Zelenszkij régi-új terve Oroszország legyőzésére

A NATO hosszú szembenállásra készül Oroszországgal, és a győzelem érdekében kész évekig támogatni Ukrajnát. Volodimir Zelenszkijnek közben újabb terve van erre a győzelemre, s ha kap hozzá elég fegyvert, akkor annyira kifárasztaná Oroszországot, hogy az belső káoszba süllyedve képtelen lenne tovább folytatni a harcot. Egyelőre azonban a káosz jelei inkább Ukrajnán belül jelentkeznek, az orosz csapatok pedig szisztematikusan őrlik fel az ukrán erőket, amelyek újabb ellentámadásra készülnek. Minden jel arra mutat, hogy a nyugati eltökéltség ellenére Ukrajnának egyre drágább lesz a béke, amely egyszer mindenképpen eljön. Kérdés, hogy mikor?

„Így aztán Zelenszkij akárhogy számol, a jelenleg egyre romló helyzetben is sikert kellene felmutatnia a fronton. Ellenkező esetben nemcsak Ukrajna veszít nagyot, hanem ő is, méghozzá jó eséllyel a hatalmat”
Fotó:EUROPRESS/Anatolii STEPANOV/AFP

Ukrajna integrációja visszafordíthatatlan, ám a NATO addig nem veszi fel a tagjai sorába, amíg a háború tart. Így Kijevnek nincs más választása, mint győz, avagy súlyos kompromisszumok, területveszteségek árán békét köt Oroszországgal. Attól függ, adott esetben mit kíván majd a nyugati blokk, azon belül is mindenek előtt az Egyesült Államok érdeke. Egyelőre azonban a NATO érdeke Oroszország kifárasztása, gyengítése, amely kihat az egész „globális Dél” helyzetére, beleértve az immár első számú ellenfelet, Kínát is.

„A NATO e stratégia részeként átveszi Ukrajna támogatásának a koordinálását, a szándékok szerint ezzel is növelve az ellenállás hatékonyságát, így az ukrán erők még több veszteséget okozhatnak Oroszországnak. Persze olyan áron, hogy közben pusztul az ország, halnak az emberek”

A NATO ehhez nem csak a koordinációt, hanem évi 40 milliárd dolláros támogatást is biztosít – igaz, ezt egyelőre csak egy évre szavazták meg -, ami a többi segítséggel együtt a háború fenntartásához elég, a megfordításához azonban kevés. De nem is ez az igazi cél. A NATO ugyanis úgy tesz, mintha minden segítséget megadna Ukrajnának Oroszország legyőzéséhez, miközben mindenki látja, hogy ez nem így van. A leginkább maguk az ukránok érzik ezt, de erről ír egy ideje már a nyugati sajtó is. Oroszországot azonban valójában nem legyőzni akarja a Nyugat – közvetlenül pedig végképp nem szeretne vele ütközni -, hanem meggyengíteni, nyomás alatt tartani. Ha kell, Ukrajna beáldozása árán. Ehhez rendelte most hozzá a forrásokat. S persze építi azt a bizonyos hidat Ukrajna számára. Érzi a csapda helyzetet Volodimir Zelenszkij is. Az ukrán elnök a tavalyi vilniusi csúcshoz képest beletörődve, különösebb hisztéria nélkül vette tudomásul, hogy a NATO tagság annak ellenére messze van, hogy a csúcstalálkozó retorikájával élve, már épülnek errefelé a hidak.

„Az azonban persze még ugyancsak homályos, hogy Ukrajna mikor tud ezen a bizonyos hídon átmenni. Már ha egyáltalán…”

Az ukrán elnök addig is a rövid távú tervekre koncentrál. Bár erről egyre kevesebb szó esik, az A-terv továbbra is a győzelem – ha már hivatalosan a NATO-nak továbbra is ez a célja -, ám biztos, ami biztos, megkezdődött a társadalom felkészítése a területek feladására is. Kijev retorikája egyre inkább afelé tolódik el, hogy a győzelem az ukrán államiság megőrzése, és az euroatlanti integráció. Ám mint láttuk, a washingtoni csúcson igencsak homályos kilátásokkal bíztatták Zelenszkijt a NATO-tagságra. S hát annak a bizonyos hídnak az egyik tartó oszlopa a katonai győzelem, avagy ellenkező esetben a tűzszünet, majd a béke, amelynek egyre nő az ára. S hogy adott esetben mégse legyen ez az ár olyan nagy, megint csak katonai sikert kellene Kijevnek felmutatnia.

„Így aztán Zelenszkij akárhogy számol, a jelenleg egyre romló helyzetben is sikert kellene felmutatnia a fronton. Ellenkező esetben nemcsak Ukrajna veszít nagyot, hanem ő is, méghozzá jó eséllyel a hatalmat”

De maradjunk még egyelőre az A-tervnél, amelyet állítólag, ha kissé homályosan is, de Orbán Viktornak is felvázolt. Ebben a tervben nincs sok újdonság, hiszen az ukrán elnök lényegében ebben bízik kezdettől fogva. Zelenszkij tisztában van azzal, hogy a jelenlegi támogatások mellett Ukrajna nem képes legyőzni Oroszországot. Ezért aztán úgy gondolja, hogy Ukrajnának annyi ereje azért van, hogy minél nagyobb veszteségeket okozva kifárassza az orosz erőket, és így újabb mozgósítás elrendelésére késztesse Putyint. Ez pedig már megbillentené az orosz társadalom stabilitását, 1917 februárjához hasonlóan káoszt idézne elő, fellázadnának a hatalom ellen, Ukrajna pedig közben elérhetné a céljait.

„Ez a terv nem tűnik túlságosan realisztikusnak, és Kijev és a Nyugat ezt akarta elérni már a szankciókkal, ebben bízott az orosz mozgósításkor és Prigozsin lázadásakor is. Hiába”

Akárhogyan is forgatjuk tehát a dolgokat, Zelenszkijnek nem nagyon marad más választása, mint a kapitulációval felérő tűzszünet, vagy valamiféle siker felmutatása. Az ukrán elnök azt mondja, hogy erre a hadsereg kész, ott áll 14 dandár bevetésre készen, csak fel kellene szerelni őket. A nyugati segítség azonban lassan érkezik. Tény, hogy a NATO szavakban jóval elszántabb, mint a gyakorlatban, és a képességei is behatároltak Ukrajna segítségére.

Kijev például még az idén kaphat például maximum Patriot légvédelmi rendszert, ez azonban kevés az orosz légi fölény megfordításához. Még a lassan érkező F-16-osokkal együtt is. Mint ahogy a Bloomberg is rámutat,

„Kijev 300 gépet igényelt, és most legfeljebb 15-24-et kap meg”

A vadászgépek átadását ráadásul az információk szerint pótalkatrészekkel kapcsolatos problémák és az ukrán pilóták és kiképzőik közötti nyelvi akadályok nehezítették. A szövetségeseket aggasztja, hogy az átadandó gépeket először is át kell konfigurálni aszerint, hogy milyen feladatot látnak el, például felderítést vagy harcot. Másodszor, Ukrajna nem rendelkezik az F-16-osokhoz szükséges hosszú, jó minőségű kifutópályákkal, illetve olyan hangárokkal, amelyek megvédhetnék azokat az orosz támadásoktól. Harmadszor, a repülőgépek támogatásának logisztikája összetett, a pótalkatrészek szükségességétől kezdve a karbantartáson át a mérnökök felkutatásáig.

„De nemcsak a technika, a fegyverek hiányában nem tudja Ukrajna visszavenni a kezdeményezést a frontokon. Az említett 14 dandár édeskevés egy komoly ellentámadáshoz”

A háború társadalmi támogatottsága közben egyre csökken, és egyre több ukrán fogadná el a tűzszünetet. De azért ehhez is javítani kellene az ukrán tárgyalási pozíciókat. Méghozzá lehetőleg novemberig, az amerikai elnökválasztásig. Az ukrán hadsereg azonban legfeljebb lokális ellentámadásokra képes, így jelenleg a harkivi/harkovi fronton Vovcsanszk/Volcsanszk környékére összpontosítanak, nem sok sikerrel. Orosz elemzők még a dél-donyecki fronton vagy a zaporizzsjai Orihiv/Orehov térségében tartanak elképzelhetően egy ukrán támadást. Ezzel párhuzamosan azt is találgatják, hogy az orosz erők indítanak-e még az őszig nagyobb offenzívát. Az ukrán felderítés főnöke, Kirilo Budanov legutóbb például egy északi irányú, Belarusz felől érkező támadás lehetőségéről beszélt.

„Sokkal valószínűbb azonban, hogy a harcok a jelenlegi tempó mellett folytatódnak, az oroszok széthúzzák a frontot, és a Donbasszban próbálnak továbbra is minél gyorsabban előre haladni”

Már csak azért is, mert a washingtoni csúcs legfőbb tanulsága Oroszország számára az, hogy hosszú szembenállásra kell készülnie, és Ukrajna meggyengítését immár csak területszerzéssel, és az ehhez vezető felőrléssel érheti el. Mint ahogy semlegességre is csak úgy kényszerítheti Ukrajnát, ha a frontokon a jelenleginél jobb pozíciókat szerez. Ha ebből a szempontból nézzük a történéseket, akkor a háborúnak még folytatódni kell. Még szerencse, hogy az egyéb szempontok inkább a harci cselekmények leállítása, és a tárgyalások felé hatnak.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com