A bahmuti pokol

A végéhez közeledik a Bahmutért folytatott pusztító hatású küzdelem a donbasszi fronton. A helyzet rosszabbodásával a nyugati média korábbi állításaival ellentétben már azt mondja, hogy nem egy stratégiailag fontos városról van szó. Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter a Bild című német lapnak adott interjújában már azt nyilatkozta, hogy Moszkva legfeljebb egy „kis győzelmet” aratna Bahmut elfoglalásával, és amíg a várost hatodik hónapja ostromló orosz fegyveresek közül naponta nagyjából ötszázan esnek el vagy sebesülnek meg, az ukrán csapatok veszteségei sokkal kisebbek. A helyszíni riportok ezt a véleményt nem támasztják alá. Ukrán katonák mondják el a valóságot.

Vukics Ferenc írása a #moszkvater.com-on

„Megszerzik a pozíciók adatait, megállapítják a koordinátákat, aztán hét-kilenc kilométerről aknavetőkkel, valamint közelebbről gránátvetőkkel csapást mérnek ránk”
Fotó:EUROPRESS/Marin Fernandez/ANADOLU AGENCY/AFP

Kijev elrendelte a tavaly visszafoglalt Kupjanszk evakuálását. Az orosz csapatok az invázió elején foglalták el Kupjanszkot, és a város hónapokig fontos utánpótlási csomópontként szolgált számukra, mielőtt az ukrán erők szeptemberben visszafoglalták. A város Bahmuttól 130 kilométerre délre található. Az elmúlt hetekben Bahmut körül folynak a háború legintenzívebb harcai. Az ukrán hatóságok közölték, „a bizonytalan biztonsági helyzet” indokolta az evakuálást, és segítséget nyújtanak a várost elhagyóknak, élelmet, orvosi ellátást és szállást is biztosítanak számukra.

Fontos hír, hogy az ukrán elnök hivatalát állítólag Kijevből Lvovba helyezték át. A hírt igazolni látszik az a tény, hogy Zelenszkij napok óta Lembergben tart hivatalos megbeszéléseket.

„Az utóbbi hetekben először fordul elő, hogy Zelenszkij nem említi beszédeiben Bahmutot, és ez biztos jele annak, hogy már búcsút intett a városnak. Akárcsak azoknak az embereknek, akik még mindig próbálják megvédeni, mert elhitették velük, hogy <időt kell nyerniük>, az ukrán hadsereg számára”

Bár a város elestét már több ukrán vezető is beharangozta, Szerhij Cserevatij, a Kelet hadseregcsoport sajtószóvivőjének legutóbbi nyilatkozata szerint Bahmutban nem ukrán csapatkivonás, hanem az egységek rotációja folyik. Cserevatij a CNN amerikai hírtelevíziónak nyilatkozva elmondta, hogy Bahmutban a harcok többnyire a külterületeken zajlanak, magát a várost pedig az ukrán fegyveres erők, a határőrség és a Nemzeti Gárda ellenőrzi.

„Az ukrán csapatok tömeges kivonásáról nincs szó. Az ukrán csapatok irányított, tervezett állásváltást hajtanak végre Bahmutban”

Olekszandr Marcsenko, Bahmut alpolgármestere azt nyilatkozta a CNN-nek, hogy vasárnap lelassult az emberek kimenekítése a városból. Korábban volt olyan nap, amikor akár 600 embert is evakuáltak az orosz hadsereg által lőtt városból, mára azonban ez a szám 5–10 főre csökkent. Marcsenko elmondása szerint 4000–4500 ember rekedhetett Bahmut városában, róluk szinte semmit sem lehet tudni.

A Sky News az Institute for the Study of War értesüléseire hivatkozva arról számolt be, hogy az orosz erők pozíciós előnyt szereztek a Bahmutért vívott heves harcokban. A Wagner katonai magánvállalat jelezte, hogy a Bahmutból kivezető vezető humanitárius folyosó nyitva van, és nemcsak a civilek, de az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) is használhatja azt az életük megmentése érdekében. Az ajánlat valószínűleg 7-10 nap múlva lejár.

„Úgy tűnik, hogy az <elit> egységek elhagyták a várost, hátrahagyva a gyerekeket és az öregeket”

Az elit ukrán erők és hozzájuk kapcsolt zsoldosok (lengyelek, amerikaiak és britek) állítólag már poszttraumás stressz szindrómában szenvednek. A katonákat alaposan frusztrálja, hogy egy másodvonalbelinek számító irreguláris erő legyőzheti őket. A nyugati elemzők egy része nem érti, hogy egy ország, mint Ukrajna, aki minden tekintetben hátrányos helyzetben van Oroszországgal szemben, ilyen pazarló módon szórja el azt, ami a rendelkezésére áll. Egyes amerikai elemzők szerint, ha George Washington így harcolt volna, az amerikaiak még mindig brit uralom alatt élnének. Az ő véleményük szerint a végsőkig kitartani elhatározás nem egy terv.

„Az orosz hadsereg a jelentések szerint inkább az ukrán katonai veszteségek maximalizálására összpontosít, mintsem a területfoglalásra”

Az amerikai védelmi miniszter korábbi főtanácsadója, Douglas McGregor, az amerikai hadsereg nyugalmazott ezredese ennek megfelelően arról számolt be, hogy „az oroszok átálltak védekező pozícióba, és ledarálták az ukránokat, akik több tízezer katonát öntöttek a húsdarálójukba”. Az oroszok csak kisebb veszteségeket szenvedtek az ukránokhoz képest, az ukránok pedig elvesztették a legtöbb ütőképes alakulatukat és kiképzett emberüket. McGregor ezredes szerint

„csak Lengyelországból becslések szerint 20 ezer, állítólag ukrán egyenruhát viselő lengyel PMC-nek dolgozó zsoldos van jelen, akik a nyugati világ hasonló katonai magánvállalkozások harcosaival együtt fontos szerepet játszottak Ukrajna eddigi háborús erőfeszítéseiben”

Ritka betekintést nyújtott a fronton uralkodó körülményekbe Troy Offenbecker, egy volt amerikai tengerészgyalogos beszámolója, aki hónapok óta részt vett a térségben zajló harcokban. Az elbeszélésből az derül ki, hogy már 2022 áprilisától a frontvonalakra telepítettek több száz brit királyi tengerészgyalogost, a CIA hatalmas „lopakodó hálózatot” épített ki, valamint számos nyugati ország volt katonái is az ukránok mellett harcolnak. Ezek a nyugati katonák kiemelkedő szerepet töltöttek be az olyan különleges egységekben is, mint a például a Grúz Légió.

„A nyugati média nem tudja eldönteni, hogy Bahmut stratégiai fontosságú város-e vagy kevéssé stratégiai értékkel bír. Azt állítják, hogy mindkettő igaz. Bahmut természetesen stratégiai értékkel bír”

Három fő vasútvonal és négy főútvonal (M-03, M-32, T-13-02, T-05-13) keresztezi egymást. Mint ilyen, az egész donbasszi régió ellátásának egyik kulcspontja. Ezért is küldte az ukrán kormány több tízezer katonáját harcolni és meghalni ezért a városért.

A DW cikke jól foglalja össze a helyzetet:

Bahmut mind az ukrán, mind az orosz erők számára nagy stratégiai jelentőséggel bír – mondja Marina Miron, a londoni King’s College katonai etikai központjának kutatója. Miron úgy véli, ha az orosz csapatok elfoglalják a várost, akkor tovább fognak nyomulni, talán Kramatorszk felé.

„Fontos utakat tartanának ellenőrzésük alatt, elvágva az ukrán fegyveres erőket, és sokkal nehezebbé téve számukra a védekezést” – mondja Miron. A kutató arra figyelmeztet, hogy a város elvesztése alááshatja az ukrán csapatok morálját, és ahhoz is vezethet, hogy a nyugati partnerek elveszítenék bizalmukat az ukrán hadsereg képességeiben.

Ralph Thiele, nyugalmazott német ezredes, aki a NATO európai szövetséges főparancsnokának személyi állományában szolgált, egyetért ezzel.

„Az ukrán fél alapvetően arra kényszerül – nyugati partnerei által elvárt módon –, hogy sikereket érjen el. Valamiféle folyamatos nyilvános igazolásnak kell lennie az Ukrajnának nyújtott hatalmas támogatásnak”

– mondja Thiele. Mike Martin, a londoni King’s College kutatója szerint Oroszország azért ragaszkodik Bahmut elfoglalásához, mert az megfelel Putyin kinyilvánított háborús céljának a Donbassz felszabadításának. Martin kifejti: „Ha megnézzük az utak és a vasúthálózat elrendezését, akkor Bahmuttól nyugatra, de még mindig a Donbasszban van két nagyobb település, Szlovjanszk és Kramatorszk. És ahhoz, hogy ezeket a nagyobb városokat bevegye, amire szüksége van a stratégiai céljának megvalósításához, először Bahmutot kell elfoglalnia””.

„Az ukrajnai háború kegyetlen csatává vált, amelyben a tüzérség dominál, és az ukrán erők óriási hátrányban vannak. Oroszország 10 nehézfegyvert tud felvonultatni minden egyes Kijev rendelkezésére álló nehézfegyverrel szemben. Ráadásul Ukrajnának fogytán a lőszere, és sürgős lőszer utánpótlásra van szüksége”

Az Európai Bizottság adatai szerint, amelyekhez az El País nemrégiben hozzáférhetett, Oroszország naponta 40-50 ezer tüzérségi lövedéket lő ki, míg az ukrán erők 5-6 ezret. Az észt kormány, amely az egyik legnagyobb támogatója Kijev háborús erőfeszítéseinek, az orosz tüzérségi lövedékek átlagos felhasználását napi 20-60 ezerre, az ukrán lövedékekét pedig 2-7 ezerre teszi. Ezek a számok 600 ezer és 1,8 millió közötti orosz lövedéknek felelnek meg havonta, míg az ukrán tüzérség 60 ezer és 210 ezer közötti lövedéket lőtt ki ugyanezen időszak alatt.

Az elmúlt hat hétben az orosz haderő „tüzérség elleni hadjáratot” folytatott, amely során mintegy 500 ukrán ágyút és sorozatvetőt semmisítettek meg. Az orosz Lancet öngyilkos drónok sokat tettek ezért. Oroszország ezzel még tovább növelte saját tüzérségi fölényét. Julian Röpcke német újságíró szerint

„Ukrajnának minden tüzérségi alakulatát el kellene látni drón elhárító egységekkel, különben rövid időn belül megsemmisítik őket”

Az elmúlt hetekben az orosz védelmi minisztérium jelentése naponta mintegy 350-400 ukrán katona haláláról számolt be a frontvonal teljes hosszában. Csütörtökön ez a szám 640-re emelkedett, a pénteki jelentésben 640-en maradt, a szombati jelentésben pedig 880-ra nőtt. Ebből 490-et Bahmut térségéből jelentettek.

A BBC más szervezettel együttműködve minden egyes halott katonáról szóló bejelentést megszámol az orosz helyi médiában. A háború kezdete óta összesen 16 ezer elesett orosz katonát azonosított. Az orosz források 2022 folyamán jellemzően hetente 250-300 halálos áldozatról számoltak be, ami januárban megduplázódott, és februárban ismét növekedett.

„Úgy tűnik, hogy nemcsak a tüzérségi fölény 10:1, hanem az ebben az időszakban elesett katonák aránya is”

Az orosz tüzérség elérte a város utolsó ukrán kézben lévő be- és kivezető útjait. Bár az ukránok tagadják, a város már több napja teljesen be van kerítve. Az oroszok a közvetlen irányzású fegyvereikkel is tűz alatt tudják tartani Bahmut összes utánpótlási útvonalát. Lőnek minden autóra, amelyik arra próbál hajtani. Ez az egyik oka annak, hogy a bejelentett halálesetek száma durván megnőtt. A Bahmutban lévő ukrán katonáknak – úgy tűnik, hogy még mindig több ezren vannak ott – csak két lehetőségük marad,

„megadják magukat vagy meghalnak”

Az amerikai katonai szakértők egy része szerint jelenleg azért nem láttunk nagy offenzívát az orosz reguláris hadseregtől a tél folyamán, mert a kevés gyalogsággal rendelkező dandáraikat a megfelelő élőerő megérkezésével hadosztály méretűvé bővítették.

Miközben a nyugati médiában arról beszélnek, hogy a végletekig kitartó ukrán harcosok Bahmutban „időt nyernek” a bajtársaiknak, úgy tűnik, hogy valójában az orosz hadsereg nyert időt (RUAF) az újjászervezésre.

Mivel a következő védelmi vonalak egyre gyengébbek, és az ukrán haderő lassan kimerül, inkább csak tartalékokkal való zsonglőrködést látunk. Az ukrán katonai vezetés és tanácsadó testületei megpróbálják betömni a keletkezett réseket, és a már korábban nagy veszteségeket szenvedett, megtört zászlóaljakat/dandárokat vetik újra harcba.

„A harcokról szóló beszámolók szerint Ukrajna naponta egy-három harckocsit és húsz-harminc katonai járművet veszít. Az új nyugati eszközöknek hatalmas lyukakat kellene majd befoltozniuk”

Nemrégiben jelent meg Igor Kossov riportja a The Kiyiv Independentben. Az Ukrán katonák Bahmutban: A csapatainkat nem védik című írásában elképesztően embert próbáló körülményekről ír. Igor korábban a közel-keleti konfliktusokról, az ukrajnai korrupcióról és az ember okozta környezeti károkról tudósított Délkelet-Ázsiában. A CUNY Graduate School of Journalism újságírói mester szakán szerzett diplomát, és publikált a Kyiv Post, az USA Today, a The Atlantic, a Daily Beast és a Foreign Policy című lapokban. Nem lehet orosz propaganda terjesztésével vádolni. A cikkben szereplő összes katonát csak keresztnévvel vagy hívójellel azonosították, mert a sajtószóvivő engedélye nélkül beszéltek a lapnak. A közeli Kosztantyinivka városában tett rövid látogatásaik során az ukrán gyalogosok a Kyiv Independentnek arról számoltak be, hogy

„felkészületlen, rosszul kiképzett zászlóaljakat dobtak be a frontvonal húsdarálójába, hogy valamiképpen túléljék az elkövetkező napokat. Kevés a páncélozott jármű, az aknavetők, a tüzérség, a drón, és elégtelen mértékűek a taktikai információk”

„Nem kapunk semmiféle támogatást” – mondja egy Szerhij nevű katona, aki a fronton harcolt Bahmutban, amikor leül egy beszélgetésre a szintén Szerhij nevű barátjával egy kis kávézóban Kosztyantyinivka piacán. Mindkét férfi a negyvenes éveiben jár, de egyikük valamivel idősebb a másiknál.

Azt mondják, hogy az orosz tüzérség, gyalogsági harcjárművek és páncélozott személyszállító járművek gyakran órákig vagy napokig támadhatják az ukrán állásokat anélkül, hogy az ukrán nehéz fegyverek csapást mérnének rájuk. Néhányan panaszkodtak a rossz koordinációra és helyzet felismerésre, ami ezt lehetővé teszi.

Az aknavetősök arról beszéltek, hogy rendkívül kevés a lőszer, és a második világháborúból származó fegyvereket kell használniuk. A drónok, amelyeknek kritikus felderítési információkat kellene szolgáltatniuk, szintén hiányoznak, és a harctér egyes részein nagyon nagy arányban vesznek el. Mindez ijesztő veszteségekhez vezet mind a halottak, mind a sebesültek tekintetében. „A zászlóalj december közepén érkezett… a különböző szakaszok között 500-an voltunk” – mondja Borisz, a Bahmut körül harcoló Odessza megyéből származó katonai orvos. „Egy hónappal ezelőtt már csak 150-en voltunk.”

„Amikor kimész a tüzelőállásba, még az 50/50, százaléknyi esélye sincs meg annak, hogy hogy (élve) kijutsz onnan. Inkább 30/70 százalékra tenném ennek az esélyét”

– mondja az idősebb Szerhij. Az ukrán elnöki hivatal közben  azt állította, hogy Oroszország január közepétől több tízezer embert veszíthetett a bahmuti csatában. A harcok azóta csak fokozódtak, Ukrajna napi frissítéseiben többször is közel ezer orosz halottról számolt be. A hatóságok azonban nem közöltek semmilyen információt a bahmuti csatában elszenvedett ukrán veszteségekről. A katonák beszámolói alapján úgy tűnik, hogy az ukrán veszteségek is magasak. Egyesek az orosz támadásokat hatalmas ágyútöltelék-hullámokként jellemzik, míg mások szerint a megszállók taktikája folyamatosan fejlődött, hogy lépést tartson a harctéri követelményekkel.

Az idősebb Szerhij szerint az ellenség szeret három-négy feláldozható gyalogosból álló csapatot küldeni támadásra, és ezzel megtéveszteni az ukránokat. Ekkor az elitebb erők lenullázzák a védők pozícióját. Amint elkezdik a tüzelőállás váltásokat, az ukránokat nehezebb fegyverekkel, például orosz aknavetőkkel és a Grad többutas rakétarendszerek rakétáival, illetve BMP gyalogsági harcjárművekkel és BTR páncélozott személyszállító járművek gépágyúival támadják.

„Megszerzik a pozíciók adatait, megállapítják a koordinátákat, aztán hét-kilenc kilométerről aknavetőkkel, valamint közelebbről gránátvetőkkel csapást mérnek ránk”

– mondja az idősebb Szerhij. „Megvárják, amíg a ház összedől, hogy ki kelljen ugranunk. Az épület kigyullad, és akkor megpróbálnak végezni velünk”. „Kijönnek a mi srácaink (madaraink), és eközben folyamatosan tűz alatt tartanak minket” – teszi hozzá a fiatalabb Szerhij, utalva az orosz UAV-kra, például a quadcopterekre, és az Orlan-10-es merevszárnyú drónokra, amelyek a távoli nehézfegyvereket észlelik. „Pontosan lőnek, és el is találnak minket.”

Miközben az oroszok egyre több épületet rombolnak le, az ukránok egyre több olyan helyet veszítenek el, ahol megbízhatóan fedezékbe húzódhatnak. Borisz, a felcser szerint sok ember veszett oda, amikor a védelemre használt épületek a heves orosz tűzben összeomlottak, és megfulladtak. „Ki kell vinnünk az embereinket, mert ha nem indulunk el időben, akkor a következő hetekben nagyon rossz lesz” – mondja Olekszandr. Egy Ilja nevű aknavető-kezelő egyetért azzal, hogy

„Bahmut gyakorlatilag be van kerítve”

Március 3-án leromboltak egy kulcsfontosságú hidat, amely Bahmutot a szélén fekvő Hromove faluval köti össze. Ez volt a civilek evakuálásának és a Csaszov Jar városból érkező ellátmány szállításának létfontosságú ütőere. A CNN tudósítása és a katonák megerősítették, hogy a hidat egy orosz támadás rombolta le.

A katonai vezetés tagadta, hogy az ukrán erők kivonulnának, és azt mondta, hogy az ukrán erők csak akkor vonulnak ki a városból, ha erre kényszerülnek. „Egy aknavető akár három órán keresztül is támadhat minket, várjuk a támogatást, nincs támogatás” – mondja az idősebb Szerhij. „Azt mondják nekünk, hogy tartsatok ki, fél órán, egy órán belül kaptok támogatást. Hét órát várunk, nincs támogatás” – szól közbe a fiatalabb Szerhij. Úgy tűnik, az orosz erőknél nincs ilyen probléma, mondja a két bajtárs.

„Az orosz ágyúzás és a járművekre szerelt fegyverekkel történő támadások brutális erősségűek”

Amikor az ukrán erők aknavetős támogatást kapnak, az aknavetők gyakran messze célt tévesztenek, állítják a katonák. Az ukrán katonák azt is mondják, hogy nagyon megérzik a gyalogsági járművek hiányát a frontvonalakon. A könnyű területvédelmi erők kivételével az ukrán gyalogságnak gépesítettnek kellene lennie.

„Hallottam, hogy a gyalogságnak (az egységeknek) gépesítettnek kell lennie” – mondja az idősebb Szerhij. „Mi, úgy tűnik, a régi rendszert követjük, ezt senki sem tudja. Hol vannak a BMP-k? Hol van a tüzérségünk?” Ilja megerősíti, hogy aminek papíron gépesített gyalogságnak kellene lennie, az a gyakorlatban gyakran csak gépkocsizó gyalogság. Szerinte Ukrajnának nagy szüksége van gyalogsági járművekre, mivel az elégtelenül kevés, amivel rendelkeznek, és a rendelkezésre álló eszközök a harcokban gyorsan elhasználódnak. A két katona feltette azt a kérdést is, hogy miért látnak ukrán gyalogsági harcjárműveket a hátsó sorokban, míg a fronton alig. Ilja, az ukrán nemzeti gárda 3017. egységének aknavetős katonája egyszerű magyarázatot ad a közvetett támogató tűz hiányára.

„Amikor lőszert kapunk, naponta 10 lövedéket kapunk, 120 milliméteres lövedékeket. Ez egy perc munkára elég”

– mondja Ilja. Maguk az aknavetők az 1938-1943-as évekből származnak, és hogy eltaláljanak velük valamit, ahhoz „csodára van szükség”. „Lőszerre, lőszerre, lőszerre van szükségünk” – teszi hozzá Ilja. „Ha továbbra is 10 lövedéket kapunk, Bahmut hamarosan körül lesz véve.” A fiatalabb Szerhij szerint az aknavető lövedékek gyakran öregek és használhatatlanok, vagy nem repülnek jól, vagy nem robbannak fel. Ez nem mindenhol van így. Mikola, az Odesszai területről származó aknavetős azt mondja, hogy mivel a szovjet lőszer kritikus szintre fogyatkozott, az ő egysége most NATO aknavető lövedékeket kap, de a csövek itt is még a második világháborúból származnak. De Mikola megerősíti, hogy ők sem kapnak elég lőszert.

„Az aknavető gránátok bőségesebbek voltak, amikor Ukrajna Szoledar városát védte, de mióta a harc áttevődött magára Bahmutra, hiány van”

– mondja. Egyesek szerint a szervezetlenség túlmutat a lőszerhiányon. „Bár az egységek hozzáférnek a kommunikációhoz szükséges rádiókhoz, a jobb kommunikációs eszközök és az azokat működtető szakemberek hiánya nagyon nehéz pillanatokat eredményez” – teszi hozzá a fiatalabb Szerhij. Egy orosz BTR egy hónapon keresztül terrorizálta az ukrán gyalogságot Bahmut egy része körül, anélkül, hogy nehézfegyverekkel egyszer is lőttek volna rá. Annak ellenére, hogy többször jelentették felfelé a parancsnoki láncban, és több katona is megerősítette az általa okozott veszteségeket.

„Ezért adják fel a pozíciókat” – mondja a fiatalabb Szerhij. „Nem adnák fel őket, ha továbbítani lehetne, hogy egy BTR egy hónapig a nyakunkon ült (embereket lövöldözve). Ha gondoskodtak volna arról a BTR-ről, a tüzelőállásaink biztonságban lennének.” Több katona szerint nincs elég drón vagy ember ahhoz, hogy megfelelően használják őket, ezért gyakran elvesznek, ráadásul az oroszok elektronikus ellenintézkedései miatt sokszor a földre is kényszerülnek.

A Kosztyantinivkában állomásozó Lawyer hívójelű légi felderítő specialista, aki egy dróncsapattal jár a fronthoz közelebbi bevetésekre, azt mondja, hogy Bahmutban kevesebb drón van, mint azon kívül, és ott nagyobb a lemorzsolódás. Az oroszok számos irányított elektronikus fegyverrel rendelkeznek, amelyek a közel repülő drónokat leszállásra kényszeríthetik.

„Több katona szerint a bahmuti csapatoknak alig adnak elég időt arra, hogy megtanuljanak a fegyverükkel lőni. Néha mindössze két hétig tart a kiképzésük, mielőtt a háború legintenzívebb csatájának legforróbb részeire dobják őket. Jobban örültek volna, ha a katonák legalább két-három hónapos kiképzést kapnának, mielőtt ilyen forró pontra vezénylik őket”

„Két hét éles kiképzés, és máris ide küldik őket. Ezt nem lehetne megtenni”– mondja az idősebb Szerhij. „Néha olyan emberről van szó, aki egyszer már szolgált a hadseregben, de olyan régen volt ez mindent elfelejtett.” „Nekünk azt ígérték, hogy nem küldenek minket rögtön az első vonalba, először a második vagy harmadik vonalba kellet volna kerülnünk” – folytatja. „Aztán az éjszaka közepén idejöttünk, és azonnal Bahmutba küldtek minket.” „Nyilvánvalóan az ember egy idő után elkezd kiborulni. Az igazat megvallva, ha nem lőnek rám először, akkor egy lövést sem adtam volna le. De, amikor tőlem fél méterre csapódtak be a lövedékek, arra már én is elkezdtem lőni.” A két Szerhij nevű katona szerint

„a legtöbb katona és alegység nem eléggé kiképzett, és nincs elég tapasztalatuk egy olyan brutális környezethez, mint a Bahmut. Az embereket éjszaka viszik egy olyan helyre, amit még sosem láttak, és reggel pedig megkezdődik a harc”

„Ezért hagyják el az állásokat, mert az emberek először vannak ilyen környezetben” – mondja a fiatalabb Szerhij. „Háromszor mentem egy állásba, és hat olyan embert kaptam, akik korábban egyáltalán nem harcoltak. Volt néhány halottunk és sebesültünk, akiket evakuálni kellett… A mi katonáinkat nem védi senki.” Olekszandr megerősíti, hogy bár néhány Bahmutban harcoló zászlóalj jól kiképzett és felkészült, de a legtöbbjük nem. „Igen, ez igaz, az én zászlóaljam sem volt felkészülve. Öt hónapnyi szünet nélküli harc után a zászlóaljnak már csak a fele maradt életben” – mondja. „Nem kellett volna annyira sietni azzal, hogy ennyi képzetlen embert ide dobjanak” – mondja a fiatalabb Szerhij. „Jobb lett volna elhagyni azokat az állásokat. Kit érdekel annyira ez a néhány rom? Jobban tennénk, ha inkább megfelelően kiképzik az embereket.”

„Jó ideje beszédtéma, sőt vita tárgyát képezi, hogy a fronton egy éve harcoló katonáknak pihenésre van szükségük, és fel kell őket váltani. Ennek kapcsán merült fel a kérdés, vajon mozgósíthatóak-e a 27 év alatti férfiak”

Roman Szvitan katonai szakértő, az Ukrán Fegyveres Erők tartalékos ezredese azt javasolja,a 18-27 év közötti fiatalokat és a nagy tapasztalattal rendelkező biztonsági erők munkatársait is mozgósítsák. Szvitan szerint Ukrajnában több kategória is hadra fogható még, így a 18 és 27 év közötti ukránok. A tavaszi és őszi sorozás eltörlése miatt a lakosság ezen kategóriája nem tartozik mozgósítás alá, hiszen a mozgósításról szóló törvény ugyan nem ír elő korlátozást a 27 éven aluliak számára, azonban a Miniszteri Kabinet 2023. február 1-jei 92. számú határozata alapján csak a 27 év feletti állampolgárok vehetők katonai nyilvántartásba.

„A katonai szakértő szerint Ukrajnában el kell törölni a sorkatonai szolgálatra vonatkozó tilalmat”

Ez lehetővé tenné, hogy felváltsák azokat, akik jelenleg a fronton szolgálnak. És ez vonatkozik a biztonsági erők nagy tapasztalattal rendelkező tagjaira is, a Belügyminisztériumra, az Ukrán Biztonsági Szolgálatra, a rendkívüli helyzetek minisztériumára, a biztonsági őrökre. Jelenleg több kategória, több százezer férfi szerepel külön nyilvántartásban, mely felmenti őket a sorozás alól, magyarázta. Ahogyan egy sor köztisztviselő is. Szvitan szerint legalább egymillió emberről van szó, akiket a közeljövőben behívhatnak Ukrajna védelmére.

Az Isten irgalmazzon nekik!

(A cikk eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com