//A fiatalok sem adnák a Krímet
„A fiatalok számára szüleikhez hasonlóan a legfontosabb a stabilitás és a szebb jövő” #moszkvater

A fiatalok sem adnák a Krímet

Az orosz Z-generáció sokkal konzervatívabban gondolkodik, mint azt sokan gondolják. Nem tartják magukat európaiaknak, természetesnek tartja és elfogadja a szembenállást a Nyugattal, a Krímet pedig még véletlenül sem adná vissza.

„A fiatalok számára szüleikhez hasonlóan a legfontosabb a stabilitás és a szebb jövő” #moszkvater
„A fiatalok számára szüleikhez hasonlóan a legfontosabb a stabilitás és a szebb jövő”
Fotó:EUROPRESS/Ramil Sitdikov/Sputnik

A hatalom ellenes moszkvai tüntetések vissza-visszatérő képe az orosz tinédzser. Pólóján Putyin távozását követelő jelszóval szegül szembe a gumibotjukat fenyegetően felemelő rendőrökkel. Az ezekhez a jelenetekhez fűzött kommentárok állandó eleme, hogy az úgynevezett Putyin-generáció, azaz az ezredforduló után születetteknek elegük van ebből a rendszerből, és ők fogják majd Oroszországba elhozni a demokráciát, és ott meghonosítani a nyugati normákat.

„Ha ezekből az egész nyugati sajtót bejáró fotókból, vágóképekből indulunk ki, akkor azt hihetnénk, hogy az „orosz Z-generáció” – a 14 és 30 év közöttiek – liberális és példaként tekint a Nyugatra. Nos, nem így van!”

Legalábbis ez derül ki a Kreml barátjának nem mondható szociológiai intézet, a Levada Központ a Friedrich Ebert Alapítvánnyal közös kutatásából. A még a koronavírus-járvány előtt, 2019-ben és 2020-ban készült, az egész országot érintő közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy az orosz fiatalok politikai nézetei nem nagyon különböznek a szüleikétől.

A 14 és 30 év közötti orosz fiatalok 60 százaléka eleve nem érdeklődik a politika iránt. S rossz hír az új, más Oroszországban reménykedő nyugati elemzőknek és politikusoknak, hogy ez a generáció megbékélt a Moszkva és a Nyugat között 2014, a Krím elcsatolása után állandósult konfrontációval. A jelenlegi feszült helyzetet ezek a fiatalok normálisnak tartják, és 58 százalékuk azt a következtetést vonta le belőle, hogy Oroszország nem európai ország. Mindössze 8 százalék gondolja ezt teljesen másképp.

„A megkérdezettek háromnegyede nem érzi a nyugati kultúra hatását, és a többségük szemében az európaiaknak egyszerűen nincs jelentősége”

Jellemző véleményt fogalmazott meg az egyik megkérdezett, amikor arról beszélt, hogy az európaiak sohasem szerették az oroszokat, és féltek tőlük. A fiatal úgy vélte, hogy ez a szembenállás örök. A jelenlegi a Nyugat és Oroszország között dúló vita kiindulópontja tekintetében sem várható változás a jövőben sem.

„Az orosz fiatalok 67 százaléka ugyanis úgy véli, hogy a Krímet Oroszországnak akkor sem szabad visszaadnia, ha cserébe feloldanák a szankciókat”

A többség szerint az Európa és Oroszország közötti konfliktusért a felelősség nem az orosz felet terheli. Mindössze a megkérdezettek 15 százaléka hibáztatja ezért a Kremlt, 2 százalék az orosz hadsereget, míg 50 százalék úgy véli, hogy mindezért elsősorban Amerikát terheli a felelősség. Úgy látják, hogy az Egyesült Államok fordította szembe egymással Európát és Oroszországot. Minden ötödik megkérdezett hibáztatja ezért az Európai Uniót vagy a NATO-t. A fiatalok többsége egyébként úgy látja, hogy a Nyugat és Oroszország között lehetne barátságos is a viszony, míg 42 százalék szerint a bizalmatlanság örök. „Megvagyunk nélkülük, Oroszországnak olyan tartalékai vannak, hogy a saját lábán meg tud állni” – fogalmazott az egyik megkérdezett fiatal.

„Mindez alapjaiban kérdőjelezi meg a Nyugat Oroszországgal szemben követett politikáját. Az Európai Unió és az Egyesült Államok ugyanis abból indultak ki, hogy a szankciókkal meghátrálásra kényszeríthetik Oroszországot. De még a fiataloknak is csak a harmada gondolja úgy, hogy a viszony további elmérgesedése problémákat okozhat Oroszországnak”

Nem várt eredményt hozott a felmérés a Szovjetunióra vonatkozó része is. Három évtizeddel a felbomlása után is csak lassan múlik ennek az örökségnek a hatása. A 14 és 17 év közöttiek harmada például negatívan értékeli a Szovjetunió szétesését. A Szovjetuniót szintén csak hírből ismerő 25 és 30 év közöttiek körében ez az arány 50 százalékos. Csak lassan növekszik a kommunista diktatúrát elítélők aránya is. A fiatalok többsége közömbösen viszonyul a szovjet időkhöz vagy nincs véleménye róla. „Az életszínvonal nőtt, van jó telefonunk, plazmatévénk stb., és átláthatóbb minden. Sztálin alatt nem így volt. A helyzet ma jobb” – értékel egy a huszas évei elején járó fiatal. Mások azonban – akárcsak a szüleiknek – hiányzik az anyagi biztonság. „Akkor tudhattad, ha tanulsz, akkor lesz munkád. Minden az államé volt. Ma pedig, minden csak a körül forog, hogyan fizeted ki a hiteledet” – hangzik egy másik vélemény.

„A fiatalok számára szüleikhez hasonlóan a legfontosabb a stabilitás és a szebb jövő. A stabilitás letéteményesének a többség – főleg a falvakban és a kisvárosokban – Vlagyimir Putyint tartják”

Az elnök támogatottságának magas szintje ellenére az orosz fiatalok nem az autoriter berendezkedés hívei. Tetszik nekik a demokratikus modell, és a megkérdezettek majdnem fele ezt Oroszország számára is helyes irányítási formának tartják. Ugyanennyien azonban elengedhetetlennek tartják, hogy legyen egy kemény kezű vezető, vagy egy uralkodó párt, amely irányt mutat.

„Ha kimegyek tüntetni, változik valami? Nem! Az emberek kiábrándultak, belefásultak a problémákba”

– írja le az általános hangulatot az egyik meginterjúvolt fiatal. E generáció döntő többsége már semmiben sem hisz. Sem a pártokban, sem a szakszervezetekben, sem pedig a nyugati vagy globális intézményekben. Ugyanakkor a megkérdezett fiatalok 90 százaléka elégedett a magánéletével és magabiztosan néz a jövőbe. A 81 százalékuk szerint 10 év múlva minden jobb lesz. Ha azonban az orosz társadalomra, az államra terelődik a szó, már kevésbé bizakodóak. Mindössze 40 százalék gondolja úgy, hogy jóra fordul a helyzet, minden ötödik fiatal pedig inkább rosszra számít. Ezért aztán inkább a saját dolgukkal foglalkoznak. Pénzt akarnak keresni, és nem álmodoznak.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.