„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Michael von der Schulenburg – Ruth Firmenich
„Von der Leyen bizottsági elnök minden nagyhatalmi fantáziája ellenére világossá kellene válnia számunkra, hogy Európa már régen nem a világ közepe, és demográfiai, gazdasági értelemben, és bizonyos mértékig technológiai téren is lemaradunk a világban”
Fotó:EUROPRESS/Luis Tato/AFP
Most újabb háború zajlik Európában, Ukrajnában. Ez messze a legnagyobb és legveszélyesebb háború a két világháború óta, és magában hordozza a világháborúvá – ezúttal akár atomháborúvá –eszkalálódás veszélyét is. Az emberiségre nézve a következmények még pusztítóbbak lehetnek. Ennek ellenére az EU továbbra is kizárólag az ukrajnai háború katonai „megoldására” gondol, és elfogadja mindazokat a veszélyeket, amelyek ránk, európaiakra, és az egész emberiségre nézve felmerülnek, így aztán egyre több nemzetközi elutasítással szembesül.
Az Európai Parlamentben idén júliusban nagy többséggel elfogadott, Ukrajna támogatásáról szóló határozat rögzíti az EU megalkuvás nélküli elkötelezettségét a háború folytatására. Bizonyos tekintetben ez a döntés akár totális háborúra felhívásként is olvasható. Eszerint tekintettel a romló katonai helyzetre, ismét minden erőforrást mozgósítani kell annak érdekében, hogy Ukrajna katonai győzelmet arathasson Oroszország felett.
„Az EU felszólítja valamennyi tagállamát, hogy rendíthetetlen támogatást nyújtson Ukrajnának, amíg Oroszországot le nem győzik”
Ennek megfelelően minden EU- és NATO-államot felszólítanak, hogy saját GDP-jük 0,25 százalékát bocsássák Ukrajna rendelkezésére katonai célokra. A konzervatív néppárti frakció számításai szerint ez évi 127 milliárd eurót jelentene, ami több mint kétszerese lenne az idei német védelmi költségvetésnek, és messze meghaladná a korábbi katonai támogatásokat. Kifejezetten szorgalmazzák a rendelkezésre bocsátott nyugati fegyverek orosz területen lévő katonai célpontok elleni alkalmazását, Ukrajna mielőbbi NATO-tagságát pedig visszafordíthatatlannak minősítik. A dokumentum emellett az orosz háborús bűnökkel foglalkozó különleges nemzetközi bíróság felállítását, és a befagyasztott orosz vagyonok összességének elkobzását követeli Ukrajna javára.
„A három és fél oldalas írásban azonban egyetlen utalás sincs tárgyalásokra vagy egyéb diplomáciai erőfeszítésekre”
Párbeszédre csak akkor kerülhet sor, ha Oroszország kapitulál, és kivonul az összes megszállt területről. Ezzel összefüggésben az állásfoglalás élesen bírálja Orbán Viktor magyar miniszterelnök azon törekvéseit, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen Ukrajna és Oroszország között.
Az Európai Tanács még júniusban jelölte Kaja Kallas volt észt miniszterelnököt az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselői posztjára. Az EU így az egyik legvitatottabb oroszellenes politikusra bízza ezt a fontos tisztséget. Kallas nemrég kijelentette, hogy nem lenne rossz dolog Oroszország feldarabolása több kis államra, és felszólította a tagállamokat, hogy Ukrajna támogatása kapcsán ne hagyják magukat megfélemlíteni az orosz atomfegyverek által. Most az ő feladata, hogy az állásfoglalásban megfogalmazott háborús célokat a külpolitikában megvalósítsa.
„De megengedhet-e magának egyáltalán az EU ilyen politikát, és nem pusztul-e bele saját maga veszélyes túlértékelésébe?”
A határozattal az a probléma, hogy az EU-nak sem hatalma, sem befolyása nincs ahhoz, hogy a benne foglalt célkitűzések közül akár csak egyet is érvényre juttasson. Ez azért van így, mert a háború megalkuvás nélküli folytatására, és a felhívás a fokozására az Oroszország feletti katonai győzelemig olyan időszakban történik, amikor Ukrajna már nincs abban a helyzetben, hogy megnyerje ezt a háborút. Politikai elemzők az Egyesült Államokban már egy ideje arra figyelmeztetnek, hogy Ukrajna katonailag és politikailag összeomolhat, ha a háború folytatódik. Ez a döntés tehát alapvetően távol áll a valóságtól. A politika még mindig a lehetséges művészete, és ennek az EU-ra is érvényesnek kell lennie.
„A fordulat eléréséhez az EU-nak és tagállamainak tömeges katonai beavatkozásra lenne szüksége Ukrajnában. Ehhez azonban sem a katonai erőforrásokkal, sem a szükséges egységes politikai akarattal nem rendelkeznek”
Ha egyáltalán, akkor ezt csak Franciaország és Németország szoros katonai együttműködésével lehetne elérni. A két ország között azonban már most is jelentős politikai különbségek vannak, ezért egy ilyen, az atomhatalom Oroszországgal való közvetlen konfrontációba torkolló kockázatos francia-német katonai vállalkozás szerencsére teljesen kizártnak tűnik. Természetesen mindkét országnak lehetősége van arra, hogy Taurus rakéták szállításával vagy idegenlégió bevetésével erősen eszkalálja az ukrajnai háborút. Ez azonban nem segítené Ukrajnát a győzelemhez, hanem csak azt kockáztatná, hogy egy nukleáris ellencsapásban egész Európa elpusztulna.
„Az európaiak számára nincs megvalósítható katonai opció. Az európai lakosság sem támogatna egy ilyen katonai akciót. Mert miközben az Európai Parlament éppen most kötelezte el magát a háborúpárti politika mellett, a közvélemény minden tagállamban egyre inkább fellép a további fegyverszállítások ellen, és a tárgyalásos megoldásokat szorgalmazza”
Ukrajnában is egyre inkább érződik a háborús fáradtság, és egyre több ukrán dezertőrről érkeznek hírek. Nyugati diplomaták arra is figyelmeztetnek, hogy további 10 millió ukrán készülhet elhagyni az országot. A háború során Ukrajna drasztikusan elnéptelenedik, csak az idős és elszegényedett emberek maradnak. Egy háborút azonban így nem lehet megnyerni még a követelt 127 milliárd eurós éves katonai támogatással sem.
Ráadásul az ukrán politikusok, sőt Zelenszkij elnök is tesz arra utalásokat, hogy ez a háború nem tartható fenn sokáig, és hogy tárgyalásos megoldásnak kell születnie. Az ukrán katonai egységek néhány nappal ezelőtti, inkább a médiában nagy hatású támadása orosz területen semmit sem változtat ezen. Tehát mit is akar még elérni az EU egy ilyen háborús megoldással?
Az Ukrajnáról szóló határozattal, és Kallasnak az EU külügyi képviselőjévé történő kinevezésével az Európai Unió most úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok helyébe lép az ukrajnai háború domináns támogatójaként.
„Ez azonban külpolitikai szempontból még inkább elszigeteli az Európai Uniót. Mert a világban más szelek fújnak”
Biden elnök alatt az Egyesült Államok már elkezdett kivonulni ebből a háborúból, és egyre inkább ránk, európaiakra hárítja a felelősséget. A washingtoni NATO-csúcson hozott döntések, és az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás újonnan létrehozott wiesbadeni (németországi) koordinációs központja ennek jelei, mint ahogy a közepes hatótávolságú rakéták tervezett németországi telepítése is. Amennyiben a Trump-Vance páros nyerné novemberben az amerikai elnökválasztást, már most tudjuk, hogy az európaiak feje fölött megegyeznének Putyinnal, hogy véget vessenek ennek a háborúnak. De egy Harris-Walz elnökség is egyre inkább a belső problémákra fog koncentrálni, és kevésbé lesz érdeke az ukrajnai háború folytatása már csak azért is, hogy jobban tudjon koncentrálni a közel-keleti konfliktusra, és a Kínával éleződő konfrontációra.
„Az Egyesült Államok mindenek előtt megpróbálja majd áthárítani a háború hatalmas költségeit Európára, arról nem is szólva, hogy a béke még drágábbá válhat. Ráadásul az Oroszországgal éleződő szembenállásban egyre inkább repedezik a szükséges európai kohézió, és ez mindinkább lehetetlenné teszi a közös külpolitikát az ukrajnai háború kérdésében”
Ennek oka nemcsak Magyarország, Szlovákia és bizonyos mértékig Olaszország eltérő álláspontjában rejlik, hanem abban is, hogy a tárgyalásos békét támogató politikai pártok népszerűsége számos uniós országban folyamatosan növekszik. Az amerikai elnökválasztások után ez a konfliktus békés megoldását támogató tendencia tovább erősödhet. A háttérben a Németország erősödő katonai és politikai vezetésével szembeni széles körű bizalmatlanság is szerepet játszhat.
„Az Európai Unió háborús politikája számára a legnagyobb külpolitikai kihívást azonban az úgynevezett globális dél jelenti”
Ez leginkább a BRICS+ államok gyors fejlődésében nyilvánul meg, amelyek már ma is a világ népességének 45 százalékával, és a világ gazdasági teljesítményének 37 százalékával túlszárnyalják a világ népességének 5,5 százalékát, és a világ gazdasági teljesítményének 14,5 százalékát adó EU-t. Most további 30 ország igyekszik a BRICS+ tagjává válni, köztük még a NATO-tag Törökország is. A BRICS-országok nem osztják az EU háborús hozzáállását, és mindannyian a tárgyalásos megoldást támogatják. Ezért szimbolikus jelentősége van annak, hogy a következő csúcstalálkozójukra az orosz elnökség alatt, októberben – alig két hónap múlva – az oroszországi Kazanyban kerül sor.
Ott feltehetően valóban korszakos fordulópontnak lehetünk majd tanúi. Olyan fordulópontnak, amelyet az Európai Unió a maga arroganciájával nagyrészt figyelmen kívül hagy.
„Von der Leyen bizottsági elnök minden nagyhatalmi fantáziája ellenére világossá kellene válnia számunkra, hogy Európa már régen nem a világ közepe, és demográfiai, gazdasági értelemben, és bizonyos mértékig technológiai téren is lemaradunk a világban”
Ezen nem segít az EU militarizálása sem. A békésebb külpolitika valószínűleg jobb megoldás lenne. De Kallas asszony a maga szélsőségesen oroszellenes és háborúpárti álláspontjával valószínűleg a legkedvezőtlenebb választás erre.
Azzal a döntéssel, hogy továbbra is kizárólag a háborúra összpontosít, és ezt a politikát a parlament is megerősíti, az Európai Unió drasztikusan leszűkítette politikai mozgásterét, és geopolitikai szempontból a perifériára szorította magát.
„Bár az ukrajnai háború egész Európa jövője szempontjából egzisztenciális jelentőséggel bír, az EU valószínűleg nem fog szerepet játszani a konfliktus megoldásában. Ennek következtében nem lesz igazán befolyása az európai biztonsági struktúra jövőbeni alakítására sem”
Függetlenül attól, hogy hogyan értékeljük az ukrajnai háborúban való bűnösség kérdését, ez kimondhatatlan politikai ostobaság, amelynek katasztrófális következményei lesznek nemcsak az ukrajnai emberekre, hanem az EU-ban élő emberekre nézve is.
Az a tény, hogy az Európai Unió még két és fél év elteltével az egyik legbrutálisabb, több százezer halálos áldozatot követelő háború kirobbanása után sem képes arra, hogy függetlenedjen Amerikától, és önálló alternatív béke politikát fogalmazzon meg Európa számára, teljesen tönkreteszi a békén alapuló európai eszmét. Az Európai Unió széteshet a harcias Ukrajna-politikája következtében.
♦
Michael von der Schulenburg, volt főtitkárhelyettes (ASG) 34 évig dolgozott az Egyesült Nemzetek Szervezeténél, és rövid ideig az EBESZ-nél, vezető beosztásban fejlesztési és békemissziókban a világ számos válságövezetében, többek között Afganisztánban, Iránban, Irakban, Pakisztánban, Haitin, Szomáliában, Szíriában és Sierra Leonéban (lásd www.michael-von-der-schulenburg.com). Számos publikációja jelent meg a háború és a béke, a nem állami fegyveres szereplők, és az ENSZ reformja témakörében. Jelenleg az Európai Parlament tagja a Sahra Wagenknecht Szövetség színeiben.
Ruth Firmenich politológus húsz évig volt Sahra Wagenknecht irodavezetője, és alapító tagja a Bündnis Sahra Wagenknecht új pártjának. 2024 óta az Európai Parlament tagja, ahol Michael von der Schulenburggal együtt dolgozik az európai kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos kérdésekben.
(Magyarra fordította Péli Éva)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
Ahogy Géza bácsi, a bakter ismerősöm mondaná (Isten nyugosztalja!): Meg az anyjuk kénköves keservit!
Az ilyen feladatkijelölő kommünikéket hallgatva próbálom mély döbbenettel rekonstruálni, hogy pl. Ursula
asszonyság már megint milyen büntetésszerű ígéretet tett valahol a mi nevünkben is, noha ehhez se joga se
hatalma. S ezek a mi barátaink? Aligha. Ezeket az ártány nőszemélyeket a fülüknél fogva kéne kipenderíteni
az utcára és utána ujjal mutogatni rájuk.