//A COVID és a szankciók
„Az állásfoglalás sürgeti az ENSZ tagállamait, tegyék lehetővé az összes ország számára, hogy akadálytalanul és időben hozzáférhessenek a minőségi, biztonságos, hatékony és megfizethető diagnózishoz, terápiához, gyógyszerekhez és oltásokhoz” #moszkvater

A COVID és a szankciók

MEGOSZTÁS

Összefogna a világ. A koronavírus-járvánnyal szembeni hatékony fellépés érdekében az ENSZ azt ajánlja, hogy a tagországok tartózkodjanak minden egyoldalú gazdasági, pénzügyi vagy kereskedelmi intézkedés, szankciók bevezetésétől. Mit gondol, melyik négy ország nem szavazta meg ezt az állásfoglalást?

„Az állásfoglalás sürgeti az ENSZ tagállamait, tegyék lehetővé az összes ország számára, hogy akadálytalanul és időben hozzáférhessenek a minőségi, biztonságos, hatékony és megfizethető diagnózishoz, terápiához, gyógyszerekhez és oltásokhoz” #moszkvater
„Az állásfoglalás sürgeti az ENSZ tagállamait, tegyék lehetővé az összes ország számára, hogy akadálytalanul és időben hozzáférhessenek a minőségi, biztonságos, hatékony és megfizethető diagnózishoz, terápiához, gyógyszerekhez és oltásokhoz”
Fotó:EUROPRESS/WANG ZHAO/AFP

Mostanában egyre több helyen merül fel a koronavírus elleni vakcina kérdése. Erről beszél a taxis, ezt tárgyalják a boltban, a kocsmában. Nem véletlenül. S ha már előkerül a téma, akkor hamar ott tartunk, hogy nem kell izgulni, mert az oroszoknak már van vakcinájuk. „Lassan már három is, míg a kínaiaknak négy” – teszem ilyenkor hozzá, megjegyezve, hogy nekünk azért meg kell várni az oxfordit, mert a magyar kormány abból kötött le rendeléseket. A NATO tagjaként – ha jól értem – nem is tehetett nagyon mást.

„Az átlagember azonban nem érti, ha az oroszok lassan már elkezdenek oltani, akkor abból miért nem kaphatunk mi is?!”

Kaphatnánk, de nem kérünk. Pontosabban nem kérhetünk. S nem azért, mert ők is előbb a saját állampolgáraikat akarják leoltani. Már 27 ország jelentkezett be a Szputnyik-V oltóanyagra, és Moszkva senkit sem kosarazott ki. Miért is tenné, hiszen a vakcina hatalmas üzlet. De van itt más is. Mégpedig a presztízs, valamint biztonságpolitikai és geopolitikai megfontolások. No, meg azok a fránya szankciók, amelyeket éppen most akarja a Nyugat a Navalnij-ügy kapcsán kiterjeszteni.

„Erre mondják sokan józanul és logikusan gondolkodva, hogy félre kellene már tenni mindezt, abba kellene hagyni ezt a kiszorítósdit, amikor ilyen nagy a baj! Össze kellene fogni az egész világnak!”

Ez azonban egyelőre illúzió, hiszen már abból mekkora patália kerekedett, mikor tavasszal orosz és kínai segítség érkezett a bajban lévő Olaszországba. Persze, ebben szerepet játszott a „maszkdiplomácia” is, de az orosz és a kínai orvosok, gépek mégis csak ott voltak Bergamóban, míg a szövetséges Európai Unió országai a saját bajukkal voltak elfoglalva. Egy szó, mint száz, ilyen helyzetben csak félre kellene tenni a geopolitikai és kereskedelmi érdekeket. Ha már akkora a baj!

Idáig jutottam a gondolkodásban, amikor elém került a hír, hogy ez bizony eszébe jutott másnak is. Mégpedig ott, ahol nem igazán vártuk. Bizony, az ENSZ-ben, amelyről egy ideje már csak azt halljuk, hogy működésképtelen gittegylet, a világ túlszaladt rajta.

„Szóval, az ENSZ Közgyűlése – még Vlagyimir Putyin hasonló felvetése előtt – szavazott arról, hogy a járványra tekintettel fel kellene függeszteni mindennemű szankciós politikát. S nemcsak szavazott, de a javaslatot 169 ország támogatta is, míg kettő ellene voksolt, két ország pedig tartózkodott”

Az állásfoglalás jogilag ugyan nem kötelező, de a Közgyűlés által elfogadott harmadik és legkiterjedtebb határozat a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. A még április 2-án elfogadott állásfoglalás elismerte a járvány „soha nem látott hatásait”, és „intenzívebb nemzetközi együttműködésre szólított fel a járvány megfékezésére, enyhítésére és legyőzésére”. Egy Mexikó által támogatott, április 20-án elfogadott állásfoglalás a pandémiával szemben globális fellépést sürgetett az orvostudomány, az oltóanyagok és az orvosi felszerelések fejlesztésének, gyártásának és hozzáférhetőségének gyors növelése érdekében. E harmadik állásfoglalás pedig megállapítja, hogy a járvány „az ENSZ történelmének egyik legnagyobb globális kihívása”, és „fokozott nemzetközi együttműködésre és szolidaritásra szólít fel a világjárvány és annak következményeinek megfékezése, enyhítése és leküzdése érdekében”.

„Az állásfoglalás sürgeti az ENSZ tagállamait, tegyék lehetővé az összes ország számára, hogy akadálytalanul és időben hozzáférhessenek a minőségi, biztonságos, hatékony és megfizethető diagnózishoz, terápiához, gyógyszerekhez és oltásokhoz”

Ráadásul egy az indokolatlan akadályok sürgős megszüntetését szorgalmazó bekezdéshez az utolsó pillanatban beterjesztett kubai, 132-3 arányban elfogadott módosítás értelmében az állásfoglalás felhívja a nemzetközi közösséget, hogy a COVID-19 elleni sikeres harc érdekében tartózkodjanak minden egyoldalú gazdasági, pénzügyi vagy kereskedelmi intézkedés, szankciók bevezetésétől.

„Micsoda konszenzus! A mai világban ritka, mint a fehér holló. Ráadásul az a ritka pillanat, amikor találkozik a taxis, a boltos, munkás és a hivatalnok véleménye az ENSZ Közgyűlésének állásfoglalásával”

Azért furdalt a kíváncsiság, hogy mely országok nem szavazták meg ezt az ésszerű felvetést. Ellene az Egyesült Államok és Izrael voksolt, ami nem lepett meg. Mint ahogy az sem, hogy a szankciók felfüggesztését nem támogatta, és tartózkodott Ukrajna. De a másik tartózkodó ország kiléte ugyancsak meghökkentett. Nem hiszik el, de Magyarország volt! Az a Magyarország, amelynek kormányfője és külügyminisztere többször kifejtette például, hogy az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók mennyire értelmetlenek és gyengítik Európát. Értik ezt? Végre 169 ország kiáll a szankciókkal szemben, és azt ajánlja, hogy az összefogás, a pandémia elleni fellépés hatékonysága jegyében mindenki tartózkodjon a szankciós politikától, erre Magyarország tartózkodik.

„Aligha azért, mert így gondolja, de a magyar miniszterelnök Donald Trump melletti kiállását ismerve abban már van némi logika, hogy nem akart szembe menni éppen most a szuverenitás és az illiberális gondolkodás képviselőinek a reményeik szerint némi kiskaput hagyó Trump képviselte Amerikával. Ezért tartózkodott, azaz nem mondott semmit. Ugyanúgy, mint ahogy a venezuelai Juan Guaidó elismerése kérdésében a spanyol vagy Belarusz esetében a lengyel álláspont mögé állt be. Miközben szuverenitás logikájából levezetve nagy eséllyel mást gondolt”

Hogy aztán két héttel később a Reutersnek nyilatkozva helyreálljon a rend, és kiderüljön, mit is gondol valójában Orbán Viktor. A magyar kormányfő elmondta, hogy az EU-nak vissza kellene vonnia az Oroszországot sújtó szankcióit. Mint fogalmazott, a kormány annak sem látja értelmét, hogy újabb korlátozásokat vessenek ki Alekszej Navalnij megmérgezett orosz ellenzéki politikus ügyével összefüggésben.

„A magyar diplomácia mozgásterét azonban jól mutatja, hogy Orbán ehhez azonnal hozzátette, ha az európai közösség ezt kezdeményezi, akkor kész megfontolni. Hát, most akkor igen vagy nem?”

Az viszont egyértelmű, hogy Orbán Trump győzelmét szeretné. S nem csak az illiberális világlátás miatt. Hanem, mert amennyiben a demokrata Joe Biden nyer végül, akkor valószínűleg „alacsonyabb lesz a nyitottság, a szívélyesség, a kölcsönös segítség szintje”. Orbán tehát választott. Méghozzá a Trump vezette Amerikát. Ami a magyar kormány szempontjából logikus, csak néha olyan diplomáciai cikkcakkokat eredményez, mint a szavazás az ENSZ-ben, vagy éppen az állásfoglalás a Lukasenkóval és Guaidóval kapcsolatban.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.