//A gyarmatosító globalista modell
A tanácskozáson felszólalt és hosszan válaszolt a kérdésekre az energetikai szektort miniszterelnök-helyettesként felügyelő Alekszandr Novak is #moszkvater

A gyarmatosító globalista modell

MEGOSZTÁS

A neokolonializmust, a csúcstechnológia geopolitikai fegyverként alkalmazását, és a bizalmatlanságot emelték ki a világrend átalakulásával párhuzamosan mélyülő globális válság gazdaságot érintő jellemzőiként a Valdaj Klub 19. éves konferenciáján felszólalók. Természetesen sok szó esett a szankciókról is, amelyek kapcsán az úgynevezett nem nyugati világ elemzői kiemelték az Európai Unió öngyilkos politikáját. A tanácskozáson felszólalt és hosszan válaszolt a kérdésekre Makszim Oreskin elnöki tanácsadó, és az energetikai szektort miniszterelnök-helyettesként felügyelő Alekszandr Novak is.

A tanácskozáson felszólalt és hosszan válaszolt a kérdésekre az energetikai szektort miniszterelnök-helyettesként felügyelő Alekszandr Novak is #moszkvater
A tanácskozáson felszólalt és hosszan válaszolt a kérdésekre az energetikai szektort miniszterelnök-helyettesként felügyelő Alekszandr Novak is
Fotó:Valdai Discussion Club

A világrend átalakulása a gazdasági életet is felforgatja. Sőt, a Valdaj Klub értékelése alapján azt is kimondhatjuk, hogy az Oroszország és a Nyugat között egyre durvábbá váló gazdasági háború a szembenállás kiemelt, orosz olvasatban a katonainál is fontosabb, de legalábbis azzal egyenrangúként kezelt frontja. Mint azonban az előadók megjegyezték, amit ma látunk, az mélyen gyökerezik. A globalizációval kialakult kölcsönös függőséget ugyanis az eddigi világrendet domináló szuperhatalom és szövetségesei a saját érdekeik érvényesítésére használták.

„Ennek támogatására a Világbanktól a hitelminősítőkig egész intézmény rendszert építettek ki, amely jelenleg kiemelten foglalkozik a nyugati befolyás ellensúlyozását szorgalmazók büntetésével. Ennek része a szankciók mára tökéletesített rendszere is”

Ennek a gyarmatosító modellnek egyik bástyája a csúcstechnológia fegyverként alkalmazása. A rendszer hegemón helyzetben lévő országai a világ jelentős részét nem engedik hozzáférni az új technológiákhoz. Az ennek kapcsán a közelmúltban például az 5G kapcsán kiéleződött vita az egyik frontja az Egyesült Államok és Kína szembenállásának, amelyet tovább fog feszíteni, hogy Peking komoly energiákat fektet be abba, hogy világelső legyen a félvezetők előállításában. A technológiai háborúhoz szorosan kapcsolódik az oktatás uralása is.

„A nyugati blokádra adandó orosz válasz sem lehet más, mint a technológiai és digitális szuverenitás erősítése. Enélkül Oroszország elbukik, és nem lesz képes meghatározó szerepet betölteni az új multipoláris világban, de még az úgynevezett nem nyugati államok formálódó közösségében sem”

Paradox módon Oroszországot éppen a nyugati szankciók kényszerítették rá erre az útra, és az elmúlt nyolc évben az energetikai szférában már jelentős mértékben függetlenedett is a nyugati importtól. Persze, még nem eléggé. Azzal azonban az orosz vezetés tisztában van, hogy a szuverenitás egyik fontos feltétele a képesség az ország tudományos-technológiai fejlesztésének önálló folytatására. Ehhez megfelelő infrastruktúra, például laboratóriumok, modern eszközök, szakértői állomány – ezért kiemelten fontos az oktatás fejlesztése és minél nagyobb részben saját kézben tartása –, mindezek finanszírozására pedig pénz kell. Méghozzá nem is kevés. A függetlenséghez saját sztenderdeket is ki kell alakítani, és nem automatikusan átvenni a nyugati szabványokat.

„Úgy tűnik, Oroszország megértette annak fontosságát, hogy a versenyképesség javítása érdekében legalább a kritikusan fontos szférákban önállónak kell lennie”

Tisztában van azzal, hogy mobilizálnia kell a tudományt és az ipart, és befektetni az oktatásba. Az is a feladatok közé tartozik, hogy Kínához hasonlóan hazaterelje a jelenleg még inkább külföldön karriert építő tudósokat. A mozgósítás nyomán felerősödött kivándorlással ugyanakkor ezzel ellentétes trend erősödött fel. A technológiai szuverenitás megteremtéséhez megvan a bázis is, a hadiipari komplexum, amelynek a legkisebb az import kitettsége. Az orosz vezetés már kijelölte a prioritásokat – élelmiszer ellátás, egészségügy –, és egyre nagyobb hangsúlyt fektet a csúcsfejlesztésekre. Erre jó példát mutat a Roszatom, de vannak világraszóló eredmények a genetikában, az orvostudományban, sőt a mezőgazdaságban is.

„Ám mivel az orosz belső piac nem elég nagy, és e téren egyetlen ország sem lehet teljesen önálló, szükség van az együttműködésre is. A közös projektekre nyitott India, míg ez a fajta közös munka mintha Kínát azért annyira nem érdekelné”

Visszatérve a globalizációval kialakított gazdasági neokolonializmusra, annak fontos része a pénzügyi vonal, hiszen a bankok és egy szűk elit – egyebek mellett a minősítőket és a másodlagos szankciókat használva eszközként – kizárja azt, aki nem áll be a sorba. Ehhez jön még a kereskedelmi rész, és ennek a modellnek az eredményeként hatalmas egyenlőtlenség alakult ki a világban. A rendszer blokkolja a többség fejlődését, és kevesek kezében koncentrálja a hatalmat.

Az igazságos modell nagyobb szuverenitást adna az egyes országoknak, globális értelemben nagyobb lehetőség nyílna a felzárkózásra, és a szuverén pénzügyi rendszer nem hozná függő helyzetbe az országok sorát.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.