Az egyre inkább eljelentéktelenedő regionális szervezet országait érzékenyen érinti, hogy látványosan csökken Amerika és Európa érdeklődése a térség iránt. Interjú a GUAM főtitkárával.

Megalakulása után, a 2000-es évek elején sokat beszéltek róla. A négy állam – Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán és Moldova – által amerikai sugallatra és támogatással létrehozott regionális szervezet már  nevében – Szervezet a Demokráciáért és Gazdasági Fejlődésért – is jelezve nem minden geopolitikai felhang nélkül a Szovjetunió felbomlását követően az újonnan függetlenedett államok szuverenitásának és függetlenségének a biztosítására fókuszált. A GUAM-ról azonban jó ideje már szinte semmit sem hallunk. Mi lett vele? Mivel foglalkozik? Erről beszélgettünk Krynicában Altai Efendiev azeri diplomatával, a GUAM főtitkárával.

– Létezik még a GUAM? Az utóbbi években nem nagyon hallunk róla. Miért?

– Bizony létezik, és talán legnagyobb sikerének tartom, hogy fennmaradt, mint regionális együttműködési szervezet. S ez azért is nagyon fontos, mert az elmúlt tíz évben hatalmas változáson ment át ez a térség, és közben sokkoló események rázták meg. Gondolok itt a 2008-as grúz-orosz háborúra, amely után a tagországok befelé fordultak, óvatosabbak lettek, majd 2014-től az ukrán konfliktusra. A GUAM azt is túlélte, hogy megbélyegezték, Oroszországgal szemben létrehozott szervezetnek nevezték.

– Azt mondja, hogy a GUAM nem geopolitikai projekt. Hát akkor mi?

– Én 2016-tól dolgozok a szervezettel, a korábbi történetéhez nincs közöm. Elfogadom, hogy eleinte a GUAM politikai ihletésű volt, amely a Szovjetunió szétesése következtében megjelent veszélyekre reagált.

– Szóval akkor mégsem Oroszországgal szemben alakult?

– Nem. A kezdeményezés 1997-ben valóban a Szovjetunió felbomlásának következtében megjelent kihívásokra próbált válaszokat adni. Mindenek előtt az olyan konfliktusokra, mint Karabah, Abházia és Dél-Oszétia, vagy az úgynevezett Dnyeszteren túli Köztársaság. Közben Ukrajnában szintén érlelődtek a területi kérdések körüli konfliktusok. Egyre növekedett a feszültség a Krímben, a szevasztopoli orosz katonai bázis körül. A határok védelme gyengült, s közben megjelent e szürke zónák körül a csempészet, a drogkereskedelem és a szervezett bűnözés. Ezekre keresett a GUAM közös választ, majd később a szervezet tematikája kiszélesedett. Így elkezdett infrastrukturális, gazdasági és kereskedelmi kérdésekkel foglalkozni, a fő projektté pedig a szabadkereskedelmi zónák kialakítása, majd ezután egy közlekedési folyosó létrehozása vált. Ez utóbbi különösen felértékelődött Kína, Közép-Ázsia és Európa összekötése miatt.

– Azért sokat lehetett hallani arról, hogy ez bizony egy amerikai kezdeményezés…

– Az amerikaiak vetették fel az EBESZ-en belül a létrehozását, és kezdetben Washington aktívan segítette is technikával és anyagilag is. Így állhatott fel a szervezet titkársága, amelynek székhelye 2006-tól Kijevben van.

– Arról beszél, hogy milyen fontos a szervezet működésében a régió gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak erősítése. Azért ne mondja, hogy a GUAM tevékenységének nincs geopolitikai aspektusa?

– Nem is mondom. A szervezetnek volt, van és lesz is geopolitikai aspektusa. Más kérdés, hogy miként használjuk ki ezt, és kik érdekeltek ebben. Mint említettem, kezdetben komoly amerikai segítséget kaptunk, az Egyesült Államok érdeklődése a GUAM iránt azonban mára jelentősen megcsappant. S ezzel az anyagi támogatás is. Eleinte évente voltak csúcstalálkozók, 2008 óta azonban egyetlen ilyen legfelső szintű találkozó sem volt. Ezzel együtt sokkal kisebb figyelmet kap a GUAM. Újragondolva a feladatait, igyekszik a szervezet megtalálni a helyét az új realitások között. Ilyen a kapcsolódás a kínai Új Selyemút projekthez.

– A geopolitikai érdekek gyengülésével, pontosabban azzal, hogy azok közvetlenül áthelyeződtek Ukrajnára, a GUAM tevékenysége gyakorlatiasabbá válhatott. Kihasználták ezt a megnyíló lehetőséget?

– A helyzet az Ukrajna körüli konfliktus kirobbanásával lényegesen megváltozott. Komoly feladat a tagországok biztonságának erősítése, területi egységének fenntartás. Ezekre a kihívásokra próbálunk válaszokat adni. Az úgynevezett befagyott konfliktusok helyzete két évtizede változatlan. Erre próbálunk megoldásokat találni.

– Mit gondol, meddig maradhatnak ezek a konfliktusok lefagyasztva?

– Azért van némi mozgás, így Grúziában a lassú és csendes leszalámizás taktikája folyik. Karabah körül sincs csend, és finoman változik a helyzet Transznisztriában is. Minden attól függ, hogy mit szól a változásokhoz a nemzetközi közösség. A GUAM arra dolgoz ki javaslatokat, hogy miként lehetne kimozdulni a jelenlegi status quóból. E konfliktusok kérdését folyamatosan kivisszük a nemzetközi szervezetek elé.

– Nem tart attól, hogy Azerbajdzsán megelégelve a jelenlegi patthelyzetet, megerősödve erővel támad Karabahra, és kitör Örményországgal a háború?

– Azerbajdzsán mindig azt mondja, hogy fenntartja magának a jogot arra, hogy a kérdést erővel rendezze, amennyiben a tárgyalások zsákutcába jutnak. Minden attól függ, hogyan fejlődik a helyzet. Minden lehet. Több forgatókönyv létezik.

– A GUAM által átfogott régió biztonságának erősítése elképzelhetetlen Oroszország nélkül. Milyen kapcsolatai vannak a GUAM-nak Oroszországgal?

– Formálisak. Kezdetben – minden bizonnyal a szervezet feltételezett és a sajtóban félreértelmezett geopolitikai irányultsága miatt – Moszkva bizalmatlanul, mondhatnám ellenségesen viszonyult a GUAM-hoz. Ma nincs semmiféle kapcsolatunk Oroszországgal, tagországainknak azonban – mindenek előtt Azerbajdzsánnak és Grúziának – szoros kétoldalú kapcsolatokat ápolnak a posztszovjet térség legnagyobb országával. Persze, az ukrán válság rendeződésével sok minden változhat. Egyetértünk abban, hogy az orosz faktor a térségben meghatározó, ezért a GUAM igyekszik nem sérteni Moszkva érdekeit. Úgy gondoljuk, hogy Oroszország is érdekelt lehet a térség stabilitásában, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra vonásában.

–  Nem gondolja, hogy az Európai Unió és Oroszország közötti térség alapvetően egy geopolitikai játszma felvonulási területévé degradálódott, és ettől leginkább az érintett országok szenvednek…

– Igen, ezek a z országok szenvednek. Úgy gondolom azonban, hogy ennek a politikának nincs jövője, és az Oroszország és a Nyugat közötti szembenállás hevessége is csökken. Persze, Grúzia és Ukrajna közeledése a NATO-hoz növelheti a feszültséget, ám úgy gondolom, meg kell érteni, hogy ezek az országok a NATO-ban látják biztonságuk garanciáját. Ha az orosz politika változik, és megoldódnak a konfliktusok, a GUAM országai sem ellenségként tekintenek Moszkvára.

– Azért a feszültség csökkenése nemcsak Oroszországtól, hanem a Nyugattól, elsősorban Amerikától is függ…

– Én úgy látom, az Egyesült Államok nincs igazán jelen a térségben.

– Hát?! De ahogy a Nyugatnak, úgy Oroszországnak is vannak érdekei. Nem gondolja, hogy ezeket tiszteletben tartva pragmatikusan nem a térség országainak euroatlanti, hanem csupán európai integrációját kellene erőltetni? Ez a kompromisszum erősítené igazán a térség biztonságát!

– Egyetértek ezzel, de csak abban a kontextusban, amennyiben Oroszország megváltoztatja a viszonyát ehhez a régióhoz. Visszaadja a Krímet, megszünteti a két kelet-ukrajnai szakadár terület támogatását. Akkor a védőernyő kérdése okafogyottá válik. A posztszovjet térség országai csak örülnének annak, ha Moszkva a régió hatalmaként nem tankokkal tárgyalna, hanem konstruktív javaslatokkal állna elő.

– A nyugati fősodor sajtó folyamatosan az orosz veszéllyel riogat. Mit gondol, tényleg félnünk kell(ene)Oroszországtól?

– Oroszországgal tárgyalni kell. Az elszigetelése csak még nagyobb agresszivitást, kiszámíthatatlanságot szül. A Nyugat lépései azonban Oroszország viselkedésétől, konstruktivitásától függnek. Oroszország érdekeit figyelembe kell venni, és kompromisszumra kell jutni.

– Értem, Oroszországgal tárgyalni kell, de csak akkor, ha az kezes bárányként viselkedik, mint mondjuk a ’90-es években. Térjünk azonban vissza a kérdéshez. Féljünk Oroszországtól vagy ne?

– Nem tudok erre egyértelműen válaszolni. A jelenlegi feszült helyzetben Oroszországnak sem az erőre kellene támaszkodnia, és a Nyugatnak sem szabadna magára hagynia a régiót. Amikor ugyanis mindkét geopolitikai pólus aktívan jelen volt a régióban, abból komoly beruházások, energetikai projektek születtek. A Nyugat azonban hátat fordított ennek a térségnek, így vákuum keletkezett, amely nagyobb aktivitásra serkentette Oroszországot.

– Európa visszafogottságát értem, hiszen már elege van az ukrán konfliktusból. Ez nem a befektetések ideje, nem gondolja?

– Európa soha nem lépett fel egységesen. AZ EU-n belül különböző érdekek vannak, így Európa a GUAM térségében soha nem számított erős és következetes faktornak. Sőt, azt mondanám, hogy Európa itt a leggyengébb láncszem. Az amerikaiak jelenlétét határozottan érezni lehetett, ám Washington figyelme most Kelet-Ázsia felé fordul. Európa sem érdekli. Ez a helyzet új szereplők előtt nyitja meg az utat, így például Kína előtt. A GUAM ezt látva próbál hidat teremteni Európa és Kína között. Az együttműködésen alapuló Új Selyemút projekt a végre a saját útját járni akaró régiónak is megnyugvást hozhat, amelynek már elege van abból, hogy a befolyási övezetekért folyó harc terepe legyen.