Kezdőlap » x-demokrata » A hivatásos nacionalista
Dmitrij Gyjomuskin a moszkvai bíróságon 2016. november 21-én #moszkvater

A hivatásos nacionalista

A neonáci szkinhedből hivatásos nacionalistává átvedlett Dmitrij Gyjomuskint nem szereti az orosz hatalom

Dmitrij Gyjomuskin a moszkvai bíróságon 2016. november 21-én #moszkvater
Dmitrij Gyjomuskin a moszkvai bíróságon 2016. november 21-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Ramil Sitdikov/Sputnik

Álltam a megbeszélt helyen, Moszkva külvárosában, az egyik metróvonal végállomása közelében. Az utóbbi években a szélsőjobbhoz kötődő moszkvai balhék állandó főszereplőjére, a neonáci szkinhedből hivatásos nacionalistává átvedlett Dmitrij Gyjomuskinra vártam. Pár perccel a megbeszélt időpont előtt érkeztem, s izgatottan tekingettem körbe, vajon tartja-e a szavát a botrányhős. Szerettem volna, ha eljön, mert hiába nem értek egyet az általa hangoztatott elvek nagy részével, hajtott a kíváncsiság. Ki ez a fenegyerek, akivel annyit foglalkoznak a hatóságok, aki az utóbbi években folyamatosan bíróság előtt áll, s akit láthatóan nem szeret a rendszer. Szóval, nem voltam benne biztos, hogy találkozunk, mert már a telefonban is nagyon bizalmatlan volt. Hosszasan, keresztkérdések sorát feltéve faggatott, hogy kitől kaptam meg a számát, s miért érdekel egyáltalán a személye. Éreztem, hogy a szereplési vágy és a bizalmatlanság között őrlődik, s végül köszönhetően az őt ajánló újságíró barátom és a köztük lévő, meglehetősen ambivalens, ám kétségkívül a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatnak, szép lassan oldódott az idegenkedése. Az adott időben a megbeszéltek szerint hívtam a megadott számot, s pár pillanat múlva az út túloldalán lévő nyári kávézóból sportos öltözetben kilépett egy rőt szakállú, kigyúrt, középkorú tag. Gyjomuskin barátságosan befelé invitált.

„Láthatóan otthonosan mozgott ezen a tipikusan külvárosi helyen, s mielőtt megkérdezhettem volna, hogy egy orosz nacionalista miért jár kaukázusiak által üzemeltetett kávézóba, leintett”

„Nem vagyunk mi rasszisták, csak nem akarunk másodrendűként élni a saját hazánkban!” – közölte elöljáróban, a nyitásra készülődő kigyúrt üzbég alkalmazottakra rámutatva pedig csak annyit jegyzett meg, hogy együtt járnak edzeni. Gyjomuskin ugyanis bokszol, s mint elvbarátai közül annyian, a keleti harcművészetek odaadó híve. Ez utóbbi kapcsán odaszúrtam, hogy ez valójában összeköti Putyinnal, ám ezt egyáltalán nem tartotta jó poénnak. Az orosz nacionalisták ugyanis nem szeretik az orosz patriótákat, s viszont. Ahogy az elnök fogalmazott, míg a szélsőséges nacionalizmus romboló, s nincs helye a civilizált világban, addig a patriotizmus építő. Persze, Gyjomuskin ezt másképp látja. Úgy látja, hogy régebben a hatalom nem volt ilyen érzékeny, s Szobjanyin és Navalnij egymással versenyeztek abban, ki tud többet tenni az oroszokért, az OMON pedig tömeges tisztogatásokat hajtott végre a moszkvai piacokon. Az ukrán válság azonban mindent megváltoztatott, hiszen nem lehet reggeltől estig a kijevi nacionalizmust ostorozni, közben pedig többezres Orosz meneteket engedélyezni. „Minket fasisztáknak, banderistáknak bélyegeznek, mert félnek a népszerűségünktől. A hatalomnak kisajátította magának a patriotizmust, miközben szovjet mintára multikulturális társadalmat épít, az oroszokért pedig nem áll ki” – véli Gyjomuskin.

„Az ukrán kérdés tényleg sok mindent összezavart. Így a nacionalisták fejét is”

Míg egyesek a Donbaszba mennek harcolni, addig mások az ukrán oldalon harcolnak vagy Kijevbe emigráltak. Gyjomuskin sem támogatja a hatalom ukrán politikáját, ám egyúttal beletapos Kijev lelkébe is. Szerinte oroszok harcolnak oroszok ellen, mert az orosz, az ukrán és a belarusz az egy nép, Ukrajna Leninnek köszönheti létét, így Kijevben köszönetet mondhatnának neki ahelyett, hogy ledöntik a szobrait. Gyjomuskin a Krím „hazatérítését” sem tartja orosz érdeknek, de ha már Moszkva elkezdte ezt az egészet, akkor végig kellett volna vinni a dolgot. „Antimajdant szervezni, s egy hét alatt bevenni Kijevet. Háború, katonák és zsoldosok nélkül” – szól az egyébként az ukrán szélsőséges Pravij Szektorral is furcsa kapcsolatot ápoló nacionalista vezér tétele.

Ebből is látszik, hogy Gyjomuskinnal beszélgetve nem unatkozik az ember. Tájékozott, s jól vág az esze, látszik, hogy nem úgy vette közgazdász és pszichológus diplomáját, ugyanakkor teljes káosz uralkodik a fejében. A Russzkije (oroszok) etnopolitikai egyesülés vezetőjeként visszaadná Oroszországot az oroszoknak, s azért bírálja Putyint, mert nem védi eléggé a nemzeti érdekeket, ugyanakkor nemzeti szocialista eszméket fejteget. Azóta betiltott politikai alakulatait – Szláv Szövetség, Szláv Erő – a náci SS-re hajazva nevezi el, „véletlenül” megünnepli Hitler születésnapját, amikor pedig rákérdezek a nácik oroszokkal szembeni bűneire, akkor orosz hazafiként hosszú és zavaros magyarázkodásba fog.

„Kivitetné Lenint a mauzóleumból, bezáratná az MTV-t homoszexuális propaganda miatt, a közép-ázsiaiak számára vízumkényszert vezetne be, Csecsenföldtől pedig úgy szabadulna meg, hogy elfogadná a függetlenségét”

Gyjomuskin az orosz politikai paletta színes, ám marginális figurája. Érdekes beszélgetőpartner, s néhány évvel ezelőtti találkozásunk azért jutott most az eszembe, mert egy az Orosz menetről készült, más nemzeti hovatartozású csoportokkal szembeni ellenséges indulatok szítására irányuló, gyűlöletkeltő fotó internetes közzététele miatt a bíróság – a világsajtó síri csöndjétől övezve – 2,5 évi büntetőtelepen letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.