egyik legszemléletesebb darabja”
A papír vékonyság ellenére, a vas már csak ilyen, a páncél összsúlya 12,88 kg, magassága 156,8 cm. A páncél a kétségtelen jelentős műkincspiaci értéke mellett azért kifejezetten értékes, mert kifejezetten egy konkrét történelmi személyhez köthető (akár nekünk volt, míg azt hittük, II. Lajosé).
Itt olvasható a tanulmány:
