//A GUM Moszkva igazi szimbóluma
A GUM ismét, immár 128 éve Moszkva és Oroszország egyik szimbóluma #moszkvater

A GUM Moszkva igazi szimbóluma

MEGOSZTÁS

Amikor 1893. december 14-én szélesre tárta kapuit a GUM, amelyben megnyitásakor is több mint ezer üzlet kapott helyet, már akkor nagyon hasonlított napjaink legnagyobb plázáihoz. A betérők nemcsak vásárolhattak, hanem pihenhettek és szórakozhattak is, hiszen 1895-től rendszeresen szerveztek zenés esteket híres művészek részvételével. Így egy egész bevásárló negyedről beszélhetünk, amely a 19. század végén ugyanúgy az orosz történelem szerves része volt, mint most, amikor naponta 30 ezer, míg évente 15 millió látogatója van.

A GUM ismét, immár 128 éve Moszkva és Oroszország egyik szimbóluma #moszkvater
A GUM ismét, immár 128 éve Moszkva és Oroszország egyik szimbóluma
Fotó:EUROPRESS/Pavel Bednyakov/Sputnik/AFP

Ha bárhol a világon kimondják azt a hárombetűs szót, hogy GUM, nagyon kevesen lennének, akik nem tudnák, mit takar ez a szó. Moszkva olyan szimbóluma, amely nemcsak egy bolt, ahol szinte mindent meg lehet vásárolni, hanem egy egész bevásárló negyed. Van itt minden, gyógyszertár, bank, üzletek, éttermek és kávézók, mozik és kiállítótermek. És mindezek egy építészeti remekműben. A három szintjén található üzleteknek nem kevesebb, mint 15 millió látogatója van évente. Ráadásul a világ egyik valóban ritkaságszámba menő helye, ahol a vezető márkák mindegyike jelen van. Nem tíz, hanem több mint száz.

„Bármilyen hihetetlen, de egy tűzvésznek köszönhetjük a GUM megszületését. A Vörös tér keleti oldalán ugyanis eredetileg a Felső Kereskedősor árudái foglaltak helyet, azonban ez 1825-ben teljesen leégett”

Az ezután kialakult áldatlan állapotok felszámolására 1890 és 1893 között építették fel a kor orosz építészetének megfelelő stílusban a négy hosszanti épületből, és köztük három hosszú, üvegtetővel fedett, átjárókkal összekötött csarnokból álló épületegyüttest, amelyben megnyitásakor több mint ezer üzlet kapott helyet.

A moszkvai főkormányzó már 1869-ben követelte a városi dumától, hogy fontolja meg a bevásárló komplexum teljes rekonstrukcióját. Az üzlettulajdonosok viszont nem akarták, hogy bárki beleszóljon az ügyeikbe, ennek köszönhetően évtizedekig folyt eredménytelen tárgyalássorozat az érintettek között. A tulajdonosok egyébként abban reménykedtek, hogy a város vezetésétől kialkudják a számukra legkedvezőbb feltételeket, mint például azt, hogy a Kereskedősorhoz tartozó földterületet növeljék meg, és a plusz területhez természetesen ingyen jussanak hozzá. Ez a terv ugyanúgy elhalt, mint az, hogy a városi tanács hozzon létre egy olyan részvénytársaságot a terület átépítésére és modernizálására, amelybe belekényszeríthetőek az üzletek tulajdonosai.

„A helyzetet végül az oldotta meg, hogy a Felső Kereskedelmi Sorok épülete gyorsan leromlott, és elavulttá vált”

Innentől kezdve hirtelen felgyorsultak az események, és az új moszkvai polgármesternek, N. A. Alekszejevnek sikerült elérnie, hogy a balesetveszélyre hivatkozva bezárják az üzleteket, és ideiglenes épületekbe költöztessék őket. Így 1888-ban az addig ellenálló tulajdonosok elfogadták a részvénytársaság megalapítását, illetve a Moszkvai Vörös tér Felső Kereskedelmi Sorok Részvénytársasága alapszabályát.

A társaság alaptőkéjének teljes összege 9,4 millió rubelt tett ki, és az elkezdődő építkezést kötvény tőkéből finanszírozták, amelyhez 5 százalékos kamatokat ígérő értékpapírokat bocsátottak ki összesen 5 millió rubel névértékben, amelyet 90 éven belül lehetett visszaváltani. Ezután 1888 novemberében építészeti pályázatot írtak ki a bevásárlóközpont megépítésére, amelynek egyik legfontosabb eleme az volt, hogy az új épületnek a megjelenése illeszkedjen a Vörös tér többi épületének stílusához. Összesen 23 pályamű érkezett, az első díjat (6000 rubel) A. N. Pomerancev , a másodikat (3000 rubel) R. I. Klein, a harmadikat (2000 rubel) A. E. Weber kapta.

„A régi épület bontása 1888 őszén kezdődött, egy évvel később megkezdődtek az előkészítő munkák. Az új épület alapkő letételének hivatalos ünnepsége pedig 1890. május 21-én zajlott”

Az építkezés 1891-ben érte el maximális intenzitását, amikor egyidejűleg akár 3000 munkás is részt vett az építkezésben. 1891 végétől a komplexum különálló részeit kezdték megnyitni a kereskedelem számára, a bevásárló árkád ünnepélyes megnyitójára 1893. december 2-án került sor, míg maga a GUM 1893. december 14-én nyitotta meg ünnepélyesen a kapuit.

A mintegy 250 méter hosszú, 88 méter széles, 70 ezer négyzetméter területű épület nemcsak a cári Oroszországban, hanem egész Európában egyedülálló volt. A milánói Galleria Vittorio Emmanuele II. mintájára épült, ettől azonban nemcsak a méreteiben – a GUM másfélszer nagyobb volt –, hanem abban is különbözött, hogy a milánói áruházban a felső szinteken nem voltak üzletek, és hiányoztak belőle a GUM jellegzetes hídjai is. És amikor megnyílt a GUM, teljesen szokatlan módon az árakat is feltüntették minden árucikk esetében. Ráadásul szintén szokatlan módon a divatos ruhákat a kirakatban próbababákon tették közszemlére. A GUM-ba betérők nemcsak vásárolhattak, hanem pihenhettek és szórakozhattak is, hiszen 895-től rendszeresen szerveztek zenés esteket híres művészek részvételével.

„A bolsevik hatalomátvétel kis híján elsodorta a GUM-ot, ugyanis rekvirálták az árucikkeket, majd az épületbe beköltözött az Élelmiszerügyi Népbiztosság”

Amikor meghirdették az új gazdaságpolitikát (NEP), elkészítették az immár Állami Áruháznak átnevezett GUM szabályzatát, amelyet Lenin 1921. december 1-én írt alá. Egész Moszkvát ellepték a GUM reklámjai, Vlagyimir Majakovszkij és Alekszandr Rodcsenko plakátjai . A GUM a NEP szimbólumává vált. Innentől kezdve eredeti feladatát látta el, egészen 1930-ig, amikor Sztálin bezáratta, és minisztériumok, valamint azok különböző osztályai költöztek ide. Maga Berija is ide telepítette az irodáját. A Generalisszimusz kétszer, 1935-ben és 1947-ben is le akarta bontatni az épületet, meg is jelent erről mindkétszer a kormányrendelet, ám végül a GUM mindkétszer megúszta a bontást.

„Sztálin halálát követően ismét áruházként üzemelt a GUM, melyet előbb felújítottak, majd 1953. december 24-én megnyitották a nagyközönség számára”

A történet érdekessége, hogy Beriját egy nappal korábban, azaz december 23-án végezték ki, így sok orosz szemében a kegyetlen belügyminiszter halála, és a GUM újjászületése a mai napig összeolvad. A Szovjetunió összeomlásáig nemcsak Moszkva egyik fő áruháza volt, de fontos turista látványosság is. Működése inkább a mai plázák működésére hasonlított, mivel sok különböző, egymástól többé-kevésbé függetlenül működő üzlet volt benne, ellentétben az akkor szokásos nagyáruházi modellel.

„Az üzletet 1990-ben részvénytársasággá alakították, 1992-ben pedig privatizálták, de annak ellenére, hogy a bevásárló központ már nem volt állami tulajdon, a GUM nevet megtartották”

Ma pont úgy néz ki, és fogadja a látogatókat, ahogy egykor elképzelték. Ideális kereskedelmi várossá vált Moszkvában, ráadásul felújították a legendás mozi termet, és 2007 óta ismét működik a történelem egyik legismertebb szökőkútja.

A GUM ismét, immár 128 éve Moszkva és Oroszország egyik szimbóluma.

MEGOSZTÁS