„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Dmitrij Gyjomuskin a moszkvai bíróságon 2016. november 21-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Ramil Sitdikov/Sputnik
Álltam a megbeszélt helyen, Moszkva külvárosában, az egyik metróvonal végállomása közelében. Az utóbbi években a szélsőjobbhoz kötődő moszkvai balhék állandó főszereplőjére, a neonáci szkinhedből hivatásos nacionalistává átvedlett Dmitrij Gyjomuskinra vártam. Pár perccel a megbeszélt időpont előtt érkeztem, s izgatottan tekingettem körbe, vajon tartja-e a szavát a botrányhős. Szerettem volna, ha eljön, mert hiába nem értek egyet az általa hangoztatott elvek nagy részével, hajtott a kíváncsiság.
„Ki ez a fenegyerek, akivel annyit foglalkoznak a hatóságok, aki az utóbbi években folyamatosan bíróság előtt áll, s akit láthatóan nem szeret a rendszer”
Szóval, nem voltam benne biztos, hogy találkozunk, mert már a telefonban is nagyon bizalmatlan volt. Hosszasan, keresztkérdések sorát feltéve faggatott, hogy kitől kaptam meg a számát, s miért érdekel egyáltalán a személye. Éreztem, hogy a szereplési vágy és a bizalmatlanság között őrlődik, s végül köszönhetően az őt ajánló újságíró barátom és a köztük lévő, meglehetősen ambivalens, ám kétségkívül a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatnak, szép lassan oldódott az idegenkedése. Az adott időben a megbeszéltek szerint hívtam a megadott számot, s pár pillanat múlva az út túloldalán lévő nyári kávézóból sportos öltözetben kilépett egy rőt szakállú, kigyúrt, középkorú tag. Gyjomuskin barátságosan befelé invitált.
„Láthatóan otthonosan mozgott ezen a tipikusan külvárosi helyen, s mielőtt megkérdezhettem volna, hogy egy orosz nacionalista miért jár kaukázusiak által üzemeltetett kávézóba, leintett”
„Nem vagyunk mi rasszisták, csak nem akarunk másodrendűként élni a saját hazánkban!” – közölte elöljáróban, a nyitásra készülődő kigyúrt üzbég alkalmazottakra rámutatva pedig csak annyit jegyzett meg, hogy együtt járnak edzeni. Gyjomuskin ugyanis bokszol, s mint elvbarátai közül annyian, a keleti harcművészetek odaadó híve. Ez utóbbi kapcsán odaszúrtam, hogy ez valójában összeköti Putyinnal, ám ezt egyáltalán nem tartotta jó poénnak. Az orosz nacionalisták ugyanis nem szeretik az orosz patriótákat, s viszont. Ahogy az elnök fogalmazott, míg a szélsőséges nacionalizmus romboló, s nincs helye a civilizált világban, addig a patriotizmus építő.
Persze, Gyjomuskin ezt másképp látja. Úgy látja, hogy régebben a hatalom nem volt ilyen érzékeny, s Szobjanyin és Navalnij egymással versenyeztek abban, ki tud többet tenni az oroszokért, az OMON pedig tömeges tisztogatásokat hajtott végre a moszkvai piacokon. Az ukrán válság azonban mindent megváltoztatott, hiszen nem lehet reggeltől estig a kijevi nacionalizmust ostorozni, közben pedig többezres Orosz meneteket engedélyezni. „Minket fasisztáknak, banderistáknak bélyegeznek, mert félnek a népszerűségünktől. A hatalomnak kisajátította magának a patriotizmust, miközben szovjet mintára multikulturális társadalmat épít, az oroszokért pedig nem áll ki” – véli Gyjomuskin.
„Az ukrán kérdés tényleg sok mindent összezavart. Így a nacionalisták fejét is”
Míg egyesek a Donbaszba mennek harcolni, addig mások az ukrán oldalon harcolnak vagy Kijevbe emigráltak. Gyjomuskin sem támogatja a hatalom ukrán politikáját, ám egyúttal beletapos Kijev lelkébe is. Szerinte oroszok harcolnak oroszok ellen, mert az orosz, az ukrán és a belarusz az egy nép, Ukrajna Leninnek köszönheti létét, így Kijevben köszönetet mondhatnának neki ahelyett, hogy ledöntik a szobrait. Gyjomuskin a Krím „hazatérítését” sem tartja orosz érdeknek, de ha már Moszkva elkezdte ezt az egészet, akkor végig kellett volna vinni a dolgot. „Antimajdant szervezni, s egy hét alatt bevenni Kijevet. Háború, katonák és zsoldosok nélkül” – szól az egyébként az ukrán szélsőséges Pravij Szektorral is furcsa kapcsolatot ápoló nacionalista vezér tétele.
Ebből is látszik, hogy Gyjomuskinnal beszélgetve nem unatkozik az ember. Tájékozott, s jól vág az esze, látszik, hogy nem úgy vette közgazdász és pszichológus diplomáját, ugyanakkor teljes káosz uralkodik a fejében. A Russzkije (oroszok) etnopolitikai egyesülés vezetőjeként visszaadná Oroszországot az oroszoknak, s azért bírálja Putyint, mert nem védi eléggé a nemzeti érdekeket, ugyanakkor nemzeti szocialista eszméket fejteget. Azóta betiltott politikai alakulatait – Szláv Szövetség, Szláv Erő – a náci SS-re hajazva nevezi el, „véletlenül” megünnepli Hitler születésnapját, amikor pedig rákérdezek a nácik oroszokkal szembeni bűneire, akkor orosz hazafiként hosszú és zavaros magyarázkodásba fog.
„Kivitetné Lenint a mauzóleumból, bezáratná az MTV-t homoszexuális propaganda miatt, a közép-ázsiaiak számára vízumkényszert vezetne be, Csecsenföldtől pedig úgy szabadulna meg, hogy elfogadná a függetlenségét”
Gyjomuskin az orosz politikai paletta színes, ám marginális figurája. Érdekes beszélgetőpartner, s néhány évvel ezelőtti találkozásunk azért jutott most az eszembe, mert egy az Orosz menetről készült, más nemzeti hovatartozású csoportokkal szembeni ellenséges indulatok szítására irányuló, gyűlöletkeltő fotó internetes közzététele miatt a bíróság – a világsajtó síri csöndjétől övezve – 2,5 évi büntetőtelepen letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater