//Vaszja Brillianttól Mihaszig
Vaszja Brilliant #moszkvater

Vaszja Brillianttól Mihaszig

MEGOSZTÁS

A szervezett bűnözői csoportok a II. világháború után kezdtek jelentősen megerősödni a Szovjetunióban. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a háború után könnyen lehetett fegyverhez jutni, másrészt a rendőrség személyi állománya lecsökkent. Ez az állomány is inkább szedett-vedett volt, ez nagyban megkönnyítette a bűnözők dolgát.

Miután szinte mindenből hiány volt, nagyjából minden városban beindultak a rablások, fosztogatások. Jól szervezett brigádok hajtották végre az akciókat, a szerzett zsákmányt orgazdákon keresztül értékesítették. Létszámhiány sosem volt, ha kellett, akkor az utcákon élő kiskorú árvákat használták akár gyilkosság elkövetésére is, mert koruknál fogva nem voltak büntethetőek.

„A hetvenes évekre néhány csoport mind anyagilag, mind létszámban annyira megerősödött, hogy megindult a szakosodás”

Egyik csoport a piacokat felügyelte és szedte az úgynevezett védelmi pénzt, a másik a rablásokra vagy a lakásbetörésekre vagy a zsebtolvajlásra specializálódott. Ezeknek a csoportoknak a vezérei tartották egymással a kapcsolatot, a többiek szinte nem is ismerik egymást. A szigorú hierarchiát mindenki köteles volt betartani, és ez a mai napig így van. Minden csoport élén a főnök (вор в законе) áll. Az általában két-három alvezér tartja a kapcsolatot a brigádok között. Amennyiben nézeteltérés támad két brigád között, azt a főnökök megpróbálják békés úton rendezni, ha nem sikerül, akkor erőszakkal tesznek pontot a vita végére. Az új, feltörekvő csoportok megjelenése mindig háborúhoz vezet. Az erősebb talpon marad és bekebelezi a másikat. A főnökség általában a temetőben végzi.

„A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legismertebb bűnözője volt Vaszilij Babuskin, vagy ahogy mindenki ismerte, Vaszja Brilliant”

Az életrajza tele van rejtélyekkel. Még a keresztneve sem biztos, egyes források szerint szülei Vlagyimirnak hívták. A pontos születési ideje sem ismert. Vagy 1916 vagy 1928 márciusában született Asztrahanyban. Gyermekkoráról sem maradt fent semmilyen információ. Pályafutását zsebtolvajként kezdte Szaratov környékén. Az első börtönbüntetését 1950-ben kapta. A kazahsztáni Karaganda büntetés végrehajtási intézetében kezdte meg hosszú börtönpályafutását. Ott is koronázták hivatásos bűnözővé. A koronázás a Szovjetunió sajátossága volt és a koronázottnak be kellett tartani a bűnözői társadalom szigorú szabályait:

– nem végezhetett semmilyen munkát

– nem alapíthatott családot

– nem szolgálhatott a katonaságnál

– nem rendelkezhetett állandó lakóhellyel

– börtönbüntetése alatt nem engedelmesedhetett a börtön szabályainak

„Amíg rendes évi szabadságvesztését töltötte, folyt ellene más ügyekből kifolyólag nyomozás”

Ennek eredményeként kapott 1951-ben még két évet. 1954-ben átszállították a Komi Köztársaság egyik fegyintézetébe, ahonnan sikerült megszöknie. Amikor elkapták 1965-ben, a szökésért és más bűncselekményekért 15 év fegyházbüntetést kapott, amit megfejelt még 15 évvel 1971-ben a börtönben elkövetett gyilkosságra való felbujtásért. Ennyi ítélettel már nem kockáztattak a büntetés végrehajtásért felelős szervek, így a szökést megelőzendő, Babuskint átszállították a hírhedt vlagyimiri központi fegyházba. Vaszja ott sem tagadta meg magát és a tolvajkódexet. Fegyelmi eljárások tömegét indították meg ellene, de mindegyikre káromkodással válaszolt. Éveket töltött el a fegyház fogdájában, de ez sem tántorította el az őrség szidalmazásától.

„Egykori zárkatársai szerint intelligens ember volt, sokat olvasott, különösen a klasszikus orosz irodalmat kedvelte”

Vaszja Brilliant #moszkvater
Vaszja Brilliant

A börtön vezetése megunta Babuskin viselkedését és 1980-ban átszállították a kimondottan életfogytiglanra ítéltek, és a maffiatagok számára átalakított Szolikamszk melletti Fehér Delfin fegyházba. Habár Babuskint sosem ítélték életfogytiglanra, az öt büntetése kereken 90 évet tett ki, ebből negyvenet le is ült. A Fehér Hattyúban halt meg, máig tisztázatlan körülmények között. A hivatalos verzió szerint öngyilkos lett a zárkájában. Ez ellentmond a tolvajkódexnek, ezért sokan állítják, hogy a büntetés végrehajtási dolgozók ölték meg, mert egyszerűen elegük lett belőle. A harmadik verzió szerint a zárkatársai fojtották meg. Az igazság sosem fog kiderülni. Szolikamszkban temették el.

„A maffia egy nyolc tonnás gránit emlékművet emelt a sírja fölé, amin mindig van friss virág”

Az 1980-as olimpiát Moszkva rendezte. A KGB akkori főnöke, Jurij Andropov bevitette magához a nagyobb moszkvai brigádok főnökeit, és kiegyezett velük, hogy az olimpia ideje alatt nem követnek el bűncselekményeket. Ezt be is tartották annak ellenére, hogy a tolvajkódex szerint nem is tárgyalhattak volna a hatalom képviselőjével. Viszont azzal is tisztában voltak, hogy Andropov nem az az ember, akivel viccelődni lehet.

A nyolcvanas évek közepétől néhány csoport annyira megerősödött, hogy korrumpálni tudtak rendőröket, ügyészeket, bírókat, sőt a KGB-ben is voltak emberek. Gorbacsov elrendelte a „száraztörvényt”, ami jelentősen korlátozta az alkohol fogyasztását és árusítását. Ezzel az amúgy sem szegény maffia tovább erősödését érte el. Napirenden voltak az alkohol szállítmányok elleni támadások, akár vagonban, akár közúton szállították. Egyre erősebb lett néhány csapat, a régi vágású főnökök sorban elvéreztek a fiatal és kegyetlen trónkövetelőkkel szemben. Ők semmitől sem riadtak vissza, ha a hatalom és a befolyás megszerzése volt a cél. Ez idő tájt alakultak és erősödtek meg a kilencvenes években uralkodó legbrutálisabb csoportok.

„A nyolcvanas évek vége felé jött létre többek között a tambovi bűnszövetkezet Vlagyimir Kumarin vezetésével”

Leningrád teljesen az ő fennhatóságuk alá került, Kumarint nem véletlenül nevezték Leningrád éjszakai kormányzójának. Ők uralták a prostitúciót, rablásokat hajtottak végre, gátlástalanul zsaroltak, akit akartak, és ami a legfőbb bevételt hozta, a kikötő is az ő fennhatóságuk alá tartozott. Létszámukat 500 főre becsülték. Az éves bevételük 25-30 millió dollár körül volt, ami az akkori időkben horribilis összegnek számított.

Moszkva legerősebb csoportja az orehovóiak voltak. Orehovo egy kis falu volt, amíg 1960-ban Moszkvához nem csatolták. Ezek a fiúk is prostitúcióval és a kamionok kifosztásából gazdagodtak meg. Uralmuk alá hajtották az összes moszkvai piacot, aki nem hódolt be nekik, azzal végeztek. Mindössze körülbelül százan voltak, de évente a húszmillió dollárt ők is zsebre tették.

„A legkegyetlenebb csapat a kazanyi székhelyű Hadi Taktas volt, Rauf Sarafutgyinov vezetésével”

Ők, amit akartak, azt megszerezték. Nem bíbelődtek tárgyalásokkal, az akkor még állami kézben lévő vállalatok vezetőit egyszerűen megölték, és a saját emberüket ültették a helyére. Évente több mint húszmillió dollárt zsebeltek be.

Moszkva másik – később a legnagyobb hatalmú – brigádja a szintén egy kis, főváros melletti faluból, Szolncevóból indult. Ők is rablásokkal, zsarolással kezdték a pályafutásukat Szergej Mihajlov, „Mihasz” vezetésével. Ők a kilencvenes évek elejére lettek a legrettegettebb bűnözők.

De az már egy másik mese lesz…

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.