„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Elemzői becslések szerint a 2019-es szinttel megegyező, 60 dolláros vagy afelett mozgó Urals esetében az idei évben várható növekedés akár 0,5-0,8 százalékkal lehet magasabb az eredetileg tervezettnél, meghaladva így a három százalékot is”
Fotó:PIXABAY/Iade Michoko
Nagyot fordultak az olajpiac eseményei az elmúlt hónapokban. Tavaly ilyenkor még az olajár addig nem látott összeomlását figyelte a világ, amely rövid időre negatív tartományokba is bekacsintott, és sokan ebben már az olajkor végét látták. Bár egyes elemzők a szaúdi-orosz olajháborút látva akkoriban az összeomlást megelőző árakat is elérhetetlennek tartották, az eltelt időszakban több faktor együttes hatásának köszönhetően a „fekete arany” ára fokozatosan magára talált, és jelenleg a hordónkénti 70 dolláros sáv közelében tanyázik.
„Milyen faktorok vezettek el a visszatérésig, milyenek a várható kilátások rövid- és középtávon, kik ennek a nyertesei és vesztesei, valamint milyen kihatással lesz mindez Oroszországra?”
A legnagyobb olajkitermelő országokat tömörítő OPEC+ szervezet március eleji videó konferenciájának keretében a befektetői és elemzői várakozásokkal szemben a csoport fenntartotta az érvényben lévő termelési korlátozásait, melyek legnagyobb volumenben Szaúd-Arábiát ,illetve Oroszországot érintik. A tavaly áprilisban elfogadott kvótarendszer alapján a felek sávosan, a bázisnak tekintett 2020 eleji értékekhez képest előbb 9,7, augusztustól 7,7, január 1-jétől 7,2 millió hordóval csökkentették napi felhozatalukat.
Az elemzői várakozások a javuló piaci helyzet, a kínai és indiai gazdaság növekedési kilátásai, illetve a világgazdaság fokozatos talpra állása következtében úgy számoltak, hogy április hónapra az OPEC+ 0,5-1 millió hordóval fogja növelni felhozatalát. Utóbbit ráadásul még a kvótán felül vállalt önkéntes szaúdi egymillió hordós korlátozás eltörlése is kiegészítette volna, amellyel a jelenlegi teljes piac 7-8 százalékát kitevő restrikció harmada szabadulhatott volna fel.
„Mégis a globálisan nem csituló járvány harmadik hulláma, valamint a tervezetthez képest jóval lassabb oltási mechanizmusok okozta bizonytalanságok végül a tárgyaló delegációkat a jelenlegi szisztéma fenntartására ösztökélték”
Bár a tavaly áprilisi zuhanást okozó 29 millió hordós napi keresletcsökkenés nagy része 2020 végére felszívódott, még így is a világ 91 millió hordós fogyasztása 8,7 millióval marad el a válság előtti időszakhoz képest. Utóbbi érték magasabb, mint a világ harmadik legnagyobb olajfelhasználójának Indiának a napi szükséglete, és bőven meghaladja a 2009-ben, vagy épp az 1980-as években tapasztalt túlkínálatot.
Egy kis kivétel mégis akadt a rendszerben. Oroszország és Kazahsztán számára az OPEC+ az indoklásban a belső kereslet szezonális emelkedéséből adódó változásokat korrigálására hivatkozva engedélyezte egyenként 130 illetve 20 ezer hordóval növelni napi kitermelését. Ahogy az orosz delegáció vezetője, Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes – korábbi energiaügyi miniszter – nyilatkozott,
„a kedvező járvány helyzet hatásaként Oroszországban az Európai Unió országaival szemben a lakosság és az ipar üzemanyag szükséglete immár eléri a krízis előtti szintet”
Ezt az orosz tőzsdén rendre rekordot döntő üzemanyag árak is alátámasztják, mivel szemben a MOL központi árazásával a jóval nagyobb orosz üzemanyagpiac decentralizáltan működik, kisebb szabályozói beavatkozással.
A döntésben az is közrejátszott, hogy szemben Szaúd-Arábia, vagy a többi öbölmenti állam könnyen szabályozható sivatagi kitermelésével az orosz olajmezők sajátos klimatikus viszonyaik következtében kevésbé volatilisek. Így még ha a felek esetleg megállapodtak volna a korlátozási kvóták csökkentéséről, azt Moszkva csak nagyobb késéssel tudta volna átültetni a gyakorlatba. Ahogy a kitermelés csökkentése is csak lassabb tempóban tudott végbemenni, úgy a folyamat megfordítva hasonlóan hosszabb időt vesz igénybe, ami több mint egy hónap.
„Milyen hatással lehet a magasabb olajár Oroszországra?”
Nos, elsőként érdemes megjegyezni, hogy szemben a nyugat-európai gazdaságokkal, a GDP tekintetében Oroszország a jobbak közt vészelte át a pandémia eddigi időszakát. Részben pont a korábban a növekedés gátját jelentő szankciós rezsim hatására meginduló ágazati átalakítások hozzájárultak az export és a termelés diverzebbé válásához.
Bár a 2000 illetve 2008 közti időszakhoz képest mára az orosz gazdaság jóval kisebb mértékben függ a szénhidrogénektől, ám még így is teljes összevetésben egyharmados arányt képviselnek. A növekvő olajárak legnagyobb haszonélvezőjévé az olajcégeken túl a gazdasági növekedés, a központi költségvetés, illetve a rubel árfolyama válhat.
„Elemzői becslések szerint a 2019-es szinttel megegyező, 60 dolláros vagy afelett mozgó Urals esetében az idei évben várható növekedés akár 0,5-0,8 százalékkal lehet magasabb az eredetileg tervezettnél, meghaladva így a három százalékot is”
A magasabb árszint következtében befolyó extra keményvaluta a rubel iránt keresletet generálva – mivel az olajtársaságok kiadásai rubelben, míg bevételei dollárban vagy euróban keletkeznek – a dollár árfolyamának 72-73 rubel környéki stabilizálódását hozhatja el a befektetési klíma javulása mellett. Természetesen mindezen pozitív folyamatok abban az esetben tudnak csak érvényesülni, ha a jelenlegi nyugati szankciós rezsim különböző geopolitikai okoknál fogva nem bővül újabb elemekkel.
A költségvetési faktort tekintve, ha 2021 folyamán tartósan 60 dollár közelében marad a kőolaj világpiaci ára, akkor a 43 dollárra méretezett büdzsében 4-5 billó rubeles (jelenlegi árfolyamon számolva 54-68 milliárd dollár) szufficit keletkezhet. Összehasonlításképp 2020-at a költségvetés 4,7 billó rubeles (64,4 milliárd dollár) hiánnyal zárta, míg 2019-ben a szufficit közel 2 billió rubelt (27,4 milliárd dollár) tett ki.
„Mint a példa mutatja bár maga a gazdaság egésze már bizonyos mértékben függetlenedett a szénhidrogénektől, a költségvetésnek még mindig az egyik legfontosabb bevételi forrásai az ezek kitermelése és értékesítése révén befolyó adók, járulékok”
Ha a fentebb felvázolt 60 dolláros szcenárió alapján a költségvetés 4-5 billió rubeles plusszal zár annak többsége – 2,5 trillió rubel – a Nemzeti Jóléti Alapba (Фонд национального благосостояния) kerül, mely szuverén vagyonalapként biztosítja a 2020-as vagy 2015-öshöz hasonló krízishelyzetek esetén a költségvetés kieső összegeinek pótlását, illetve tartalékot képez a jövő számára.
Ahogy az összeomló olajárnak, így a jelen helyzetnek is egyik jelentős vesztesei az Egyesült Államok palaolaj termelői. A legfrissebb kormányzati jelentések szerint 3,1 millió hordóval marad el az Egyesült Államok felhozatala az egy évvel korábbihoz képest, és ez az év végére vélhetően 1,1 millió hordóval 11,1 millióra növekedhet. Összehasonlításképpen Oroszország az áprilisi növekménnyel együtt éri el a 9,4 millió hordós értéket, mely januárhoz képest 4,2 százalékos növekedés.
„Joe Biden, aki az elnökségét részben a környezetvédelmi kérdések előremozdításának kívánja szentelni, akaratlanul is hozzájárult az olajár feltámadásához és az amerikai kitermelők nehéz helyzetbe hozatalához”
Egyrészt szövetségi területeken az új palaolaj, illetve palagáz kutakra vonatkozó engedélyek kiadásának befagyasztásával drasztikusan visszafogta az amerikai kitermelés lehetséges növekedését. Másrészt a Kongresszus által elfogadott 1,9 billió dolláros gazdaságélénkítő csomagja jelentős likvid tőkét áramoltat a tőzsdei kereskedelembe, így az olajpiacra is.
Míg az olajpiac többi szereplője mögött megtalálható egy bizonyos szintű állami háttér – lásd Rosznyefty vagy Saudi Aramco – addig ez az Egyesült Államok esetében hiányzik, a repesztéses technológiát alkalmazó vállalatok többsége kis- vagy közepes vállalkozás. Az alapvetően magasabb árszintet igénylő kitermelők közül az elmúlt év sokakat csődbe juttatott, vagy épp a konkurencia vásárolta fel őket. Ezt kiegészítendő a kanadai mellett az amerikai palaolaj számára épülő, sok vitát kiváltó Keystone XL vezeték felfüggesztése konzerválta az Egyesült Államokban fennálló szállítási problémákat, és újabb elbocsátásokhoz vezetett.
„A jelenlegi árszintet önmagában nemcsak az OPEC+ döntése, de a világ legnagyobb, Szaúd-Arábiában található olajterminálját ért, drónokkal és ballisztikus rakétákkal végrehajtott támadása is magyarázza”
A „fekete arany” árában a gazdasági tényezők mellett legalább olyan fontos szerepet töltenek be a különböző geopolitikai-nagyhatalmi faktorok, amelyek esetében időről-időre láthatóvá válik, hogy egy alapvetően ellátási zavart vagy nagyobb kiesést nem okozó esemény is mekkora hatással lehet a világpiacra. Ugyanez történt jelen esetben, a szaúdi légvédelem a beérkező célpontokat elfogta, vagy azok a létesítményen kívül csapódtak a földbe, a terminál működésében semmilyen zavar nem keletkezett, mégis az OPEC+ döntés hatására magasabb olajár rövid időre átlépte a 70 dolláros lélektani szintet.
Vélhetően a szaúdi Ras Tanura olajterminál ellen indított egyik jemeni drón lelövése.
Mindezeken túl a jövőbe tekintve sok kihívás áll a kitermelők előtt. Bár a közgazdászok járvány okozta gazdasági válságból történő kilábalásban egyetértenek, de annak üteme már vitatott. Ha a lakosság beoltása a jelenleginél nagyobb fokozatba tud kapcsolni világszerte, akkor a nyári szezonban esély nyílik a turizmus és ezáltal a légiközlekedés újraindítására. Ez ismét jelentős keresletet teremt az olajtermékek iránt, bár mint elhangzott, az egyenletben még túlságosan sok az ismeretlen.
„Elemzők, és az Egyesült Államok energiaügyi minisztériuma is 58-75 dollár közti olajárral kalkulálnak 2021 további időszakára”
Az ár májusig, illetve a második negyedév végéig tartózkodhat a felsőbb tartományban, majd a kitermelési korlátozások enyhülésével alacsonyabb egyensúlyi állapot mellett stabilizálódhat. A TASzSz által megszerzett OPEC+ dokumentum szerint a kitermelés változatlansága mellett májusra napi szinten 2,1 millió hordóval haladhatja meg a kereslet a kínálatot, ami hipotetikusan akár a 80 dolláros sávba is lökheti az olajat.
A legközelebb április 1-jén esedékes ülésen vélhetően az OPEC+ tagjai a kvóták márciusra várt 0,5-1 millió hordós enyhítését fogják bejelenteni a piac stabilizálása, és a szélsőséges ingadozások elkerülése érdekében. Bár Szaúd-Arábia szinte biztosan feladja az önkéntes egymillió hordós korlátozásának valamekkora részét, de az csak fokozatosan fog érvényesülni.
„Ahogy a 2014-től kezdődő alacsony olajár esetén, úgy a mérleg nyelvét most is az amerikai palaolaj billentheti el. Utóbbi kitermelése 57 dollár feletti tartományban válik igazán jövedelmezővé, viszont a megváltozott szabályozó környezet miatt az összeg inkább tájékoztató jellegű”
Ha az OPEC+ túlságosan kis mértékben növeli termelését, akkor tartósan magas árszintnél részesedésük csökkenhet a nem OPEC-tagok mellett – kiemelve az Egyesült Államokat –, ami egyúttal akár újabb az ár újbóli visszaeséséhez vezethet.
Noha sokan már a fosszilis energiahordozók utáni kor képét festik fel, világszinten ez még bőven a távoli jövő zenéje. Még ha bizonyos területeken előre is tör az elektromobilitás – annak számos, ma kevésbé tapasztalható elektromos hálózatot, energiatermelést érintő problémájával – az ipari folyamatoknak, vegyiparnak és számtalan további területnek szüksége lesz az olajra. Ha az elkövetkező években el is érjük globálisan a termelői, illetve fogyasztói csúcsot, korai lenne még a „fekete aranyat” temetni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
