A célkeresztben Zelenszkij

Szorul a hurok a nyugati pórázról el-elkóborló ukrán elnök körül. Az „aranyvécével” és készpénzes zacskókkal fémjelzett újabb kijevi korrupciós botrány azonban nemcsak Volodimir Zelenszkij rezsimjére mért súlyos csapást, hanem fejfájást okoz a nyugati elitnek is. Az Ukrajnát támogató országok társadalmai ugyanis kezdenek rájönni arra, hogy a pénzük jelentős részét elnyeli a korrupció. Miért állhat akkor mégis a Nyugat a botrány kirobbantása mögött? Kiknek állhat az érdekében Zelenszkij „megregulázása”? A cikk eredeti változata a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„Azt rögzíthetjük, hogy Mindics csak mellékszereplő, az igazi cél Zelenszkij <megregulázása>”
Fotó:EUROPRESS/Ozan KOSE/AFP

Aranyozott wc, dollár kötegek, a letartóztatás elől külföldre szökött gyanúsítottak… Folytatódik az ukrán korrupcióellenes szervek (NABU, SAPO) és Volodimir Zelenszkij köre közötti háború, amelynek célkeresztjében valójában maga az elnök áll. Az Elnöki Iroda nyáron már tett egy kísérletet az egyébként külföldről irányított NABU és SAPO leszerelésére – a két korrupcióellenes szervet az elnöki hivatal alá rendelte volna -, ám a nyugati nyomásra és a hazai tiltakozások hatására visszavonulásra kényszerült. Már a nyári csörtére azért került sor, mert a korrupcióellenes szervek túlságosan közel kerültek a hatalom belső köréhez, a szembenállás mostani második fordulójában pedig a NABU már el is érte Zelenszkij bizalmasát, közeli üzlettársát, Timur Mindicset, aki kulcsszerepet játszott az állami és félállami cégek hálózatán keresztül mozgatott, százmillió dollárnyi elsikkasztott pénz útjának terelgetésében.

„Mindics most szökésben van – a szintén olajra lépett Olekszandr Cukermannal egyetemben körözés alatt áll -, minden bizonnyal <fülest kapott> az ellene készülő akcióról, és a hatósági rajtaütések előtt órákkal Izraelbe menekült”

Mindics az elnök régi barátja és üzlettársa volt a Kvartal 95 nevű produkciós cégben, amely Zelenszkij politikai felemelkedésének előszobája lett. A 2019-es kampányban az ő páncélozott autójával utazott Zelenszkij, és ő segített be a bizalmasok körébe több mostani kormánytagot is. Az az elmúlt években egyre nagyobb politikai befolyást épített ki, így nemcsak az Energoatom vezetőinek kinevezéseibe szólt bele, de közvetlen kapcsolatban állt több miniszterrel és oligarchával is. Az ügy pikantériája, hogy egyik bizalmasa kapcsolatban állt Andrij Derkacs egykori képviselővel, nyíltan oroszbarát politikussal, aki a háború kirobbanása után Oroszországba ment, és most szenátor a felsőházban. Ez azonban senkit nem zavart abban, hogy Derkacs ingatlanát a Mindics-féle korrupciós hálózat a feketén szerzett pénzeket tisztára mosó „bankjaként” használja. De az is megdöbbentő, hogy a Mindics lakásában rejtett mikrofonokat – mostani vizsgálatok mintegy ezer óra lehallgatott anyagot és részletes bizonyítékokat tartalmaznak – egy szinttel feljebb, egy vele szövetséges üzletember, Hennagyij Boholjubov lakásából működtették. A milliárdos – aki brit, izraeli és ciprusi útlevéllel is rendelkezik – állítólag együttműködik a hatóságokkal, és vallomásáért cserébe védelmet kapott. A széles körben „Zelenszkij pénztárcájának” nevezett, és az elnököt kitaláló, később kegyvesztetté vált Ihor Kolomojszkij kijáró embereként indult Mindics mellett egyébként átkutatták a volt energiaügyi miniszter és jelenlegi igazságügyi miniszter, Herman Haluscsenko otthonát, valamint az Enerhoatom vállalat irodáit is.

„A nyomozás fedőneve a mindent arannyá változtató mitológiai király után állítólag azért Midász lett, mert Mindics lehallgatott lakásában a WC teljes egészében aranyozott volt. A botrány központi jelképe így az <aranytrón>, amelyen ülve egyesek a háború árnyékában is fényűző életet éltek, miközben mások a fronton halnak meg. A NABU nyomozói mintegy négymillió dollárnyi, azaz 1,3 milliárd forintnyi készpénzt foglaltak le, a hálózat forgalma azonban működése során a 100 millió dollárt is meghaladhatta”

A botrány az energiaszektorból indult, a vád szerint a szervezet célja az volt, hogy a szerződések értékének tíz-tizenöt százalékát lefölözve rendszeresen jogtalan előnyöket szerezzen az Enerhoatom szerződéseiből. A nyomozás kimutatta, hogy a vállalat döntéseit nem hivatalos tisztviselők, hanem úgynevezett „felügyelők” irányították – olyan személyek, akiknek semmilyen formális felhatalmazásuk nem volt, de ők döntöttek a személyzeti kérdésekről, a beszerzésekről és a pénzmozgásokról. Az ügyben Mindics mellett hét, valamilyen módon az Enerhoatomhoz kapcsolódó hivatalnok ellen emeltek vádat, közülük a legismertebb a letartóztatott, ám a pillanatok alatt összedobott 51,6 millió hrivnyás (mintegy 470 millió forint) óvadék ellenében szabadlábra helyezett, a lehallgatott beszélgetésekben „Che Guevara” fedőnéven emlegetett Olekszij Csernisov volt miniszterelnök-helyettes. De felmentettek két jelenlegi minisztert is, így az igazságügyi tárcát vezető Herman Haluscsenkót és Szvitlana Hrincsuk energetikai minisztert, de hírbe hozták az üggyel mellettük Rusztem Umerov volt védelmi minisztert is. Zelenszkij elnök nyilvánosan megpróbál elhatárolódni a nyomozás főszereplőitől, különösen régi barátjától, akit azonnal szankciós listára is tett.

„Szó sincs azonban önmegtisztulásról – mint azt naivan egyesek hinni szeretnék -, ezek az intézkedések inkább csak a tűzoltás részeként értelmezendők, és a további leleplezések újabb politikai válságot idézhetnek elő az országban”

Mint már említettük, a NABU és a SAPO valójában nyugati befolyás alatt állnak, így fontos megérteni, ki(k)nek az érdekében állhat most ez a vizsgálat. Mint ahogy az is, miért éppen most csaptak le Zelenszkij körére, hiszen az Enerhoatom-ügyben már 15 hónapja tartott a bizonyítékok gyűjtése. Az ukrán média arra a megfejtésre jutott, hogy a helyzet most kedvező a támadásra, hiszen Ukrajna jelentős áramhiánnyal küzd, és az energiaszektorban tapasztalható nagymértékű korrupcióról szóló információk így hatalmas közfelháborodást fognak kiváltani. Sőt, ezek az ellátási gondok ezen a télen még súlyosabbá válhatnak, amiatt tüntetések lehetségesek, és akkor ezeknek a vizsgálatoknak a politikai hatása még nagyobb lesz. Egy másik verzió szerint az SzBU büntető eljárásokat készített elő a NABU és a SAPO kulcsfontosságú tisztviselői ellen. A korrupcióellenes szervezetek vezetői tudták ezt, és megértették, hogy az Elnöki Iroda előbb-utóbb lépni fog, ezért megelőző csapást mértek.

De az is biztos, hogy a NABU és a SAPO vezetői nem hozhatták meg önállóan a döntést az Enerhoatom-ügy iratainak nyilvánosságra hozataláról és a vádlottak letartóztatásáról, ez ugyanis nem az ő szintjük.

„Ki állhat akkor a NABU és a SAPO lépései mögött?”

Nem titok, hogy NABU sok nyomozója kapcsolatban áll Soros  Györgynek az elnök egyetlen igazi ellensúlyaként értelmezhető, nyugati bekötöttségű ukrán struktúráival, és finoman szólva sem nevezhetőek Zelenszkij barátainak. Ez az ügy pedig lehetőséget ad nekik Zelenszkij meggyengítésére. Különösen azért, mert látszólag Petro Porosenko volt ukrán elnökkel és támogatóival összhangban cselekszenek. A „sorosisták” és Porosenko követői most arra számítanak, hogy felbomlik , de legalábbis gyengül a radában a hatalmi párt, a Nép Szolgája egyébként is sokszínű és széttartó frakciója. Ebben az esetben lehetséges lenne a kabinet leváltása.

Ez egyelőre nem következett be, sőt Zelenszkij megőrizte a kormányzó párt elégedetlenkedő frakciója ellenében az Elnöki Irodát vezető Andrij Jermakot is, akit egyébként most az amerikaiakkal folytatandó tárgyalások ukrán delegációjának az élére is kinevezett. De tagja a csapatnak Rusztem Umerov volt védelmi minisztert, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára is, akiről sokáig azt feltételezték, hogy nem fog hazatérni külföldről. Hazatért, és úgy tűnik, Zelenszkij is lezártnak tekinti a korrupciós botrányt.

„Köze lehet Porosenko mellett ehhez a korrupciós botrányhoz Tomas Fiala a cseh üzletembernek, Soros György fő ukrajnai üzleti partnerének, aki az 1990-es évek vége óta Ukrajnában él, és a Dragon Capital befektetési társaság társtulajdonosa”

Ő birtokolja az Ukrajinszkaja Pravda portált is (2021 óta), 2014-ben pedig megalapította a Novoje Vremja magazint, valamint egy hírportált és a Radio NV-t. George Soros amerikai pénzember fő üzleti partnerének tartják. Mindketten kegyvesztettek Zelenszkij miatt, és ukrán szankciók hatálya alatt állnak. Szituációs szövetség jött létre a két elégedetlen oligarcha között. Egy harmadik érdekelt fél lehet a Zelenszkijt „kitaláló” és felépítő Ihor Kolomojszkij oligarcha, aki jelenleg előzetes letartóztatásban van, és aki az ukrán sajtó szerint informátorként működött közre ebben a korrupciós ügyben.

„Zelenszkij hazai ellenzéke tehát megérezte a pillanatot és összehangolt támadást indított, mivel azonban a NABU és a SAPO csak formálisan független struktúrák, kizárólag a Nyugat, nem pedig Zelenszkij irányítja őket, az igazi kérdés az, hogy ki szentesíthette Nyugaton az <Enerhoatom-ügyet>?”

Mint köztudott, a NABU-t és a SAPO-t az amerikai nagykövetség segítségével hozták létre még 2015-ben, Barack Obama elnöksége alatt, és Soros hálózatai is láthatóan érintettek a Zelenszkij csapata elleni támadásban, elsőként az amerikai és európai liberálisok jutnak eszünkbe. De miért akarnák aláásni Zelenszkij hatalmát, mikor ezek a körök támogatják az elnököt? Kézenfekvő lenne, hogy tudtak Zelenszkijnek a korrupcióellenes rendszer ellen készülő újabb támadását célzó előkészületeiről, és a liberálisok nagyon felháborodtak azon, hogy megfoszthatják őket az ukrán elitet irányító struktúráktól. De ami még fontosabb lehet, arra a következtetésre juthattak, hogy Zelenszkij és Jermak nem lesznek sokáig képesek hatalmon maradni. A fronton elszenvedett vereségek, a közelgő tél, amely áram és fűtés nélkül hagyhatja Ukrajnát, és a teljes mozgósítás az utolsó csepp lenne a pohárban, és elsöpörné a Zelenszkij-rezsimet. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy megelőző intézkedéseket tesznek, és maguk határozzák meg, milyen politikai konfiguráció alakuljon ki Zelenszkij után. S mivel joggal gondolhatják úgy, hogy Zelenszkijnek vége, már így készíthetik elő az új projekthez Londonban intenzíven felépített Valerij Zaluzsnijt.

„Ráadásul tarthattak attól is, hogy Zelenszkij kiegyezik Trumppal és Putyinnal, így kikerül a progresszivista nyugati körök ellenőrzése alól. De zöld utat adhattak a támadásnak akár a trumpisták is”

Nem titok, hogy a NABU-t közvetlenül felügyeli az FBI, amelyet jelenleg amerikai republikánusok irányítanak. Ha pedig a Fehér Ház valóban békét akar Ukrajnában, meg kell értenie, hogy ennek akadályát jelenthetik Zelenszkij és Jermak politikai ambíciói, akik nem okvetlenül hajlandók kompromisszumot kötni Oroszországgal. Az Enerhoatom körül kirobbant botrány jelentős befolyást gyakorolhat Zelenszkijre és „szürke eminenciására”. Ez különösen igaz, ha a NABU valóban rendelkezik Zelenszkij és Mindics közötti korrupciós ügyekről szóló beszélgetések felvételeivel. Ezeknek az anyagoknak a nyilvánosságra hozatala pedig Zelenszkijt „politikai hullává”, kezelhetővé tenné.

Talán pontosan erre van szüksége a Trump-csapatnak, hiszen Zelenszkij deheroizálása az európai és amerikai közvélemény szemében megkönnyítené a béke felé vezető út keresését. Ennek kapcsán egyes elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Fehér Házba visszatérve Donald Trump megpróbálta az FBI-on keresztül átvenni az irányítást a NABU felett, így nemrégiben újabb tervezett rotációra került sor, új FBI-tiszt érkezett Kijevbe. De Trump  számára azért is fontos, hogy bemutassa Ukrajna elburjánzó korrupcióját, mert ezzel is alátámaszthatja Kijev pénzügyi és katonai támogatásának csökkentését. A közvélemény-kutatások  szerint ugyanis a republikánus szavazók jelentős része támogatja Ukrajnát. Ezért a Trump-adminisztrációnak be kell bizonyítania, hogy Ukrajna jelenlegi formájában nem támogatható. Ez egy korrupt állam, amelynek kormánya gyakorlatilag az összes külföldi segély ellopását engedélyezi.

„Így Trumpéknak kapóra jöhetett a NABU által kirobbantott botrány, ám annyira még feltehetően nem ellenőrzik a szervezetet, hogy ők lettek volna a kezdeményezők”

Összegezve a történteket, elfogadhatjuk állandó szerzőnk, Kosztur Anrdás okfejtését, aki szerint a legvalószínűbbnek az eseményeknek az a logikája tűnik, hogy a Trump győzelmével védnökök nélkül maradó ukrajnai nyugatos hálózatok, tartva attól, hogy Zelenszkij és Trump esetleges kiegyezése végleg elsodorhatja őket, támadásba lendültek, amelynek célja Zelenszkij hatalmának gyengítése Jermak eltávolítása és a kormány feletti irányítás átvétele révén, amivel a jövőbeli választásokon saját jelöltjük győzelmét készíthetnék elő. Az Európai Unió vezetői az események után rohanva támogatják az eljárásokat – korrupcióellenes lépésekkel mégis furcsa lenne szembe menniük -, azonban csak óvatosan. Az európai vezetők ugyan szintén érdekeltek az ukrán elnök rövidebb pórázon tartásában, azonban a bukásában (még) valószínűleg nem. Közben a jelenlegi amerikai adminisztráció a nyáron történtekhez hasonlóan eddig kivárt. Az ukrajnai korrupció alátámasztja a Kijevnek nyújtott anyagi támogatás megszüntetésének politikáját, ugyanakkor Zelenszkij az elmúlt időszakban már elég kezesnek bizonyult Trumpékkal szemben, bukása tehát Washington számára is megkavarná a szálakat. Az amerikaiak ugyanakkor nem valószínű, hogy jelentős erőfeszítéseket tennének a megmentése érdekében. Jelenleg tehát sem Brüsszel, sem pedig Washington nem tűnik különösebben érdekeltnek abban, hogy Zelenszkij megbukjon, gyengülése azonban aligha van Trump ellenére. Az ukrán elnök ráadásul annyi lábra taposott rá az elmúlt években, hogy különösebben senki nem fogja magát törni azért sem, hogy megmentse a bukástól.

„Közben új megvilágításba helyezi a korrupciós botrányt az is, hogy mint kiderült, a kirobbanása előtt mind Ukrajnában, mind pedig Európában tudtak a készülő béketervről. Egyáltalán nem kizárt, hogy nagyon is van kapcsolat a két dolog között”

Az egyik verzió szerint Trump kezdeményezhette a botrány kirobbanását, hogy rákényszerítse Zelenszkijt a terv elfogadására. A második elképzelés szerint éppen az európaiak és a nyugati „háborús párt” állhat a történtek mögött. Mivel tudtak Trump tervéről, úgy gondolhatták, hogy Washington nyomására Zelenszkij elfogadhatja azt, ezért úgy döntöttek, hogy a lehető legnagyobb mértékben gyengítik az ukrán elnök pozícióját, megakadályozva őt abban, hogy éles fordulatot tegyen, és beleegyezzen Trump békeköveteléseibe. Felmerül egy harmadik elmélet is, eszerint a botrány kirobbanása után Zelenszkij és környezete Umerovon keresztül jelezte Trumpnak, hogy személyes biztonsági garanciákért cserébe hajlandóak elfogadni a béketervét. Ezt a teóriát a média azon értesüléseire alapozzák, hogy Kijev ragaszkodására állítólag eltávolították a tervből az Ukrajnának nyújtott nemzetközi segélyek ellenőrzéséről szóló záradékot, és egy olyan záradékot adtak hozzá, amely amnesztiát biztosít a háború alatt elkövetett összes cselekményre.

„Bármilyen indítékai is voltak azonban a korrupciós botrányt kezdeményezőknek, a legfontosabb most az az új helyzet, amelyet a történtek Ukrajnában teremtettek”

Zelenszkij belpolitikai pozíciójának drasztikus gyengüléséről van szó, amely körülmények között a személyes biztonság garantálásának hétköznapibb kérdései előtérbe kerülnek. Zelenszkij béketervvel kapcsolatos döntéseit pedig sok szempontból az fogja meghatározni, hogy ki képes adni neki ilyen garanciákat.

„Azt rögzíthetjük, hogy Mindics csak mellékszereplő, az igazi cél Zelenszkij <megregulázása>”

Ha Trumpék állnak a történtek mögött, akkor a cél az, hogy az amerikaiak újra kontroll alá vonják – a megbuktatásáról egyelőre nincs szó – az európai fősodor támogatásával a háta mögött egyre engedetlenebb ukrán vezetőt. Az európai „tettrekészek” ugyanakkor éppen ezt az ellenőrzést akarják megtartani a velük szemben is sokat megengedő Zelenszkij felett. Nem megbuktatni akarják Zelenszkijt, hanem háborúban tartani, megakadályozni azt, hogy esetleg idő előtt kiegyezzen Trumppal és Putyinnal. S persze, mivel fogy a pénz, a korrupció is jobban szemet szúr az európai társadalmaknak, ezért ezt a támadási felületet a „hajlandók” koalíciója is szívesen megszüntetné. A korrupció elleni harc tehát a Nyugat mindkét, Ukrajna kérdésében egyébként egymással szemben álló tábora szempontjából elsősorban a befolyás erősítésének az eszköze, de a fellépéssel nyugtatják a háborúba egyre inkább belefáradó saját társadalmaikat is. Közben pedig Ukrajnában Zelenszkij megmaradt ellenzéke igyekszik összesöpörni az asztalról lehulló morzsákat.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com