//A halál kufára és Hollywood
Viktor Anatoljevics But #moszkvater

A halál kufára és Hollywood

MEGOSZTÁS

A világ egyik legkegyetlenebb fegyverkereskedőjeként ismerte meg a világ az egykori KGB-őrnagyot, Viktor Anatoljevics Butot. A hat nyelven folyékonyan beszélő férfi a világ legveszélyesebb terrorszervezeteinek is szállított fegyvereket. Jelenleg egy amerikai börtönben tölti életfogytig tartó büntetését, de kalandos élete a hollywoodi producereket is megihlette. Róla mintázták a nagy sikert aratott Fegyvernepper főhősét.

Viktor Anatoljevics But #moszkvater
Viktor Anatoljevics But
Fotó:EUROPRESS/PORNCHAI KITTIWONGSAKUL/AFP

Érdekes hely az a Hollywood… Itt nem biztos, hogy a jó fiúk futnak be hatalmas karriert, és messze nem csak a pozitív hősök hoznak kasszasikereket. Talán az egyik legjobb példa erre a Nicolas Cage nevével fémjelzett Fegyvernepper című, 2005-ben bemutatott mozifilm, amelynek főszerepét nem más inspirálta, mint a halál kufáraként ismertté vált Viktor Anatoljevics But. A tádzsik származású, egykori KGB-tiszt – őrnagyként hagyta el a „céget” – a 20. század talán leghírhedtebb fegyverkereskedője, akinek a lelkivilágát kitűnően festi le egyik kedvenc mondása, miszerint

„semmivel sem rosszabb fegyvert szállítani háborús övezetbe, mint gyógyszert”

Hogy miért is tartják igazi rosszfiúnak a hat nyelven folyékonyan beszélő férfit? Nos, azért, mert Viktor But több mint egy évtizeden át látta el fegyverrel a világ legveszélyesebb országait. Miként tudta ezt megtenni? Az 1967. január 13-án született férfi kitűnő katonai képzést kapott, 1991-ben diplomázott a moszkvai Katonai Főiskolán, majd navigátorként dolgozott egy orosz katonai bázison, Vicebszkben.

„But üzlete klasszikus poszt-szovjet sikertörténetnek is mondható, hiszen üzleti modelljének az alapja a volt szovjet állami biztonsági szektor félelmetes rendetlenségének és az árnyékglobalizációnak a közegében formálódott”

But a Szovjetunió felbomlása után, 1992-ben csinálta meg a szerencséjét régi, Antonov típusú katonai repülőgépek megvásárlásával. Noha ránézésre tán életveszélyesnek is tűnhettek ezek a repülők, egyrészt egyszerűbb és olcsóbb volt ezeket fenntartani, másrészt minimális karbantartási költségek mellett a világ végére is elrepültek. Azaz, a lehető legalkalmasabbak voltak arra, hogy háborús zónákba szállítsanak velük árut.

 

Ügyleteit mindig tiszta vállalkozások mögé bújtatta. Elindította a Transavia Export Cargo vállalatot, ami hivatalosan a belga hadsereget segítette, ám a háttérben már ezt a cégét is fegyverkereskedésre használta. Az ezredfordulóra már a légi fuvarozó vállalatai behálózták Afrikát, a Közel-Keletet, Kelet-Európát és az Egyesült Államokat is, míg a Trans Aviation Network Group szállított és adott el fegyvereket az afganisztáni iszlám államnak.

„A tálibok megjelenése véget vetett az üzletileg virágzó kapcsolatoknak”

But szinte minden fegyveres csoportot kiszolgált, aki tudott neki fizetni. Rengeteg vállalatot alapított, és ezeket ráadásul különféle országokban. Hihetetlen módon meggazdagodott, számos ingatlan került a nevére, és különböző legális üzleteivel mosta tisztára a pénzét. Szinte nem létezett olyan afrikai konfliktus, ahol a szembeálló felek kezében ne a But cégeitől beszerzett fegyverek öltek volna. A legvisszafogottabb becslések szerint 14 millió dollár értékű fegyvert csempészett be csak Afrikába.

Persze egy pillanatra se gondolja azt a kedves olvasó, hogy But virágzó és illegális üzletei működhettek volna, ha a korrupt politikusok mellett a világ legjobb titkosszolgálatai nem tűrték, vagy még inkább használták volna ki mindezt a maguk javára. Volt, aki futtatta, volt, aki futni hagyta, és bármilyen hihetetlen, de még az ENSZ számára is teljesített megrendelést. Azon kívül mindig erős volt a gyanú, hogy a KGB-s és GRU-s kapcsolatai miatt az oroszok sem igen akarták tevékenységében gátolni, feltéve, ha az az érdekeikkel össze lehetett hangolni.

„Persze a halál kufára meglehetősen kreatív volt abban is, hogy megmagyarázza, mitől is gazdagodott meg”

Az Antonov-gépekkel az újgazdag oroszoknak szállított Dubajból a ceruzáktól kezdve az Ikea-bútoron át az autókig mindent, ám a nagy áttörést a kardvirág hozta el neki, amiből egy gépre akár 20 tonna virág is felfért. Amikor ez már nem hozott annyit, But „meséje” szerint jött a dél-afrikai fagyasztott csirke-biznisz. Az ottani hűtőházakban tárolt fagyasztott baromfit tízszeres haszonnal adta el például Nigériában. Felesége, Alla But annak idején a Russia Today műsorában elmondta, a következő nagy ötlete a fegyverkereskedőnek a thaiföldi kecskék tenyésztése volt, amelyeknek tejéből sajtot akart készíteni.

„Maradjunk annyiban, Viktor But azért nem mezőgazdasági zseniként szerezte a milliót”

Már-már érinthetetlennek érezte magát, amikor 2008-ban Thaiföldön – ahol véletlenül sem kecskékre alkudozott – sikerült letartóztatni, miután a DEA ügynökeit a kolumbiai FARC marxista gerilláinak nézte, és egy hatalmas, nagy nyereséget hozó fegyverüzletet bonyolított le velük. Lecsaptak rá a thaiföldi rendőrök, és a helyi hatóságok több havi hezitálás után kiadták az Egyesült Államoknak, holott az oroszok és a belgák is sorban álltak a halál kufárjáért. Az amerikaiak 2011-ben bíróság elé állították – a vád az al-Kaida és a tálibok fegyverrel való ellátása volt többek között –, és But azóta egy fegyintézet lakója. Vélhetően élete végéig…

„A fentiek ismeretében csodálkozunk azon, hogy Hollywood kasszasikert látott az élete feldolgozásában?”

Természetesen a Fegyvernepper főhőse, Jurij Orlov a volt Szovjetunióból származik – egész pontosan ukrán –, könyörtelen fegyverkereskedő, akinek legfőbb szabálya: „soha ne lövesd le magad a saját áruddal”. A Nicolas Cage által remekül megformált fegyverkereskedő azért választja ezt a jól jövedelmező szakmát, mert szemtanúja lesz annak, hogy egy Brighton Beach-i étteremben egy orosz maffiózó önvédelemből megöl két rátámadó bérgyilkost. Kicsiben kezdi – akárcsak annak idején But –, hogy aztán a libanoni háborúban szerezze meg nemzetközi tekintélyét.

„Az is csak a „véletlen” rovására írható, hogy a film nyitó jelenetében egy töltény útját követheti a néző nyomon, ahogy egy szovjet gyártósorról a szállítmányozáson keresztül eljut egy afrikai háborús övezetbe és egy gyerekkatona fejében köt ki”

Szintén Butra utal, hogy Jurij Orlov igazi nagy áttörését a Szovjetunió felbomlásakor éri el, amikor nagybátyja, egy befolyásos tábornok segítségével kihasználják az Ukrajnában zajló kaotikus állapotot, és ellopják a fegyverraktárak állományának egy részét: gépfegyvereket, tankokat, helikoptereket. Majd következik But/Jurij karrierjében Afrika, és a fekete földrészen például Libéria diktátorával köt jövedelmező üzleteket.

„Hogy Jurij – akit elfog az Interpol – miért ússza meg a börtönt?”

Nos, a film forgatókönyvírói beletettek egy csavart a történetbe: a világ legnagyobb fegyverszállítója, az Egyesült Államok elnöke kéri fel arra, hogy olyan országokba is szállítson fegyvert, mellyel az amerikaiak hivatalosan nincsenek jóban. A film a következőkkel zárul: „A film valódi eseményeken alapul. Miközben a magán fegyvernepperek tovább prosperálnak, a világ legnagyobb fegyverszállítói az Egyesült Államok, Anglia, Oroszország, Franciaország és Kína. Egyben ők az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja is.”

Ezek a szavak akár azt is megmutathatják, vajon Viktor But miért is tudott annyi éven át a halál kufáraként annyi mindenkivel üzletelni.

MEGOSZTÁS