„Ezért aztán Ukrajna mindent megtesz annak érdekében, hogy belehúzza a szövetségeseit a háborúba, és a NATO közvetlenül álljon szemben Oroszországgal. Lehetőleg még azelőtt, hogy a frontokon a helyzet ukrán szempontból nagyon rosszra fordulna”
Fotó:EUROPRESS/ARIS MESSINIS/AFP
Az Ukrajnát támogató nyugati táborban egyre gyakrabban mondják ki, hogy Kijevnek nincs esélye a győzelemre. S nemcsak katonai elemzők, diplomaták, hanem például az amerikai vezérkari főnök Mark Milley is. Más kérdés, hogy a politikai elitek – tételezzük fel, hogy a reális esélyek tudatában – még ukrán győzelemről beszélnek, és Oroszország vereségéig folytatnák a háborút. Az sem nagyon érdekli őket, hogy Ukrajna közben pusztul, egyre többen halnak meg és menekülnek el. Ezt a cinizmust persze már megszokhattuk. Hisz a győzelemben Kijev és az ország lakosságának többsége is, de azt azért az ukrán hatalom is elismeri, hogy a tömeges nyugati fegyverszállítások nélkül nem tudnának ellenállni Oroszországnak. Azt látják és érzik, hogy a jelenlegi trendek mellett ez a támogatás is láthatóan inkább csak a háború elhúzódásához elég, a győzelemhez azonban nem.
„Ezért aztán Ukrajna mindent megtesz annak érdekében, hogy belehúzza a szövetségeseit a háborúba, és a NATO közvetlenül álljon szemben Oroszországgal. Lehetőleg még azelőtt, hogy a frontokon a helyzet ukrán szempontból nagyon rosszra fordulna”
Kijevből időről időre elhangzik egy-egy felszólítás, hogy az észak-atlanti szövetség mérjen csapást orosz területekre, láthattuk a lengyel területre becsapódott rakétát, hallhatjuk a nagy hatótávolságú, Oroszország belső területeit támadni képes rakéták szállítására vonatkozó követeléseket. Ezek a példák jól demonstrálják azt a kijevi törekvést, hogy a NATO-t bevonják a háborúba. hogy ez végképp romba döntené az országot, és a jelenleginél is nagyobb szenvedést hozna? Nos, ez mintha az ukrán vezetést sem érdekelné.
„A kijevi provokációk egyik különlegessége a nukleáris fenyegetés. A nemzetközi sajtó persze csak a hasonló orosz figyelmeztetésekről beszél, miközben Ukrajna folyamatosan lövi a Zaporizzsjai Atomerőművet vagy lebegteti a kilépést a Budapesti Memorandumból”
Az első veszélyes kijevi üzenetek már tavaly februárban, még az invázió előtt elhangzottak. Emlékezzünk csak arra, hogy Volodimir Zelenszkij – mint később kiderült, Joe Biden figyelmeztetése ellenére – a müncheni biztonságpolitikai fórum előadói pulpitusáról követelte a Budapesti Memorandum felülvizsgálatát, és közölte a világgal, hogy Ukrajna visszatérne az atomhatalmak sorába. Mint érvelt, a memorandumban foglaltak nem teljesültek, így azt Kijev nem tekinti magára kötelező érvényűnek. Azóta az országon belüli nacionalista erők időről időre kijátsszák a nukleáris kártyát, és egyre hangosabban bírálják az 1994-es lemondást az atom ütőerőről.
„A nagyhatalmak, köztük Oroszország, 1994. december 5-én a magyar fővárosban írták alá az úgynevezett Budapesti Memorandumot, amelyben az atomfegyverekről lemondásért cserébe szavatolták Ukrajna függetlenségét és határainak sértetlenségét”
Az 1991-ben felbomló Szovjetunió volt tagállamaként Ukrajna megörökölte a valamikori nagyhatalom fegyverarzenáljának jelentős részét, beleértve több mint száz interkontinentális ballisztikus atomrakétát és több mint harminc, atombombákkal felszerelt nehézbombázót. Ukrajnának akkor körülbelül 1700 nukleáris robbanófeje volt, ami több mint amennyit Nagy-Britannia, Kína és Franciaország együtt birtokolt. Egészen 1994-ig Ukrajnában volt a világ harmadik legnagyobb atomfegyver-készlete.
Ha Ukrajna ezt a nukleáris arzenált megtartja, a világ egyik legerősebb atom hatalmává válhattak volna. Akkor azonban úgy tűnt, fontosabb az oroszoktól való függetlenedés és a Nyugat támogatása, így végül inkább leszerelték az atomfegyvereket.
„Washington ugyanis rettegett attól, hogy az atomfegyverek illetéktelen kezekbe kerülnek, vagy a függetlenné vált államokban hatalomra kerül egy nacionalista erő, amely úgy gondolja, hogy odacsap a kezében lévő atommal Európának vagy Amerikának. Az Egyesült Államok így a Budapesti Memorandum egyik legelkötelezettebb kezdeményezője volt”
Így aztán egészen a legutóbbi időkig hiába kérte Kijev, hogy visszatérhessen az atomhatalmak sorába – ehhez a megfelelő technológiai bázis a rendelkezésére áll – Washington határozottan ellenállt ennek a törekvésnek. Ma azonban mintha változna a helyzet, hiszen az ukrán atom kérdése megjelent az amerikai információs térben is. Elsőként – talán nem véletlenül – a harcias Washington Postban vetette fel – milyen ironikus – éppen az atomleszerelés egyik ismert kormányzati szakértője a kérdést. Jon Wolfsthal azt fejtegette, hogy Ukrajna egykor amerikai nyomásra mondott le az atomfegyvereiről, Washington pedig nem tudta teljesíteni az akkor a határok sérthetetlenségének szavatolására tett ígéretét, így tartozik Kijevnek annnyival, hogy minden erővel – beleértve a nukleáris csapásmérő eszközöket is – segíti megvédeni magát. Wolfsthal ezután kijátssza az ütőkártyáját, és úgy véli, amennyiben ez a mostani háború Ukrajna szuverenitásának sérülésével ér véget, az azt bizonyítja majd, hogy Kijev hibázott, amikor lemondott az atomfegyvereiről. Ehhez még hozzáteszi, ebben az esetben mások is úgy gondolhatják, hogy az amerikai védőernyő nem biztosíték, és saját nukleáris elrettentő képességgel kell rendelkezni egy esetleges háború megnyeréséhez.
„Wolfsthal ezzel lényegében azt mondja, hogy Ukrajnát a végső győzelméig kell segíteni, és szó szerint mindent meg kell adni neki, amit ehhez kér”
A szakértő elismeri, hogy az Egyesült Államok vacillál Kijev kéréseinek teljesítésében, mert tart a harmadik világháborútól. Végül arra a következtetésre jut, ha Ukrajna mindent megkap, az egy globális atomháborúhoz vezet, ha keveset, akkor veszíteni fog. Ebből a csapda helyzetből az egyetlen kiutat abban látja, ha elhúzódik a háború, hiszen az meggyengíti Oroszországot. Hogy addigra már nem marad majd ukrán? Az annyira őt sem izgatja. Wolfsthal egyébként nyegle módon azzal zárja az írását, hogy Oroszország és Kína mondjon le atomfegyvereinek egy részéről. Hát igen. A Nyugat bekeríti, fenyegeti, felrobbantja az Északi Áramlatot, Moszkva pedig csökkentse a képességeit. Igazán realista megközelítés!
„Lefejtve az álszent mázt az írásról, mi ez, ha nem rosszul leplezett fenyegetés Moszkvának?”
S ha már a z ijesztgetésnél tartunk, akkor legutóbb a The Atlantic azon retteg, hogy mi lesz akkor, ha Oroszország győz? A szerző Eric Schlosser felveti, ha ez megtörténik, akkor sokan akarnak majd atomfegyvert maguknak, mindenek előtt a posztszovjet térségben. Az ismert újságíró ezután odaszúr még Kínának, hogy Japán, Dél-Korea és Tajvan gyorsan képesek előállítani atomfegyvert.
„Ebben a gengszter stílusban Washington az ellenfeleit fenyegeti, a világot pedig azzal ijesztgeti, hogy milyen következményei lesznek annak, ha Oroszország nem veszít”
S azután, hogy a Nyugat modern harckocsik, nagy hatótávolságú rakéta rendszerek és vadászgépek átadását ígérgeti, az atomfegyver kifejlesztésének megsegítését sem lehet kizárni. Ukrajna pedig megérezve a lehetőséget abban, hogy a Nyugat megijedt az orosz győzelemtől, és engedékenyebb lett, már csak holdjárót nem kér. A legagresszívebben Zelenszkijen kívül valahogy a berlini nagykövetek. Andrij Melnyik durvaságaival tele volt a sajtó, utódja Olekszij Makejev most a jól kidolgozott érvelést felmondva arról elmélkedik, hogy mivel a Nyugat nem védte meg, a Budapesti Memorandum érvényét vesztette, és jár neki újra az atomfegyver. „Nem támogatott eléggé bennünket a világ, a jelzést értettük, így az agresszortól csak az atom védhet meg bennünket. Kezdjünk el tárgyalni erről!” – fogalmazott Makejev. A már említett Melnyik még kategorikusabb volt, mikor kijelentette, hogy vagy NATO-tagság, vagy atomhatalmi státus!
„Hát igen, megint ott tartunk, hol Ukrajnát nem értékelték, támogatták eléggé, és neki minden jár. Egyszer ezért, másszor azért. S a Nyugat még mindig nem ért, vagy nem akarja megérteni, hogy milyen veszélyes játékba ment bele. S innen már nehéz lesz Ukrajnát leállítani!”
Azt hagyjuk, hogy a demokratikus Ukrajna sorra sérti meg az általa aláírt nemzetközi szerződéseket, hiszen nem ő az egyetlen. De az atom leszerelés kérdését azért bonyolítja, hogy ezért Oroszországtól – és az Egyesült Államoktól – vastag kompenzációt kapott. Arról nem is beszélve, hogy az átadott atomarzenál nagyságából ítélve nem állja meg a helyét az az állítás sem, hogy Ukrajna a Szovjetunióban annyira alárendelt szerepet játszott.
„Látjuk tehát, hogy Zelenszkij egy évvel ezelőtti müncheni fenyegetőzése csak megadta az alaphangot”
Egy hónappal később az ukrán légtér lezárásának követelése mellett megismételte a kilépést a Budapesti Memorandumból. Aztán a szókimondó bennfentes lengyel atlantista, Radek Sikorski egykori külügyminiszter vetette fel, hogy a Nyugatnak joga van atomfegyvert adni Ukrajnának, végül októberben egyesek már a „piszkos bombáról” értekeztek Kijevben. Ezt követően Zelenszkij arra szólította fel az Egyesült Államokat, hogy mérjen megelőző atomcsapást Oroszországra. Ezeket a kijelentéseket a nyugati burokban nagyrészt elhallgatták, míg Moszkva mindent megtett azért, hogy felerősítse őket.
„Közben pedig azt is láttuk, hogy miként viszonyul Kijev az atom veszélyhez”
Folyamatosan lőtte a Zaporizzsjai Atomerőművet. Ennek bizonyítékait a helyszínen a NAÜ küldöttsége is látta, mégis hallgat az egészről. Nem illett bele a nyugati narratívába és az Ukrajnáról a nyugati információs térben kialakított (hamis) képbe. Bűnös hallgatás ez, amely csak felbátorítja Kijevet akár arra is, hogy katasztrófát provokáljon, majd az oroszokra mutogasson.
A világ egy ideje attól retteg, hogy Oroszország taktikai atomfegyvert vet be. Igen, Moszkva kihasználja, hogy a világ első számú atom hatalma, és elővette a fenyegetés fegyverét. De a retorikai szint még messze van az atom tényleges bevetésétől, ráadásul a nyugati elemzők már többet beszélnek erről a fenyegetésről, mint amennyit Moszkva valóban fenyeget. Egy szó sem esik közben arról, hogy az ukrán fél is veszélyes játékba kezdett. Kijev pedig már bizonyította, hogy nincs vesztenivalója, és sokszor még saját népét sem sajnálva bármilyen áldozatra képes. Azt is nagyon jól tudják az ukrán vezetők, hogy a NATO számára a „vörös vonal” az atomfenyegetés. Ezért aztán rájátszik erre a veszélyre, mert úgy gondolja, hogy így talán belehúzhatja a szövetséget a háborúba.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
M.I. says:
Senki nem akarja megtámadni Oroszországot. Egyetlen négyzetmétert sem követel tőlük senki. Persze már megszokhattuk a cinikus orosz propagandától, hogy azzal rágalmaznak másokat amit ők maguk tesznek.
A piszkos bombáról sem Kijevben értekeztek, hanem Moszkvában. Rá lehet keresni ezekre az értekezésekre, hogy ki beszélt piszkos bombáról. Persze a cinikus propaganda ettől még állíthatja az ellenkezőjét, hiszen a papír bármit elbír.
Soha nem szólította fel Kijev a NATO-t, hogy mérjen csapást orosz területre. Persze mondani bármit lehet és a cinikus propaganda nem szégyenlős, bármilyen hazugságra képes.
hufi says:
Az esélyek mérlegelése, éa realitások figyelembevétele ez az írás.
Azért én még hozzátenném a mentalitást, a gondolkodásmódot, ami jellemző egy bizonyos népcsoportra.
És itt elérkeztünk a kegyetlenkedések, a gyilkos ösztönök világába. Menjünk csak szépen visszafelé a történelemben. Rákosi uralma, a Spanyol polgárháború, Kun Béla uralma, a párizsi kommün, a Jakobínusok uralma, egészen Krisztus keresztre feszítéséig, mind ékes bizonyítéka a vérvonalnak.
A haladárok majd jönnek azzal, hogy antiszemita vagyok, de hadd idézzek Barangótol (Bajtai Zoltán), aki kiirtaná a keresztényeket.
Vagy itt van a gúnyrajz “alapbetegsége függőséget okozott”.
Jogos a kérdés: ez hogy jön Ukrajnával kapcsolatba? Megint csak azt mondom, olvassák el Dövényi Nagy Lajos könyvét, a Tarnapolból Indultat.
csakafidesz says:
Tudomásom szerint a nemzetközi jog tiltja az atomfegyverek átengedését harmadik félnek. Amúgy olyan zavart elméjű bohócot, mint ez a zöldtrikós Zelenszkij inkább kidobni szokták a követeléseivel, nem pedig végighallgatni.
Nézzük mi a helyzet, ha felrobbantják a saját erőművüket. Nos a pusztulás elsősorban Ukrajnát fogja érni, és egy Csernobilnál is nagyobb sugárzó zóna lesz az eredménye. Amerika ebben az esetben sem meri elrendelni Oroszország elleni csapást, mert tudja, hogy a válaszcsapás előre be van programozva és az akkor is működik, ha a központ (Moszkva) megsemmisül. Szóval Oroszország atommal megtámadása kész öngyilkosság. Valószínűleg borzalmas lesz az oroszoknak is, de a támadó(k) sem marad(nak) életben.
Rác Gábor says:
Már korábban is írtam, hogy a sebészi alapelvek szerint egy tályogot úgy lehet eltávolítani, hogy a gennyes területet a gyökérrel együtt kell kivágni az ép szövetből. A gyökér ebben az esetben, már a II. Világháború előtti időszakra tevődik, amikor elkezdték kutatni az atomfegyver elkészítésének lehetőségeit azok a “tudós”-szörnyetegek, akik végül az USA-ban megteremtették Hirosima, és Nagaszaki bombázásának feltételeit 1945-ben. Az USA ezzel nemcsak háborús-és Föld elleni bűncselekményt követett el, hanem elindított egy spirált is, amelynek következménye volt, hogy sorozatosan más országok is hozzájutottak ehhez förtelmes fegyverhez, úgymond, “elrettentésül”… Ez azért sem igaz, mert fegyvert nem azért állítanak elő, hogy vitrinben őrizzék…Ezt épp 1945 bizonyította… Az azóta eltelt idő bizonyította, hogy az atom, még békéscélú felhasználása sem veszélymentes (ld. Csernobil, Fukusima stb…), minden hasznosságát elismerve. Épp a fent írás bizonyítja, hogy még atomhatalomnak sem kell lenni, ha katasztrófát akar valaki előidézni. Elég, ha erőművet bombáz, vagy lövet. Nem tudom, hogy ki adta a zaporozsjei erőmű lövetésére a parancsot. Az amerikaiak, és a britek tanácsát teljesítette Zelenszkij, vagy saját elvakult agyából pattant ki a “ragyogó” ötlet, de mindegy.is, hiszen az “Északi Áramlat” felrobbantása bizonyítéka arra, hogy az aljasságnak, és az ostobaságnak nincs határa. Az csak hab a torta tetején, hogy Robert C. Castel szerint Ukrajna akkor követett el hibát, amikor lemondott az atomfegyvereiről. Hja, a kibicnek semmi sem drága…
Attila says:
“Moszkva kihasználja, hogy a világ első számú atom hatalma, és elővette a fenyegetés fegyverét. ” Nem vettek elő semmit. Ha valóban olyan fasza gyerekek lennének, mint ahogy a szerző láttatni szeretné, akkor már rég elpukkantottak volna egyet – úgymond – kísérleti jelleggel abból az állítólagos 6 ezer atomtöltetből, ami van nekik, hogy megmutassák, mi újság van. És tessék mondani! Milyen “taktikai atomfegyverveik” vannak az oroszoknak? Csak azért kérdezem, mert ilyenek az USÁ-nak sincsenek, és nem azért mert nem lehetne nekik, hanem azért, mert sikertelenek voltak a velük való kísérletek. Meg az is érdekes, hogy amikor Boris Johnson arról dalolt, hogy Putyin miket mondott neki Anglia rakétázásáról, akkor másnap Peszkov nem győzte tagadni. Hol van ilyenkor a híres orosz kurázsi? Bele kellett volna állni a témába, nem? Putyin sose fog atomot használni, mert az atom használatával két dolgot veszélyeztetne. Az egyik a hatalma, a másik meg a testi épsége. Az ilyen vén autoriter trottyoknak meg ez a kettő a legfontosabb.
Matyi Ákos says:
Tisztelt Stier Gábor!
Zaporizhia esetében, mi a véleménye Mr. Rafael Mariano Grossi (IAEA Director General ) 2022 május 25. én Világ Gazdasági Fórumon tartott előadásáról, miben azt állítja 30ezer kg plutónium és 40ezer kg dúsított urán van (akkor volt, ez azóta hol van?)
Ez véletlen elszólás vagy nem? Nem ez lenne az első eset mikor alapvetően titkos adatokat szólnak el különböző nemzetközileg híres személyek lásd von der Layen kisasszony !
Ez soknak számít, mire használható? Muncheni beszédben atombomba projektről beszélt Zelensky főleg ebben a kontextusban?
Budapesti Memorandum csak az atom fegyver leszereléséről, vagy az ilyen anyagok lásd 30ezer kg plutónium tartását is tiltja?
Alábbiakban linkelem a WEF honlapjáról az előadást erről szóló állítás ami 7:05 -7:15 (perc:másodperc) időintervallumban beszél ezekről a mennyiségekről!!!
https://www.weforum.org/events/world-economic-forum-annual-meeting-2022/sessions/meeting-the-challenge-of-rogue-states-and-leaders