A „hajlandóak” valódi célja az eszkaláció

Közös nyilatkozatban szólította fel Moszkvát egy teljes és feltétel nélküli harmincnapos tűzszünetre a francia államfő, a német kancellár, valamint a brit és a lengyel miniszterelnökök május 10-én Kijevben. A kezdeményezés látszólag a béke elérése érdekében született, és bizonyítani hivatott a nemzetközi közvélemény felé, hogy az úgynevezett Hajlandóak Koalíciója egyáltalán nem a háború folytatásában, hanem a mielőbbi tárgyalásos megoldásban érdekelt. Hol van a turpisság a május 12-től javasolt tűzszünetben, hiszen ugyanezen országok május 9-én nemzetközi bíróság felállítását kezdeményezték külügyminiszteri szinten Lvivben, az új német külügyminiszter pedig május 10-án adott interjújában Ukrajna NATO-tagságát irreverzibilis folyamatnak nevezte, azaz a háború egyik alapvető oka újra megerősítésre került.

Varga György írása a #moszkvater.com számára

„Látható, hogy az ukrajnai konfliktus, majd háború kollektív Nyugat általi kezelése nyilvánvalóan csődöt mondott. Ukrajna szétverése, nemzeti vagyonának kisajátítása idegen államok által a háború igazi tartalmává vált”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP

Az amerikai elnök januári beiktatása után Washington viszonylag gyorsan beleállt az ukrajnai háború leállításának irányába. Trump elnök ezt ígérte a választási kampányban, és ehhez jelentős legitimációt kapott az elnökválasztáson. Az amerikai védelmi miniszter február 12-én a NATO védelmi miniszterek találkozóján a szövetségesek nagy megdöbbenésére kijelentette, hogy „ne legyünk irreálisak, Ukrajna nem lehet NATO-tag és nem képes a 2014-es határokhoz visszatérni.”

Március 6-én Rubio amerikai külügyminiszter ismerte el, hogy az ukrajnai háború egy „USA és Oroszország közötti proxy háború.” Párhuzamosan a fenti, Biden-adminisztrációval szembemenő álláspontváltozással, az amerikai diplomácia három év után felhagyott Oroszország diplomáciai izolációjával: Trump-Putyin és Rubio-Lavrov telefonbeszélgetésekre került sor, majd a külügyminiszterek február 18-én Rijadban találkoztak, ahol az orosz-amerikai kétoldalú kapcsolatok aktivizálásáról és az ukrajnai háború leállításához vezető út kimunkálásáról állapodtak meg. Azóta már meg is érkezett az új orosz nagykövet Washingtonba, s Trump elnök különmegbízottja sokadik alkalommal tárgyalt már Moszkvában.

„Az EU/NATO-elit gőzerővel kapcsolta be valamennyi eszközrendszerét, hogy megakadályozza a számára arcvesztéssel járó folyamatokat, mint Oroszország általuk remélt nemzetközi izolációjának végét és az ukrajnai háború gyors lezárását – hiszen ők évek óta az ellenkező célok támogatói”

Az úgynevezett Hajlandóak (Bajkeverők) Koalíciója március 2-án tartotta alakuló ülését Londonban, s nem hagytak sok kétséget afelől, hogy nem a háború befejezésében érdekeltek. Megerősítették mindazokat a nyugati szándékokat – szankciós politika folytatása, fegyverszállítások stb. – melyek a háború elhúzódását okozzák ma is. Az új német kancellár a február 23-i Bundestag-választás utáni napokban már meg is szegte választási ígéretét, s az alkotmányt is megváltoztatta, hogy az államadósság plafonjának megemelésével biztosítsa egy fegyverkezési folyamat beindítását, az ukrajnai támogatások fokozását.

„Mivel a jobban kommunikálható amerikai békenarratíva feladta a leckét, az európai elit (GB, EU, NATO résztvevőkkel) nagyon gyorsan rátalált egy olyan kezdeményezés lehetőségére, mely tökéletesen alkalmas az eredeti szándék – a további eszkaláció fenntartásának –, fokozására, de azt a látszatott kelti, hogy kezdeményezőivel a békegalambok tábora bővült, s nem szembe mennek Trump elnök háború befejezésére irányuló szándékával”

Az eszkalációs lehetőség egy olyan tűzszünet-javaslatban ölt testet, amelyet a francia elnök, a brit miniszterelnök, az új német kancellár és a lengyel miniszterelnök május 10-én Zelenszkij elnökkel együtt hirdetett meg Kijevben: feltétel nélküli 30 napos tűzszünet ultimátuma Oroszország felé, május 12-i kezdődátummal. Amennyiben Moszkva elutasítja azt, akkor újabb összehangolt szankciók és az ukrajnai támogatások fokozása következik a Hajlandóak Koalíciója részéről.

„Mi a probléma a 30 napos tűzszünetre vonatkozó kezdeményezéssel? Miért eszköz ez a javaslat a további eszkalációra, semmint a béketárgyalások elérésére? A körülmények áttekintése nagyon könnyen megérthető válaszokat ad ezekre a kérdésekre”

– A háború negyedik évében vagyunk és az ahhoz vezető okok továbbra is fennállnak. Ukrajna komoly támogatókkal a háta mögött nem hajlandó 1.) elfogadni a semleges státuszt, lemondani a NATO-tagság céljáról, 2.) elfogadni az új területi realitásokat (Krím és négy megye orosz fennhatóság alatt), 3.) biztosítani az ukrajnai sokmilliós orosz kisebbség jogait. Azaz, Oroszország számára nem következett be olyan érdemi változás, mely eredeti céljainak akár részleges elérését is jelentené a szomszéd ország részéről.

– A Bajkeverők Koalíciója fenntartja szándékát Ukrajna további katonai támogatására, sőt annak fokozását jelentette be.

– Kijev – támaszkodva fentebb említett európai partnereire – elutasítja az USA által is reális opcióként kezelt kompromisszumot, melynek lényege, hogy a Krím és a NATO-tagság az „el lehet felejteni” kategóriába került.

– Az új német kancellár megígérte Taurus rakéták szállítását és a támogatások fokozását Ukrajnának.

– A francia elnök és a lengyel miniszterelnök katonai eszkalációt hirdetett Oroszország ellen, francia atomrakéták és csapatok lengyelországi megjelenéséről egyeztetnek.

– A francia elnök folyamatosan napirenden tartja NATO csapatok Ukrajnába küldését, hogy ne legyen gyanús, „csak békefenntartó” feladatokra.

– Az EU további Oroszország elleni szankciókon dolgozik, az USA – Trump elnök hangulatának és aktuális keménykedésének függvényében – hasonlókat ígér.

– Május 9-én az EU külügyminiszterek Különleges Bíróság felállítását kezdeményezték lvovi találkozójukon az orosz vezetés ellen, ami vélhetően szintén mézes madzag (?) az orosz vezetés számára egy időhúzást szolgáló tűzszünethez.

– Az ukrán elnök 2022. október 4-i rendelete az Oroszországgal való tárgyalások teljes tilalmáról érvényben van. A kollektív Nyugat nem szólítja fel Kijevet ezen jogi akadály elhárítására sem, ami minimális lépés lenne a valós ukrán tárgyalási készség bizonyítására. Ennek a rendeletnek a jövőjét, mint lakmuszpapírt érdemes követni.

– A 2024 májusától kérdéses legitimációval rendelkező ukrán elnök számára a jelenlegi háborús helyzet nyugati támogatással történő fenntartása az egyetlen működőképes irány, mivel Ukrajna gazdasága a külső támogatások, háborús segélyek nélkül nem összecsuklik. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, „de ki fogja finanszírozni a háború után az egy millió fő körüli ukrán fegyveres erőket?” (Megjegyzés: a brit fegyveres erők jelenleg 137 ezer fős, a német 180 ezres aktív állománnyal rendelkeznek, s talán jobb gazdaság áll mögöttük.) Kijevben úgy gondolják, hogy az EU adófizetői finanszírozzák majd ezt az állapotot és lehetőleg évtizedekig.

„Csak olyan szándékot látunk Kijev oldaláról és további lépéseket a kollektív Nyugat részéről, melyek nem az orosz tárgyalókészség kialakítására, hanem annak ellehetetlenítésére irányulnak”

Oroszország kedvező helyzetben van a hadszíntéren, további térnyerése Ukrajna katonai összeomlásának veszélyével fenyeget. Miért kellene Oroszországnak 30 napra leállítani mintegy 700 ezer fős, az ukrajnai műveletekben résztvevő haderejét egy számára kedvező operatív helyzetben, feladni azt a hadszíntéren elért előnyt, ami több  év munkája, s ami mögött közel egységes társadalmi támogatás van a háború negyedik évében is?

Miért kellene Moszkvának csapatai csúcson lévő harcképességét és az orosz társadalom támogató hangulatát 30 napra megtörni egy nyilvánvaló nyugati/ukrán időhúzás érdekében. Mindezt olyan körülmények között, amikor Ukrajna további felfegyverzése, az ukrán haderő kényszermozgósítása, újabb szankciók előkészítése és a régiek megerősítése van napirenden, plusz május 10. óta már egy Különleges Bíróság felállításáról is szó van az orosz vezetés ellen.

„Oroszország nagyon sok példát látott az ukrajnai konfliktus során, amikor konstruktivitását Kijev és a kollektív Nyugat kihasználta, azzal visszaélt”

– E példák között kiemelkedik a francia, a német és a lengyel külügyminiszterek álkezessége a 2014. február 22-i ukrajnai alkotmányellenes hatalomváltás előestéjén. A három EU/NATO-ország külügyminiszterei kezesként aláírták az államfő és az ellenzék közötti megállapodást a belpolitikai válság politikai rendezéséről. A távozásuk utáni napon bekövetkezett puccsot a kezesek nem ítélték el, gyakorlatilag összejátszottak az ellenzékkel, a puccs polgárháborúhoz vezetett, máig ható következményekkel, szétverve a szuverén, semleges ukrán államot.

– A kollektív Nyugat ugyanezt a módszert használta a Minszki Megállapodásoknál: a francia elnök és a német kancellár kezesként aláírták a dokumentumokat, kezesi kötelmeiket 8 éven át nem teljesítették, majd 2022 decemberében elismerték, hogy e megállapodások az Ukrajna számára biztosított időhúzás céljával születtek, időt adva egy háborúra való felkészülésre.

– A példák a 2022 áprilisban aláírásra várt isztambuli megállapodással folytathatóak. A nyugati vezetők azzal hívták fel Putyin elnököt, hogy teremtsen kedvező feltételeket a békemegállapodás aláíráshoz, ne érezze úgy az ukrán vezetés, hogy „pisztolyt tartanak a fejéhez és úgy kell aláírnia.” Oroszország a jó szándék jeléül vonja ki csapatait Kijev mellől. Miután az orosz vezetés ezt megtette, Ukrajna – az ismert nyugati nyomás alatt – elutasította a megállapodás aláírását. A trükk akkor bevált, de nem biztos, hogy Moszkva másodszor is így megvezethető.

„Látható, hogy az ukrajnai konfliktus, majd háború kollektív Nyugat általi kezelése nyilvánvalóan csődöt mondott. Ukrajna szétverése, nemzeti vagyonának kisajátítása idegen államok által a háború igazi tartalmává vált”

Az európai elit nem Ukrajnáért folytatja küzdelmét újabb kezdeményezésekkel, hanem kétségbeesetten tesz egymással összehangban sem álló lépéseket a háborús eszkaláció fokozására. A célok nem Ukrajnáért, az európai stabilitás megteremtésért, hanem Oroszország legyőzése érdekében kerülnek meghatározásra.

E folyamat jeleit láthatjuk a 30 napos tűzszünetre és párhuzamosan a szankciók és fegyverszállítás fokozására, valamint az orosz vezetés elleni Különleges Bíróság felállítására vonatkozó – a hatásaikat tekintve egymással szembenálló – kezdeményezések mögött. Az, hogy érvényben van az ukrán elnök 2022. október 4-i rendelete az Oroszországgal folytatandó béketárgyalások teljes tilalmáról, az senkit nem zavar, hiszen az átlag uniós polgárok ezt úgy sem tudják, így fel sem háborodnak az EU egyre nyilvánvalóbb morális degradációján.

„A Bajkeverők Koalíciója a háború okaival nem kíván foglalkozni. Olyan kommunikációs környezetet próbálnak előállítani, ahol az „egyszerű, mint faék” típusú kezdeményezésekkel az uniós lakosság jól elérhető, és a formális logika szerint Oroszország tovább hibáztatható az ukrajnai háború elhúzódásáért: meg tudják állapítani, naponta ismételhetik, hogy Moszkva nem kész egy 30 napos tűzszünetre sem”

Sok embernél ez a módszer hatékonyan célba ér, hiszen a kérdéskörrel mélységében nem foglalkozva honnan is tudhatná a fent felsorolt körülményeket. Az összefüggéseket pedig nem hozza le a fősodor média. Nem mutatnak, rá, hogy egy racionális orosz vezetés nem fogadhatja el az egyoldalú előnyök kialakítására irányuló, 30 napra meghirdetett tűzszünetet. Különösen nem az említett megtévesztésekről, a nyugati kezesek inkorrekt viselkedéséről szóló példák ismeretében.

A május 9-i moszkvai ünnepségek megerősítették Oroszország – a Nyugat által tervezett izolációnál lényegesen jobb –, a körülményeket nézve kifejezetten kedvező nemzetközi politikai helyzetét. Mintegy 30 ország vezetőinek moszkvai jelenléte mutatta, hogy a nemzetközi közösség egyre komolyabban veendő államai (az úgynevezett globális Dél) – a kollektív Nyugat fenyegetése ellenére – kitartanak Oroszország mellett. Nem feltétlenül azért, mert teljes mértékben ugyanazt a társadalmi, gazdasági rendet követik, hanem azért, mert 1.) nem kívánnak a globális Nyugat által uralt politikai elitnek behódolni, 2.) szuverenista politikát követnek, s az Oroszország és Kína által képviselt multipoláris világ kedvező feltételeket jelent országaik számára is, 3.) a Nyugat által abszolutizált ukrajnai háború lerombolta a világgazdaság alrendszereit (nemzetközi szervezetek, energetika, közlekedés, biztosítási és pénzpiacok stb.), s e negatív folyamatok mielőbbi leállítása prioritást jelent a világ egyre több országa számára.

„Ilyen körülmények között Oroszországtól elvárni, hogy feltétel nélkül kapituláljon a brit-francia-német-lengyel 30 napos tűzszünet-kezdeményezés előtt, adja fel céljait, s várja meg újra, amíg Ukrajnát nyugati partnerei 30 nap alatt rendbe hozzák a hadműveletek további folytatására – nem reális elképzelés”

A kezdeményezés nem a békéhez, hanem a konfrontáció új dimenziójához hivatott kommunikációs lehetőségeket teremteni. Ha Moszkva elfogadja, akkor a háború elérhető eredményei és időkerete tekintetében vesztett, s ha nem fogadja el, akkor is, mert a nemzetközi kommunikációs teret döntő mértékben a Nyugat ellenőrzi.

„Az orosz elnök nem fogadta el a 30 napos tűzszünet ultimátumát, helyette orosz-ukrán kétoldalú tárgyalásokat javasolt május 15-én Isztambulban. Ott, ahol 2022 áprilisában a két ország már elért egy megállapodást, csak annak aláírása a kollektív Nyugat nyomása alatt elmaradt. A Bajkeverők Koalíciója nincs elragadtatva az orosz-ukrán kétoldalú tárgyalások megkezdésétől, hiszen így csak közvetetten lesz módjuk saját érdekeiket Kijeven keresztül érvényesíteni. Az Egyesült Államok viszont az orosz javaslat mögött van”

A bajkeverő országok reagálásai jól mutatják, hogy Ukrajna már rég nem szuverén állam, saját sorsáról és külpolitikai lépéseiről önállóan dönteni nem képes. Gazdaságát művileg tartják fenn, a háború folytatásában pedig minden dimenzióban külső támogatóira szorul, akik nem önzetlen emberbaráti szeretetből nyomják a százmilliárd dollárokat, eurókat és több tucat ország fegyverarzenálját egy európai instabilitást prolongáló háborúba.

Az eredmény, mint egyre jobban látható, nem a háború folytatásának támogatóit igazolja: mind Ukrajna államisága, demográfiai és – a 2014-ig viszonylagos egyensúlyban lévő – társadalmi állapota, mind az EU-országok politikai együttműködése és gazdasága a lejtő irányába mutat.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com