„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Ez azt jelenti, hogy a Dnyeper a kevés átkelő miatt jelen helyzetben nehezen leküzdhető akadályt jelent mindkét harcoló fél számára. A herszoni Antonivka-híd példája mutatja, milyen sérülékeny és ellenálló egyszerre egy ilyen építmény”
Fotó:EUROPRESS/Metin Aktas/ANADOLU AGENCY/AFP
Bár a vízi erőművek jelentős mértékben megszelídítették Európa egyik legnagyobb folyamát, számtalan helyen szinte érintetlenül halad át a tájon. A világtörténelem során a hasonlóan jelentős méretű vízfolyások, mint például a Rajna – a már említett fizikai határ mivoltuknak köszönhetően – természetes határként funkcionáltak. Elég csak az Európa nagy folyóit követő római limesre gondolni. Dél-Budán, relatív közel élve a Dunához, számtalan alkalommal volt lehetőségem csodálkozni vagy bosszankodni azon, hogy a folyó közelsége még az esőre is szemlátomást hatással van.
„De nemcsak a fizikai, hanem elválasztó vonal jellegük miatt a szellemi irányzatokra is hatással vannak a folyók”
James Hawes Németország legrövidebb története című könyvében gyakorlatilag Elbán túli és Elbán inneni részekre osztja fel Németországot, amelyben az Elbán túli vadabb terület uralma véleménye szerint hátrányosan befolyásolta egész Németország történelmét. Hasonló megosztottság mintáját fedezte fel egy volt kollégám, aki az Ukrajnában eltávolított Lenin szobrok számát figyelembe véve egyértelműen Dnyeperen inneni és túli részekre tudta felosztani keleti szomszédunk területét. Nem meglepő módon a folyón túl sokkal kevesebb Lenin szobrot távolítottak el, mint a folyón innen.
Hawes nyomdokaiba lépve talán megenged a kedves olvasó annyi egyszerűsítést, hogy a fentiek alapján, illetve a még hellyel-közzel hitelesnek tekinthető 2014 előtti felmérésekre alapozva azt mondjam, hogy a Dnyepertől keletre inkább orosznak a vallják magukat a lakosok, attól nyugatra inkább ukránnak. Abba a nem csak tényleges fizikai, hanem lassan vallásháborúba torkolló kérdésbe, hogy ezek aránya pontosan mekkora nem mennék bele.
„És itt kapcsolódik a fenti meglehetősen filozófiai eszmefuttatás a tényleges kemény geopolitikai tényekhez. Amely kifejezésnek – és ezt nem lehet elégszer elmondani – nem véletlenül első összetevője a geo, az az a földrajz”
Aki próbált Szombathelyről Gyulára, vagy Nyíregyházáról Pécsre autóval eljutni, pontosan tudja milyen korlátozottak voltak sokáig a lehetőségek. Napjainkra valamivel jobb a helyzet, de még messze nem tökéletes. Egy a Dnyeperhez vagy a Dunához fogható, hasonló jelentős méretű folyó fölötti híd megépítése jelentős költséggel jár. Ahhoz, hogy ezek a beruházások megtérüljenek, hosszútávú tervezés és tartós stabilitás szükséges.
„Ez azt jelenti, hogy a Dnyeper a kevés átkelő miatt jelen helyzetben nehezen leküzdhető akadályt jelent mindkét harcoló fél számára. A herszoni Antonivka-híd példája mutatja, milyen sérülékeny és ellenálló egyszerre egy ilyen építmény”
Még 2022 közepén Ukrajnába érkezett HIMARS rakétavetők precíziós csapásainak sorozatára volt szükség ahhoz, hogy a Dnyeper nyugati partján állomásozó orosz erők helyzete tarthatatlanná váljon, amely 2022 novemberében végül a túlpartra történő kivonásukhoz vezetett. Ám ennek a helyzetnek az eléréséhez hónapokon át tartó koncentrált támadás sorozatra volt szükség. Most a háború negyedik évében mindkét fél számára rendelkezésre áll ez a képesség, igaz aszimmetrikus módon. Fentiek miatt, amíg az ukrán hadsereg tud és akar harcolni, illetve megkapja a felderítési és logisztikai támogatást nyugatról, nem várható, hogy a Dnyeperen túli területek orosz kézre kerüljenek. Egész egyszerűen azért, mert logisztikai támogatásuk nem, vagy nagyon nehezen lenne megoldható.
„Joggal merül fel a kérdés, miért állnak még az ukrán kézen lévő hidak”
Szerintem ennek oka kettős. Egyrészt mint már említettem óriási költség lenne az újraépítésük, másrészt a lerombolásuk komoly és koncentrált erőfeszítést igényelne nagyobb távolságokról, márpedig a front még messze húzódik ahhoz, hogy rakéta sorozatvetőkkel elérhetőek legyenek.
Az az ötszáz, magát értelmiséginek vélő háborús uszító – jelentős részük nem is európai -, akik közös levelükben követelték 180 ezer európai katona Donasszba vezérlését, a fenti tényeknek bizonyosan nincs tudatában, ugyanis egy hasonló helyzetben az eddig megkímélt hidakat bizonyosan elpusztítanák, elvágva ezzel az expedíciós erő utánpótlását. Fentiek miatt túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy egy ekkora folyó még a 21. században is jelentős hatással van a hadviselésre. És akkor a brit nyomásra Krinki és környékén feláldozott, csónakokon, nehézfelszerelés nélkül átdobott több ezer ukrán tengerészgyalogosról még nem is beszéltünk.
„Nem véletlen, hogy az említettek miatt a béketervekben is jelentős szerepet kap a Dnyeper”
A hidak ellenőrzésével könnyen kontrollálható a két part közötti forgalom, illetve emiatt egy esetleges meglepetésszerű szárazföldi támadás esélye is minimális. Bár a népszavazással Oroszország részévé vált a Krím, és az annak nyilvánított négy oblaszty szerepel folyamatosan a béketervekkel kapcsolatban a hírekben, földrajzi, kulturális, és katonai okokból a Szumi, Harkovi régió sorsa, azaz a Dnyeper teljes keleti partjának sorsa is kérdéses. Ha másért nem is, a 2024. augusztusi ukrán kurszki betörés miatt mindenképpen.
„Másik ilyen terület, amely rendszeresen előkerül a háború utáni rendezési tervekben, az pedig Odessza. A kikötővárosról maga Putyin elnök mondta azt több alkalommal – először nyilvánosan e portál főszerkesztőjének -, hogy orosz város. Van még egy terület, amelyről még kevesebb szó esik, ez pedig a Dnyeper déli folyása mellett elhelyezkedő Nyikolajev és Herszon városa”
Mindkét településen jelentős méretű haditengerészeti létesítmény található. Előbbi jelentőségéről csak annyit, hogy a 2014-es puccs utáni politikai szakítás nyomán Oroszországban sokáig nem épült jelentősebb felszíni hadi hajóegység, mert a meghajtásukra használt turbinákat, még a cári időktől Nyikolajevben gyártották. Előbbiek, illetve Moldova, azon belül is a transznyisztriai köztársaság rendezetlen helyzete miatt valamilyen áthidaló megoldás kell, hogy szülessen a Dnyeper déli részei körüli területekkel kapcsolatban.
És ha már a földrajz katonai értelmezéséről beszélünk, azt a megoldást sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a háború után Aquincum túlparti párjaként felépült pesti Contra Aquincum mintájára megerősített hídfőállásokhoz ragaszkodjon az orosz vezetés a nyugati parton is, leginkább azon terület környékén ahol a határt majd meghúzzák.
Lezárva ezt az átfogó utazást a folyók filozófiai és gyakorlati jelentőségétől, egészen a konkrét esetünkig a Dnyeperig, úgy vélem, hogy erről a jelentős méretű folyóról még sokáig fogunk beszélni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Kis Ádám says:
Érdeke, hogy amikor 2017-ben Rudjinóban és Kosztyonkiban jártam, az egyik legnagyobb élményem a Don folyó volt, mégpedig amiatt, hogy igencsak keskenynek találtam. És hogy ezba keskeny folyóhosszú idei volt a szembenálló felek határvonala, hogy Kosztyonkiban 1942 augusztusában sikertelen (a szovjetek szempontjából) hídfőcsaták voltak, és hogy1943 januárjában semmi akadályt nem jelentet az Osztrogozsk-Sztaruj Oszkoli hadművelet során.
Tuco says:
Putyin már a háború első napjaiban elpusztíthatta volna a Dnyeper/Dnyipro hídjait (megvoltak az eszközei hozzá és most is megvannak) és katonai szempontból valóban hiba volt, hogy nem tette meg. Valószínűleg ugyanazért, amiért atomfegyvert sem alkalmazott: nem egy radioaktív pusztaságot akart Oroszországhoz csatolni és a hidakat (illetve a Dnyeperen/Dnyipron épült vízerőműveket) is szerette volna épségben megőrizni Oroszországnak.
A Dnyeperre/Dnyiprora mint jól védhető határfolyóra aligha lesz az oroszoknak szüksége. A háború ettől jóval keletebbre fog eldőlni. Ha az ukrán hadsereg döntő vereséget szenved, az ukrán állam is megszűnik és az oroszok ott húzzák meg a határvonalat ahol akarják. A maradék ukrán területeken (ha egyáltalán lesznek ilyenek) pedig létrehoznak egy Moszkvát mindenben kiszolgáló bábrezsimet, ami semmiféle fenyegetést nem fog jelenteni Oroszországra. Az, hogy most “csak” öt ukrán megyét kérnek az oroszok a békéért cserébe, ne tévesszen meg senkit. Mindig lesznek újabb követeléseik, amíg egész Ukrajna így vagy úgy az övék nem lesz. Az ukránok ezt pontosan tudják. Ezért harcolnak elkeseredetten már több mint három éve, mert tisztában vannak vele, hogy a szuverenitásuk, az államuk léte a tét.
csakafidesz says:
Válaszféle Tuco-nak
Az Ön hozzászólása így fejeződik be:
“Az ukránok ezt pontosan tudják. Ezért harcolnak elkeseredetten már több mint három éve, mert tisztában vannak vele, hogy a szuverenitásuk, az államuk léte a tét.”
Nos 1956-ban a mi szuverenitásunk volt a tét. Anno a Corvin köz parancsnoka Pongrácz Gergely összehívta a fiúkat és így szólt. Ide ezer tankkal bevonult a szovjet hadsereg, semmi esélyünk sincs. Mindenki menjen haza, menjen biztonságos helyre, tűnjön el valahol. Eszében sem volt még egy életet feláldozni kilátástalan küzdelemben. Zelenszkij mit csinál? Miközben milliók haltak meg szószerint kötéllel fogdossák össze a megmaradt embereket és viszik feláldozni egy értelmetlen háborúba egy sokkal erősebb hadsereg ellen. Az egész persze hiábavaló és nem Ukrajna, az ukrán nép érdekeit szolgálja. Ha a népet megkérdeznék azt mondanák, hogy sok-sok évig éltünk úgy, hogy Moszkva volt a főváros, és inkább élünk most is úgy, de nem akarunk tömegsírban feküdni. Az utca embere, az akire hat pribék veti rá magát, hogy leteperjék és elvigyék katonának mindegyik ezt mondaná. Ezek nem Ukrajnáért halnak meg, hanem egy elmebeteg nyugat-európai társaság és enyveskezű végrehajtójuk miatt kerülnek fiatalon vagy életük teljében a koporsóba.
Az pedig egy teljesen cinikus és ostoba szöveg, hogy Ukrajna Európáért harcol. Moszkva semmit sem akar Európától. Korábban örült volna az egyenrangú együttműködésnek, de nem jött össze. Egyébként a volt Szovjet Birodalom gazdasági megroppanását Kelet Európa megszállásának költsége is nagymértékben elősegítette.