Varsó nem felejti el a volínyi mészárlást

Ukrajna a legelkötelezettebb európai támogatója történelmi érzékenységére sincs tekintettel. Erről árulkodik, hogy Kijev a volínyi mészárlásban, a mintegy 100 ezer lengyel legyilkolásában bűnös náci kollaboráns nacionalista Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) „hőseiről” nevezte el a minap az ukrán hadsereg egyik alakulatát. Ezt megelőzően az identitás keresése jegyében katonai tiszteletadás mellett temették újra Andrij Melniket, a radikális jobboldali Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) néhai vezetőjét. Európa hallgat, a lengyelek azonban nem felejtenek, és geoplitikai érdekeikkel is szembe menve tiltakoznak.

Melnik újratemetése annak az elképzelésnek a része, amelynek keretében Kijev hazavinné az ukrán államisághoz kapcsolódó összes kulcsfontosságú történelmi személyiség földi maradványait
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP

A lengyel elnök azt javasolja, hogy vonják vissza Volodimir Zelenszkij ukrán államfőtől a legmagasabb lengyel állami kitüntetést, a Fehér Sas-rendet, miután Volodimir Zelenszkij a második világháborúban megalakult nacionalista Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) „hőseiről” nevezte el a minap az ukrán hadsereg egyik alakulatát. Karol Nawrocki ennek kapcsán úgy fogalmazott, e döntésével Zelenszkij bizonyította, hogy

„a bűnözőket dicsőítő, az UPA banditáit és gyilkosait piedesztálra emelő Ukrajna még nem kész az európai család tagjává válni”

Maciej Wewiór lengyel külügyi szóvivő ezzel párhuzamosan az X-en azt írta, Varsó „egyértelműen negatívan” értékeli az ukrán fél lépését, mert sérti Lengyelország történelmi érzékenységét az UPA által meggyilkoltak emléke miatt. Mint a lengyel külügyminisztérium hivatalos tiltakozásában fogalmazott, a döntés sérti az UPA áldozatainak emlékét, és csapást mér a két ország közötti párbeszédre, és táptalajt ad az Ukrajna védelmének támogatását aláásni próbáló orosz propagandának.

„Ukrajnának azzal, hogy kezdeményezte az ukrán fegyveres erők egységének az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) hőseiről való elnevezését, nem állt szándékában megsérteni a baráti lengyel népet”

– jelentette ki Heorhij Tihij, a külügyminisztérium szóvivője. „Számunkra az UPA küzdelme kizárólag Moszkva birodalmi politikájával szembeni ellenállást szimbolizálja – és semmilyen módon nem a lengyelek ellen irányul. Elismerjük, hogy a népeink történelmének különböző oldalai vannak – dicsőségesek és tragikusak egyaránt” – fogalmazott a szóvivő, kiemelve, hogy a korábbi korszakokban az ukránok és a lengyelek együtt számos dicsőséges győzelmet arattak az örök ellenség felett Moszkvában – Orstól a Visztula menti Divig. „Ugyanakkor lehetetlen tagadni a tragikus oldalakat, különösen a civil lakosság ellen elkövetett bűncselekményeket, amelyeket elsősorban az ukrán és lengyel egységek katonái követtek el a második világháború alatt” – jegyezte meg a szóvivő. Egyúttal csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy az egység átnevezésére adott éles lengyelországi reakció ellentétes az ukrán-lengyel kapcsolatokban az előző másfél évben megfigyelhető, a problémás kérdések megoldására irányuló tágabb trenddel.

„Az UPA – Ukrán Felkelő Hadsereg manapság az identitáskeresés jegyében nagy tiszteletnek örvend Ukrajnában. Hogy mindenki értse az ukrán gondolkodás e deformálódását, olyan ez, mintha Magyarországon Szálasi Ferencet tenné az állam a nemzet hősévé. A társadalom egy része a függetlenségért folytatott küzdelem szimbólumának tekinti, de Lengyelországban az UPA-t elsősorban a volínyi tragédiával és több tízezer lengyel halálával hozzák összefüggésbe”

Ezt megelőzően az ukrán hatóságok Luxemburgból szállították haza, és katonai tiszteletadás mellett újratemették Andrij Melniknek, az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) egyik vezetőjének és feleségének földi maradványait. Az újratemetésen mások mellett részt vett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, Viktor Juscsenko volt elnök, Julija Szviridenko ukrán miniszterelnök, Kirilo Budanov, az ukrán elnöki iroda vezetője és helyettese, Irina Verescsuk, valamint Ruszlan Sztefancsuk, az ukrán parlament elnöke és első helyettese, Olekszandr Kornyienko, Natalija Kalmikova veteránügyi miniszter, és Andrij Szibiha külügyminiszter is.

„Melnik ezredes egy más Ukrajnába tért haza, mint amit kényszerült egykor elhagyni. (A nacionalista politikus Kölnben halt meg 1964-ben.) Egy olyan országba jött vissza, amelyről álmodott sok ezer más, fontos ukrán személyiséggel együtt. Hálánkat, határtalan hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik életüket Ukrajna szolgálatának szentelték, és akiknek köszönhetően Ukrajna ellenáll Oroszország támadásainak és fennmarad”

– hangoztatta Zelenszkij. Az Ukrán Nacionalisták Szervezete 1929-ben jött létre, célja a független ukrán nemzetállam létrehozása volt, akár fegyveres harc árán. Andrij Melnik 1938-tól vezette a szervezetet, illetve a mozgalmon belüli szakadás után annak mérsékeltebb frakcióját (OUN-M). Melnik ugyan szakított a mára szintén nemzeti hőssé emelt Sztyepan Banderával, aki a fasizmusba hajló ukrán irányvonal képviselője volt, ugyanakkor a német megszállás idején ő is együttműködött a benne sem igazán bízó náci hadvezetéssel.

„Melnik <tiszta Ukrajnáról>, kizárólag ukránok által lakott országról álmodott, és ennek jegyében egységei részt vettek a zsidók elleni pogromokban”

Melnik újratemetése annak az elképzelésnek a része, amelynek keretében Kijev hazavinné az ukrán államisághoz kapcsolódó összes kulcsfontosságú történelmi személyiség földi maradványait. Mint Olekszandr Alfjorov, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője nyilatkozta:

„Mindenkit visszaadunk az anyaföldnek, mert nem egy mesterséges állam vagyunk. Nem Lenin által létrehozott projekt, és megvannak a saját hőseink”

Ehhez azért csendesen tegyük hozzá, olyanok, amilyenek… Kijev egyébként Jevhen Konovalec jelenleg egy rotterdami temetőben nyugvó földi maradványainak a hazavitelét és újratemetését is. Konovalec az Ukrán Katonai Szervezet egyik alapítója és az Ukrán Nacionalisták Szervezetének első vezetője. Alfjorov Konovalecet az orosz imperializmus és agresszió elleni elismert harcosnak nevezte.

                                                                                                                              *

Az UPA utóélete. A megengedőbb narratíva szerint a németek és a szovjet partizánok ellen egyszerre harcoló Ukrán Felkelő Hadsereg hivatalosan 1949. október 3-án szűnt meg létezni. Ezen a napon az UPA főparancsnoka, Roman Suhevics parancsot adott ki az utolsó harci egységeinek és főhadiszállásának feloszlatására. A katonáinak választaniuk kellett, hogy nyugatra vonulnak, vagy csatlakoznak a fegyveres földalatti mozgalomhoz.

„Az ukrán források szerint 1944–1956 között az ukrán nacionalista földalatti mozgalom elleni harc során 155 108 UPA partizán és az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) földalatti tagja halt meg, 134 ezer embert fogságba ejtettek, közülük 76 753 lázadó adta fel magát”

Az UPA-nak segítséget nyújtó civileket is retorzió érte, 103 866 embert tartóztattak le, akik közül 87 756-ot ítéltek el és 203 ezer embert deportáltak a Szovjetunió keleti régióiba. Súlyos retorziók érték Roman Suhevics fiát, Jurijt is, akit12 éves korában elszakították családjától, mint „a nép ellenségének” gyermekét. Nem volt hajlandó megtagadni apját, amiért összesen több mint 30 évet töltött börtönökbe és munkatáborokba. A Szovjetunió összeomlása után, az 1990-es évektől az UNA-UNSO (Ukrán Nemzeti Gyűlés – Ukrán Népi Önvédelmi) nevű nacionalista szervezet vezetője volt. 2014-ben parlamenti képviselővé választották az ukrán Radikális Párt színeiben. Viktor Juscsenko akkori elnöktől 2006-ban megkapta az Ukrajna Hőse kitüntetést.

„Az OUN-B vezetőjét, Sztepan Banderát 1959 októberében Münchenben meggyilkolta egy KGB-s bérgyilkos, egykori OUN-tag, A Nemzeti Egység Napja tiszteletére, 2010. január 22-én Viktor Juscsenko elnök posztumusz Ukrajna Hőse címet adományozott Sztyepan Banderának, majd az ukrán törvényhozás még 2018-ban hivatalos állami emléknappá nyilvánította Bandera születésnapját.”

A Donyecki Kerületi Közigazgatási Bíróság 2010. április 2-án hatályon kívül helyezte ezt a rendeletet. 2015. április 9-én az ukrán Legfelsőbb Tanács elfogadta az egyébként Roman Suhevics fia, Jurij által jegyzett „Ukrajna függetlenségéért harcolók jogállásáról” szóló törvényt , amely felsorolja azokat a szervezeteket , amelyeket Ukrajna függetlenségéért harcolóként ismernek el, köztük az Ukrán Nacionalisták Szervezetét és az Ukrán Felkelő Hadsereget is.

„Bandera az ukránok többsége számára nemzeti hős – egy a Rating Intézet 2022-es ukrán felmérése alapján a megkérdezettek 74 százaléka gondolja így -, ami ugyancsak elgondolkodtató”

Mint ahogy az is, hogy a tömeggyilkos OUN-B, azaz a Bandera mozgalom hivatalos köszöntése és csatakiáltása, az ukrán heilhitlerezés -„Dicsőség Ukrajnának!, Szlava Ukrajini!” – elég közismert ma is. Ez lényegében már egy ukrán nemzeti köszöntés, amely a szuverenitás és a külföldi agresszióval szembeni ellenállás szimbólumává vált. A kifejezés az ukrán fegyveres erők hivatalos harci kiáltása, és mára a nemzetközi szolidaritás egyik legismertebb kifejezése is lett. Sőt, 2018 óta ez az ukrán hadsereg hivatalos köszöntése is.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com