Vlagyimir Putyin és Dmitrij Medvegyev is részt vett a Moszkvai Nagyszínház hagyományos újévi estjén. A Bolsoj mindig az orosz hatalom kulturális jelképe volt, így története szorosan összenőtt a politikával.

A csodálatos zene és koreográfia különleges hangulatot teremt az informális beszélgetésekhez. Nem lepődhetünk meg hát azon, hogy az orosz politikai elit hagyományosan tiszteletét teszi a Bolsoj szokásos újévi estjén. Ezúttal is ott volt december 26-án a Moszkvai Nagyszínházban Vlagyimir Putyin elnök és Dmitrij Medvegyev kormányfő.

„A programban két egyfelvonásos balett, a Georges Bizet operájára Rogyion Scsedrin által írt Carmen-szvit, valamint a világhírű George Balanchine Ékszerek című darabjának záró részét, a Briliánsok szerepelt”

A Bizet operájából írt balettzene tette világhírűvé Rogyion Scsedrin orosz zeneszerzőt és zongoraművészt. A Carmen-szvit bemutatója 1967-ben volt Scsedrin feleségével, Maja Pliszeckajával a címszerepben. Scsedrin állítólag a felesége számára szeretett volna Sosztakoviccsal íratni egy szvitet a Carmenből, de ő a feladatot finoman, ám határozottan visszautasította. Ezért azt Scsedrin maga írta meg, amit a Bolsoj be is mutatott.

„A premiert követően azonban a Carmen-szvitet betiltották, mert túlságosan túlfűtöttnek és erotikusnak találták. Aztán a darab csupán New Yorkban vagy háromszáz előadást ért meg”

Balanchine darabját először 2012-ben mutatták be a Bolsojban. A grúz származású George Balanchine az amerikai klasszikus balett megteremtője. Szentpéterváron tanulta a táncmesterséget, de húszévesen egy nyugat-európai turnén csatlakozott Gyagilev világhírű Orosz Balettjéhez, majd annak halála után hamarosan felhagyott a tánccal és a koreografálásnak szentelte magát.  Egy mecénás hívására 1934-ben Amerikába utazott és megalapította az Amerikai Balett Iskolát és Társulatot, majd 1948-ban a New York City Balettet, amelynek majdnem haláláig vezető koreográfusa volt.

„New York-i balett-társulata számára írta, szintén 1967-ben a háromrészes Ékszerek című darabot is, amelyet az első egész estés absztrakt balettnek tartanak”

A darab három részét egy ékszerbolt, a New York-i Van Cleef & Arpels ékszerei ihlették: smaragdok, rubinok és gyémántok. Ennek megfelelően a táncosok az első részben zöld, a másodikban piros, a harmadikban fehér színű ruhát viselnek.

„Oroszország első számú színháza, a világhírű Bolsoj mindig az orosz hatalom kulturális jelképe volt, így története szorosan összenőtt a politikával”

A Moszkvai Nagyszínház előadásait a cároktól a főtitkárokon át Putyinig bezárólag rendszeresen látogatták Oroszország vezetői. A cári páholyra pedig mindig odafigyeltek. Míg mai formájában 1825 januárjában megnyílt, méreteivel Szentpétervár nagy kőszínházát is felülmúló Bolsoj a cárok idejében a nagyság, a hatalom egyik szimbóluma volt, addig a szovjet vezetés számára inkább csillogó kirakat. Itt hirdették ki a Szovjetunió megalakulását, itt fogadták el a szovjet alkotmányt, a GOELRO-tervet, falai között Komintern-, szovjet- és pártkongresszusokat tartottak. Kiemelkedő külföldi vendégek kulturális programjainak elengedhetetlen eleme volt egy-egy előadás megtekintése a Bolsojban.

Nagy figyelmet szentelt neki Sztálin is, aki például személyesen állt ki Glinka Életünket a cárért című monarchiát dicsőítő művének bemutatása mellett, és engedélyezte benne a Dicsőség kórus elhangzását is. Ez az első világszínvonalú orosz opera, amely a kosztromai paraszt, a cárt élete árán megmentő Ivan Szuszanyin hőstettével dicsőíti az orosz nemzeti karakter bátorságát és álhatatosságát.

„Nyikita Hruscsov főtitkársága, az „olvadás” idején a társulat egyre gyakrabban utazott külföldi vendégszereplésre. Fellépései a kulturális diplomácia részei voltak”

Bár Hruscsov a balett iránt különösebb érdeklődést nem mutatott, az orosz balett a Szovjetunió kulturális nagykövete lett. A pártvezetés nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy a Bolsoj vendégszereplései nemcsak az orosz kultúra nagyságát, hanem általában a szovjet rendszer nagyságát is bizonyítják.

Az orosz balett értő hívei közé sorolhatjuk ellenben Putyin volt védelmi miniszterét Szergej Ivanovot. Igaz, Ivanov figyelmével nem a klasszikus darabokat, sokkal inkább Borisz Ejfman avangard koreográfiáit tüntette ki. Még Condoleeza Rice amerikai külügyminisztert is elvitte Ejfman egyik darabjának előadására. Előtte azonban már a Moszkvába látogató Richard Nixont vagy Ronald Reagant is elvitték vendéglátói a Bolsojba.

„A szovjet átlagemberben inkább csak az ország feszült pillanataiban a képernyőn feltűnő balett előadások ragadtak meg”

Így a szokásos műsor helyett a Hattyúk tava ment az 1991 augusztusi puccs idején, De Csajkovszkij híres darabját láthatták az SZKP főtitkárainak, Leonyid Brezsnyevnek, Jurij Andropovnak vagy Konsztantyin Csernyenkónak a temetésekor vagy a gyász napjaiban is.