„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Ukrajna azzal megy, amivel jött

2023. okt. 29.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Az úgynevezett különleges katonai művelet indítása óta szinte nem telik el nap, hogy ne foglalkoznának azzal a kérdéssel, vajon meddig tart még ez a háború, és hogyan fejeződik be? Mi lesz Ukrajna sorsa? Miután Oroszország az A tervének megvalósítását nem látta kivitelezhetőnek, áttért a B tervre. A ruszofóbiától túlfűtött média ekkor egyből Oroszország vereségét hirdette. A tények viszont ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Az oroszok természetesen nem fedik föl szándékukat, és legkevésbé végső céljukat. Bár egy elejtett mondat, miszerint Ukrajna azzal megy, amivel jött, eléggé árulkodó.

Mohl János írása a #moszkvater.com számára

„Végül hogyan fog Ukrajna távozni, az 1654-es vagy az 1922-es állapotnak megfelelően, azt én magam nem tudom, és nem is akarom vizionálni. Vannak, akik ezt már eldöntötték. Az biztos, hogy Ukrajna már nem lesz az, mint 1991-ben. Lesz egy új Ukrajna kisebb területtel, amelyik nem lesz jogutódja a jelenleginek. Semmilyen kötelezettséget nem vállal át a jelenlegi kormánytól” #moszkvater

„Végül hogyan fog Ukrajna távozni, az 1654-es vagy az 1922-es állapotnak megfelelően, azt én magam nem tudom, és nem is akarom vizionálni. Vannak, akik ezt már eldöntötték. Az biztos, hogy Ukrajna már nem lesz az, mint 1991-ben. Lesz egy új Ukrajna kisebb területtel, amelyik nem lesz jogutódja a jelenleginek. Semmilyen kötelezettséget nem vállal át a jelenlegi kormánytól”
Fotó:EUROPRESS/Andre Alves/ANADOLU AGENCY/AFP

Nézzük meg a háború jelenlegi állását a számok tükrében. A következő számok nem száz százalékosak, de az arányokat azért hűen tükrözik. Ukrajna a hadművelet első etapjában elveszített mintegy 150 ezer katonát és 123 229 négyzetkilométert. A második etapban visszaszerzett körülbelül 500 négyzetkilométert, és elveszített ezért újabb nagyjából. 90 ezer katonát. Ha a hátralévő területet is szeretné visszavenni, akkor a fenti trendet nézve ehhez neki még 245-ször 90 ezer, azaz 22 millió katonára lenne szüksége. Jelenleg nagyjából 22-23 millió lakosa van az országnak, beleértve az újszülötteket, és a legöregebbeket is. Hű felbújtóiktól még egy ólomkatonára sem számíthatnak.

„Vagyis nulla annak az esélye, hogy a legközelebbi győzelem napi ünnepségen Moszkvában a Vörös téren a díszemelvényen középen Zelenszkij mellett a meghívottak között Joe Biden, és a többi szponzor álljon, a téren pedig az ukrán hadsereg tartson győzelmi díszszemlét”

Mivel jött Ukrajna? Először is nézzük meg Európa legnagyobb népcsortjának, a szlávoknak és azon belül az oroszoknak a történetét. Természetesen csakis nagy vonalakban a cikk szempontjából a legfontosabb események és évszámok megjelölésével.

 A mai Ukrajna területe, amikor még semmilyen állam vagy ország nem létezett itt, nagy népvándorlások helyszíne volt. Hosszabb rövidebb ideig számos nép megfordult ezen a területen.  Mi magyarok is „vendégeskedtünk” Etelközben. Az eddigi történeti kutatások szerint Kijevet úgy az 5. században alapították. Aztán a 6-8. század közé tehető, amikor is a szláv nemzetségek polarizálodni, önálló nemzetségekké majd ezt követően nemzetekké, illetve egyszerűbb államszervezetté, fejedelemségekké kezdtek válni.

„A kora középkorban egy skandináv eredetű, kereskedelemmel foglalkozó nép a varégek, azaz  a vikingek a Baltikumból átköltöztek Novgorodba és államot alapítottak”

Ruszik/Rurik egy varég törzsből származó fejedelem 862-ben Rusz néven államot alapított Novgorodban majd ezt követően halála után 882-ben utódja Oleg elfoglalta Kijevet, és áthelyezte fejedelmi székhelyét az új városba. Létrejött a kijevi rusz nagyfejedelemség. A rusz elnevezés, amit az eddigi történelmi kutatások is valószínűsítenek, az itt élő óorosz szláv törzsek nevéből ered. Ők magukat „russzkij”-nak nevezték.

Számos nép foglalta el a várost. Hunok, kunok, besenyők még Álmos vezérünk is a honfoglalást megelőző időszakban megszállta Kijevet. Az ezt követő időszakban a mai Oroszország területén több orosz fejedelemség jött létre, majd a mongol hódítás során közülük több is mongol uralom alá került. Így a kijevi is. A mongolok a várost „eltüzelték”, porig rombolták. Mintegy 200 éven át szinte lakatlan volt. Ettől az időszaktól lehet nyomon követni, hogy a ruszok fokozatosan három – orosz, fehérorosz és ukrán – nemzetiséggé kezdtek különválni. Az elkövetkező évszázadokban a területet több esetben próbálták németek, lengyelek és az oszmánok meghódítani. Többször cserélt gazdát. Ez időszaktól kezdve két szláv nép, a lengyel és az orosz évszázadokon keresztül harcolt egymás ellen a szláv hegemóniáért. Nincs Európában még két olyan nép, amelyik a történelmük során 18-szor csapott volna össze. Ez viszont egy másik történet.

„Kijevet az oroszok is a legelső, legősibb orosz városnak ismerik el, az egyetemes orosz kultúra, történelem origója”

Itt vették föl az ortodox keresztény vallást 988-ban, és ezzel az első egyházi központtá is vált. Aztán I. (Bölcs) Jaroszláv /1019-54/ idején jön létre az első orosz törvénykönyv. Ekkor választanak saját nemzetiségű püspököt. Létrejönnek az első kolostorok, amelyek nagy szerepet játszottak a cirill betűs írásbeliség, és ezen keresztül a szláv-orosz irodalom és kultúra elterjesztésében és a szláv-orosz történelem írásos dokumentálásában. Az uralkodóház dinasztikus kapcsolatokba lép több európai uralkodó házzal. Így I. András magyar király 1036-38-as kijevi tartózkodása idején veszi feleségül I. Jaroszláv lányát, Anasztázia nagyhercegnőt.

Lépjünk időben 1654-ig előre. Ez ugyanis az egyik évszám, ami fontos mindkét nép, az orosz és a kijevi fejedelemségben élők számára. Ugyanis ekkor még nem létezett ukrán nép sem Ukrajna nevű ország. Az előzmény az volt, hogy lengyel-litván segítséggel a délről nyomuló oszmán expanzionizmust visszaszorították, és ezt kihasználva próbálták meg a lengyelek most már egyedüliként Kjievet és a fejedelemséget meghódítani. Hogy ezt elkerüljék Bogdan Hmelnickij uralkodó és hadvezér segítséget kért az addigra már a többi egyesített orosz fejedelemségekből létrejött orosz állam vezetőjétől, a cártól.

„Hogy ez a segítség ne csak egy egyszeri alkalom legyen, hanem folyamatos védelem, élve az orosz cár által fölkínált lehetőséggel, a kijevi fejedelemség 1654. január 18-án betagolódott az egységes orosz államba”

Ekkor a teljes fejedelemség területe töredéke volt a mai Ukrajnának. A következő évszázadban II. (Nagy) Katalin orosz cárnő kiűzte az oszmánokat a Fekete-tenger északi partvidékéről. Elkezdte újjáépíteni és betelepíteni a részben elnéptelenedett területet. Megalapította Odessza városát. Krímet a mongol uralom idejéből hátrahagyott kevés számú tatárok mellé oroszokkal népesítette be. Itt is számos várost alapított. Majd megelégelve a lengyelek expanziós törekvéseit, azt a vitatott és vegyes lakosságú „határterületet” -u kraina – ami a lengyel és most már orosz területek között, volt végleg elfoglalta és Oroszország részévé tette.  „Ukrajna”, ez a szó akkor nem egy ország vagy egy nép neve volt. Magyar nyelvben határterületet – gyepüt- jelent. Ezt a szót akkoriban egy név nélküli, de földrajzilag körülhatárolható terület megjelölésére használták.

„Persze, ezt követően kapott minden újonnan az országhoz csatolt terület egy nevet. Külön-külön is, de a betagolódott kijevi fejedelemség egykori területeivel együtt is. Ettől az időtől kezdve viszont egyre általánosabbá vált az egész területre az Ukrajna és az ott lakókra nemzetiségüktől függetlenül az ukránok kifejezés használata”

A XIX. század második felében beindul Oroszország gyors ipari fejlődése. A Doni medence (Donszkij Baszejn rövidítve Donbassz) területén számos ipari nyersanyagot és energiahordozót tárnak föl.  Megkezdődik ezek földolgozása. Kialakul a német Ruhr-vidék mintájára egy óriási ipari terület, és az iparral együtt egy nagy létszámú ipari munkásság. Az orosz történelemben itt alakul ki elsőnek az öntudatos munkásosztály, proletariátus.

Aztán 1914-ben kitört az első világháború. Még a vége előtt, 1917-ben pedig kitört a „nagy októberi forradalom”. Ezt követően ez év végén megalakult a független Ukrán Köztársaság, amelyet rövid időn belül, 1918-ban a Breszt-Litovszk-i szerződés után megszálltak a német csapatok. Közben Oroszországban kitört a polgárháború. A németeket fölváltották a lengyelek. Elfoglalták még Kijevet is. Kitört az 1918-as lengyel-orosz háború, majd ezt követte még egy 1920-ban. A lengyelek megpróbálták a polgárháborúban lévő Oroszország gyengeségét kihasználni. Végül az oroszok úrrá lettek a helyzeten, és a lengyelekkel is megállapodtak. Ukrajnából kivonultak a lengyelek, és 1922-re véget ért a belharc. Oroszország elfogadta Ukrajnát, mint szövetségi köztársaságot.

1922 decemberében négy szocialista szövetségi köztársaság – orosz, belorusz, ukrán és a Kaukázuson túli – megalapította a Szovjetuniót. A Kaukázuson túli szocialista szövetségi köztársaság aztán 1936-ban jogutód nélkül megszűnt, három önálló tagköztársasággá alakult. Aztán 1991. december 8-án a három alapító – orosz, fehérorosz és ukrán szocialista szövetségi köztársaság – az úgynevezett Belavezsai megállapodásban megegyeztek egymással a Szovjetunió megszűnéséről. December 26-án a szovjet parlament feloszlatta önmagát és 31-diki dátummal kimondta a Szovjetunió végleges megszűnését.

„Ebben az időpontban Ukrajna már sem területileg, sem a lakosságát tekintve nem volt azonos az 1922-es, az alapításkori állapotával. Az eltelt évtizedek alatt 1922-től 1954-ig folyamatosan nőtt a területe, és a lakossága, illetve változott annak etnikai összetétele”

Először 1922-ben kezdődően Lenin javaslatára a teljes orosz iparvidéket, a Donbasszt és a déli ipari és tengeri kikötői területeket Moldováig közigazgatásilag Ukrajnához csatolták. Lenin elképzelése az volt, hogy az ukrán parasztság ideológiai művelődéséhez és átalakításához nagymértékben hozzá tud járulni az orosz iparvidék öntudatos munkás osztálya. Ezt követően 1940-ben Sztálin megszállta és a Szovjetunióhoz csatolta Galíciát, Észak-Bukovinát és Dél-Besszarábiát, majd 1945-ben Csehszlovákiától elcsatolta a Kárpáton túli területet, Kárpátalját. Végül 1954-ben Hruscsov javaslatára – aki egyébként sokféle módon kötődött Ukrajnához – Ukrajna 1654-es Oroszországhoz csatlakozásának 300. évfordulója alkalmából állami ajándékként Ukrajna területéhez „karcolták” a Krímet. Ezek a területek együttvéve mintegy 2/3-át teszik ki a függetlenné vált Ukrajna területének.

Az eltelt több mint ezer év alatt kialakult egy népcsoport, amely ma is keresi származását és az identitását. Sok nép és népcsoport fordult meg a mai területen, hátrahagyva kultúrájának egy kis szeletét, népének genetikai lenyomatát. Kissé bizonytalanná teszi az azonosulást, hogy olyan nép, hogy ukrán, és olyan ország, hogy Ukrajna hivatalosan csak a XX. század eleje óta létezik. Tulajdonképpen a Szovjetunión belül jött létre először. Egyetlen fogódzó az azonosuláshoz, hogy mai napig szláv nyelven beszélnek, cirill betűkkel írnak és vallásuk ortodox keresztény, mint a többi keleti szláv népé.

„Nem alakult ki egy évszázadokra visszamenő nemzeti azonosságtudat egy meghatározott földrajzi területtel. Tulajdonképpen Ukrajna állammá a szovjet időszak alatt fejlődött”

Bonyolítja az ország helyzetét, hogy számos olyan nemzetiség él a területén, amelyek korábban az anyaországukhoz tartoztak. Ezek a nemzetiségek a területet, ahol élnek szülőföldjüknek tartják, de az országot nagy többségük nem tekintik hazájuknak. Főleg azon intézkedések után, amelyeket ellenükben hoztak. Őket megkérdezésük nélkül a fejük fölött átnyúlva, erőszakkal elszakították hazájuktól és tették más ország állampolgáraivá. Élnek még most is néhányan olyanok, akiknek az ukrán állampolgársága már a harmadik.

Néhány gondolat a Szovjetunió megszűnését követő új helyzet jogi rendezetlenségéről. Ha egy megállapodást vagy szerződést a felek akaratukkal megegyezően megszüntetnek, akkor ezt követően vissza kell állítani az eredeti állapotot. Meg kell vizsgálni, ki mivel lépett, érkezett a szerződésbe és ennek megfelelően kell rendezni a szétválást. Amennyiben valamilyen időközben bekövetkezett változás miatt ez nem lehetséges, egymást a keletkezett kár mértékéig kártalanítani kell. Ez tulajdonképpen a mai napig nem történt meg.

Vannak ajándékozott területek, vagyis ellenszolgáltatás nélkül kapott Ukrajna területeket, illetve a II. világháború ideje alatt más államoktól katonai erővel a Szovjetunióhoz csatolt területek, amelyek más földrajzi lehetőség hiányában közigazgatásilag Ukrajnához kerültek. A különváláskor az oroszok bíztak a több mint 300 éves közös hazában élés következtében kialakult testvériségben. Bíztak abban, hogy az immáron önállóvá vált Ukrajnával továbbiakba is jó viszonyban lesznek. Így ekkor nagyvonalúan  rábólintottak a különváláskori terület változatlanul hagyására.

„Időközben viszont a megajándékozott Ukrajna külső politikai, katonai és anyagi támogatásra olyan tevékenységbe kezdett, amely már az ajándékozó elemi területi biztonságához való jogát nagymértékben figyelmen kívül hagyta, súlyosan sérti, illetve orosz nemzetiségű állampolgárainak a szülőföldjükről való kiszorítását tűzte ki célul”

A jogban több esetben fordult már elő, hogy az ajándékozó az ajándékozottól az általa az ajándékozó ellen elkövetett jogsértés miatt visszakövetelte az ajándékot. A jog ez esetben nem tesz különbséget magán vagy intézmény között, és a földterület nagysága alapján sem. Van ajándékozó, ajándékozott és a jogi aktus tárgya.

Különváláskor Ukrajna és Belarusz megállapodtak Oroszországgal, hogy külügyi dolgaikban Oroszország a Szovjetunió jogutódja marad. Az ENSZ alapító tagja volt a Szovjetunió, de a Szovjetunió mellett a szövetségi köztársaságok is, de csak szavazati joggal tagokká váltak. A felbomlást követően Belarusz és Ukrajna kivételével a többiek rendezték jogi és állandó tagságukat az ENSZ-ben. Valamennyien nemzetközileg elismert önálló független államokká váltak.

Ahhoz, hogy Ukrajna is azzá váljon, először is meg kell állapodnia Oroszországgal a külügyi dolgokban a jogutódlás rendezéséről. Továbbá, ami minden tag számára kötelező, Ukrajnának meg kell állapodnia a vele határos országokkal külön-külön a közös határok és területeik kölcsönös elismeréséről. Nem lépnek fel egymással szemben semmilyen területi követeléssel. Márpedig ez utóbbi nagy valószínűséggel nem is fog összejönni. Egyik tagjelölt sem használhatja föl az ENSZ-t területi követeléseinek rendezésre.

„Egy állam akkor válik az egész világ által elismert önálló független állammá, ha az ENSZ fölveszi tagjai sorába. Ukrajna esetében ez nem történt meg. Az, hogy melyik ország ismeri el vagy sem, az az ő szuverén joguk, de ez nem jelent ENSZ általi nemzetközi elismerést”

Egy „ország” nemzetbiztonsági szakértői még alaposabban körbejárták Ukrajnát. Ők is tudják, hogy Ukrajna egy földrajzi terület érdekeiknek megfelelő “adottságokkal”, az ENSZ által és így nemzetközileg el nem ismert szuverén ország. Imperialista céljaikra föláldozható. Legfeljebb Ukrajna így járt.

„Végül hogyan fog Ukrajna távozni, az 1654-es vagy az 1922-es állapotnak megfelelően, azt én magam nem tudom, és nem is akarom vizionálni. Vannak, akik ezt már eldöntötték. Az biztos, hogy Ukrajna már nem lesz az, mint 1991-ben. Lesz egy új Ukrajna kisebb területtel, amelyik nem lesz jogutódja a jelenleginek. Semmilyen kötelezettséget nem vállal át a jelenlegi kormánytól”

1991 után számos nyugati befektető vásárolt Ukrajnában mezőgazdasági területet, és kezdett gabonát termeszteni. A legnagyobb 10 nyugati cég tulajdonában van 2 millió 842 ezer hektár plusz a kisebbek (ez a szám erősen vitatott a szerk.). Rengeteg hitelt kapott az ország. Nagy valószínűséggel a bankok és a befektetők leírhatják a befektetéseiket. Ők meg így fognak járni. Hiszen ők is zárolták, és megpróbálták valamilyen jogellenes módon az Oroszország kintlévőségeit megszerezni.

Több ország politikusa is jelezte, hogy vállalná a békeközvetítést a két fél között. Ez nem több mint felesleges fontoskodás, hogy magukra irányítsák a nemzetközi figyelmet.

„Az emberiség történetében a harc vagy háború mindig az egyik fél győzelmével ért véget. Nem tudom elképzelni, hogy egy 15 menetes világbajnoki címvédő mérkőzés közben a 14. menet végén a közvetítők megállítják a további küzdelmet, leülnek tárgyalni, és ők fogják eldönteni, hogy ki lesz a világbajnok”

Végül a győztes tárgyalóasztalhoz ül a vesztessel és ‘lediktálja’ a feltételeit. Mit kap, vagy nem kap, mit tehet, vagy nem tehet a vesztes. Mindezt papírra vetik, aláírják, vagyis kodifikálják. Ezt nevezik naivan békeszerződésnek. Mi magyarok ezt nagyon jól tudjuk, hiszen nem a Festetics kastélyban döntöttük el Franciaország sorsát, vagy ‘45-ben nem Sztálint állították Moszkvában hadbíróság elé. Két fegyveres konfliktus, háború, vagy különleges hadművelet, nevezhetjük akárhogyan közötti időszakot „fegyvernyugvásnak” nevezzük. A „béke” szó egy naiv, pacifista vágyálom kifejezés.

Azok a bizonyos szakemberek Oroszországot és vele Európa történetét nagyon hiányosan tanulmányozták. A napóleoni háborúk zárásaként 1814-ben Bécsben kongresszust szerveztek, és itt döntötték el Európa politikai rendezését. A Habsburg birodalmat Metternich kancellár képviselte. Egy kötetlen beszélgetés során az oroszokról a következőt mondta:

„Russland ist nicht so strak, wie es gerne hätte, 

aber es ist viel stärker, als wir es gerne hätten.” 

„Oroszország nem olyan erős, mint szeretné,  

de sokkal erősebb, mint ahogyan mi szeretnénk.”

(Az írás nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. A cikk majdnem azt sugallja, hogy Ukrajna és az Ukránok nem léteznek.
    Aláírt dokumentumok és történelmi adatok állnak rendelkezésre..
    Az az érzésem, hogy politikusaink véleményével egy síkon mozog: Látnak egy éppen megerőszakolás alatt lévő nőt és azt mondják neki, ha már nem tudod elkerülni, legalább próbáld meg élvezni.

    • Kedves Gábor!
      Sétálok az utcán és “majdnem” beleléptem egy tócsába. Gyakorlatilag nem léptem bele.
      Majdnem egyenlő a nemmel.

      • “Valamibe halkan belelépett. / S jöttek a ferde, kusza illatok” (Karinthy Frigyes: Így írtok ti..)

    • Nem sugall semmit. Csak a témnyeket ismerteti. Az ukrán nép létezett, de ukrán állam nem. S messze nem ekkora terület az echte ukrán. Ezt most ugye nem illik kimondani, de attól még így van.

  2. Ukrajna az ENSZ tagállama, egy nemzetközileg elismert szuverén állam, amelynek a határait az összes szomszédja elismerte, az összes ENSZ tagállammal együtt. Ukrajna szuverén területének az annektálása nem lehetséges a nemzetközi jog szerint, Oroszország katonai megszállása illegális.

    Ha Oroszország történelmi példákra hivatkozva területeket akar visszaadni azt csak a maga részéről teheti meg, visszaadhatja Kalinyingrádot a németeknek, Karéliát a finneknek, a Távol-Keletet a kínaiaknak, sőt akár egész Oroszországot visszaadhatja a mongoloknak. A maga részéről megteheti ezt, de Ukrajna szuverén területe felett nem rendelkezhet.

    Az “Ukrajna” név első történelmi emléke egy 11. századi kódex, tehát nem jelenthette ez Oroszország határvidékét, mert akkor még nem is létezett Oroszország, sem az oroszok, de még a Moszkvai Fejedelemség sem, sem a muszkák.

    Oroszország visszaadhat mindent amit a Moszkvai Fejedelemség elfoglalt másoktól a megkérdezésük nélkül és akkor a területe Moszkvára fog korlátozódni, azzal megy amivel jött.

    • Drága M.I.!

      Az Ukrajna nevet több évszázadon keresztül elsősorban földrajzilag lazán meghatározható (több!) ütközőzónák és határterületek értelemben használták, első említése 12-ik századi.
      https://en.wikipedia.org/wiki/Name_of_Ukraine

      A térképet kiemelten ajánlom a figyelmébe – (V)ukrajna a Rusztól délnyugatra (részben a volt lengyel befolyási övezet) található határterület, Okrajna pedig az Oroszország menti határterület. https://en.wikipedia.org/wiki/Name_of_Ukraine#/media/File:Vkraina-Cosaques-Okraina_small.png

      Más térképen Ukrajna a lengyel és orosz befolyási övezet közötti sáv, azaz Kis-Oroszország. A kozák hadúr, Hmelnickij is Kis-Oroszországnak nevezte a kozák fejedelemségét – ő 1652-ben a lengyelekkel szemben orosz hűbéres lett, ahogy a cikk is említi talán.

      A 19-ik század (vége) előtt Ukrajna, mint egyértelmű földrajzi entitás nem létezett, és valójában a Szovjetunió megalapításakor jött létre, mint tartósan fennálló politikai egység.

      • A Kijevi Rusz idején is létezett ott egyértelmű földrajzi entitás és politikai egység, a Hetmanátus idején is, az első világháború után is még a Szovjetunió előtt.

        Nem mindig nevezték ezt Ukrajnának mint ahogy Oroszországot sem mindig nevezték Oroszországnak.

        • Drága MI!

          “A Kijevi Rusz idején is létezett ott egyértelmű földrajzi entitás és politikai egység”
          Tartósan sohasem, és az egyes, időszakosan fennálló politikai alakulatok között nem volt kapcsolat.

          Kérem, ha válaszol, akkor a hozzászólásra tegye – láthatóan nem olvasta el. Nézze meg a térképeket. Mind mást mutat szinte.

          (Megj.: úgy látom, elfogult az ukrán nemzet irányában – bár a korábbi, májusi, az ukrán nacionalizmus cikkhez fűzött hozzászólásában még nem ezt láttam. Én igyekszem nem elköteleződni bármilyen irányban – nem szívlelem egyik oldalt sem, azokat a mi civilizációnkkal teljesen összeegyezhetetlen tartom, még ha egyes kérdésekben éppen az egyiknek adok igazat.)

          • Drága Edmond!

            A hozzászólására válaszolok, a tárgyi tévedéseit javítom ki.

            Nem igaz, hogy ezek között ne lett volna tartós alakulat, a Kijevi Rusz is az volt.
            Nem igaz, hogy ezek között ne lett volna kapcsolat, a lakosság, maga az ukrán nép köti össze őket ami ott élt folytonosan.
            Az ukránokat korábban ruszinnak, ruténnek hívták, ahogyan az oroszokat korábban muszkáknak, de ettől még ugyanazokról a népekről van szó.

            Én a történelmi tények felé vagyok elfogult, ezek pedig azok.

    • “…sőt akár egész Oroszországot visszaadhatja a mongoloknak”
      Ennek ellenére a folyamatos (aláhúzva) történelmi jelenlét határozza meg ma is egy-egy terület hová tartozását. A szuverén Ukrajnáról azért lenne egy két szavam. A mostani határok már a meghúzásukkor sem voltak tisztességesek. Amúgy sehol sincsen kőbe vésve, hogy az országok határai az idők végzetéig nem fognak változni. Az ön fentebbi okfejtése alapján mi is igényt tarthatnák Etelközre, többszáz évig éltünk ott.
      Legyünk teljesen korrektek: A történelmi országhatárok is az erő, erőszak hatására jöttek létre.

      • Az ön okfejtése alapján mi igényt tarthatnánk Magna Hungáriára is, ott több ezer évig éltünk.

        Az én okfejtésem alapján nem lehet igényt tartani területekre történelmi térképek alapján, mert akkor száz Föld sem lenne elég az igények kielégítésére.

  3. Kedves János!
    Gazdag írás, provokatív gondolatokkal – sok mindenben kapcsolódik az ukrán nacionalizmusról írt cikksorozatomhoz, amelyben az ukrán identitáskeresésről (is) írok, amelyek ismerete nélkül nem érthető a jelenlegi konfliktus. Ott egy elég jó térképen is lekövethetőek az elég gyakori és nagyszabású határváltozások.
    https://moszkvater.com/az-ukran-nacionalizmus-hagyomanyai-i/

    Ukrajna és az ENSZ kapcsán elég érdekes állításokra bukkantam, melyek szerint Ukrajna az 1945-ös ellenjegyzést követően az ENSZ alapító tagja. https://en.wikipedia.org/wiki/Ukraine_and_the_United_Nations
    Az ott leírtak kontrasztban állnak az ön állításával, pl. 2014-es 262/68-as nem kötelező érvényű határozat, amely kiáll Ukrajna területi integritása mellett. https://en.wikipedia.org/wiki/United_Nations_General_Assembly_Resolution_68/262
    Értékelem, ha ön vagy más ehhez a témához tartalmilag hozzá tud szólni.

    A rusz név eredete vitatott. Érdekesség, hogy a Vlagyimir- Volodimir név a viking Valdemár személynévből ered.

    A Budapesti Memorandumban az aláíró felek elismerték Ukrajna területi, politikai stb. függetlenségét. 2005-öt követően, de kiemelten 2014-ben ezt az egyik aláíró súlyosan megsértette (de egy másik fél sem fedhetetlen, nyilván…). Kérdés, a Memorandum mennyire tekinthető érvényesnek. A Memorandumot erősen akarta az USA, mert ezzel megakadályozhatta, hogy több államban szétszóródjon a SZU atomarzenálja, és ezáltal azok nehezebben követhetővé váljanak.

  4. A szerző végkövetkeztetésével nagyjából egyet tudok érteni, ám jelezném, hogy érvelésében töméntelen tévedést/pontatlanságot követ el. Csak egy példa:
    “Hruscsov javaslatára – aki maga is ukrán területről származott”
    Hruscsov a valóságban a Kurszki Kormányzóság (manapság Kurszk oblaszty/megye) Kalinovka nevű falujában született. Akárhogyis nézem, ez orosz terület volt és maradt.
    Az tény, hogy Hruscsov tényleg sokféle módon kötődött Ukrajnához – de Ukrajnához kötődése azért nem tette őt ukránná:
    – apja a faluból Donyeck városába (akkori nevén Juzsovka) ment munkát vállalni, és 14 éves korában Nyikita is követte
    – első felesége a Donbasz területén született Eufroszina/Jefroszinija Piszareva volt. Második felesége Nyina Petrovna Kuharcsuk volt, aki lengyel területen (a Lublini kormányzóságban) született, 1914-ben került a soknemzetiségű, de leginkább orosz nyelvű Odesszába, onnan került a háború után Donyeckbe, ahol összetalálkozott az 1919-ben megözvegyült Hruscsovval.
    – Hruscsov pártkarrierje a Donyeckben illetve a Donbaszban kezdődött. Az, hogy a Donbasz illetve Donyeck mennyire volt akkoriban orosz nyelvű, kb. lehetetlen megállapítani – már 2014 előtt is erősen vitatott volt, hogy mekkora az ukrán anyanyelvű, mekkora az orosz anyanyelvű, de magát ukránnak tartó, és mekkora a orosz anyanyelvű és orosz nemzetiségű lakosság aránya és ezeket az adatokat/arányokat a múltból előkutatni a lehetetlenséggel határos. Annyi bizonyosan állítható, hogy pártkarrierje során Hruscsov az orosz nyelvet használta, és a 1920-as évek ukranyizacija néven futó “ukránosító” kulturális-politikai áramlatában sem exponálta magát.
    – későbbi pártkarrierje során Hruscsov ingázott Moszkva és Harkov, majd Kijev között. (amúgy Harkov ukrán területen fekszik, de a város többségileg, elég erős többséggel orosz nyelvű)

    Az, hogy a Krím 1954-s átadása Oroszországtól miként és miért történt, a mai napig vitatott – érthetően. Elképzelésként/érvként sok minden felmerült: Hruscsov és Georgij Malenkov (akkoriban szovjet miniszterelnök) között hatalmi harc folyt és Hruscsov a “krími gesztussal” kívánta maga mögé állítani az ukrajnai pártvezetést; Hruscsov fejében egységes Szovjetunió létezett, amelynek adminisztratív irányítása gondot okozott és Hruscsov elgondolása szerint ezzel a lépéssel a Krím nagyon távoli, Moszkvától kevés figyelmet kapó, szinte marginális közigazgatási egységből Kijevtől több figyelmet kapó közigazgatási egységgé vált volna stb. Azonban az elképzelések között Hruscsov ukrán mivolta eddig nem bukkant fel. Tény az, hogy a Hruscsov szívesen tekintett vissza pályafutása Ukrajnához köthető állomásaira, és Ukrajna talán “kedvenc köztársaság” státust élvezett szívében. De a Krím átcsatolását bármekkora mértékben Hruscsov “ukránságához” kötni több, mint erős túlzás — tévedés.

    Másik példa a tévedésre a “A legnagyobb 10 nyugati cég tulajdonában van 2 millió 842 ezer hektár” állítás. Ez TOTÁLIS tévedés.

    • Kedves Zsolt! Kérlek olvasd el még egyszer az írásomat, de ez úttal figyelmesebben, majd értelmezd!
      Én azt írtam: …”aki egyébként sokféle módon kötődött Ukrajnához.” és nem azt, amit te rósz fel tévedésemnek.
      Értelmezés: Ez az írás Ukrajnáról szól és nem Hruscsovról. Minden, amit leírtál az egy Hruscsov életrajzi írásban jó, de itt szükségtelen. Én is tudom, hogy hol született.
      Tudom, hogy a 10 legnagyobb nyugati cégen kívül a 3 nagy amerikai Dupont, Monsanto és a Cargill együtt 17 millió hektart vásároltak Ukrajnában. Viszont ennek részletezése sem tartozik az alap témához.
      Várom a töméntelen tévedés és pontatlanság felsorolását.

      • Kedves János!

        Hruscsovról ön eredetileg ezt írta „Hruscsov javaslatára – aki maga is ukrán területről származott”. Örömmel látom, hogy menet közben korrigálta írását az ”aki egyébként sokféle módon kötődött Ukrajnához.”-ra!

        Földtulajdonlás Ukrajnában: külföldi magán vagy jogi személynek Ukrajnában törvényileg TILOS földet tulajdonolnia. A földtulajdonlást sajnos gyakran összekeverik a földbérléssel. Külföldi cégek részére a földbérlés lehetséges, a földtulajdonlás nem! Az az állítás, hogy “3 nagy amerikai Dupont, Monsanto és a Cargill együtt 17 millió hektárt vásároltak Ukrajnában”, legjobb tudomásom szerint egy ausztrál fake-news-siteról származik — minden valószínűség szerint orosz propaganda tette fel oda és terjedt tovább eme fake-állítás. Amúgy a Monsanto-t 2018-ban felvásárolta a német Bayer cég, a Monsanto nevét még mint márkanevet sem használják tovább — az, hogy a nevezett 3 cég 17 millió hektárt vásárolt Ukrajnában, márcsak ezért is téves.

        Elnézést, de a tévedések és pontatlanságok részletes felsorolására és a tévedés részletes megokolásának leírására egyszerűen nincs energiám. Egyetlen további példát írok csak le/idézek be, Ukrajna ENSZ-tagságáról szóló fejtegetését, amelyben még önmagának is ellentmondó állításokat tesz:
        “Az ENSZ alapító tagja volt a Szovjetunió, de a Szovjetunió mellett a szövetségi köztársaságok is, de csak szavazati joggal tagokká váltak. A felbomlást követően Belarusz és Ukrajna kivételével a többiek rendezték jogi és állandó tagságukat az ENSZ-ben. Valamennyien nemzetközileg elismert önálló független államokká váltak.
        Ahhoz, hogy Ukrajna is azzá váljon, először is meg kell állapodnia Oroszországgal a külügyi dolgokban a jogutódlás rendezéséről. Továbbá, ami minden tag számára kötelező, Ukrajnának meg kell állapodnia a vele határos országokkal külön-külön a közös határok és területeik kölcsönös elismeréséről. Nem lépnek fel egymással szemben semmilyen területi követeléssel. Márpedig ez utóbbi nagy valószínűséggel nem is fog összejönni. Egyik tagjelölt sem használhatja föl az ENSZ-t területi követeléseinek rendezésre.
        Egy állam akkor válik az egész világ által elismert önálló független állammá, ha az ENSZ fölveszi tagjai sorába. Ukrajna esetében ez nem történt meg.”
        Nagyon-nagyon röviden: Ukrajna 1945 óta az ENSZ tagja. Sztálin kiharcolta, hogy a Szovjetunió mellett Ukrajna és Belorusszia is ENSZ-tag lett, ám a többi tagköztársaság nem. Ukrajna a Szovjetunió felbomlásakor illetve ezt követően megegyezett határairól szomszédaival, Oroszországgal pont az Ön által is említett Belavezsa-i megállapodás keretében. Az ott megállapodott Oroszország és Ukrajna közötti határokat a két nevezett ország egymás között több, ezt követő egyezményben is megerősítette.

        Azzal egyetértek, hogy Ukrajna nagyon nem áll nyerésre, a tűzszünet netán béke feltételeit Oroszország diktálni fogja, teljességgel valószínűtlen, hogy a háborút Ukrajna az 1991-s illetve a tudtommal azzal egyenértékű 2013-s határok között tudná befejezni. És a legfontosabbként: Igen, Ukrajna népessége teljes katasztrófát él át!

        • Kedves Zsolt!
          Elnézést, hogy én is kétszer írtam. Nekem meg az internet ment el. Nem érzékeltem, hogy az első elment-e vagy sem. Ezért később
          megismételtem. Az írásomhoz sok anyagot elolvastam. Akadt köztük olyan is, amelyik a mezőgazdaságról szólt. Mivel nem ez volt a fő téma, nem foglalkoztam mélyebben ezekkel. Viszont egy “holding csokrot” forrás nélkül elmentettem. Szívesen megosztom Önnel. Biztosan, ha véget ér a “szontyolodás” fölhasználható. Lehet, hogy időközben történt változás, ezt már nem ellenőriztem.
          1. Kernel Holding S.A. 582000 ha cégbejegyz. Luxemburg
          2. UkrLandFarming 403000 ” Ciprus
          3. MHP S.E. 360000 ” Ciprus
          4. TNA Corporate Solution LLC 295000 ” USA
          5. NCH Capital 290000 ” USA
          6. Astarta Holding N.V. 264000 ” Hollandia
          7. Industrial Milk Company (IMC)S.A. 218000 ” Luxemburg
          8. PIF Saudi 228000 ” Szaúd-Arábia
          9. Agroton Public Limited 120000 ” Ciprus
          10. Nibulon 82000 ” Ukrajna
          Még egy téma. Ukrajna ENSZ tagsága. Én is pontosan tudom, hogy ’45-ben az ENSZ alapításakor, amikor még kevesebb tag volt, Sztálin a SZU mellett Fehéroroszországot és Ukrajnát is, mint “plusz két szavazatot” benyomatta az ENSZ-be. SZU feloszlása után maradt automatikusan tag. Akkor formailag elismerték Ukrajnát. Mára viszont alaposan megváltozott a helyzet.
          Oroszország 1867-ben eladta Alaszkát az USA-nak. Ez egy szabályos adás-vételi egy visszterhes jogügylet volt. 1922-ben és 1954-ben Oroszország ellenszolgáltatás nélkül Donbaszt plusz tenger melléket és Krímet Szevasztopollal együtt odaajándékozta Ukrajnának.
          Mint írtam a jog ismeri azt a lehetőséget, mely szerint az ajándékozó az ajándékot visszakövetelheti ha az ajándékozott magatartása súlyosan sérti az ajándékozó jogait. Viszont erre én a nemzetközi jogban nem ismerek jogi precedenst. Nincs olyan bíróság a világon, amelyiknek ilyen ügyben hatásköre és illetékessége lenne dönteni. Marad az a lehetőség, amit látunk. Jelenlegi Ukrajna már nem az, mint ’91-ben és, hogy milyen lesz még nem dőlt el. Az ENSZ nem jogosult “térkép átrajzolásra”. Formailag tag, de gyakorlatilag ez függőben van. Senki nem tudja még, hogy milyen, mekkora Ukrajna marad és milyen új állam lesz. Végén kérheti majd újra az ENSZ tagságot.
          Az írásomban nem akartam ebbe nagyon belemerülni és most se. Elég, majd úgy is eldől a dolog.
          Most egy teljesen magán dolog. Senkit nem akarok az írásaimmal és a válaszaimmal megsérteni.
          Egy észrevételt szeretnék csak megosztani. Sok véleményből azt szűröm le, hogy nem igazán értelmezik az írást. Nem tudnak szöveget értelmezni vagy nem akarnak, vagy csak irigységből, nem tudom. Hogy egy csajos példával támasszam alá. Én egy jó csajról írok. Van a fenekén egy szép májfolt, a cicjje fölött egy aranyos anyajegy. Legtöbben csak ezt a két dolgot látják. Kifejtik “tudományos” ismereteiket a májfoltról vagy az anyajegyről, majd ehhez hasonlítják az írást. Mivel természetesen nem vágnak egybe, nem igazolja vissza az ő okfejtéseit ezért az írást nem tartják jónak.
          Zsolt, kérem, ha készen van az írásával tájékoztasson hol tudom elolvasni! Szeretnék az Ön írásából is tanulni!

          • Ezenkívül igen érdekes az Oakland Institute elemzése, amely ezév elején látott napvilágot és itt érhető el:
            https://reliefweb.int/report/ukraine/war-and-theft-takeover-ukraines-agricultural-land
            Az Oakland Institute egy USA-beli NGO (közelebbről Kaliforniából), erős antikapitalista beállítottsággal. Elemzéssel van pár gond, pl. adataik általában egybevágnak a latifundist.com adataival, ám több helyen eltérnek, méghozzá ekkor igen jelentős mértékben, adott cégek gazdasági terveit megvalósult tényként kezelik, stb. A megművelt földterület méretére vonatkozó adataiknál nem derül ki érdemben, hogy honnan szedték, bár maga a tanulmány hihetetlen bőséges hivatkozás-listával rendelkezik. Nagyobb baj az, hogy a földbérletet egybemossák a földtulajdonnal (talán nem értették meg a földbank/land bank kifejezés értelmét, talán politikai beállítottságukból eredően). Viszont a tanulmányt olvasva érezhető, hogy igen komoly erőfeszítést tettek az ukrán mezőgazdaság helyzetének megértésére – ezen erőfeszítés USA-beli szereplők esetében igen sokszor hiányzik. A tanulmány arra mindenképpen jó, hogy lássuk azt, miként néz ki az ukrán mezőgazdaság a tengerentúlról szemlélve.

          • A cikket itt, a moszkvater.com-on szeretném megjelentetni, mostani elképzelésem szerint kb. 1 héten belül meglesz (bár már többször voltam úgy, hogy 1-2 nap és befejezem). Feltéve persze, ha Stier úr fenntartja a lehetőséget (Stier úr már látta a cikk hónapokkal ezelőtti állapotát).
            Az agroholdingok által bérelt földterületek (ukrán szakterminológiával földbank; zemelnij bank; земельний банк) nagyságára én (a beszédes nevű) ukrán mezőgazdasági témájú szakblog latifundist.com-ból indulok ki:
            https://latifundist.com/rating/top100#351
            Vannak más források is, de én ezt tartom a legmegbízhatóbbnak — az ukrán sajtón belül is általánosan ezen adatokat szokták használni, meghivatkozni. Úgy gondolom, mégiscsak a helyiek ismerik a tényeket legjobban. A latifundist.com sok cikket angolul is közzétesz, ám ezen adatsor csak ukránul érhető el — a cirill betűk ismerete azért segít a böngészésben annak is, aki nem ért ukránul (én sem értek, csak hogy tiszta legyen). A latifundist.com ezen kimutatása azért is jó, mert az egyes cégek földbankjának évek során történt változása is nyomon követhető benne.

            Ukrajna ENSZ-tagsága és kapcsolódó levezetése-okfejtése ügyében nem értünk egyet — de ez van.

          • Kedves János!

            Ukrajnában a termőföld adás-vétele törvényileg tilos volt 2001-től egészen 2021. június 30-ig, még ukránok között is. Ilyen körülmények között a Dupont, a Monsanto, a Cargill, Blackrock stb. földtulajdon-szerzése szimplán ezen okból lehetetlen volt (különösen a Magyar Hírlap által emlegetett 2014-ben).
            Egy 2019-s rövid cikk a ukrán földtulajdonról:
            https://www.zois-berlin.de/en/publications/zois-spotlight/archiv-2019/the-sale-of-agricultural-land-in-ukraine

            A termőföld adás-vételét végül egy 2021. július 1-i törvényben tették lehetővé. Erről röviden:
            https://latifundist.com/en/blog/read/2616-ukraines-land-market-bill-adopted-key-provisions
            A törvény létrejöttében kétségtelenül volt külföldi/IMF-nyomás, de nem ez volt a döntő.
            A törvény szerint onnantól kezdve ukrán magánszemélyek vásárolhatnak földet, az ukrán jogi személyek 2024. január 1-től kapcsolódhatnak elvileg be. (a 2024. január 1-i határidő eltolása szóba került, de döntés-törvénymódosítás nincs az ügyben egyenlőre).
            A külföldiek földvásárlása tilos volt és a 2021-s törvénnyel is tilos maradt. Jogi előírás szerint pl. öröklés esetén is egy éve alatt meg kell szabadulni termőföldtől (2021 előtt a megszabadulás mikéntjét nem rendezték, hasonlóan számos más ukrán törvény is ellentmondásosságához-felemásságához). Azt is tudni kell, hogy az ukrán jogi személyek 2024. január 1-től elvileg rendelkezésre álló lehetőségéből kizárták azon cégeket, ahol külföldi részvényes van. Úgyhogy Monsanto stb. külföldi cégek földtulajdonlása ezen második okból is lehetetlen.

            Községi (falusi, városi) belterületi ingatlant külföldi is birtokolhat és vásárolhat (és vásárolhatott 2021. előtt is), azonban termőföldet nem.

            A kolhozparasztok között szétosztott földek mikroparcelláit bérbevéve kétségtelen létrejöttek agroholdingok — némelyik magyar szemmel nézve elképzelhetetlen méretű. Ezen agroholdingok között akad külföldi tulajdonú illetve résztulajdonú is. Ezen külföldi (rész)tulajdonú agroholdingok által művelt földterület nagyságát több okból nehéz felmérni, max. 4 millió hektár körül lehet. És azt a nyilvánvalóságot is hangsúlyoznám, hogy a földbérlet ugye messze nem földtulajdon.

            Egyszerűen kétségbeejtő, mekkora és milyen marhaságokat tudnak írni az ukrán mezőgazdaságról. Ön legalább meg tudta nevezni a forrását, a Magyar Hírlapot — amely sajnos igencsak megvezette Önt és a publikumot általában.

            Az ukrán mezőgazdaság valóságáról kb. 3 hónapja terveztem egy cikket írni, de különböző okok miatt (időhiány, elszontyolodás stb.) nem fejeztem be. Ám most ismét van indíttatásom nekiveselkedni. A kérdésben addig türelmet kérek.

            U.I: technikai problémám adódott áramszünet formájában. Emiatt a választ újraküldtem a biztonság kedvéért, így lehet, hogy a válaszomat kétszer küldtem el —- kérem csak egyszer megjelentetni.

        • Ukrajnában a privatizáció már meg is indult, főleg a mezőgazdaságban, amely az ország egyik legfontosabb iparága. Hiszen Ukrajna a világ legjobb termőföldjeivel rendelkezik, és a 19. század vége óta Európa, és a világ gabonaellátásának jelentős részét ő adja. A harmadik legnagyobb kukorica- és az ötödik legnagyobb búzaexportőr ország, több mint 31 millió hektár termőfölddel rendelkezik. 2014 után azonban megnyílt az út az ukrán mezőgazdaság privatizálása előtt.

          Mivel az országnak már akkor is szüksége volt hitelekre, ezért a nemzetközi valutaalap 17 milliárd dolláros hitelkeretének előfeltételeként egy olyan reformprogramot dolgozott ki, amelynek célja a magánberuházások ösztönzése volt az országban. Magyarul az IMF azt mondta, hogy akkor ad hitelt Ukrajnának, ha privatizálnak. Ez persze az amerikai és a nyugati nagytőkének kedvezett. Egyből három nagy amerikai óriáscég vásárolt is jelentős szántóföld-területet Ukrajnában, ezek a Dupont, a Monsanto és a Cargill voltak.

          Ez a három cég körülbelül 17 millió hektárt tudhatott magáénak, amely kb. egész Olaszország termőföldterületének felel meg. Sajnálatos módon Ukrajna legjobb termőföldjei keleten és délkeleten találhatóak, pont az orosz többségű megyékben, amelyeket most Oroszország bekebelezett.

          Ezek a nagyvállalatok 2014 óta elképzelhetetlenül nagy összegeket fektettek be a keleti szomszédunkba. A növényvédőszereket, vetőmagokat és műtrágyát forgalmazó Cargill gabonasilók építésébe fektetett be, hogy beszállhasson a gabonakereskedelembe. Emellett részesedéssel rendelkezik az ország legnagyobb agrárvállalkozásában, az UkrLand Farmingban. A Monsanto évek óta aktívan tevékenykedik Ukrajnában. 2014 márciusában alig néhány héttel Janukovics megbuktatása után a vállalat 140 millió dollárt fektetett be egy új vetőmaggyár építésébe. A Dupont már korábban, 2013 júniusában is egy ukrajnai vetőmaggyár építésébe kezdett bele.

          Tehát ezek a nagyvállalatok nagyon sokat profitálnak Ukrajnából, most a háború miatt természetesen ők a legnagyobb vesztesek, és ezt a veszteséget vissza akarják szerezni.

          • Állításainak döntő többsége légből kapott, a valósághoz nincs közük. Azzal, hogy ismételgeti őket, nem teszi azokat valóssá.
            Az irracionalítással nem tudok, mert nem lehet vitatkozni.

  5. Csehszlovákiától elcstolta Kárpátalját (azaz a torténelmi Felvidék keleti szegletét), amely de facto (de valószínűleg de jure som volt “csehszlovák). Magyarországé volt u.i. amit a Szovjetunió is elismert, mikor pld. ezen a határon cserélt kommunista hazaárulókat 48-as zászlókra…

    • A Trianoni Békeszerződés 1920-ban a Kárpátalját Csehszlovákiának adta, de ruszin autonómiával. Vagyis a Kárpátalja pont de jure Csehszlovákia volt része, amíg a csehszlovák kormány 1945-ben -önként és dalolva- kötött egy szerződést a Nagy Testvéri, Felszabadító, stb. Szovjetunióval arról, hogy átadják nekik a területet. (A II. világháború alatt csak magyar megszállás alatt volt, nemzetközileg nem volt elismerve a terület Magyarország részeként)

      • 1939-1941 között senki nem vitatta Kárpátalja Magyarországhoz tartozását, akkoriban a Szovjetunió is elismerte ezt.
        Egyedül Benesék Londonba menekült emigráns csehszlovák kormánya vitatta – viszont ezt az emigráns kormányt még a brit kormány is csak a Barbarossa megindulása után, 1941. július 18-án ismerte el.
        Nekünk magyaroknak a 1945. január 20-i Moszkvában aláírt tűzszüneti egyezményben kellett átengednünk a Kárpátalja magyar fennhatóságát.
        Benesék véglegesen 1946. január 30-i egyezményben adták át a területet a Szovjetuniónak — formálisan nézve olyan területről mondtak le, amelynek jogi státusa szerint nem volt Csehszlovákiához tartozó és nem volt jogilag rendezett sem, mert Magyarország csak az 1947-s párizsi békében mondott le Kárpátaljáról véglegesen.
        De ez csak jogi furcsaság, nem érdemes erre politikai érvelést alapítani, netán légvárat építeni – az 1947-s párizsi béke érvényben van.

  6. Az eddigi legátfogóbb, legobjektívebb áttekintés amit a moszkvater.com oldalain olvastam. Pedig ez az amúgy is kimagasló
    színvonalhoz képest komoly teljesítmény. Köszönet érte.

    Az orosz igény régóta jól látható: Krim és Donbasz. Most már érthető is. A kérdés számomra az, hogy a fentiek értelmében
    lesz-e további darabolás és ha igen hogyan. Meglátásom szerint célszerű lehet egy ilyen megnyugtatandó a térségben
    felhalmozódó feszültséget és tompítandó az ország területének a kívánatosságát, ami láthatóan a krízis egyik legfőbb mozgatója,
    a – fogalmazzunk civilizáltan – “befektetők” felé. Ennek egyenes folyománya, hogy egy, esetleg gyorsított EU tagság csak olaj
    lenne a tűzre és a békétlenséget konzerválná, vagy horribile dictu, még inkább felkorbácsolná. Van élet az EU-n kívül is hiszen
    Ny.-Európa három, igencsak jómódú országa nem EU tag. A NATO csatlakozásról meg jobb nem is beszélni. Amióta a NATO ismét
    “öntudatra ébredt” az amúgy békéssé váló Európában ismét fegyverek ropognak. Megspékelve mindezt a nyughatatlan Közel-Kelettel
    ideje lenne, hogy a nép szolgája… akarom mondani a béke szolgája szervezet több józanságot és önmérsékletet tanusítson.

    Köszönöm a türelmet.

  7. “Nyelvében él a nemzet” (Széchenyi) mondást felválthatjuk a “Nevében él a nemzet” kifejezéssel. Ukrajna ugyanis egyáltalán nem homogén nemzet, sok nemzetiség alkotja. Számom ‘Rusz’ a szovjet időkben egy diavetítő volt az 1970-es évekből. Kicsi, praktikus diavetítő, hűtőventilátor nélkül. Erre tolókát, filmvezetőt kellett applikálni. Valójában primitív szerkezet volt, csak egy 220 Voltos vetítőizzót tartalmazott. Az elkészült diák válogatására használtam. Sajnos már nincs meg, jó pénzt adna érte egy ószeres.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

A „sencseni trojka” megrémíti Európát

2026. nov. 19.
„Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

Egyre inkább totálissá válik az ukrajnai háború

2026. nov. 19.
Egy ukrán kombinált rakéta- és dróntámadás következtében összeomlott Krímet Oroszországgal összekötő stratégiai híd egyik, 227 méter hosszú ...

Miért áll az orosz társadalom többsége Putyin mögött?

2026. nov. 19.
A miért tartanak ki az oroszok Vlagyimir Putyin mögött kérdésre a nyugati fősodor információs buborékban általában azt a magyarázatot kapja ...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK

© 2018-2026 - #moszkvater